Twist ​Olivér 85% 520 csillagozás

„Van valami ijesztő egy haragra gerjedt nőben, különösen ha egyéb heves szenvedélyeihez még vadság és kétségbeesés is járul.”

Töredelmesen bevallom, első könyvem az írótól.
Anno betegség miatt „megúsztam”, most meg szánom – bánom azt az időszakot, mert van mit bepótolnom.

Nem egészen erre számítottam olvasás közben.
Amennyire rendkívülien van megírva, annyira fájdalmas.
És bár körüllengi egy bizonyos morbid humor, egyáltalán nem könnyed olvasmány.
Az elején döbbentem olvastam, egyik gonoszság éri a másikat és az a pár fellendülés sem elegendő, hogy azt írjam, minden jó ha vége jó.
Rendkívül kalandos és olvasmányos mű, és minden tiszteletem az íróé.
De nem gyerekek kezébe való, legalább is nem ennek a korosztálynak.
Egy elég megrázó, kettő nem feltétlenül értenék a lényeget.

Mindenesetre én nagyon megkedveltem az írót, és örülök, végre olvastam ezt a történetét.
Egy élmény volt.

Charles Dickens világa közel áll hozzám. Szeretem azt a 19. századi Angliát, amit az olvasó elé tár. A Twist Olivért szerintem betéve tudom már, gyerekkorom óta a nagy kedvencem. Láttam filmen és olvastam is számtalanszor.
Még tavaly decemberben kezdtem el olvasni, de valahogy más hangulat ragadott el így nem akartam, hogy az olvasás rovására menjen, de most eljött az idő, hogy befejezzem. Vannak könyvek, amiknek kell egy bizonyos hangulat és úgy adják meg azt az igazi olvasó élményt, amitől a hideg futkos az ember hátán.
Imádtam ismét minden sorát, együtt rezdültem Olivérrel, izgultam a sorsáért, mintha mit sem tudnék róla. Szeretek benne minden karaktert, meglepően még a gonoszakat is. Valahogy velük együtt teljes ez a mű, hozzátesznek az alvilági élet bemutatásához a mindennapjaik boldogulásához, hogy csalnak és vallnak színt.
Olyan módon írja le a helyszíneket és ezt a kort Dickenst, hogy szinte a csontomig érzem ezt a keserédes szürkeséget, ami körülöleli az Angliai utcákat. Szinte hallani a lovaskocsik morajlását, az eső kopogását, az illatokat és a mocskos sikátorok és utcák szagát.
Imádtam, most is, ezredjére is, és még fogom is! :)

Egy kihívás, vagyis kettő miatt, választottam ezt a könyvet, mert két olyan címke is van rajta, amihez el kellett olvasnom ezt a kis könyvecskét. De azért nem bánom, mert lehet, hogy sose tettem volna, ha nem lenne ez a két kihívás, meg azért kíváncsi is voltam Twist Olivér történetére. De a története kiakasztó, unalmas, borzalmasan unalmas, és dühítő, főleg azok miatt, amin szegény kis srác keresztülmegy, miközben fogalma sincs róla, hogy miért kell elszenvednie ezeket a szörnyűségeket. Ahogy bántak vele sokszor, úgy gyűlöltem meg az összes szereplőt, kivéve pár igazán kedves karaktert, és Twist Olivért. spoiler

További értékelésem:
link

Idáig nem szerettem Dickens-t, sőt ha jól emlékszem tavaly előtt azt is megfogadtam „na tőle aztán soha semmit” ehhez képes ez a negyedik könyve a kezemben, és az első amiben eltudtam merül úgy igaziból. „Karácsonyi évek” ehhez túl rövid. Persze az alapok adottak, sőt ha jól gondolom ez a mű a öntőforma és a többi a másolat.
Nagyon kemény, néhol kimondottan gyomorforgató, figyelemfelhívó, és a maga korában biztos rengeteg indulatot gerjesztő írás, ami egy szerencsétlen fiatal fiú életén keresztül mutatja be az adott kor (XIX. század) visszásságait a jótékonysági intézményekben, és az ottani körülményeket. Mindent és mindenkit lehúz a sárba, az árvákkal foglalkozó gondozóktól, az egyházi intézmények fenntartóit és magát a menhely személyzetét (sajnos azt érzem, lehet ma jobbak a körülmények de a fejekben nem sok minden változott, legalábbis a menhelyeket, a gyerekekkel szerencsére már sokkal jobb a helyzet) Nagyon vizuális, sajnos én is az vagyok, ezért sokszor hagytam abba az olvasást hosszabb-rövidebb időre, sok szennyet nehezen vette be a gyomrom.
Egy mesét vártam, kaptam helyette egy történetbe ágyazott szociológiai vádiratot (nekem ez bejött) de nem biztos hogy mindenki erre vágyik, ha ezt a könyvet a kezébe veszi.
Charles becsüllek mert megpróbáltad, ha szeretni nem is foglak, viszont a kalapom mélyen megemelem előtted.

Tavaly volt szerencsém látni ennek a műnek a feldolgozását színdarabban és az nagyon tetszett nekem. Már régebben is el szerettem volna olvasni ezt a kötetet, csak valahogy sose vettem rá magamat, de most végre igen.
Twist Olivér elég hányattatott gyermekkort kell megéljen, rosszabbnál rosszabb emberek közé vezeti őt az élet, nagyon sok gonoszságot, kapzsiságot lát, mégis megmarad tisztának és önzetlennek. Nagyon sajnáltam őt, hogy ilyen dolgokon kell keresztül mennie, pláne, ha belegondol az ember, hogy sajnos a valóságban is nagyon sok gyermek és felnőtt ember kell hasonló szörnyűségeken átessen.
Dickens nagyon jól alakította ki a gonosz karaktereit is, teljes mértékben romlottak, kapzsik, önzőek, egyedül Nancy az, aki érez némi együttérzést Olivérrel kapcsolatban, de annak se lesz jó vége.. spoiler Alig várom, hogy az író többi művét is olvashassam, remélem, azok is hasonló módon tetszeni fognak majd.

Drámai, humoros és kaland volt. Remek karakterekkel, komoly téma. Nem igazán gyerekkönyv, de kihagyhatatlan.

Ha jól tudom (benne van a pakliban, hogy rosszul) Viktória királynő egyik kedvenc szerzője Dickens volt. Sőt a kettejük közötti „kapcsolat” elég egyedi volt. Épp ezért ezen mű (és sok más Dickens mű) ismerete után ….. nem értem miért :D. Ugyanis a humorba ágyazott (amiket viszont nagyon élveztem), szurkapiszkával teletömött regényből sugárzik a kritika, a bírálat, azaz a „sz.r ez a rendszer”. És ennek ellenére egymás hívei voltak, maradtak mindvégig. Olivér története (nyilván) nem volt ismeretlen számomra, számos feldolgozást láttam már belőle, ezért is voltam kíváncsi a könyvre is. Dickens mesélős stílusát szerettem, nem ez lesz az utolsó könyvem tőle, az már biztos. Sokszor mosolyogtam, volt amikor kiakadtam az emberi érzéketlenségen. Az egyetlen ami kissé fura volt, hogy elkezdődik a történet Olivérrel, de valahol a közepén a háttérbe szorul. Újabb és újabb (és újabb…) felbukkanó szereplő után Olivér hova lett? Mind érte vagy ellene munkálkodik, tehát miatta történik minden, de mégis ő valahol a háttérben ragadt. A történet ismertsége ellenére is végig lekötött a könyv, szerintem szuper, nagyon élveztem.

Hátborzongatóan erős, szívbemarkolóan fájdalmas történet. Egy ártatlan gyermek története, aki többször is találkozott a „leggonoszabb” gonoszsággal. Tudtam, hogy nem egy vidám történet, mivel nemrég láttam a 2005-ös filmváltozatot, de így, írott formában még szomorúbb volt az egész regény hangulata. Aki nem olvasott Dickenst, annak ezek ellenére ajánlom ezt a művet, mert a depresszivitása mellett nagyon tanulságos is.

Tudjátok milyen érzés, amikor tetszik egy könyv, de alig haladtok vele? Sajnos pontosan gy jártam ezzel a könyvvel, hiába akartam olvasni, néha egyszerűen nem tudtam, nem volt kedvem hozzá. Ennek ellenére örülök, hogy elolvastam, már nagyon rég tervezek egy Dickens könyvet, a Twist Olivér után pedig mindenképp olvasnék még tőle. Tetszettek a szereplők, hogy minden szál összefut és nincsenek benne fölösleges részek: az elején bármennyire is feleslegesnek és jelentéktelennek tűnik egy rész, a végére kiderül, hogy egyáltalán nem az. Örülök, hogy végre rászántam magam és elolvastam.

Tényleg sajnálom, de nem találtunk egymásra. Tudtam én, hogy mennyire szomorú ez a történet, de az én ízlesemnek túl sok volt benne a nyomasztó részlet, hiányzott belőle minden más. Minden annyira eltúlzott, elnyújtott, és szájbarágósan vadássza a szánalmat, hogy attól gyakorlatilag öngyilkos lesz benne a cselekmény.