Örökösök ​I-II. 42 csillagozás

Charles Dickens: Örökösök I-II. Charles Dickens: Örökösök I-II. Charles Dickens: Örökösök I-II. Charles Dickens: Örökösök I-II. Charles Dickens: Örökösök I-II.

Talán a legkeményebb Dickens-regény – a „kemény” jelzőt nemcsak mondanivalójára, hanem a mű tónusára, felépítésére, egész írói technikájára is értve. A Dickensre jellemző érzelmesség és irónia aránya itt az utóbbi javára tolódik el, úgyhogy az Örökösök méltán nevezhető a szatirikus-kritikai realizmus egyik legmagasabb csúcsának. A cselekmény váza egy valóban lezajlott híres örökösödési per – erre a vázra építi fel Dickens a száz évvel ezelőtti Anglia panorámáját, középpontjában a ködös Londonnal, melyet önző, haszonleső, nyomorgó, agyafúrt, ártatlan, bűnöző és különc figurák roppant galériája népesít be. Ez a sok figura – a szent Eszter, a szerencsétlen Lady Dedlock, a gonosz Tulkinghorn, a habókos Flite kisasszony és a többiek – egy bonyolult, de szigorú kompozíciójú krimi izgalmas keretében találkoznak egymással, hogy sorsuk összképéből a viktoriánus korszak nagyszabású freskója kerekedjék ki.

Ifjúsági átdolgozása A Jarndyce-örökösök címmel jelent meg.

Eredeti megjelenés éve: 1853

Tartalomjegyzék

>!
Európa, Budapest, 1972
1094 oldal · keménytáblás · Fordította: Ottlik Géza
>!
Európa, Budapest, 1972
1088 oldal · keménytáblás · Fordította: Ottlik Géza
>!
Révai, Budapest, 1950
1022 oldal · keménytáblás · Fordította: Ottlik Géza

Enciklopédia 28

Szereplők népszerűség szerint

John Jarndyce · Ada Clare · Guppy Vilmos · Harold Skimpole · Jobling Tóni · Lawrence Boythorn · Mr. Bucket · Mr. Smallweed · Mr. Snagsby · Mr. Tulkinghorn · Mrs. Snagsby · Richard Carstone · Sir Leicester Dedlock


Kedvencelte 11

Most olvassa 3

Várólistára tette 120

Kívánságlistára tette 75

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

HA86>!
Charles Dickens: Örökösök I-II.

Jézusom, ezt a regényt közel egy évig olvastam, de semmit se tudok felhozni a mentségemre – még az 1100 oldalas terjedelmet sem! – , mert sem unalmas, sem nyomasztó nem volt. Tipikus Dickens-regény angyali és ördögi szereplőkkel, sokfelé ágazó cselekménnyel, amelynek majd' minden szála ugyanonnan indul ki, és ugyanoda fut vissza. Ezt a csomópontot itt úgy hívják: Jarndyce-per. Ez az évtizedek óta húzódó kusza örökösödési per tartja mozgásban a történetet – ami furcsa módon egyszerre kiszámítható és kiszámíthatatlan, komótos és mozgalmas, meseszerű és krimibeillően komoly! … Na, de természetesen fabatkát sem érne az egész, ha Dickens nem ágyazta volna tökéletes díszletek közé: a ködös, esőáztatta Londonba, a barátságos Pusztaházába, és az ódon, kísértetjárta Dedlock-kastélyba…
A végtelenül türelmes és kedves Estherrel pedig újabb kedvenc szereplőt avattam.
Ajánlom! De csak az elvetemülteknek. :)

6 hozzászólás
fukszia>!
Charles Dickens: Örökösök I-II.

Drága, jó Charles Dickens úr!

Először is engedje meg, hogy legőszintébb tiszteletemet fejezzem ki, ezért a regényfolyamért, amit a kezembe vehettem.
Az Örökösök az egyik legnagyszerűbb olvasmányaim egyike, amelyet az utóbbi időben olvastam.
Hogy miért tetszett – joggal kérdezheti tőlem.
Nézzük röviden. Kezdjük talán a társadalmi háttérrel. Reális képet nyújt minden olvasó számára arról a századfordulóbeli Angliáról, amit mi csak a leírásokból és a történelem könyvekből ismerhetünk. Külön élvezet volt olvasni az ügyvédek „ténykedéséről”, ahogy vagyonszerzésük érdekében mindent elkövettek azért, hogy az időt húzzák és a klienseik teljes mértékben kiszolgáltatottá váljanak nekik. Az az örökösödési per, amelyre a regényét építi a legjobb példa erre a visszaélésre. A lám mi lett a vége – mindenki csak veszített rajta. Őszintén merem remélni, hogy ez a precedens értékű igazságszolgáltatás ma már a helyére került és az Ön által megfestett kép már csak a történelem bugyraiban fordul elő.

A szereplők bemutatása és ténykedése külön feszültséget és élvezetet hoztak a regénybe. A jóságos Eszter mellett mindenki eltörpült, bár a gyámapja jósága már-már romantikus színezetet kapott mégsem ment el a romantika világába a karakterek formálásában. Az unokatestvérek végtelen és mindent feláldozó szerelme is elképzelhető a szerelem világában, mint ahogy az is, ahogy a szeretett ifjú a per rabjává válik. A semmihez nem értő és kitartástól mentes fiú szinte függőségi állapotba kerül, amire mint tudjuk – általában a szenvedélyekre vonatkozóan – nagyon ritkán van csak megoldás.

Eszter személye az összekötő kapocs az egész műben. Jósága és önfeláldozása azt a modellt állítja elénk, amilyen lehetne, amilyennek lennie kellene minden fiatal lánynak. Nem veszíti el erényeit akkor sem, amikor értesül származása felől, pedig ez nem kis trauma lehetett számára. Becsületessége és önzetlensége sokakat átsegít a bajon, miközben önmaga a betegség folyamán maradandó károsodást szerez. De még ez sem változtat rajta, aminek következménye is stílszerű (talán romantikus)szerelme elnyeri jutalmát.

A mellékszereplők (írnokok, másolók, ügyvédek) további színt visznek a palettába. Aljasságuk, kapzsiságuk éppúgy elképzelhető a valós világban, mint ahogyan a jó a másik oldalon. Úgy érzem, hogy ezek a szereplők erősítik azt a képet, amit az igazságszolgáltatásról (ha lehet így nevezni) festett számunkra. A történetszövésének köszönhetően minden oldalra jut valami érdekes, sőt még izgalmas epizód is. Ha már realista vonásokat nézzük, nem hagyhatjuk figyelmen kívül a haláleseteket sem, amelyek már-már krimibe illő nyomozásokat indítanak el.

A gazdagok és a szegények világa élet ellentétben áll egymással, de a megfelelő korrajz bemutatásához erre is szükség volt. Fájó szívvel olvashatunk a nyomornegyedekben élőkről, a hóbortos de megtűrt szegényekről.

Összességében állíthatom, hogy a nagyszerű korrajz, szereplők felvonultatása és a romantikus illetve realista elemek aránya egységes egésszé formálta ezt a kitűnő művet.

Őszinte szívvel köszönöm Önnek ezt az élményt és keresni fogom további műveit is, abban a reményben,hogy hasonló élményekkel leszek gazdagabb.

Tisztelettel, fukszia

2 hozzászólás
Youditta>!
Charles Dickens: Örökösök I-II.

Szeretem Dickens történeteit, de valahogy igazán a szívem közepébe még sosem talált bele. Most igen.
Adva van egy nem rövid történet, nem kevés szereplővel és egy kisebb-nagyobb adag társadalomkritikával. Ehhez jön egy olyan tündéri, végtelen aranyos főszereplő, Eszter, (vagyis Durden néni),akit csak szeretni lehet, ha ezt összeturmixoljuk akkor kapunk egy zseniális regényt, ami maximálisan kidolgozott, átgondolt történet, összekötve egy régóta húzódó bírósági per bemutatásával, ami ábrázolja az akkori jogrendszer hibáit, ügyvédek kapzsiságát és a perben hívők bukását is. Tehát egy összetett cselekményről van szó, ami odafigyeléssel jól követhető és nagyon élvezhető.
Lehet az volt a nyílhegy a szívembe, hogy egy igazán remek női főszereplő karaktert alkotott Dickens. A cselekményt nem mindig Eszter által ismertetjük meg, a hatáskörén kívül lévő dolgokat nem ő mondja el az olvasónak.
A könyv a hosszúsága és keletkezésnek az ideje szerintem senkit ne rettentsen el, mert folyamatosan történik valami, jelentős mennyiségű szereplő sorsa van összevissza kuszálva.

Legszívesebben folyamatosan ezt olvastam volna, ha nem lettem volna állandóan úton illetve ha a könyv mindig nálam lett volna.
Rettenetesen tetszett, akkora kedvenc, hogy ez a könyv mindig eszembe fog jutni, ha hirtelen kedvenc könyvet kell mondani.

Morcant>!
Charles Dickens: Örökösök I-II.

Nem is tudom, hol kezdjem. Szinte alig bírom elhinni, hogy legyőztem ezt az ezer oldalas bestiát! Félreértés ne essék, tetszett, de néha az agyamra mentek Dickens bő lére eresztett leírásai. Ezért is preferáltam Eszter fejezeteit az E/3-as narráció helyett, ugyanis sokkal jobban bele tudtam élni magam a történetbe, és nála sokkal kevesebb volt a felesleges leíró rész. Annyi szereplő volt ebben a könyvben, hogy a negyedét biztos nem tudnám megnevezni, de jó párat szerintem össze is tudnék keverni. Szóval, kurtíthatott volna a műből, az biztos.

Sajnáltam, hogy a végére se derült ki, igazából miért is alakult ki ez a per. Pedig az lett volna a minimum, ennyi oldal elolvasása után! Viszont, meglepően sokrétű volt. Nem is sejtettem, hogy lesz benne gyilkosság is. Ráadásul több ember halt meg benne, mint egy Agatha Christie kötetben. Nem egy vidám történet ez, hogy is lehetne, amikor a 19. századi Anglia legsötétebb bugyrait is bemutatja? Mély szegénység, a nők sorsa, boldogtalan arisztokraták, a per megoldására váró emberek. Ennek ellenére mégis sikerül néha vidám alaphangot megütnie, ennek pedig a főbb szereplők az okai, legfőképpen Eszter. Néha az őrületbe kergetett a túlzó önbizalomhiányával, odaadásával, de mégiscsak megszerettem, mert olyan jótétlélek. John Jarndyce-t is nagyon megkedveltem, aki egy igazán rendes, adakozó férfiú. Ezentúl én is a keleti szélre fogok panaszkodni, ha el szeretnék kerülni bizonyos témákat. Persze voltak olyan karakterek, akiket meg tudtam volna fojtani egy kanál vízben, itt főként Mr. Skimpole-ra gondolok, aki egy gyereklelkű felnőtt, de a lehető legrosszabb értelemben. Mindenkit kihasznál, mindenkin élősködik, nem ért semmihez, és nincs tudomással a saját hiányosságairól. Borzasztó személy, és elméletileg Dickensnek volt szerencséje hasonlóhoz a való életben is.

Nem tudom, ajánlanám-e mindenkinek, ugyanis nagy türelem szükségeltetik hozzá. Ha azonban nem ijedsz meg egy ekkora téglától, és szeretnél megismerkedni a 19. századi Angliával, akkor mindenképp adj neki egy esélyt.

Uzsonna>!
Charles Dickens: Örökösök I-II.

Szinte örökös programommá vált e könyv olvasása az utóbbi két hónapban, hiányozni fog nekem. És egy kicsi örökös aggodalom is beárnyékolta az olvasását, hogy jaj, vajon végzek-e a több mint ezer oldallal a kitűzött határidőig. Mert mindig közbe jött más kötelező olvasmány, vagy program… de ma sikerült a drága jó Eszterrel együtt pontot tenni a történet végére. Három pontot tettem én is, mert nehéz kilépni ebből a történetből. Nagyon szeretem olvasni Dickenst: érdekesek a történetei, jók a jellemábrázolásai, kiváló a humora és fantasztikus leírásai vannak.
A Jarndyce örökösödési per adja a történet keretét, ennek kapcsán fűződnek a szálak és a történések az örökösök és a velük kapcsolatba került szereplők között, így hol egy családregényben, hol egy romantikus történetben, hol egy bűnügyi regényben, hol egy szatírában találjuk magunkat. A történet számomra ismerős volt már a Pusztaház örökösei című 8 részes BBC filmsorozatból. Ez egyben előny is volt, így nemcsak a történésekre koncentrálhattam, de hátrány is, a végkifejletet ismerve már nem tartogatott váratlan fordulatokat a könyv számomra. (Pár epizód, szereplő volt új, illetve apróbb eltérések voltak a filmhez képest.) Ennek ellenére nagy élvezet volt olvasni ezt a történetfolyamot a stílusa miatt. Dickens mindenféle írói eszközt bevet, hogy érzékletesen elénk tárja sztoriját: leírásaival közelebb hozza, láttatja a helyszíneket, bekúszik hozzánk is a londoni köd, érezzük a vas szagát, eltikkaszt a londoni nyár. Nagyszerű jellemábrázolásaival felvonultatja előttünk London és Anglia társadalmának mindenféle rendű és rangú képviselőjét. A negatív figurákat finom szatirikus humorával figurázza ki, sokszor az őket körülvevő tárgyak, épületek stb. megszemélyesítésével és persze nem kíméli az angol(?) jogot és politikát sem. Hatalmas kontrasztként pedig ott vannak a tökéletes szereplők, amelyek számomra szerethetőek, elfogadhatóak Dickenstől. Új kedvenc felügyelőt avattam Mr. Bucket személyében, személyisége és éleslátása magával ragadott. Izgalmas volt Lady Dedlock és Mr. Tulkinghorn macska-egér játéka. Dickens jól csavargatja a szálakat a szívünkkel együtt, a tragikus és a reményteljes, sokszor humoros történések profi váltogatásával.
Örökösök a cím, a regény viszont nemcsak egy vagyon örököseiről szól, hanem arról is, hogy lehetsz bármilyen rendű és rangú, bárhová is születsz, nemcsak az „örökségedtől” függ az életed, hanem attól is, hogy mit teszel hozzá, illetve mit nem. Ahogy élsz, amit teszel másokkal, az tesz igazán gazdaggá, vagy fordítva, a többi nem számít.

Gabriella_Balkó>!
Charles Dickens: Örökösök I-II.

Ez egy remek olvasmány, az elrettentő oldalszám ellenére is. Túl van az 1000-en, de a cselekmény mindig pörög nincs üresjárat.
Nem tudok olyan hosszú értékeléseket írni, mint az előttem szólók :), csak csatlakozni tudok hozzájuk a pozitív kritikában! Sajnálatra méltónak tartom, hogy csak 4en olvastuk eddig a könyvet, pedig igazán megéri. Minden van benne: tragédia, egy kis humor, bürokrácia, természetfelettiség… És mikor feltűnik a sok szereplő, az olvasó egy időre elveszti a fonalat, de aztán minden egybeesik, egybeillik, mint a fogaskerék fogai.
Csodálatos olvasmány volt! Ajánlani tudom!

KrenczNóra I>!
Charles Dickens: Örökösök I-II.

Helyenként monoton, a legapróbb részketekig bemutatott történet, de hozzáteszem, a részletek taglalása is főként a szatirikus élcelődést mélyíti a könyvben, ezért nemhogy nem lehet unni, folyamatos mosolygásra készteti az embert, sokszor akkor is, ha az a tartalom kesernyésebb, nem kifejezetten boldog cselekményt rejt…
Érdekesnek taláktam megismerni Dickensnek ezt az oldalát is az érzelmesebb után. Erős kritikai érzékkel mond vélemény bizonyos hivatali ügymenetek körülményes viszonyairól, de ugyanígy gunyorosan emeli ki a nemesi életforma, vagy a szegényebb réteg életének keserű rejtelmeit, mégis tisztelettel teszi azt.

Blissenobiarella>!
Charles Dickens: Örökösök I-II.

Dickenshez méltó, csodálatos, magával ragadó, és nagyon szép regény ez. Elképesztően kusza történet, rengeteg szereplő, és hosszú hosszú oldalak.
Bár csak szuperlatívuszokban tudok nyilatkozni a könyvről, azt be kell vallanom, hogy alaposan próbára tett. No, nem az oldalszámmal (megküzdöttem már ennél komolyabb ellenféllel is), sokkal inkább a türelmem bizonyult végesnek.
Dickenst olvasni a türelmetlen embernek tortúra. Minden sora gyönyörű, imádom a finom, csipkelődő humorát, de az események folyama egyes részeknél épp csak csordogál, és mindenki beszél, beszél, beszél, és természetesen mindenki udvariasan végighallgatja a másik két oldalas monológját, csak azért, hogy utána egy mondattal elküldje a fenébe. :) Szóval ez egy kicsit nálam rontja a szájízt – ami miatt nem tudom, hogy fogok-e valaha vállalkozni a könyv újraolvasására –, de csak mosolygok akkor is, mikor ezt leírtam, mert a könyvnek egyszerűen megvan a varázsa, és imádni való.
Nem szeretném, ha emiatt ez egy negatív értékelésnek tűnne, de a korábbi értékelők már olyan gyönyörűen kielemezték a könyv jó tulajdonságait, hogy úgy éreztem, csak ennek a benyomásomnak a megfogalmazásával tudok plusz információt nyújtani.
Szívből ajánlom minden (sok türelemmel megáldott) molynak!

abataviola>!
Charles Dickens: Örökösök I-II.

Az idei leghosszabb olvasmányom a maga 1094 oldalával, de minden percét élveztem! Ez már a második Dickens-könyvem idén és azt kell, hogy mondjam, az író minden egyes regényével egy lépéssel közelebb lopakodik a szívemhez. Már régi ismerősökként üdvözöltem a félreismerhetetlenül egyedi, jellegzetesen kissé szélsőséges és sokszor viccesen önismétlő karaktereit. (Mindenkinek megvan a saját szövege, amit – hogy ne sokat cifrázzam a szót – folyton ismételget és ez szerintem nagyon vicces és közelebb is hozza az olvasóhoz az adott személyt.) Úgy érzem, a sokadik könyve után, most már igazán ráéreztem a stílusára és az eszközeire.
Az Örökösökről a legelső jelző, ami eszembe jut, az az, hogy monumentális. Lassan kibontakozó, mikroszkopikus részletességgel kidolgozott történet, társadalomkritika, a képmutatás – számomra különösen jóleső és kreatív módon történő – kifigurázása, rengeteg irónia, néhol kacagtató megnyilvánulások, de gyakrabban porba sújtó valóságábrázolás és a legmélyebb szegénység kendőzetlen bemutatása ez a féltégla méretű regény. Nem véletlenül mondják sokan, hogy Dickens talán egyik legkomolyabb könyve, nekem is ez volt a benyomásom. Itt fanyarabb, kissé keserűbb a hangja, mint általában. A főszereplő Eszter karaktere hihetetlenül példaértékű és sokszor eszembe jut mostanában, én is valahol olyan tisztán, önzetlenül őszinte akarok lenni, mint ő.
Jarndyce a legeslegjobb gyámapa valaha,
Viccesnek találtam egyébként, hogy kb az összes ábrázolt házasságban a nő irányított, vagy nyíltan elnyomva (Mrs. Jellyby) az akaratgyenge férjet vagy csupán burkoltan, soha ki nem mondva, mert azért „a fegyelemnek nem szabad meglazulnia".
(Mrs. Bagnet az anyjuk különösen közel került a szívemhez a maga belevaló, őszintén erős és hamisítatlan anyai karakterével.)
Összességében arra jutottam, hogy kitűztem célul elolvasásra az egész Dickens-életművet, mert annyira zseniális írónak tartom, hogy minden fellelhetőt olvasni akarok tőle. Hatalmas ez a regény és az író is!
Ajánlom azoknak, akik szeretnek elmélyedni, nem bánják a cikornyásan fogalmazó szószaporítást, szeretik a nyelv maximális kiaknázottságát, az elgondolkodtató, de azért sok humorral megrajzolt karaktereket, a kendőzetlen őszinteséget és a viktoriánus Angliát.

nana1>!
Charles Dickens: Örökösök I-II.

Hiába több, mint ezer oldal a kötet, tudtam volna még olvasni. Egyszerű és nagyszerű írás. Káprázatos, részletes jellemábrázolások (olyan jókaisan mindenki vagy jó vagy rossz, félút nincsen). Kicsit dagályos stílus, de valahogy mégsem lehet unni. Olyan szépen ad leírásokat, hogy megelevenedett több kép a szemem előtt olvasás közben. A fordításnak hibája, hogy magyarították a szereplők neveit Mátyásra, Györgyre, stb. Kár. Ennek ellenére minden sorát jó volt olvasni.


Népszerű idézetek

Lélle P>!

– Hát látják! Ez az én egyszerű reggelim. Mások talán húst, birkacombot vagy marhasültet szeretnek reggelizni; én nem. Csak legyen meg az én őszibarackom, a csésze kávém és a vörös borom; nem kívánok egyebet. Nem is önmaguk miatt szeretem ezeket, hanem azért, mert a napfényt juttatják az eszembe. A birkacombokban és marhasültekben nincs semmi napszerű. Az csak állatias táplálkozás!

213-214. oldal, II. kötet, Negyvenharmadik fejezet - Eszter elbeszélése (Európa, 1972)

Kapcsolódó szócikkek: bor · étkezés · Harold Skimpole · hús · kávé · napfény · őszibarack · reggeli
Lélle P>!

– Mert tetszik tudni, az én kis feleségem… hogy ne sokat cifrázzam a szót… kíváncsi természet. Szereti firtatni a dolgokat. Gyakran vannak fejgörcsei szegénykének, s jót tesz neki, ha lefoglalja az eszét. Ennélfogva el is foglalja mindenfélével, azt kell mondanom, amihez csak hozzáfér, akár rá tartozik, akár nem… különösen ha nem.

371. oldal, I. kötet, Huszonkettedik fejezet - Mr. Bucket (Európa, 1972)

Kapcsolódó szócikkek: kíváncsiság · Mr. Snagsby · Mrs. Snagsby
Uzsonna>!

A pornak, amivé ő maga az irataival és valamennyi ügyfelével együtt lesz, amivé a föld minden lelkes és lelketlen teremtménye szétomlik majd, ennek az egyetemes árucikknek ebben a fojtogató raktárában üldögél Mr. Tulkinghorn az egyik nyitott ablaknál, egy palack öreg portói bort szürcsölgetve. Ámbár keménykötésű, zárkózott, száraz hallgatag ember, az öreg borokat roppantul tudja élvezni. Van egy láda felbecsülhetetlen értékű portóija egy titkos pincében a jogásznegyed mélyén; ez is egyike számos titkainak. Ha egyedül vacsorázik odahaza az irodájában, mint ma is, s ha elfogyasztotta a kávéházból felhozatott halat, borjúszeletet vagy sült csirkét, fogja a gyertyát, és alászáll a palota visszhangos föld alatti részébe, majd újra megjelenik súlyos léptekkel, becsapódó ajtók távoli dörgései már előre jelzik a jöttét, dohos levegőt hoz magával meg egy palackot, melyből tölt magának, s az ötvenesztendős, sugárzó, tüzes nektár elpirul a pohárban, hogy ilyen híres-nevezetes ital, s elárasztja az egész szobát a délvidéki szőlő édes illatával.
Mr. Tulkinghorn a nyitott ablaknál üldögél a félhomályban, és élvezi a portóit. A bor ötvenesztendei némaságról és magányról suttog neki, s ez csak még zárkózottabbá teszi.

Mr. Bucket, 369-370. oldal

Kapcsolódó szócikkek: bor
Uzsonna>!

Az angol jog egyik nagy alapelve az, hogy munkát szerezzen önmagának. Nincs még egy alapelv, amelyet ilyen pontosan, ilyen bizonyossággal és ilyen állhatatosan betartanának, a jog minden szűk, tekervényes kis útvesztőjén keresztül is. Ha ilyen szemszögből nézzük az angol jog épületét, mindjárt összefüggő rendszernek látjuk, nem pedig annak a zűrzavaros szörnyetegnek, aminek a kívülállók hajlandók tekinteni. Csak azt kell velük egyszer világosan megértetni, hogy nagy alapelve: munkát szerezni önmagának az ő költségükre, s akkor biztosan mindjárt abbahagyják a morgolódást.

155. oldal, 2. kötet

1 hozzászólás
Lélle P>!

A tenger nem méltányolja a nagy embert, hanem éppúgy összevissza dobálja, mint egy akármilyen közönséges szegényembert. Sir Leicesternek, akivel rendszerint rosszul bánik, az arca zöld-szederjessé válik, mint a rothasztott erős sajtok, főnemesi szervezetében pedig borzasztó forradalom támad. Számára a tenger a természet szélsőradikálisa.

189. oldal, I. kötet, Tizenkettedik fejezet - Lesben állnak (Európa, 1972)

Kapcsolódó szócikkek: Sir Leicester Dedlock · tenger · természet
Lélle P>!

Sir Leicester Dedlock csak báró, de nincs nála hatalmasabb báró. Családja olyan régi, mint a hegyek meg a völgyek, de sokkal-sokkal tekintélyesebb.
Meggyőződése, hogy a világ meglenne hegyek és völgyek nélkül, de odalenne Dedlockok nélkül. Egészben véve megengedi, hogy a természet nem rossz gondolat (ámbár talán kissé közönséges, ha csak nincs körülkerítve egy parksövénnyel), de olyan gondolat, amelynek helyes kivitele az ország nagy családjaitól függ.

14-15. oldal, I. kötet, Második fejezet - Társasági hírek (Európa, 1972)

Kapcsolódó szócikkek: Sir Leicester Dedlock · természet
Lélle P>!

– Bizisten, a leggőgösebb alak a föld hátán. Erkölcsi képtelenség, hogy Sir Leicesternek hívják. Sir Lucifernek kellene hívni.
– Nagyon hízelgő a távoli rokonunkra – mondta gyámapám, ránevetve Adára és Richardra.
– Bocsánatot kérnék Miss Clare-től és Mr. Carstone-tól – tette hozzá a vendégünk –, ha nem látnám a kisasszony arcán s a fiatal barátom mosolyából, hogy ez egészen fölösleges, s hogy a távoli rokonságból inkább a távolságot tartják, jócskán.

145. oldal, I. kötet, Kilencedik fejezet - Nyomok és jelek (Európa, 1972)

Blissenobiarella>!

A varjúk, emeleti lakásaikban himbálódzva a szilfasoron, úgy látszik, azt a kérdést vitatják meg, miközben a kocsi elhalad alattuk, hogy kik ülnek benne – néhányan megegyeznek abban, hogy Sir Leicester és Lady Dedlock jött meg; néhányan még bizonygatják az akadékoskodóknak, akik nem akarják elismerni; aztán valamennyien belenyugszanak, hogy a kérdést eldöntöttnek lehet tekinteni; aztán megint kitör közöttük a heves vita, egy csökönyös és álmos madár kezdeményezésére, aki nem átall még egy utolsó különvéleményt közbekárogni.

I. kötet, 188-189. oldal. Tizenkettedik fejezet, Lesben állnak. (Európa, 1972)

Uzsonna>!

A füst lefelé száll a kéményekből, puha fekete permeteget szitálva, akkora koromszemekkel olykor, mint egy rendes hópehely – a nap halálát gyászoló hópehely, képzelhetné az ember.

5. oldal

Nemo00>!

Egy őszinte szó felér egy hosszú szónoklattal

VI. Otthon


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Thomas Hardy: Egy tiszta nő
Jane Austen: Emma
Zola Emil: A pálinka
John Fowles: A francia hadnagy szeretője
Jane Austen: Tartózkodó érzelem
Arnold Bennett: Kisvárosi nagyasszonyok
Aldous Huxley: Szép új világ
Agatha Christie: Zátonyok közt
Virginia Woolf: Clarissa
Thomas Hardy: Távol a világ zajától