Így ​megy ez 15 csillagozás

Kurt Vonnegut élete
Charles J. Shields: Így megy ez

Kedves ​Olvasó! Kedves Vonnegut-rajongó! A kötet, melyet kezében tart, a legelső hiteles Vonnegut-életrajz. Egy íróé, aki tíz- és tízmilliók világképét formálta a sajátjára. Ma már vitathatatlan, hogy Kurt Vonnegut az előző évszázad egyik legnépszerűbb és leghatásosabb gondolkodója. Posztumusz novelláinak köszönhetően szektája híveinek száma továbbra is gyarapszik. Furcsa fickó volt. Világszerte számos barátjával tartotta a kapcsolatot, népes család vette körül, mégis magányosnak érezte magát. Bár az egész földkerekségen ünnepelt és keresett szerző volt, úgy vélte, munkásságát nem sokra tartják. Harcos humanista létére éppen az emberiséget ítélte bolygónk legveszedelmesebb ellenségének. Ki volt ő, milyen volt valójában? Charles J. Shields, maga is bigott Vonnegut-rajongó, ennek járt utána. Öt éven át kutakodott. Végül elkészült a mű. A 2007-ben elhunyt Vonnegut lép elénk lapjairól. Elevenen, frissen, biztatóan. Újra nekünk és velünk beszél, akár egy régi cimbora. Szeretjük a… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2011

Róla szól: Kurt Vonnegut

>!
Maecenas, Budapest, 2012
566 oldal · ISBN: 9789632032573 · Fordította: Pék Zoltán

Enciklopédia 7

Szereplők népszerűség szerint

Kurt Vonnegut · Gail Godwin · id. Kurt Vonnegut


Most olvassa 1

Várólistára tette 7

Kívánságlistára tette 13


Kiemelt értékelések

Aurore>!
Charles J. Shields: Így megy ez

Charles J. Shields: Így megy ez Kurt Vonnegut élete

Fanoknak kötelező, másoknak nem annyira. Én kereken egy hónapig olvastam, lévén hosszú, és a stílusa száraz kissé.

Nem mellesleg fájdalmas volt belőle megtudnom istenített kedvenc írómról, milyen barát volt, és főleg: milyen férj. Az első feleségét egyáltalán nem irigylem, egyúttal óriási csalódásként hatott nekem az, milyen kapcsolata volt a másodikkal – és akkor már miért nem bírt elválni tőle. Tudom, nem egyszerű dolgok ezek. Így megy ez.

Mint kiadványból a hatalmas jegyzetapparátus és bibliográfia mellől messzemenően hiányoltam egy névmutatót – szerény véleményem szerint az nagyon is elfért volna még benne.

Pék Zoli fordítása: ♥

>!
Maecenas, Budapest, 2012
566 oldal · ISBN: 9789632032573 · Fordította: Pék Zoltán
Terbócs_Attila>!
Charles J. Shields: Így megy ez

Charles J. Shields: Így megy ez Kurt Vonnegut élete

A könyv tulajdonképpen jó. Abban az értelemben, hogy olvasmányos. Egy ötszáz oldalas irodalmi életrajzot nem haszontalan olvasmányosan megírni. Talán kevesebb Vonnegut szófordulatait és stílusát majmoló kitétel is elfért volna a könyvben, de üsse kő. Vagy inkább mégse üsse, legyünk eltávolodva annyira a könyvünk tárgyától, hogy önkéntelen vagy tudatos majmolásunk nem közvetíti irodalmi áhítatunkat.

Vannak további fenntartásaim is. Mindig is nagy híve voltam annak, hogy megnyerő modorú társasági úriemberek érzelmileg terrorizálják szeretteiket, és felfuvalkodott plutokraták gyengéd meghittségben, érzelmi gazdagságban éljenek végig ötvenévnyi házasságot. Legyen a dolgoknak egyensúlya, legyen a világrend duális, legyünk gyarlók, jó az, helyesen van kitalálva. Vonnegutot is gyakran igyekeztem elképzelni magánemberi mivoltában, és szívesen gondoltam arra, hogy pokrócmodorú bumfordi, vagy egy kamaszos lelkületű, de tettképtelen, mulya idealista, esetleg széteső személyiségű alkoholista, és így kerek is volt a kép. Aki így és ilyeneket ír, mégsem lehet szent, az már túl sok lenne. Ezekkel a képzeletbeli alteregókkal épp úgy tudtam azonosulni, mint a könyveivel. Ebből a Shields-életrajzból azonban számomra javarészt egy tisztességtelen szemétláda rajzolódik ki, akinek nincsenek erkölcsi aggályai senkivel szemben és javarészt semmilyen helyzetben, érzelmileg a ridegségig suta, mintha masszív önértékelési zavara is lenne, de eközben öntelt, nárcisztikus hólyagként is viselkedik. Úgy fest, hogy egy sor olyan dolgot tett hosszú élete során, amivel egyáltalán nem tudok azonosulni. Lehet, hogy egyszerű vagyok, mint a faék, lehet, hogy az én lelkem sivár ilyen személyiségbeli diverzitások elfogadásához és megértéséhez. De ezt az egészet azért már mégsem tudom elhinni, már csak a magam védelmében, és negyedszázados Vonnegut-rajongásom védelmében sem. Kíváncsi lennék a könyv visszhangjára, a Vonnegut–Adams család hogyan fogadta. Beszédes e szempontból a bevezető néhány elejtett megjegyzése, mintha a Vonnegut-sarjak és Shields közötti viszonyt nem rózsaharmattal hintették volna meg az égiek. Zavarban vagyok. Lehet, hogy csupán mégis egy szentről akartam olvasni, és azért bánt a könyv lapjain kibontakozó személyiség képe.

Szóvá teszem továbbá a fordítás baklövéseit is. Az olyanok, hogy Achillesz írásmód a magyarban nem létezik (212. o.), ellenben Achilles (latin) vagy Akhilleusz (görög) a megoldás, még hagyján. Az olyan jellegű mellényúlásoktól is csak egy másodpercre állt le a szívverésem, hogy például a private first class kifejezést képes volt a fordító az egyébként szemantikailag is nonszensz „felsőfokú végzettségű közlegény”-ként visszaadni (137. o.), a megfelelő „őrvezető” helyett. De hogy például a Börtöntöltelék Mary Kathleenét teljesen értelmetlenül zsákos néninek fordítja szatyros néni helyett (374. o.), az nyilvánvaló jele annak, hogy a fordító még csak nem is olvasta a könyvet, sosem találkozott Mary Kathleennel. Nyugalom, nem a szokásos, kipróbált és kiváló Vonnegut-magyarítók egyikét látjuk az impresszumon. Talán nem utolsósorban a fenti bekezdésben leírtak miatt sem.

Nem tudok pontozni, nem tudok lelkesedni. Képtelen vagyok rá.

2 hozzászólás
Daniel_Cserhalmi IP>!
Charles J. Shields: Így megy ez

Charles J. Shields: Így megy ez Kurt Vonnegut élete

A könyvei alapján Vonnegut egy kedves, bölcs, humanista bácsinak tűnik. Nos, az élete alapján, mintha nem tudta volna mindezt megélni a napjaiba is. Mert a gyerekeire néha nagy ívben tojt, ahogy rá is a szülei. Az első felesége kedves volt ,de ennek ellenére nem érdemelte meg, ahogy V. viselkedett vele. A második felesége nekem k…ának tűnt, aki csak ki akarja használni, és később így is történt, de mégsem volt gerince változtatni a dolgokon. Szóval ha mégis hasonlítani akarjuk a műveihez, akkor talán a groteszk tűnik jó jellemzésnek. Néha kicsit szánni való, néha meg azt gondolja az ember, hogy ez mekkora s.ggf.j volt. A könyv egyébként borzasztó részletes, ezernyi hivatkozással és forrással. Az mondjuk fura, hogy a feltehetően jobban dokumentált utolsó 10-15 éven sokkal gyorsabban halad át, mint a régmúlton. Ettől függetlenül rendkívül érdekes és tanulságos életrajzi könyv.

Limbus>!
Charles J. Shields: Így megy ez

Charles J. Shields: Így megy ez Kurt Vonnegut élete

Egy nem mindennapi író nem mindennapi élete… Egyszerre szórakoztató és elszomorító a könyv.
Shields rendkívül szépen összegyűjtötte a morzsákat és letisztult egészet alkotott belőlük. Neki köszönhetően más szemmel fogom (újra)olvasni Vonnegut regényeit. A szeretett írón túl már megjelenik az ember is, aki olykor kicsinyes, csapongó, boldogtalan, vagy épp – nemes egyszerűséggel – egy szemét. Ajánlom mindenkinek ezt a nem mindennapi életrajzot.Hiszem, hog aki szereti Kurt regényeit, az az életrajzát is értékelni fogja.

Párduc50>!
Charles J. Shields: Így megy ez

Charles J. Shields: Így megy ez Kurt Vonnegut élete

Vonnegut egyik kedvenc íróm, gondoltam illik elolvasni az életrajzát. Nem hatottak rám a Woody Allen-i intelmek, miszerint egy művészt a művészetéért kell szeretni, nem kell a magánéletét megismerni. Ő ettől tartózkodik is. Én nem tettem. Utólag igazat kell adnom a híres humoristának, lehet, hogy jobb lett volna nem elolvasni. Bár hozzá kell tenni, a szerző a mű nagy részét Vonnegut halála után írta, így a könyv alanya nem sokat szólhatott hozzá a tartalomhoz.

Mary_J P>!
Charles J. Shields: Így megy ez

Charles J. Shields: Így megy ez Kurt Vonnegut élete

Érdekes olvasmány volt, de újfent rá kellett jönnöm, hogy semmit nem ad hozzá vagy netán vesz el az olvasási élményből, hogy ismerem-e vagy sem az írója életét.
Nem haladtam valami gyorsan vele, pedig elég olvasmányosan van megírva, de annyi az infó annyira próbál az szerző mindent belesűríteni, hogy egy kicsit sok lesz. Sok lesz a szerencsétlenségből is, nem egy álom élet az kell, hogy mondjam. A vége felé már volt, hogy annyira sajnáltam, hogy így kisiklott az élete, hogy emiatt kellett pihentetnem egy kicsit.
Összességében viszont akárhogy hangsúlyozva van benne, hogy mennyi elütött sokszor a könyveitől a valódi személyisége erre azért rácáfolnék, én valahogy sajnos pont így képzeltem, hogy pontosan így is megy ez…


Népszerű idézetek

Aurore>!

Az angol tanszéken megtudták, hogy felderítést végzett az egyetem könyvtáraiban, és dühítette, hogy egyikben sem volt meg a teljes életműve. A könyvtárosokat viszont kissé bosszantotta az ősz ember, aki könyveket akart adományozni, de nem volt hajlandó vacakolni a nyomtatványokkal, csak azt hajtogatta: „Kurt Vonnegut vagyok, és ez Kurt Vonnegut könyve”.

445. oldal, 15: A halálra várva (Maecenas, 2012)

Charles J. Shields: Így megy ez Kurt Vonnegut élete

1 hozzászólás
Aurore>!

Egyik délután id. Kurt az Aida negyedik felvonását hallgatta a rádióban, és vidáman megjegyezte, hogy a templomba zárt szerelmesek sokkal tovább élnének, ha nem kornyikálnának annyit.

28. oldal, 1: Baleset voltál (Maecenas, 2012)

Charles J. Shields: Így megy ez Kurt Vonnegut élete

Kapcsolódó szócikkek: id. Kurt Vonnegut
Aurore>!

A Hókuszpókuszról írt kritikájában Jay McInerney a régi Vonnegut visszatéréséről ábrándozik: „[Vonnegut] olyan szatirikus, akinek van szíve, olyan moralista, aki felszerelkezett fingópárnával, olyan cinikus, aki hinni akar.”

420. oldal, 14: Tisztelt híresség (Maecenas, 2012)

Charles J. Shields: Így megy ez Kurt Vonnegut élete

2 hozzászólás
Aurore>!

Szinte elviselhetetlen szentimentalizmus van mindenben, amit írok. A brit kritikusok, folyton emiatt sopánkodnak. Robert Scholes amerikai kritikus pedig egyszer azt mondta: keserű bevonattal látom el a cukordrazsét.

30. oldal, 1: Baleset voltál (Maecenas, 2012)

Charles J. Shields: Így megy ez Kurt Vonnegut élete

Kapcsolódó szócikkek: Kurt Vonnegut
1 hozzászólás
Aurore>!

Kurt egész nap a dolgozószobába zárkózva robotolt. Van benne valami ironikus, hogy azért költöztek a Cape-re, mert úgy gondolta, majd ott művészek társaságában lesz, West Barnstable-ben azonban senki más nem kereste írással a kenyerét. Senki más nem kínlódott azzal, hogy az ábécé huszonhat betűjét bizonyos kombinációkba rendezve fizesse a számláit. Egyfolytában dohányzott, tenyere öblével védve a lángot, mélyeket szippantott, majd türelmetlenül, nyugtalanul és bosszúsan elhajította a gyufát.

179. oldal, 7: Összezárva a sok gyerekkel (Maecenas, 2012)

Charles J. Shields: Így megy ez Kurt Vonnegut élete

Kapcsolódó szócikkek: dohányzás · írás · Kurt Vonnegut
Aurore>!

Edie tizenkét éves volt, amikor „az élet és Isten” kérdésen töprengett, és apjához fordult iránymutatásért. A válasz meglepte. Kurt szerint „a dolgok nagy rendje tekintetében szinte egyidősek voltunk… mindketten először tapasztaltuk meg ugyanazt, ugyanakkor. Például amikor a kutyánk meghalt, az mindkettőnknek első volt. Ő sem értette jobban a dolgokat, mint én… Attól kezdve olyannak láttam, mint egy társamat vagy haveromat, közönséges embernek, aki ugyanúgy a sötétben tapogatózik, mint én.”

288. oldal, 10: Temérdek búcsúzás (Maecenas, 2012)

Charles J. Shields: Így megy ez Kurt Vonnegut élete

Aurore>!

Szemtelenül megkérdezte Max Wilkinsontól, hogyan fejezzen be egy elbeszélést anélkül, hogy megöli minden szereplőjét. Wilkinson lezseren azt felelte: „Mi sem egyszerűbb, drága fiam. A hős lóra pattan, és belelovagol a lemenő napba.”

142. oldal, 6: A halott mérnök (Maecenas, 2012)

Charles J. Shields: Így megy ez Kurt Vonnegut élete

Kapcsolódó szócikkek: Kurt Vonnegut
1 hozzászólás
cassiesdream>!

Aztán ahogy siklott a táncparketten, nadrágzsebe lyukán üveggolyókat potyogtatott ki, hátha valaki illetlenül seggre esik. (…) Ez volt ifj. Kurt Vonnegut: író, sziporkázó és bajkeverő.

47-48. oldal, 1: Baleset voltál (Maecenas, 2012)

Charles J. Shields: Így megy ez Kurt Vonnegut élete

Aurore>!

Először a Macskabölcsőben teremti meg ezt a meghittséget azzal, hogy az olvasó mellé áll, és olyasmiről beszél, ami tabu. Azt űzte, amit Freud „tendenciózus vicc”-nek nevezett. Ez a humor, amire Vonnegut támaszkodni fog (egyesek szerint túlságosan is), obszcén vagy ellenséges; gyakorta cinikus, kritikus és istenkáromló, hangot ad a tekintély elutasításának vagy „helytelen gondolatokat” sugároz.
Például a Macskabölcsőben a bokononizmus feje szerint Istenre az a legjobb válasz, ha az ember orrot mutat. A holtak iránti tiszteletlenség, egy másik szentséggyalázás, akkor kerül elő, amikor egy orvos kiviszi a fiát, hogy megnézzenek egy rakás holttestet. Vihogva járatja végig a lámpát a testeken. „Fiam, egyszer ez mind a tiéd lesz.”

204. oldal, 7: Összezárva a sok gyerekkel (Maecenas, 2012)

Charles J. Shields: Így megy ez Kurt Vonnegut élete

1 hozzászólás
Aurore>!

Tiszteletlen, ízléstelen, de azzal, az olvasót beinvitálja a „viccbe”, Vonnegut a cinkosává is teszi, pont mint amikor valaki így vezet be egy illetéktelen megjegyzést: „Tudom, hogy politikailag nem korrekt, de…” Későbbi karrierje során Vonnegut teljesen elhagyott bizonyos szavakat a szövegben, és filctollal odaskiccelt egy segglyukat (állítása szerint a sajátját), vagy épp egy vaginát.

204. oldal, 7: Összezárva a sok gyerekkel (Maecenas, 2012)

Charles J. Shields: Így megy ez Kurt Vonnegut élete


Hasonló könyvek címkék alapján

Sükösd Mihály: Hemingway világa
Mark Twain: Önéletrajz
Irving Stone: Matróz lóháton
Ernest Hemingway: Vándorünnep
Syrie James: Jane Austen naplója
David Weiss: Meztelenül jöttem
Art Spiegelman: A teljes Maus
John Williams: Stoner
Deborah Heiligman: A fiú, aki imádta a matekot
Laura Hillenbrand: Rendíthetetlen