A ​szentjánosbogarak fénye 78 csillagozás

Charles Martin: A szentjánosbogarak fénye

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Egy ​nap a rendőrök egy brutális bántalmazások nyomait magán viselő kisfiút találnak az út mentén. A gyermek nem beszél, így szomorú élettörténetét sem tudja szavakba önteni. Viszont rajzol, olyan kifinomultan és olyan precizitással, hogy a képei mindent elmondanak helyette. Ügyét a helyi lapnál dolgozó újságíró kapja meg, aki szívén viseli a kisfiú sorsát, hiszen saját fiatal önmagát látja meg a visszahúzódó, sokat szenvedett gyermekben. Miközben lassan fény derül a kisfiú hányattatott múltjára, egy másik család rögös életútja is kibontakozik. A fiatal, árván felnőtt újságíró saját története annyi felfedetlen rejtélyt, bűntényt és titkot őriz, amely nem hagyja nyugodni.

Bármennyire sokszálú is ez a történet, középpontjában mégis az apai szeretet mindent elsöprő élménye áll, a gondoskodás erejéről tesz tanúbizonyságot, arról, hogy legyen bár vérszerinti, vagy csupán annak tekintett a legfontosabb férfiminta előttünk, egy meggyötört szív igenis találhat kiutat a… (tovább)

Eredeti mű: Charles Martin: Chasing Fireflies

Eredeti megjelenés éve: 2007

>!
General Press, Budapest, 2014
352 oldal · ISBN: 9789636435868 · Fordította: Szieberth Ádám
>!
General Press, Budapest, 2012
348 oldal · ISBN: 9789636434427 · Fordította: Szieberth Ádám

Enciklopédia 1


Kedvencelte 12

Most olvassa 1

Várólistára tette 95

Kívánságlistára tette 55

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
mate55
Charles Martin: A szentjánosbogarak fénye

A fülszöveg bűnügyi történetként és családregényként aposztrofálja, de ha kezünkbe vesszük a kötetet, hamarosan rájövünk, hogy a műfaji meghatározás mégsem ilyen egyszerű. Szeretem Martin stílusát. Szeretem karakterei egyszerűségét és őszinteségét. Szeretem, ahogy „hangot tud adni a csendnek”. Regényalakjai a szövegvilágon belül megteremtették a maguk sajátos mitikus hangulatát. Olyannyira, hogy minden áron nem akartak túl mutatni önmagukon, vagy valamilyen külső, tőlük idegen szerepsémát kellett volna rájuk erőltetni. Mindannyian az igazságot keressük, és szinte mindig a múltunk tűnik hiányosnak. Egy riporter múltjának kulcsa egy bántalmazott kisfiún keresztül. Egy történet, ami erőteljes tanítási pillanatokkal is rendelkezik a megbocsátásról, a szerelemről és a szülőknek a gyermekre gyakorolt hatásáról. A regény időbeli tagolása talán még térbeli kettéosztottságánál is fontosabb szerepet játszik. Martin, ugyanis az epikus művek egyik legalapvetőbb nézőpontját igyekszik megragadni ebben a regényében, magát az időt. Az a tény, hogy a szerző vesz egy elcsépelt történetet a gyermekbántalmazásról, majd 180°- ot fordítva rajta, reményt ad az olvasónak, hogy a világon vannak…..s egyszer csak váratlanul izgalmas lesz a regény, mintha eddig csak rákészült volna az igazi mondanivalójára. Olyan történet ez, melyet az olvasó többször is a kezébe vehet, nemcsak azért, hogy a mondanivalóját minél jobban felfedezze, hanem, hogy egyszer (talán valahol) önmagát is megtalálja benne.

6 hozzászólás
>!
shadowhunter1975 P
Charles Martin: A szentjánosbogarak fénye

Szomorú, szépséges könyv, lassan olvasható. Első olvasmányom a szerzőtől, de biztosan nem az utolsó. Bátyó karaktere nagyon a szívemhez nőtt, a nyilvánvalókon kívül bírtam a hülyeségeiket, Bo-t a pulykát, a pávákat, a Szentélyt, Sally-t a halottaskocsit, stb… és persze ahogy mindenekfelett imádta a fiát.
Köszönöm szépen a könyvet kedves @Nefi, szuper választás volt!
Örülök, hogy rátaláltam a kihívásodra @Mrs_Curran_Lennart, biztosan keresni fogom az író további könyveit.

6 hozzászólás
>!
Mrs_Curran_Lennart P
Charles Martin: A szentjánosbogarak fénye

Nagyszerű könyv volt, tele emberséggel, igazi érzésekkel, kapcsolatokkal. Többször is kicsordult a könnyem (hazafelé a buszon is, be is kellett csuknom a könyvet) a meghatottságtól. Bátyó egy lélekben nagyon erős ember, aki mindenféle aljasságot eltűr a bátyjától, hogy biztonságban tudhassa azt, akit legjobban szeret. A könyv az apa-fiú kapcsolatról szól, hogy milyen jó apának lenni, ráadásul az író a példát a saját apjáról vette. Időnként jó a sok kis szeleburdi olvasmány mellé egy ilyet is beilleszteni, vannak benne elgondolkodtató dolgok.

>!
MezeiMarcsi
Charles Martin: A szentjánosbogarak fénye

Az apa szerepe a fia életében.
A legfontosabb üzenet,amit a könyv hordoz. Persze fontos az anya szerepe is, de itt az „apák” a főszereplők.

Most,hogy eltelt pár nap a befejezés óta, az jutott eszembe,a könyvben az apa olyan mint az én édesapám. Egyszerű ember, nem kapott sok jót az élettől,de annál többet adott. Sokan megtörölték benne a csizmájukat,de soha nem hallottam tőle egy rossz szót,pletykát, vagy semmi negatív dolgot. Azt hittem ,hogy bolond. De rájöttem, neki az a fontos,hogy az ő lelkiismerete tiszta legyen. Igen,ilyen az én apám! :)

>!
Lanore P
Charles Martin: A szentjánosbogarak fénye

Bár nem lett kedvenc, de az biztos, hogy a könyv hangulata, és a stílusa miatt nem fogom elfelejteni Charles Martint. A lapok ugyanis tele voltak érzelemmel, fájdalommal, és több különlegesen szomorkás történettel, amik önmagukban is megállnák a helyüket, de most együtt alkottak egy egészet. A szereplők viszont túl „egyértelműek” voltak, sablonosak, valahogy minden/mindenki csak fekete vagy fehér volt, talán pont ezért nem sikerült teljesen beleélnem magam. A középpontban a családi kapcsolatok, az árvaság megélése, a múlt felkutatása áll, de valami mégis hiányzott… pihentetem egy kicsit, de mindenképp szeretnék még olvasni az írótól.

2 hozzászólás
>!
Ardena
Charles Martin: A szentjánosbogarak fénye

Hümm-hümm.. Ülök itt néhány perce, és gondolkozom azon, hogy hány csillagot adjak, és mit mondjak a könyvről. Eléggé döcögős (és túlságosan amerikai) volt sokhelyütt, rengeteg olyan dologról írt, ami nem érdekelt, és a történet szempontjából sem volt fontos (mocsár, madarak-fák, betegségek, amerikai foci, templomból lett bank, tőzsde, stb.), és emiatt kétszer is előfordult, hogy belealudtam.
Maga a mondanivaló fontos és szép, de valahogy a szereplők távoliak maradtak, a párbeszédeikbe sem sikerült beleélnem magam, néha úgy éreztem, mintha elvárta volna a szerző, hogy belelássunk a fejébe, érezzük azt, amit ő érzett, amikor írt róluk, de természetesen ez lehetetlen. A „nagy fordulat” számomra nem volt meglepetés, az elejétől fogva erre gyanakodtam, eléggé kiszámítható és sablonos volt. :) A végét illetően pedig maradtak bennem kérdőjelek..
Bátyó karaktere azért mégsem hagyott hidegen, bár állna előttem is egy ilyen férfialak, akire felnézhetek.. Különösen megfogott az a gondolat, hogy minden gyerek lelkében van egy „apaméretű lyuk”, amit ki kell tölteni, mert ha ez nem sikerül, egyre inkább érzékeli az ember az űrt magában, és próbálja betömködni valamivel, de ez rendszerint nem sikerül, vagy ha igen, azzal általában az ember magának árt.

8 hozzászólás
>!
Gab
Charles Martin: A szentjánosbogarak fénye

Nagyon szép, érzelmekre ható igazán jól megírt történet. Egy icipici rosszmájúsággal gondolom azt, hogy az író igazán ügyesen, jól megszerkesztve, kellően kihangsúlyozva, mégis nyomot hagyóan tudja a legnagyobb közhelyeket felvonultatni. Szó van benne a fiú – apa kapcsolatról. Milyen meghatározó a férfivá válásában az iránymutattatás. Szól az árvaságról, amelyet bár felfogunk, hogy van, létezik mégsem tudják azok megérteni akik mögött egy család, történetek szövevénye áll.
Mindezt egy felderítésre váró tragédiákkal terhelt kisfiú kerettörténetébe foglalva. Az ő hovatartozásának a felkutatásán ügyködő helyi újságíró életébe, családi rejtélyeibe csöppenünk. Ahogy haladunk a történetben fokozatosan múltbéli visszatekintések garmadájával találkozunk. Személy szerint nagyon szerettem az ilyen megoldásokat , a több szálú cselekményleírásokat.
Az eleje számomra nagyon döcögősre sikeredett. Egy déli kisvárosban játszódik, átlengi az a fajta tipikus amerikaiasság ami tőlem nagyon távol áll.
Amivel mégis a legtöbb gondom volt, az a szereplők árnyalatlansága. Gonosz és angyalian jó vetekedett olykor egymással, amitől én kicsit hatásvadásznak tartottam bizonyos részeket.
Értelmetlenül kiemelt dolgok, apróságok lassították a haladást. Ilyenkor mindig megfordult a fejemben, ezt most minek kellett leírni, lényegtelen. Ezektől elvonatkoztatva mégis örülök, hogy a kezembe akadt, a vége felé meg is ríkatott.

>!
Székely_Ági
Charles Martin: A szentjánosbogarak fénye

Lehet, várnom kellene pár napot az értékeléssel. Annyira tele van a fejem, lelkem, szívem a történettel, hogy nem tudok reálisan gondolkodni.
Apa – fia kapcsolatról még sosem olvastam, de nem tudom most elképzelni, hogy lehet róla érzelmekben gazdagabban írni, mint ahogy Charles Martin tette. Mindezt annyi humorral fűszerezve, hogy nem is tudom, a sírásból vagy a nevetésből volt több olvasás közben.
Olyan érzésem van, mintha a szereplőket körülvevő tárgyaknak is lenne lelkük. Nevesítve vannak az állatok, autók, helyek… annyira szívet melengető az egész miliő!
Határozottan kevés az öt csillag!

>!
brigi11 P
Charles Martin: A szentjánosbogarak fénye

Teljesen biztos vagyok benne, hogy az író nem olvasott még Niccoló Ammaniti regényt, mert ha olvasott volna, tudná, hogy felesleges valamit 350 oldalon túl drámázni, csavargatni, meg lehet azt írni tökéletesen 280 oldalban is.
Az alap történet szívet szaggató, bele gondolni is szörnyű miket élt meg ez a kisfiú, akinek még a nevét sem tudjuk. Hány száz, ezer szörnyeteg él a vilgban, akik kisgyerekeket bántalmaznak. Ki lehet-e törni, lehet-e, szabad-e egy gyerekbe ismét reményeket táplálni. Hol kezdődik a bizalom?
A mellékszálak viszont elcsépeltek, unalmasak , teljesen feleslegesek.

2 hozzászólás
>!
deardurr
Charles Martin: A szentjánosbogarak fénye

Nagyon szép a borítója és a címe is a könyvnek, ezért is vonzott, ezért álltam be @Véda utazókönyvéért a sorba. Aztán persze, ahogy lenni szokott, nem a legjobb pillanatban kaptam meg, nem voltam éppen olyan hangulatban, de unszolgattam magam.
Mégis, engem egy másik amerikai könyvre emlékeztetett; az erre az amerikai könyvre.
Szóval az író nagyon szeretné, ha tudnánk, hogy milyen márkájú zacskós kaját ettek, mit ittak hozzá, milyen alma van a laptopján, milyen napszemüveget visel Bátyó. De nem tudom, miért? Miért olyan fontos ez? Az édességtől viszont elment a kedvem, írása nyomán, mert annyira sokat esznek egészségtelenül, csodálkozom is, hogy még él valaki Amerikában.
A cselekmény nekem nagyon lassú volt. Körülbelül a 200. oldalnál azt éreztem, hogy na, most már történjen valami! És történt is, láss csodát!
Erős közepest adok a könyvnek. Sok minden nem hiányzott belőle, más viszont igen.

2 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
sziszkaa

Egyetlenegy szörny van, amelytől félned kell ebben az életben: az, amelyik reggel rád bámul a tükörből. Ha azt megszelídíted, ha barátságot kötsz vele, akkor már semmi nincs az életben, amivel ne tudnál elboldogulni.

145. oldal, 15. fejezet

>!
vollys

Azokat a szavakat, amelyek utat találnak a szívedbe, nem beleordítják a füledbe, hanem belesuttogják.

318. oldal

>!
mate55

A férfivá válás nem máról holnapra zajlik le. Ezeket a dolgokat valakinek át kell adnia.

310. oldal

>!
deardurr

Akkora a szárazság, hogy a fák lefizetik a kutyákat, hogy pisiljék le őket.

171. oldal, 19.

2 hozzászólás
>!
vollys

Az én életem nagyon más lett, mint ahogy terveztem. Nem úgy alakult, ahogy reméltem, ahogy megálmodtam. De nem én vagyok az egyetlen a világon, akivel elbánt a sors. Sokan még rosszabb helyzetben vannak. Ez az élet. A rosszat ugyanúgy elfogadod, ahogy a jót. Talpra állsz a rosszban, együtt élsz vele. A rossz dolgok tanítanak meg arra, hogy milyen jó is valójában a jó. Ne hagyd, hogy a rossz elültesse a fejedben a gondolatot, hogy jó nincs is a világon. Mert van, méghozzá nem is kevés.

227. oldal

>!
Aquarius

Soha ne szoríts sarokba olyat, akiről tudod, hogy aljasabb nálad.

234. oldal

>!
vollys

A józan ítélőképesség néha a tapasztalatból fakad, a tapasztalat pedig sokszor a józan ítélőképesség hiányából.

227. oldal

>!
Lanore P

A nyakamba vettem Skiccest, és átgázoltam vele a mocsáron. A fülembe kapaszkodva kapdosott a feje körül nyüzsgő szentjánosbogarak után. Amikor már a mellkasomig ért a víz, hirtelen belém nyilallt, hogy végre megismertem a saját történetemet.
Ezt teszi a szeretet. Nevet ad a névteleneknek, és hangot a hangtalanoknak.


Hasonló könyvek címkék alapján

Izeli János: Mária gyermeke nem veszhet el
Katie McGarry: Pushing the Limits – Feszülő húr
Colleen Hoover: Slammed – Szívcsapás
John Irving: Árvák hercege
Vanessa Diffenbaugh: A virágok nyelve
Colleen Hoover: Point of Retreat – Visszavonuló
Jean Webster: Gólyaláb apó
Lemony Snicket: A baljós kezdet
Alice Hoffman: Itt a Földön
Christopher Paul Curtis: Bud vagyok, uram!