Twist ​Olivér 85% 379 csillagozás

Idáig nem szerettem Dickens-t, sőt ha jól emlékszem tavaly előtt azt is megfogadtam „na tőle aztán soha semmit” ehhez képes ez a negyedik könyve a kezemben, és az első amiben eltudtam merül úgy igaziból. „Karácsonyi évek” ehhez túl rövid. Persze az alapok adottak, sőt ha jól gondolom ez a mű a öntőforma és a többi a másolat.
Nagyon kemény, néhol kimondottan gyomorforgató, figyelemfelhívó, és a maga korában biztos rengeteg indulatot gerjesztő írás, ami egy szerencsétlen fiatal fiú életén keresztül mutatja be az adott kor (XIX. század) visszásságait a jótékonysági intézményekben, és az ottani körülményeket. Mindent és mindenkit lehúz a sárba, az árvákkal foglalkozó gondozóktól, az egyházi intézmények fenntartóit és magát a menhely személyzetét (sajnos azt érzem, lehet ma jobbak a körülmények de a fejekben nem sok minden változott, legalábbis a menhelyeket, a gyerekekkel szerencsére már sokkal jobb a helyzet) Nagyon vizuális, sajnos én is az vagyok, ezért sokszor hagytam abba az olvasást hosszabb-rövidebb időre, sok szennyet nehezen vette be a gyomrom.
Egy mesét vártam, kaptam helyette egy történetbe ágyazott szociológiai vádiratot (nekem ez bejött) de nem biztos hogy mindenki erre vágyik, ha ezt a könyvet a kezébe veszi.
Charles becsüllek mert megpróbáltad, ha szeretni nem is foglak, viszont a kalapom mélyen megemelem előtted.

Drámai, humoros és kaland volt. Remek karakterekkel, komoly téma. Nem igazán gyerekkönyv, de kihagyhatatlan.

Tudjátok milyen érzés, amikor tetszik egy könyv, de alig haladtok vele? Sajnos pontosan gy jártam ezzel a könyvvel, hiába akartam olvasni, néha egyszerűen nem tudtam, nem volt kedvem hozzá. Ennek ellenére örülök, hogy elolvastam, már nagyon rég tervezek egy Dickens könyvet, a Twist Olivér után pedig mindenképp olvasnék még tőle. Tetszettek a szereplők, hogy minden szál összefut és nincsenek benne fölösleges részek: az elején bármennyire is feleslegesnek és jelentéktelennek tűnik egy rész, a végére kiderül, hogy egyáltalán nem az. Örülök, hogy végre rászántam magam és elolvastam.

Gyanítom, ha nem lenne százéves klasszikus, hanem mai regény, itthon nem jelenhetne meg, mert nem szépít, nem takargat, nem beszél mellé. A Twist Olivér nem csupán kegyetlen és nyomasztó, hanem még a humora is nagyon sötét és genya. A jólelkű figurák úgy általában kevésbé mennek Dickensnek, mint a züllöttek és rosszak, de maga a címszereplő szerencsére viszonylag keveset szerepel, a könyv második felében alig bukkan fel. A történet vége rosszabb a világ legócskább szappanoperájánál, de addig marha jó – hála a gonoszoknak.

Már akkor belopta magát a szívembe az író, amikor a Karácsonyi Ének-et olvastam Tőle.
Régóta terveztem, hogy egy másik művével is megismerkedek és erre a regényre esett a választásom. Nagyon tetszik az író stílusa, annyira szépen fogalmaz és a leírás, a tárgyak és a környezet bemutatása az, amit újra és újra tudnék olvasni. Viszont ennek a regénynek a cselekménye most nem kötött le, néha már már untam, ezért egy kicsit csalódott vagyok. Ennek ellenére szeretnék még olvasni Dickens-től, bízom benne, hogy a művei között találni fogok még kedvemre valót.

Egyszerűen nem értem, hogy ez a történet hogy lehet ifjúsági és hogy ki az, aki egy vidám mesét csinált belőle. A könyv első fele tömény gonoszság, amiért valamennyire kárpótol az utolsó 10% drámai befejezése és a bűnösök méltó büntetése, de az biztos, hogy ezt a könyvet nem adnám 10-12 éves gyerek kezébe. Felnőtt fejjel megdöbbenve olvastam néhány részletet, amire már tényleg nem számítottam.
Tény, hogy nagyon jól meg van írva a könyv és a jellemek is átgondoltak, az események logikusak. Mégis van valami, amit erőltetettnek érzek: túlzott gonoszság van a történetben, a kiinduló események túlreagálása az, amit nem értek. Miért? Ugyanígy, az Olivért védő jó emberek is túlságosan jók, ők mintegy ellensúlyként derítenek fényt a múltra. Örülök, hogy elolvastam, mert eddig nem tudtam, hogy mi van a mese mögött.

Twist Olivért is többször olvastam. Mindig reszkettem, nehogy baja essen és gyorsan próbáltam olvasni azokat a részeket, amikor bajban volt.

Nos, kedves és mélyen tisztelt Charles Dickens! Magyarázatot követelek. Ön kegyetlen…

Imádtam, de tényleg. Dickens olvasmányos, szellemes írásmódja már a Karácsonyi ének olvasásakor belopta magát a szívembe. Minden második sor egy remek fricska vagy a kor társadalmának vagy az olvasónak címezve. Ha az ember ráhangolódik az elbeszélés módjára, akkor még a kissé laposabb részeket is élvezettel fogja olvasni.
Olivér történetét teljesen sosem ismertem, és így bizony bőven akadtak meglepetések és fordulatok. Egyáltalán nem erre számítottam, de nagyon szerettem. Csodás korkép, remek karakterek, hamisíthatatlan angolság. Klasszikus, amit egyszer mindenkinek el kéne olvasnia. :)

Nagyon szerettem Dickens sötét humorát, azt, hogy az író megmutatta az ember legrosszabb és legjobb arcát is a szereplőin keresztül, és a zseniális történetszövést.

Az első fejezetek azonnal további olvasásra ösztökéltek, Olivér születési körülményei, illetve első hányattatásai felkeltették a figyelmemet a történet iránt. Ahogy egyik kegyetlenség érte őt a másik után, úgy nőtt a megrendülés és az undor érzése a szívemben. Tulajdonképpen a regény olvasásakor e két erőteljes érzelem viaskodott előttem, és legnagyobb sajnálatomra győzött az undor. Állítom, hogy mindez Dickens kiviteles társadalomábrázolását dicséri, egészen alvilági hangulatot áraszt a könyv. Biztosan fogok még tőle olvasni, az írásmódjával megnyert magának (annak idején nagyon szerettem a Karácsonyi éneket), a Twist Olivér karaktereivel viszont gondjaim voltak. Egyrészt Olivér jelleme homályos ahhoz képest, hogy ő a címszereplő, becsültem a kitartását és a rossz cselekedetektől való elzárkózását, mégis vártam volna valami pluszt, ami igazán szerethető gyerekszereplővé teszi őt számomra. A többi karakter közül pedig főként a bűnözők és álszent figurák rétege uralja a cselekményt, akik bár csempésznek némi izgalmat, kalandot az eseményekbe, a visszataszító tulajdonságaik és cselekedeteik megnehezítették az olvasási folyamatot.
Kicsit csalódott vagyok, akartam én szeretni ezt a könyvet, erre inkább elrettentett, mint a kegyeimbe férkőzött volna. Kíváncsian várom, hogy Dickensnek ez a negatív ábrázolásmódja ugyanígy elcsüggeszt-e majd a későbbre betervezett regényeinél. Merem remélni, hogy nem, ugyanis komolyan kedvelem őt, mint írót, jó lenne szeretni a műveit is.