Twist ​Olivér 85% 479 csillagozás

„Van valami ijesztő egy haragra gerjedt nőben, különösen ha egyéb heves szenvedélyeihez még vadság és kétségbeesés is járul.”

Töredelmesen bevallom, első könyvem az írótól.
Anno betegség miatt „megúsztam”, most meg szánom – bánom azt az időszakot, mert van mit bepótolnom.

Nem egészen erre számítottam olvasás közben.
Amennyire rendkívülien van megírva, annyira fájdalmas.
És bár körüllengi egy bizonyos morbid humor, egyáltalán nem könnyed olvasmány.
Az elején döbbentem olvastam, egyik gonoszság éri a másikat és az a pár fellendülés sem elegendő, hogy azt írjam, minden jó ha vége jó.
Rendkívül kalandos és olvasmányos mű, és minden tiszteletem az íróé.
De nem gyerekek kezébe való, legalább is nem ennek a korosztálynak.
Egy elég megrázó, kettő nem feltétlenül értenék a lényeget.

Mindenesetre én nagyon megkedveltem az írót, és örülök, végre olvastam ezt a történetét.
Egy élmény volt.

Idáig nem szerettem Dickens-t, sőt ha jól emlékszem tavaly előtt azt is megfogadtam „na tőle aztán soha semmit” ehhez képes ez a negyedik könyve a kezemben, és az első amiben eltudtam merül úgy igaziból. „Karácsonyi évek” ehhez túl rövid. Persze az alapok adottak, sőt ha jól gondolom ez a mű a öntőforma és a többi a másolat.
Nagyon kemény, néhol kimondottan gyomorforgató, figyelemfelhívó, és a maga korában biztos rengeteg indulatot gerjesztő írás, ami egy szerencsétlen fiatal fiú életén keresztül mutatja be az adott kor (XIX. század) visszásságait a jótékonysági intézményekben, és az ottani körülményeket. Mindent és mindenkit lehúz a sárba, az árvákkal foglalkozó gondozóktól, az egyházi intézmények fenntartóit és magát a menhely személyzetét (sajnos azt érzem, lehet ma jobbak a körülmények de a fejekben nem sok minden változott, legalábbis a menhelyeket, a gyerekekkel szerencsére már sokkal jobb a helyzet) Nagyon vizuális, sajnos én is az vagyok, ezért sokszor hagytam abba az olvasást hosszabb-rövidebb időre, sok szennyet nehezen vette be a gyomrom.
Egy mesét vártam, kaptam helyette egy történetbe ágyazott szociológiai vádiratot (nekem ez bejött) de nem biztos hogy mindenki erre vágyik, ha ezt a könyvet a kezébe veszi.
Charles becsüllek mert megpróbáltad, ha szeretni nem is foglak, viszont a kalapom mélyen megemelem előtted.

Tavaly volt szerencsém látni ennek a műnek a feldolgozását színdarabban és az nagyon tetszett nekem. Már régebben is el szerettem volna olvasni ezt a kötetet, csak valahogy sose vettem rá magamat, de most végre igen.
Twist Olivér elég hányattatott gyermekkort kell megéljen, rosszabbnál rosszabb emberek közé vezeti őt az élet, nagyon sok gonoszságot, kapzsiságot lát, mégis megmarad tisztának és önzetlennek. Nagyon sajnáltam őt, hogy ilyen dolgokon kell keresztül mennie, pláne, ha belegondol az ember, hogy sajnos a valóságban is nagyon sok gyermek és felnőtt ember kell hasonló szörnyűségeken átessen.
Dickens nagyon jól alakította ki a gonosz karaktereit is, teljes mértékben romlottak, kapzsik, önzőek, egyedül Nancy az, aki érez némi együttérzést Olivérrel kapcsolatban, de annak se lesz jó vége.. spoiler Alig várom, hogy az író többi művét is olvashassam, remélem, azok is hasonló módon tetszeni fognak majd.

Drámai, humoros és kaland volt. Remek karakterekkel, komoly téma. Nem igazán gyerekkönyv, de kihagyhatatlan.

Hátborzongatóan erős, szívbemarkolóan fájdalmas történet. Egy ártatlan gyermek története, aki többször is találkozott a „leggonoszabb” gonoszsággal. Tudtam, hogy nem egy vidám történet, mivel nemrég láttam a 2005-ös filmváltozatot, de így, írott formában még szomorúbb volt az egész regény hangulata. Aki nem olvasott Dickenst, annak ezek ellenére ajánlom ezt a művet, mert a depresszivitása mellett nagyon tanulságos is.

Tudjátok milyen érzés, amikor tetszik egy könyv, de alig haladtok vele? Sajnos pontosan gy jártam ezzel a könyvvel, hiába akartam olvasni, néha egyszerűen nem tudtam, nem volt kedvem hozzá. Ennek ellenére örülök, hogy elolvastam, már nagyon rég tervezek egy Dickens könyvet, a Twist Olivér után pedig mindenképp olvasnék még tőle. Tetszettek a szereplők, hogy minden szál összefut és nincsenek benne fölösleges részek: az elején bármennyire is feleslegesnek és jelentéktelennek tűnik egy rész, a végére kiderül, hogy egyáltalán nem az. Örülök, hogy végre rászántam magam és elolvastam.

Egyszerűen nem értem, hogy ez a történet hogy lehet ifjúsági és hogy ki az, aki egy vidám mesét csinált belőle. A könyv első fele tömény gonoszság, amiért valamennyire kárpótol az utolsó 10% drámai befejezése és a bűnösök méltó büntetése, de az biztos, hogy ezt a könyvet nem adnám 10-12 éves gyerek kezébe. Felnőtt fejjel megdöbbenve olvastam néhány részletet, amire már tényleg nem számítottam.
Tény, hogy nagyon jól meg van írva a könyv és a jellemek is átgondoltak, az események logikusak. Mégis van valami, amit erőltetettnek érzek: túlzott gonoszság van a történetben, a kiinduló események túlreagálása az, amit nem értek. Miért? Ugyanígy, az Olivért védő jó emberek is túlságosan jók, ők mintegy ellensúlyként derítenek fényt a múltra. Örülök, hogy elolvastam, mert eddig nem tudtam, hogy mi van a mese mögött.

Tényleg sajnálom, de nem találtunk egymásra. Tudtam én, hogy mennyire szomorú ez a történet, de az én ízlesemnek túl sok volt benne a nyomasztó részlet, hiányzott belőle minden más. Minden annyira eltúlzott, elnyújtott, és szájbarágósan vadássza a szánalmat, hogy attól gyakorlatilag öngyilkos lesz benne a cselekmény.

Szerintem ez a könyv briliáns. Sőt, szerintem ez a könyv csak látszólag szól a hányatott sorsú kisfiúról. Évekig messzire kerültem, mert a film alapján azt gondoltam, hogy itt egy újabb sajnáljukszegénygyereket történetről van szó. Egy bizonyos kor felett az ember már nem vevő az ilyesmire. Aztán megláttam az Ószeren pár lejért, és adtam neki egy esélyt. Szerintem nagyon is helyesen. Ha Dickens azt a mélységes iróniáját (bár azt olvastam, szatíráról van szó… na, akármelyik legyen is) nem nyilvánítja meg az első oldalakon, szerintem még mindig olvasnám/tologatnám az olvasását. De Dickens brillírozott, és értésemre adta, nem a sajnálatkártyára épít. Ugyanis nem valami csöpögős sajnáltatós szöveget írt, amivel bármit el lehetne adni, hanem egy visszafogott, jól átgondolt, tárgyilagos és a kellő helyen humoros textust. Például spoiler Így természetesen átélhetjük Olivér kalandjait, és mérsékelten sajnálhatjuk is az utcakölyköket… de ez a regény nem játszik rá erre az érzésre. Sokkal inkább olyan, ami lerántja a leplet a bűzlő 19. századi London nyomornegyedeiről, bemutatja a gyerekbűnbandák struktúráját, a bűn természetét. És ha erre a célra Twist Olivér élete a legjobb, akkor az ő élettörténét használja fel erre. Nagyon jó a társadalomrajza.
Mellesleg egy csomó dolgot relativizál a történet, szembe megy azzal, hogy erkölcsi magatartás „egyértelműen helyes” mivoltát támogassa szövegével. spoiler
Ugyanakkor pedig felbukkan a szövegben egy helyen az a Dorian Gray-ből oly jól ismert korabeli felfogás, hogy a gonoszság spoiler. Érdekes élmény volt, kicsit meg is idézte a már említett mű hangulatát.
Végezetül pedig hadd álljon itt, hogy ez a regény jócskán hordoz romantikus vonásokat. Utólag néztem meg, hogy besorolása szerint egy realista regényről van szó. Ha nem nézem meg, esetleg észre sem veszem…
Megjegz3s: Árkossy István rajzai remekek.

Már akkor belopta magát a szívembe az író, amikor a Karácsonyi Ének-et olvastam Tőle.
Régóta terveztem, hogy egy másik művével is megismerkedek és erre a regényre esett a választásom. Nagyon tetszik az író stílusa, annyira szépen fogalmaz és a leírás, a tárgyak és a környezet bemutatása az, amit újra és újra tudnék olvasni. Viszont ennek a regénynek a cselekménye most nem kötött le, néha már már untam, ezért egy kicsit csalódott vagyok. Ennek ellenére szeretnék még olvasni Dickens-től, bízom benne, hogy a művei között találni fogok még kedvemre valót.