Ahol ​a folyó véget ér 63 csillagozás

Charles Martin: Ahol a folyó véget ér

Egy ​férfi evez a St. Marys folyón, hátul a kenujában egy nő fekszik. Tíz éve házasok, mindennél jobban szeretik egymást, és most az asszony súlyos beteg.
Doss és Abbie sorsa véletlenül keresztezte egymást. A fiú apátlanul, nehéz körülmények között nőtt fel a St. Marys folyó mentén, az amerikai Georgia államban. Nappalonként pincérként küzdött a megélhetésért, míg éjszakánként a szívében kavargó képeket festette vászonra. A lány Dél-Karolina állam legbefolyásosabb szenátorának a lánya, kivételezett életet élt, szépségét kihasználva modellként járta a világot.
Most, ahogy a folyón csordogálnak lefelé, Abbie tízes listáját igyekeznek teljesíteni – tíz kívánság vár megvalósításra, mielőtt elveszítik a harcot a betegséggel szemben. A reggeli folyó párájában, a napsütésben villogó tükörképeket szétszakítva, az alkony festette fények fölött siklik hajójuk az óceán felé, hogy Doss valóra válthassa Abbie utolsó álmait. Az utazás szerelemmel és szeretettel teli pillanataiban ez… (tovább)

Eredeti cím: Where the River Ends

Eredeti megjelenés éve: 2008

>!
General Press, Budapest, 2010
366 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789636432263 · Fordította: Szabó Ágnes

Enciklopédia 5


Kedvencelte 10

Most olvassa 3

Várólistára tette 67

Kívánságlistára tette 50

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

>!
Mrs_Curran_Lennart P
Charles Martin: Ahol a folyó véget ér

Ez egy olyan történet, aminek már az elején tudod, hogy mi lesz a vége. És ez a vég nem boldog. Míg Doss teljesíti felesége utolsó kivánságát, és kenuval leevez a folyón, közben az együtt töltött 14 év pillanatait idézi fel. A küldetés egyátalán nem könnyű, ha az ember apósa egy megkeseredett szenátor és már az első folyón töltött éjszaka rablókkal találkoznak. Az utazás lassan vesszőfutássá válik.
Abby és Doss karakterében két nagyszerű embert alkotott meg az író. Teljessé teszik egymás életét, annak ellenére, hogy egyikük egy charlestoni úrilány, másikuk pedig egy egyszerű fiú a folyópartról. Egy igazán szép szerelmi történet hűségről, kitartásról élni akarásról.

1 hozzászólás
>!
mate55
Charles Martin: Ahol a folyó véget ér

A túlélésnek, a bizalomnak, a szerelem és a veszteség soha véget nem érő erejének a története. Nem egy „csajfigurás” típusú regény, hanem két olyan ember meséje, akik együtt harcolnak a „háború” megnyeréséért, bár nagyon könnyen elveszíthetik a csatát. „Ahol a folyó véget ér” is csatlakozik az író többi jellegzetes klasszikusához, és igen, ennek a történetnek is része a megpróbáltatás, de úgy éreztem, hogy a szépsége túlnő a fájdalmán. Martin csodálatos képessége az, ahogy megragadja az élet egyedülálló hangulatát, Nicholas Sparks vagy Robert James Waller hagyománya szerint. Mert tudjuk, hogy vannak olyan könyvek, amik direkt a drámai történetükből akarnak sikert kovácsolni, a sorozatos emberi tragédiák felvonultatásával egy „komoly” könyv imidzsét magukra ölteni. De ez nem ilyen. Egy teljesen letisztult történetet olvashatunk, egy megrázó drámát, ami olyan magától értetődően, természetesen és közvetlenül „kezeli” a főszereplő spoiler, hogy mi sem tehetünk mást, minthogy hasonlóan állunk hozzá. Mindig elgondolkodtatnak azok az élethelyzetek, amikkel még közvetlenül nem találkoztam, mert ilyenkor mindig ott van az a bizonyos „HA”. Jó, hogy van egy szerethető könyv a spoiler, ami nem fullad sajnálatba súlytalanul, de a helyén kezel egy tragédiát. Sokkal inkább az életről szól, miközben ügyesen kerüli ki a morbiditás és a túlzott érzelgősség buktatóit. De azért kénytelen vagyok megjegyezni: kísértetiesen hasonít egy régebben olvasott könyvemre; Ray Kluun: Ne vedd el az életem!

5 hozzászólás
>!
bozs
Charles Martin: Ahol a folyó véget ér

Számomra hihetetlen hogy tud egy férfi ennyire: szenvedélyes, romantikus, figyelmes történetet írni a szerelemről!! Ha csak egy kicsivel több lenne ezekből a férjemben, tuti a föld felett lebegnék. :)
Oda voltam és vissza a történettől, egy csodát olvastam, mert amit Doss tett, az tényleg az volt. A folyók pedig soha nem érnek véget.

18 hozzászólás
>!
Valcsa
Charles Martin: Ahol a folyó véget ér

Ez a történet végtelenül szomorú és fájdalmas… Jó, nyilván a fülszöveget elolvasva erre számítani is lehetett, meg arra is, hogy spoiler ott, ahol a folyó véget ér
Abbie-t nem sikerült megkedvelnem, viszont borzasztóan sajnáltam őt azért, amin keresztül ment… :( Doss viszont…! Lehet, hogy néha kicsit mulyának tűnt, de ha kellett, kész volt kiállni a végsőkig a maga igazáért – és Abbie-ért. Valószínűleg ő egy tökéletes mintaférj, minden tekintetben, bármit megtenne a feleségéért spoiler
Egyedül a kicsit lényegtelen jelenetek és a hosszú tájleírások zavartak csak – minden egyéb rendben volt a könyvvel.
A végére talán mindannyian belehalunk egy kicsit – de megéri elolvasni.

>!
Shauna P
Charles Martin: Ahol a folyó véget ér

Amikor úgy olvasok egy könyvet, hogy tudom, hogy nem kap „boldog befejezést”, akkor mindig próbálom felkészíteni magam a legrosszabbra és próbálom bent tartani a könnyeim… Azt hiszem ennél a regénynél ez működött.
Nehéz egy olyan betegségről, mint a rák egy olyan regényt írni, amely visszatükrözi azt a mennyiségű fájdalmat és szenvedést, amit nem csak a beteg, hanem annak közvetlen hozzátartozói is éreznek a betegséggel való küzdelem során.
Doss és Abbie történetébe egy olyan ponton csatlakozik be a regény, amikor már a szereplők nagyrészt elfogadják sorsukat és bár még küzdenek, de már nem a túlélésért küzdenek, csak azért, hogy életük hátralévő részéből sikerüljön a legtöbb időt együtt tölteniük.
Abbie egy harcos, aki a legkilátástalanabb helyzetben sem adja fel, ő tényleg megfékezhetetlen, de a betegséggel szemben az ő erejével is csak apró győzelmeket tudott aratni és a végső küzdelemben sajnos veszített. Doss pedig egy igazi szerető férj, aki nem menekül el a problémák elöl, hanem végig ott van Abbie mellett, fogja a kezét, és elkíséri az utolsó közös útjukra, mindeközben pedig teljesíti felesége lehetetlennek tűnő kívánságait.
A visszaemlékezések remekül kiegészítik a történetet, láthatjuk hogyan ismerkedett meg Abbie és Doss, hogyan fedezték fel a betegséget és mennyi szörnyűségen mentek át közösen…
Ebben a regényben benne van a boldogság, a szeretet, a szerelem, a kétségbeesés, a szomorúság, a düh, az elfogadás és az elengedés.
Charles Martin remek Író, mondataival szíven talált, karakterei pedig nagyszerűek.
A kedvenc regényeim listája bővült ezzel a művel.
A folyó pedig sosem ér véget…

>!
General Press, Budapest, 2010
366 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789636432263 · Fordította: Szabó Ágnes
>!
Galambdúc
Charles Martin: Ahol a folyó véget ér

Szépen megírt történet, de a folyóról szóló részek nekem vontatottnak tűntek, és hetekig emiatt halogattam az olvasását. A második résztől kezdett el élni a regény, ami kissé fura, hisz az volt közelebb a szomorú végkifejlethez. Különösen onnantól izgalmas, amikor a pap alakja belép Abbie és Doss utolsó útjának elmesélésébe. Érdemes túljutni az első, lassan csordogáló részen, onnantól már sodorni fog, mint a St. Mary's vize!

>!
Narumi
Charles Martin: Ahol a folyó véget ér

Cancer is a bitch.

Hát nem volt egyszerű ezt a könyvet olvasni, és nem csodálom, hogy maga Martin is így nyilatkozott róla az Előszóban, hogy sok energiáját kivette belőle az írás.
Belőlem meg az olvasás. Nem egy vidám téma a rákkal való küzdelem, főleg ha tudod, hogy a végén semmi esélyed, és más nem marad hátra, mint egy bakancslista teljesítése, amely egészséges emberek számára tele van fura, hétköznapi kívánságokkal, de egy haldoklónak az életet jelentik. Lám, tényleg csak akkor kezdünk el igazán élni, és akkor értjük meg az élet lényegét, amikor már látjuk a végét… És szerencsés vagy, ha nem kell egyedül küzdened, és van veled valaki, aki végigkísér téged azon a bizonyos folyón…

>!
geszti
Charles Martin: Ahol a folyó véget ér

Szívszorító történet, nincs is ember, akinek a lelkét ne érintené meg. Legtöbbünkben személyes élményeket is felidéz…sajnos sokan megtapasztalhattuk már milyen érzés, ha a rák beeszi magát a családba.
Charles Martin stílusa mindezek ellenére sem tudott magával ragadni, sőt kifejezetten bosszantott. Nem éreztem, hogy igazi és őszinte lenne, inkább mintha kívülről trükközne az érzelmeimmel. Kell még bele egy csipet romantika, egy kis tájleírás, és már meg is van a könnyen eladható könyv. Végig ilyen érzések matattak bennem, nem tudtam szeretni a stílusát.

>!
mazsoka MP
Charles Martin: Ahol a folyó véget ér

Szívbemarkoló történet a sírig tartó szerelemről. Egy férfi meséli el házasságuk történetét, harcukat a gyógyíthatatlan betegséggel, a környezettel, miközben igyekszik teljesíteni felesége „bakancslistáját”. Lelkileg nagyon sokat ad az embernek, ugyanakkor sokat elvesz az olvasás közben. Torokszorító, szomorú, ugyanakkor fájdalmasan szép regény.

>!
Marianna_Zsoldos
Charles Martin: Ahol a folyó véget ér

Szív és torokszorulva olvastam végig, az ember elgondolkodik, szerette-e valaha őt valaki így, kítűnő a fordítás, s a kicsengés „a folyó nem ér véget sosem.”


Népszerű idézetek

>!
bozs

– Hallasz, Sebtapasz?
– Miért hívsz így?
– Mert hozzám ragadtál és begyógyítod a sebeimet – nyomta a homlokát az enyémhez.

14. oldal

>!
Maria_pillowbook P

Nem vagyok én mindentudó. Nem teszek úgy, mintha mindent értenék a világon, de tudom, hogy vannak, akiknek szép életük van, vannak, akiknek szép haláluk van, de csak kevesen szeretnek szépen. A miértre nem hiszem, hogy választ tudnék adni. Mindannyian élünk, és mindannyian meghalunk egyszer- ez alól senki nem lehet kivétel. Ami számít, az a kettő között van. Szépen, jól szeretni a másikat…ez már valami más. Ez választás kérdése- valamit újra és újra megteszünk. És újra. Mindentől függetlenül. Tapasztalataim szerint ha ezt az utat választjuk, felkészülhetünk a pokoli szenvedésre.
Nem néztem se hátra, se előre. Csak bámultam Abbie-t, és evezni kezdtem.

81. oldal

>!
mate55

Az a gond az utolsó, kétségbeesett próbálkozásokkal, hogy az ember annyira sokat vár tőlük, de legtöbbször hajszál híján sikertelenek. Ezért hívjuk ilyenkor Istent segítségül.

11. oldal

>!
mate55

Csak az a fontos, mit teszel, amikor rájössz, hogy letértél a helyes útról.

7. oldal

>!
mate55

A fáradtság gyógymódja az alvás, a kimerültségre azonban semmi sem hat.

12. oldal

>!
mate55

Ahogy a húsleves alapanyagai nem választhatók szét, úgy a test sem választható el a lélektől.

34. oldal

>!
mate55

A szerelem elmúlhat, érintésének emléke azonban örökké él – ahogyan a remény is, hogy a szerelem egyszer még visszatér

152. oldal

>!
mate55

– Gyerekkoromban, anyám azt mondta, hogy Isten a folyóban lakik. Emlékszem, mennyit feküdtem a parton, és vártam, hogy Isten tényleg megmutassa magát.

27. oldal

>!
Gólyanéni

Mert ez az, amire a művészet képes: beszél hozzánk, és ha mi is ugyanazt a nyelvet beszéljük – és megtanultuk, hogyan kell meghallgatni, amit mond-, akkor van rá esélyünk, hogy elkapjuk az üzenetét.

52. oldal

Kapcsolódó szócikkek: művészet · üzenet
>!
Gólyanéni

Éjjel az erdő csendes, de csak nagyon ritkán hallgatag.

114. oldal

Kapcsolódó szócikkek: csend · éjszaka

Hasonló könyvek címkék alapján

John Green: Csillagainkban a hiba
Kristin Hannah: Szentjánosbogár lányok
Amy Harmon: Arctalan szerelem
Nicola Yoon: Minden, minden
Stephanie Barron: A szolgáló titka
Julia Quinn: Rossz kor
Cassia Leo: Fekete doboz
Patrick Ness – Siobhan Dowd: Szólít a szörny
Jodi Picoult: A nővérem húga
Lois Lowry: Nyáron történt