Démon ​tanár úr (Titkok a Lovecraft suliból 1.) 83% 63 csillagozás

Jó, hát ez egyszerűen cuki, és ami azt illeti, annyira szerepjátékosparti-szaga volt, hogy váltottam egy jegyet a nosztalgiavonatra, csak oda. Egyszerre idézte a kiskorunkban táskába bújva nehogy anyád meglássa, ugye olvasandó, Libabőr névre hallgató picurhorror történeteket és azokat a többórásra nyúló, csoportos társalgásokat arról, hogy különféle, a társaság tagjai által kitalált fazonok mit is csinálnak pontosan, mikor a dolgok nekiállnak furán viselkedni. A szöveg mérhető mennyiségben tartalmaz lovecrafti kikacsintásokat spoiler, és a cselekménye is olyan, hogy az hommáge alanya minden további nélkül rábólintana. Jó, lehet hogy egy kicsit húzná a száját, de a végkifejletre valószínűleg megbékélne, ezt ő is pont így csinálta volna. Plusz pont, hogy az idegsokkot-épelmevesztést is megjeleníti a szöveg – bár ez már tényleg csak azoknak a kockáknak lehet beillesztve, akik már játékformában spoiler találkoztak a témával.
Ugyanakkor, hacsak nem alakult ki menet közben az elvakult Lovecraft-rajongó/Cthulhu-szerepjátszó az apukám/anyukám/nagytesóm/felsősszívszerelmem/tetszikCourageagyávakutya-deegykicsitfélektőle réteg egy mérhető mennyisége 10-13 évesek között, akkor nem vagyok benne biztos, ki a célközönség. Mert ha egy új Libabőr-pótló, akkor spoiler túl cuki, ha meg ugye egy hommáge piciknek, akkor… hát, nem tudom ki hogy van vele, de 10-12-13 évesen aránylag kevesen merülnek alá Lovecraft emberen túli, életidegen szörnyedvényei világában. Ha pedig ezt a tényt felismerve kapudrogot belépőszintet alkotott a szerző, akkor … akkor az megmagyarázza a színes-szagos infóbonbon gyűjteményt, ami a kiadó honlapján leledzik a sorozatról. Amin szintén remekül szórakoztam, és megint nem tudom, hogy azért, mert kiskamaszként imádtam volna, vagy mert létrehoztam egy hommáge-t a saját kamasz énemhez, miközben a valódi kisJuli egy labirintusátjáró túlvégén, egy rejtett dimenzióban… gyanús motozás a szekrényajtó mögül

Ez a könyv szinte csalogatja az embert már a borítójával is, és azt suttogja, hogy gyere, olvass el. Hiszen így az interneten nem annyira, de élőben nagyon szemet kápráztató a borító – és hé, láttatok már olyan borítót, amin forgatás hatására mozog a kép, és egyszer egy kedves tanárbácsit, másszor meg egy gonosz ördögöt látunk? Én még nem. :)

A kötet rövidsége miatt egy kellemes kis délutáni pihenés alkalmával olvastam el, és inkább a fiatalabb célközönségnek szóló történetként nem vártam tőle túl sokat, de kellemesen csalódtam, mert nagyon szórakoztató volt.

A szereplőket gyorsan sikerült megkedvelnem, a kedvenceim Karina és Mr. Loomis lettek. De ettől függetlenül az összes szereplő nagyon aranyos volt. Tetszett, hogy állást foglal a bullying ellen, és azt sugallja a gyerekeknek, hogy a bántalmazók megfizetnek a tetteikért, nagyon pozitív üzenet. A cselekményről beszélnem túl spoilres lenne, de tele volt izgalmakkal és már nagyon várom, mit tartogat a következő rész.

Imádok a Gyermekkönyvtárban bóklászni, mert mindig valami érdekes kötetbe botlok. Amikor megláttam a Démon tanár úr borítóját felcsillant a szemem: micsoda boszorkányság! No meg aztán megláttam a sorozat címében Lovecraft nevét, és tudtam, hogy izgalmas kalandokra számíthatok.
Félig – meddig így is lett.
Robert új iskolába kerül, eleinte elég magányosan érzi magát, de idő közben új barátokra tesz szert. Az új barátok pedig némi rejtéllyel és paranormális jelenségekkel fűszerezik meg az átlagos fiú életét. És hát ott van a titokzatos Daemon tanár úr is, aki időnként eltűnik, s ha megjelenik sem valami barátságos.
Maga a cselekmény, a történetet horrorisztikussá tévő elemek nem rosszak. Igazi ifjúsági kaland, ami megmozgatja a fantáziát, a szereplők pedig teljesen hétköznapiak, a célközönség könnyen át tud szellemülni. A szöveg szerkesztése szellős, gyorsan lehet vele haladni. De pont emiatt úgy érzem, hogy ez csak pár kalandos órát jelent, mintsem igazi, velőtrázó olvasási élményt.
Ha már ilyen jó az alap, jobban ki lehetett volna dolgozni. Akár Robertet, Karinát, s magát a tanár urat is.
Bár nem én vagyok a célközönség, engem azért ettől függetlenül elszórakoztatott töltelék olvasmányként, így hát folytatni fogom a Lovecraft suli titokzatos kalandjait.

Ha pár évvel ezelőtt olvastam volna, biztos picit féltem volna, és valószínűleg jobban lekötött volna. Rövid, könnyen olvasható könyvecske a sorozat többi részéhez hasonlóan. Az illusztrációk nagyon tetszenek benne.

Valami ifjúsági horrorocskának gondoltam, de nagyon megfogott a címe és a borító így megvettem. Jól tettem. Elejétől a végéig lekötött, jópofa kis történet. Szerethető karakterekkel, kis misztikummal na meg Démon tanár úrral és igazi Lovecraft-os utalással.. És a könyvtár.. :) A könyvben lévő illusztrációk nagyon szuperek. Nagy kedvencem lett Tök és Mag. Mondjuk elfogult vagyok, mert a patkányokat nagyon szeretem.
Szóval ez egy igazán jó egynapos kis könyv.

Kár egy ilyen jó ötletet és remek borítót* elvesztegetni egy ilyen semmilyen könyvre :/ Eleve nem a 10-12 éves korosztályt kellett volna becélozni, hanem mondjuk 14-16 fölött, és akkor egészen badass dolog is kijöhetett volna ebből – bár nem ennek a szerzőnek a tollából. De ha már gyerekregény, még mindig lehetett volna karakteres, vicces, izgalmas, ötletes, akármi, de nem lett az. Kb. egy óra alatt elolvasható, de minek.
* http://www.kossuth.hu/lovecraft/extra-credit/covers.php

Tudom nem én vagyok a célközönség, de valahogy olyan gyengécske az egész.
Horrorocska gyermekecskéknek, mint ahogy már említették. Locecraft rajongók lehet cukinak találják, de nekem olyan megúszós munkának tűnik. Az író összedobált néhány panelt, valamilyen történetszálat, de vannak következetlenségek, ki nem dolgozott jelenetek…. és a vége….. még fejezetvégnek sem felel meg, nemhogy a könyv végének. Függővégnek és meglepetésnek sem, mert a csattanót – ha ez lett volna a cél – ellőtte pár oldallal korábban.
Néha olvasok gyerek/kiskamasz könyveket, de ennél általában lényegesebben összeszedettebbek.
Ha picit lenyugszom lehet majd folytatom – 200 oldal sincs, nem megerőltető. :-) – mert kíváncsi vagyok kikeveredik-e az író a gyenge kezdésből, vagy ez a sorozat ilyen.
Kár érte, mert a borító nagyon jó, az alapötlettel lehetet volna mit kezdeni, a Lovecraft utalások is jók. Ez valahogy egy elvesztegetett lehetőség.

Szinte teljesen meglepetésmentes horrorocska gyerekecskéknek egy olyan írócskától, aki gyönyörűen megtanult milliméterekkel a történet felszíne fölött repülni. Annyira, hogy még csak meg se karcolja, nem hogy alá hatolna. Tudom, gyerekkönyv. Fájdalommentes. Néhány véletlenszerűen bedobott Lovecraft-utalással.

A könyv kinézete jobban megfogott, mint a történet…valahogy sokkal ütősebbre számítottam a borító, illetve a könyv bemutatója alapján. Reménykedek, hogy a későbbi kötetekben kibontakozik a történet, mert amúgy látok benne fantáziát. :D

Hát ez cuki volt. Rémesen cuki. Tipikusan, ha 12 éves lennék, tuti ezt olvasnám, mert ahhoz elég menő (na jó, valljuk be a Lovecraftos utalások is elég menők, de azért mégis…) A második részére is kíváncsi vagyok, pont annyira keltette fel az érdeklődésem, hogy elolvassam.