A ​félszemű 57 csillagozás

Charles Portis: A félszemű

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A tizennégy esztendős Mattie Ross apjával aljas gyilkos végez az arkansasi Fort Smithben: megfosztja életétől, lovától és 150 dollárjától. Mattie felkerekedik, hogy megbosszulja apja halálát. Felfogadja a környék legkomiszabb rendőrbíróját, a félszemű Rooster Cogburnt, és együtt indulnak az Indiánvidéken garázdálkodó gyilkos üldözésére.

Eredeti megjelenés éve: 1968

A következő kiadói sorozatban jelent meg: FilmRegények Cartaphilus

>!
Cartaphilus, Budapest, 2011
192 oldal · ISBN: 9789632661834 · Fordította: Polyák Béla

Enciklopédia 1

Szereplők népszerűség szerint

Reuben J. "Rooster" Cogburn


Kedvencelte 6

Most olvassa 1

Várólistára tette 34

Kívánságlistára tette 21

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

mate55 P>!
Charles Portis: A félszemű

„Nincs semmi ingyen, kivéve Isten kegyelmét”. A regény szenvedélyes pillantása az erőszakra Mattie (14 éves lány) szemével nézve elsőre figyelemre méltó. Kevésbé, ha figyelembe vesszük az Ószövetség „szemet szemért” (Máté 5:38 Hallottátok, hogy megmondták: »Szemet szemért és fogat fogért.«) szellemiségét, ami határozottan hatást gyakorolt hősnőnkre. A történet egyszerű volt, és valójában nem hagyott sok teret a tényleges küldetésnek. A zajló eseményekre összpontosít nem az emberekre, ezáltal a „fojtott hangnak” köszönhetően a cselekmény el van temetve a beszélgetés monoton leírásában. De én emberi érzelmeket akarok látni (olvasni) a szereplőkben. „Adj nekik végzetes hibákat, törd meg őket, hozd közelebb hozzám….” – és akkor talán imádni fogom őket. Mert ha az érzelem olyan mértékben hiányzik, hogy a karakterekkel törődni nehéz … nos, akkor én elvesztem. Portis kegyetlen gyermeki pragmatizmus felől próbálta megvilágítani a hanyatló vadnyugat viszonylatait. A főszereplő egy 14 éves lány, aki meg akarja bosszulni apja halálát – (aki úgy manipulálja az embereket, mint egy ügyvéd, úgy tárgyal, mint egy piaci kofa, mérnöki kreativitással rendelkezik, és az erőszak és félelem felé keményedett, mint egy háborúból visszatért katona. Hát….?) Ez határozottan egy amerikai klasszikus, ahová a magyar agyam nem igazán jutott el! Ennek ellenére meg tudom érteni, miért gondolják egyesek, hogy ez zseniális mű. Eredeti történet, amely állítólag tökéletesen megragadja a huszadik század fordulójának déli hangját. Csak nem nekem szólt.

vicomte P>!
Charles Portis: A félszemű

Kemény, szikár történet, amelyet a kamaszkorának meghatározó pár hetére visszaemlékező idősödő, félművelt, de nagyon is talpraesett nő mesél el.
Az irodalmi stílus ennek megfelelően teljesen csiszolatlan, sőt, gyakran idegesítően együgyű – engem különösen a macskakörmök használata kergetett az őrületbe –, ámbár épp ettől lesz autentikus az előadásmód.
Az események nem bonyolultak, mint ahogy a szereplők sem azok. A vadnyugatot deheroizáló regények sorába tartozik ez is, ahol még a pozitív karakterek is szinte nélkülöznek minden jóakaratot, – felteszem szándékkal –, s nem látnak ki a saját szűk perspektívájú ösztönvilágukból. Fel sem vetődik bennük, hogy lehetne másként is élni, de különösebb szívfájdalom nélkül fogadják el a pusztulásukat is.
Ha így nézem, akkor a könyv mélységesen pesszimista és elkeserítő képet fest a büszke vadnyugatról, ahol bármilyen ostoba és korlátolt alak fegyvert tarthat, és nincs erkölcsi megfontolás, ami visszafogná, hogy embert öljön. Ahol a törvény szellemét nem, csupán a betűjét igyekeznek betartani. Ahol nem bosszúból, becsületből vagy bírvágyból, hanem a másik ember élete iránti mérhetetlen közönyből lőnek halomra embereket. S ahol egy akasztás pontosan olyan látványosság, mint a középkorban.

7 hozzászólás
egy_ember>!
Charles Portis: A félszemű

Az a helyzet, hogy az egyik gyengém a sok közül az éppen a western. A ridegnek látszó, de érző szívű magányos hős figurája közel áll hozzám a mai napig, de ahogy öregszem egyre jobban kedvelem az anti-westernt, ami az árnyoldalakra koncentrál, mint ez a regény is.
A könyv tulajdonképpen stílusbravúr, Portis egy idősödő, iskolázatlan, de a mindennapi dolgokban jól boldoguló, és kora társadalmi-politikai viszonyaiban viszonylag tájékozott nő szemszögéből meséli el a történetet, és egyszer sem esik ki ebből a szerepből. Viszont épp ez a gyengéje is, mert ez az elbeszélő meglehetősen szűkre szabja az felhasználható eszközök körét, és ettől a szöveg időnként fárasztóvá válik.
Ez pont az az eset, amikor a filmes feldolgozás hozzátesz a könyvhöz, és alighanem emlékezetesebb marad.

2 hozzászólás
vargarockzsolt>!
Charles Portis: A félszemű

Vadnyugati kalandregény, nem a klasszikus, idealizáló, meseszerű, Karl May és Cooper féle fajtából, hanem inkább mocskosan realista történet.
Kissé lassan indul, de hát, nem egy akciófilm forgatókönyvét olvassuk, hanem egy 1968-ban megjelent szépirodalmi művet.
Az akciófilm forgatókönyvről Tarantino, és a Ponyvaregény juthat az eszünkbe, ahol az egyik szereplő (gengszter) a Bibliából citál a gyilkosságai előtt. Ebben a könyvben is beszélnek a Bibliáról, Amerika nagyon vallásos ország, a főszereplő, narrátor kislány is erősen vallásos. Presbiteriánus, és a protestáns erkölcs teljesen át is hatja a személyiségét. Racionális, tárgyilagos, az érdekeiért maximálisan kiáll, azokat az ellenséges felnőtt világban is hatékonyan érvényesíti. Igazán mulatságos, ahogy az üzletfeleivel alkudozik – azok többnyire csak egy naiv kislányt látnak benne – először –, aztán valamennyien meghajlanak az érvei és az akarata előtt.
A valláserkölcs diktálja azt is, hogy a bűn megtorlatlan nem maradhat, bár a földi igazságszolgáltatás útjai a 19. századbeli Amerikában elég kacskaringósak voltak. A rablóból lesz a legjobb pandúr – tartja a mondás, és a regény másik főszereplője, a félszemű rendőrbíró élettörténete erre jó példa.
A történet az első száz oldal után lesz igazán izgalmas, és addig a nagyon egyszerű stílus is elég unalmasan hat – még szerencse, hogy a mesét megszakítja egy bírósági tárgyalás jegyzőkönyve.
A könyv második felében peregnek az események: hullanak a hullák, csörögnek a csörgőkígyók, dörögnek a fegyverek; aztán a végén, az utolsó pár oldalon a főszereplők további életútját megismerve, visszatér majd a valóság, a reális világ
Összefoglalva: szépirodalomnak kicsit szimpla, westernnek kicsit unalmas, de az amerikai Vadnyugat igazi arca iránt érdeklődők számára időnként kifejezetten szórakoztató olvasmány.

robinson >!
Charles Portis: A félszemű

Aprólékosan indult, mire körvonalazódtak az erőviszonyok. Hihetetlenül talpraesett és leleményesen ügyes a lányka. Apja büszke lett volna rá, ha éppen nem az ő értelmetlen halálát mennének megbosszulni. Western mese egyszerűen, filmszerűen. Nem láttam a filmet, de keresem. Kissé hirtelen lett vége, sőt a veremből való szabadulás mesésre sikerült. Félszemű és félkarúvá lett jól egymásra találtak.

patricia>!
Charles Portis: A félszemű

Aludtam rá kettőt, és levontam még fél csillagot. Azt olvastam korábban, hogy zseniálisan megírt szereplői vannak Portis-nak, és így azt vártam, hogy tényleg azok legyenek, de nem. Mattie például azért különleges, mert 68-ban még nem volt annyira szokás erős női (vagy kislány, mert ugye 14 éves) karaktereket megtenni főszereplőnek. Elég okos és nagypofájú, amit jó olvasni, viszont így utólag átgondolva kicsit szociopata. Nincsenek érzelmei, hiába halt meg az apja, ennek az érzelmi vonulatából csak annyit látunk, hogy Mattie hideg fejjel le akarja mészárolni a gyilkost. Lehet ez egyfajta poszttraumás stressz, de a végén, felnőttként is hasonlóan viselkedik, így inkább arra jutottam, hogy olyan, mint egy vulkáni. És pont ezért nem gondolom, hogy hiteles lenne Mattie, mert bármilyen kemény kiscsaj, azért az apja halála meg kellene, hogy rázza. Ugyanez igaz Cogburn-ra, meg a másikra is, akinek nehezebb leírni a nevét. Túl keveset tudunk meg róluk ahhoz, hogy tényleg számítsanak, meg érdekeljenek, és az a kevés is mintha csak vadnyugati klisékből építkezne.
Ami esetleg érdekes lehet, az a nagyon minimalista elbeszélésmód. Elég nehéz megszokni, pedig én szeretem az ilyesmit, de sokszor mintha rossz helyen lenne mondathatár…stb. Ez nyilván azért van, mert a felnőtt Mattie a narrátor, de engem néha idegesített.
Összességében nem volt rossz, de valaki írta itt előttem, hogy szépirodalomnak kicsit szimpla, westernnek kicsit unalmas, teljesen egyetértek vele, mert szerintem ez egy ifjúsági kalandregény (kb. mintha Celia Rees belevaló hősnőit kereszteznénk Twain vagy Cooper férfias világával), és abból sem a legjobb.
Lehet inkább megnézem a filmet.

viidori I>!
Charles Portis: A félszemű

Azt hiszem a westernek jól áll a szélesvászon és Jeff Bridges. Nem tudom, hogy a marcona arcok, a zene, vagy a hosszú, komótos snittek hiányoztak leginkább, de valamiért húzta az egyik lábát ez a ló. Ennek ellenére ment előre derekasan, csak sántított egy picikét.

petibácsi>!
Charles Portis: A félszemű

Tulajdonképpen egy teljesen klasszikus western, ha eggyel kevésbé érzékletesen lennének megjelenítve a sebesülések, halálozások, és ha az elbeszélőnknek néhány helyen nem lennének komolyabb kritikai megjegyzései az aktuálpolitikáról vagy a vallásról, akkor akár ifjúsági regénynek is beillene.
Az elején még bíztam benne, hogy Mattie Ross, a „vénlány”, aki kamaszkori hányattatásaira emlékszik vissza, majd egyedi elbeszélői hangot kölcsönöz a könyvnek, de aztán csak nagyon kis mértékig váltotta be a hozzá fűzött reményeim.
Így inkább azoknak ajánlható, akik most ismerkednek a műfajjal, másban semmi újdonságérzetet nem kelt majd.

Spepa >!
Charles Portis: A félszemű

Végtelenül egyszerű, klasszikus, egy letűnt kor alkonyán játszódó bosszútörténet, idegesítő, az igazságosztást a saját kezébe vevő, minden lében kanál főszereplővel, bántóan bumburnyák, önsajnáltató főgonosszal, sok-sok lövöldözéssel és értelmetlen erőszakkal megszórt cselekménnyel. Azt hiszem a legjobban a regény iskolás nyelvezete zavart, minden másra a témájából kiindulva számítani lehetett. Az egyetlen meglepetést Rooster okozta, aki egyáltalán nem az a tipikus, makulátlan múltú, önzetlen főhős, aki a törvényt szolgálja és az igazság oldalára áll, ha egy bajba jutott 14 éves kéri a segítségét. A többi karakterhez képest az ő árnyaltabb jellemzése üdítő színfolt volt ebben a középszerű történetben.

1 hozzászólás
Erika_Bogár IP>!
Charles Portis: A félszemű

Tervben volt, hogy megnézem a filmet, aztán elmaradt, megláttam a könyvet és elhatároztam, hogy elolvasom, az is elmaradt. Most végül egy kihívás miatt olvastam el, megérte. Jó western volt. Érdekes, különleges hangulatot adott a történetnek, hogy tudtam, hogy egy idős asszony meséli el, mi történt vele fiatal lány korában. Így az E/1 személyű elbeszélő fűzhetett olyan megjegyzéseket a történethez, melyről a valóságban akkor még nem volt tudomása.


Népszerű idézetek

FruzsinaRacz>!

– Ő az, aki kilőtte Ned alól a lovát?
– Igen – felelte Rooster –, ő a híres neves lógyilkos a texasi El Pasóból. Az a módszere, hogy gyaloglásra kényszeríti a banditákat. Azt mondja, így kevesebb gazságot tudnak elkövetni.

141. oldal

FruzsinaRacz>!

– Maga nem gondol valami sokat felőlem, igaz-e Cogburn?
– Egyáltalán nem is gondolok magára, ha a száját csukva tartja.

131. oldal

cassiesdream>!

Ha nem akasztják föl, hát majd lelőjük. Erre rangertiszti becsületszavamat adom.

59. oldal

3 hozzászólás
Cheril>!

MR. GOUDY: (…) Nos, ha nem tévedek, korábban azt mondotta, hogy elhátrált Aaron Wharton elől.
MR. COGBURN: Úgy van.
MR. GOUDY: Szóval hátrált előle?
MR. COGBURN: Igen, uram. Hiszen rám emelte a fejszét.
MR. GOUDY: És maga ilyen irányba ment?
MR. COGBURN: Amikor hátrálok, mindig hátrafelé megyek.

43. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Reuben J. "Rooster" Cogburn
FreeAngel>!

(…) Az ember fejét olykor megzavarja a pénz, elfelejti miatta, mi a helyes.

67. oldal

psn>!

Az emberek szeretik járatni a szájukat. Szívesen köszörülik azon a nyelvüket, akiben szilárdság mutatkozik.

188. oldal

kiscsillag0310>!

Ha az ember azt akarja, hogy valamivel ne legyen gond, mindig magának kell elintéznie.

63. oldal

psn>!

Az ember így vagy úgy mindenért megfizet ezen a világon. Soha semmi nincs ingyen, csak az Úr kegyelme. Azt pedig nem lehet sem megszolgálni, sem kiérdemelni.

31. oldal

FruzsinaRacz>!

Az emberek manapság már nemigen tudják elképzelni, hogy egy tizennégy esztendős leány télvíz idején csak úgy felkerekedik, és nekiindul, hogy megbosszulja apja halálát, pedig akkortájt ez még nem tűnt olyan különösnek, noha persze az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy ilyesmi nem esett meg mindennap.

(első mondat)

kiscsillag0310>!

Nem győzök csodálkozni azon, hogy az emberek még többszöri súlyos csapás után is összeszedik magukat, és tovább teszik a dolgukat. Nem lehet legyűrni őket.

73. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Arthur Train: Félmillió dollár váltságdij
Michael Punke: A visszatérő
Charlotte Rogan: Mentőcsónak
James H. Cobb: Sarkvidéki küldetés
Simon X. Rost: Aki sosem alszik
Clive Cussler – Paul Kemprecos: Kék Arany
Zane Grey: Az erdő szerelmese
Jennifer Salvato Doktorski: Lángra lobbant nyár
Adam Brown: A kód
James Clavell: A sógun