Nicholas ​Nickleby I-II. 27 csillagozás

Charles Dickens: Nicholas Nickleby I-II. Charles Dickens: Nicholas Nickleby I-II. Charles Dickens: Nicholas Nickleby I-II.

Ismét ​Dickens-regénnyel örvendezteti meg a Móra Ferenc Könyvkiadó az olvasóközönséget. Mindvégig lankadatlan figyelemmel olvasható ez a terjedelmes, ötvenöt íves regény: mesterien bonyolódik a cselekménye, gazdag érzésvilág fejeződik ki benne, élénken színezett jellemek egész sokaságát vonultatja fel az író. Nicholas Nickleby, a tehetséges és jó érzésű fiatalember, húgával, a szép és jó Kate-tel és édesanyjával fillér nélkül marad szerencsétlen apja halála után. Nagybátyja, az embertelenségig önző pénzhajhász egy ún. fiúnevelő intézetbe szegődteti őt segédtanítónak. Squeers, az „igazgató” vagy negyven gyereket éheztet és ütlegel a mocskos tanintézetében. Nicholas nemsokára meg is szökik tőle, s színésznek áll be, majd sok hányattatás után végre a Cheeryble fivérek üzletébe kerül, s a jóságos öreg ikertestvérek atyai támogatásával rendeződik el az egész család sorsa. Az uzsorás nagybácsi teljes erkölcsi és anyagi összeomlásban elpusztítja önmagát. A többiek is, ha rászolgáltak,… (tovább)

Ez a mű az alábbi címmel is megjelent:
Nickleby Miklós élete és kalandjai

Eredeti megjelenés éve: 1839

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Charles Dickens Európa

>!
Európa, Budapest, 2009
962 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789630787734 · Fordította: Devecseriné Guthi Erzsébet
>!
Móra, Budapest, 1960
1130 oldal · Fordította: Devecseriné Guthi Erzsébet · Illusztrálta: Würtz Ádám

Enciklopédia 10

Szereplők népszerűség szerint

Newman Noggs · Nicholas Nickleby · Ralph Nickleby


Kedvencelte 6

Most olvassa 3

Várólistára tette 62

Kívánságlistára tette 27

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Habók P>!
Charles Dickens: Nicholas Nickleby I-II.

Mint általában Dickens regényeiben most is találkozhatunk nemes fiatalokkal, derék idősebb (vagy öreg emberekkel), kísértésnek ellenálló fiatal lányokkal, és ármánykodó, gonosz, kegyetlenekkel. Vérlázító és andalító eseményekkel, vidám történetekkel és maró gúnnyal megírt részletekkel. Dickens két köteten keresztül mesél, és én nem unom meg többedik olvasás után sem.

BabusM>!
Charles Dickens: Nicholas Nickleby I-II.

Nagyon-nagyon-nagyon jól indult. Aztán valahol a 2. kötet kétharmadánál elkezdtek a váratlan fordulatok túl hamar bekövetkezni, és az összes romantikus regényekre jellemző tematikai elemet, ami addig nem jelent meg a történetben, még begyömöszölte az ifjú D. (vagy a kiadó) a maradék fejezetekbe. Ettől a vége lelassul, és eltűnik belőle mindaz a hangulat, amitől OLYAN JÓL el lehetne érzékenyülni, meg jönne a katarzis… De ennek ellenére örök élmény marad.

kékmadár>!
Charles Dickens: Nicholas Nickleby I-II.

Örülök, hogy ujra kezembe vettem egy Dickens regenyt, mar szinte el is felejtettem, milyen szepen mesel. Az elejen kicsit nehezen ment az olvasas, hozza kellett szoknom a stilusahoz, de aztan magaval ragadott a törtenet.
A regeny szereplöi olyanok, mint Dickens minden regenyeben. Vannak nemes lelküek, gonoszak, kapzsiak, egyszerü es együgyü emberek, szegenyek es gazdagok. A törtenet vegen a gonoszok bünhödnek, a jok pedig elnyerik jutalmukat, es ennek igy kell lennie minden meseben.

Geri99>!
Charles Dickens: Nicholas Nickleby I-II.

Nagyon rég olvastam a Copperfield Dávidot és emlékeim szerint eléggé lekötött, így kézenfekvő volt, hogy ebbe is belekezdek, amikor véletlenül a kezembe akadt. Gyanús volt ugyan, hogy 1960 óta mindösszesen egyszer adták ki magyarul a regényt, de gondoltam, nem kell mindig a slágereket olvasni.
Úgy a 600-700. oldal környékén kezdtem el érteni, miért ez a csend a regény körül. A Nicholas Nickleby egész egyszerűen túl hosszú, túl sok. Találó társadalomkritikus szatíraként indul (nekem szokatlan is volt a néhol kifejezetten humoros hangvétel), majd jön a Dickens-regényekben elmaradhatatlan árvaház, majd a színház és még kismillió helyszín, amelynek a jelek szerint az a szerepe, hogy Dickens minél teljesebb képet tudon adni kora Britanniájáról – ezzel a könyv egyfajta nagyszabású korképpé kezd/akar válni.
Már ebből is bőven kijönne egy nagyregény, de Dickens nem áll meg itt. A szerelmi szál megjelenésével átmegyünk romantikába, innentől kezdve a fő kérdés, hogy hősünk elnyeri-e a lány kezét vagy győznek a társadalmi konvenciók. És amikor már végképp nem lehet tovább csavarni a sztorit, a főgonosz nagybácsi még úgy háromszor megpróbál útjukba állni, az utolsó 8-10 fejezet kifejezetten melodráma-ízt kap. Gyakorlatilag négy az egyben a könyv, őszintén szólva az utolsó negyedében erőteljesen elkezdtem unni. Szerintem jogosan róják fel a könyvnek a karakterfejlődés hiányát az ezer oldalas terjedelemhez képest, ezekért a nem túl bonyolult jellemekért egyszerűen képtelen vagyok izgulni ilyen hosszan (máshol is írtam már, hogy nem kedvelem a végtelenített epizodikus regényeket). Szóval ha Dickens, talán inkább maradjunk a „kötelezőknél”, ezt a könyvet kifejezetten rajongóknak tudom csak ajánlani.

Darkshine>!
Charles Dickens: Nicholas Nickleby I-II.

A történet a Nickleby család életét követi nyomon, miután a családfő meghal és Londonba költöznek gazdag nagybácsijukhoz. Nicholasnak a főszereplőnek nem sok ideje van együtt lenni a családjával, mert állást kap egy iskolában és valahol itt kezdődik el az élete kalandosabb része, sőt rögtön egy nagyon jó baráttal is gazdagodik az élete. Valószínűleg ő maga se hinné a kis naiv fejével, hogy milyen kalandokban lesz majd része és őszintén szólva én se hittem. :)

Tipikus dickens-i történet, amiben megtalálható a gazdagság és a szegénység, a boldogság és a szerencsétlenség, a kapzsiság és a megelégedés ellentéte.
Furcsa számomra, hogy mennyivel népszerűtlenebb ez a könyv, mint Dickens más történetei, pedig ez se kevésbé fordulatos és kevésbé humoros, mint a többi, talán még felejthetetlenebb is, mint pl. a David Copperfield.
Ez elsősorban annak köszönhető, ahogy Dickens meséli a történeteit, ahogy megrajzolja a karaktereit és ahogy szövi az életüket, ahogy felépíti őket, mind egy-egy külön egyéniség: a nemes, de forrófejűek Nicholas, a kedves és hallgatag Kate, a vicces és furcsa Mrs. Nickleby, a vidám és jóindulatú Cheeryble ikrek, a rideg és kapzsi Ralph, a segítőkész Mr. Noggs, a tragikus sorsú Smike és még sokan mások.

Ceri>!
Charles Dickens: Nicholas Nickleby I-II.

Drága barátom, Mr. Dickens!
Köszönöm az Önnel töltött órákat. Kérem, nézze el nekem, ha néha fáradt és kedvetlen voltam. Végül ismét beigazolódott, hogy Önnel mindig élvezet találkozni, most sem okozott csalódást.
Őszinte híve:
Az olvasó

cinege>!
Charles Dickens: Nicholas Nickleby I-II.

Régen olvastam ilyen hosszú regényt Dickenstől, egy kicsit tartottam is tőle, de kellemes meglepetést okozott. Sokkal jobb író, mint ahogy emlékeztem rá; imádom a karakterek megformálását, a leírásokat, a történetet… úgy kb. mindent. Kedvem lett még jó pár regényt elolvasni tőle.

terembura>!
Charles Dickens: Nicholas Nickleby I-II.

Szeretem Dickens regényeit! Annak ellenére, hogy szinte mindegyik rettenetesen naivnak tűnik, a bennük található szereplőkkel együtt – és nem csak annak tűnik, hanem az is –; jó olyan könyvet olvasni, amelyben a mondatok valóban mondatok, a fogalmazás valóban fogalmazás.

dianna76 P>!
Charles Dickens: Nicholas Nickleby I-II.

Egy nagy könyvakcióban vásároltam ezt a Dickens könyvet, ha teljes ára van, eszembe sem jut megvenni. Azért azt hangsúlyoznám, hogy nem csak azért, hogy a polcomat díszítse, hanem az olvasásért is!! Félve indultam neki ennek a kétkötetes könyvnek, mert méretileg sem kicsike. Bizony voltak fejezetek amik nem igazán kötöttek le, sőt bevallom olyan oldalak is, amiknél nem tudtam mit olvasok, mert elkalandoztam, így újra neki kellet kezdenem azoknak a soroknak. Szégyenlem is magam miatta.
Összességében azért elmondhatom, hogy tetszett a regény, és nem bántam meg, hogy elolvastam.


Népszerű idézetek

Sli P>!

– Az arca meg a viselkedése csakugyan nagyon megnyerő – mondta Mrs. Kenwigs.
– Nagyon – tette hozzá Miss Petowker. – Van az egész megjelenésében valami… no… jaj, sehogy se jut eszembe az a szó…
– Micsoda szó? – kérdezte Mr. Lillyvick.
– Ejnye… hogy milyen ostoba is vagyok… – felelte Miss Petowker tétovázva. – Hogy is nevezik azt, mikor a lordok letörik a kapukról a kopogtatót, rendőröket vernek meg, mások pénzét herdálják, kártyáznak és efféléket művelnek?
– Arisztokratikusnak? – kérdezte a vízdíjbeszedő.
– Igen, igen! Arisztokratikusnak – felelte Miss Petowker. – Van benne valami nagyon arisztokratikus, ugye?

220. oldal, I. kötet, XV. fejezet - Ez a fejezet felvilágosítja az olvasót az előzőben leírt események félbeszakításának okáról és eredetéről, valamint egyéb szükséges tudnivalókról (Európa, 2009)

Kapcsolódó szócikkek: arisztokratikus · Nicholas Nickleby
1 hozzászólás
Sli P>!

Az ember kiválóan ért a meggyőzés művészetéhez, mikor önmagát akarja meggyőzni (…)

165. oldal, I. kötet, XII. fejezet - Ebben a fejezetben az olvasó tovább követheti nyomon Miss Squeers szerelmének útját, s megállapíthatja, sima volt-e ez az út vagy sem (Európa, 2009)

Kapcsolódó szócikkek: meggyőzés · önbecsapás
Algernon P>!

Néhány londoni ház mögött – rendszerint négy magas, fehérre meszelt fal között és zordonan meredő kémények sora alatt – szomorú kis udvarféle van, azon pedig csenevész fa, amely merő fitogtatásból évről évre néhány levelet hajt, késő ősszel, mikor más fák már hullajtják a magukéit, majd pedig kimerülten az erőfeszítéstől, repedésekkel és korommal borítva tengeti életét a következő évig, amikor elölről kezdi ugyanezt a folyamatot, s ha az idő különösen derűs, talán még kísértésbe is ejt egy-két reumás verebet, hogy csiripeljenek az ágain.

13. oldal

3 hozzászólás
kékmadár>!

Higgye el, a nap nem azért süt a mi szép világunkra, hogy komor tekintetű szemeket lásson.

VI. Fejezet

Darkshine>!

Az álmok a költészet, a legenda ragyogó szülöttei; éjnek idején játszadoznak itt alant és szertefoszlanak a hajnal első fénysugarától, mely mindennapi földi vándorlása közben megvilágítja a keserves gondokat és a zord valóságot.

XIII. fejezet

Darkshine>!

A válás fájdalma semmi a viszontlátás öröméhez képest.

III. fejezet

Norpois>!

régóta közismert és vitathatatlan igazság a színházak életében, hogy reménytelen dolog színházba csődíteni az embereket, ha előbb nem sikerül elhitetni velük, hogy egyáltalán nem juthatnak be.

Első kötet

Sli P>!

– Ha ez a fiatalember tanító akar lenni nálunk, legjobb, ha mindjárt megtudja, hogy nem sokat teketóriázunk a fiúkkal. A kénvirágot meg a szirupot azért kell szedniük, mert ha olykor-olykor nem kapnának valamiféle orvosságot, folyton nyafognának, hogy fáj valamijük, és folyton zaklatnának bennünket, másodszor meg azért, mert elrontja az étvágyukat, és olcsóbb, mint a reggeli meg az ebéd. Tehát nekik is hasznos, nekünk is hasznos, szóval ez így rendben van és igazán érthető.

104. oldal, I. kötet, VIII. fejezet - Dotheboys Hall belügyeiről (Európa, 2009)

Kapcsolódó szócikkek: Nicholas Nickleby · orvosság
Sli P>!

Devonshire grófság egyik isten háta mögötti részén élt valamikor egy Mr. Godfrey Nickleby nevű érdemes úriember, aki életének elég késői szakaszában határozta el, hogy okvetlenül megházasodik, s mivel nem volt sem elég fiatal, sem elég gazdag ahhoz, hogy vagyonos hölgy kezére pályázhasson, csupán vonzalomból vette feleségül egyik régi szerelmét, az pedig ugyanilyen okból ment hozzá nőül.

(első mondat)

Kapcsolódó szócikkek: házasság
Darkshine>!

Az is megér valamit, ha az ember tudja„ hogy mindent megtett, ami tőle telt. De ne adja fel a reményt, hiszen különben hiábavaló bármit is tenni. Remélni kell, remélni, remélni az utolsó percig!

LII. fejezet


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Honoré de Balzac: Goriot apó
Oscar Wilde: Dorian Gray képmása
Oscar Wilde: Dorian Gray arcképe
Oscar Wilde: Dorian Gray arcképe / The Picture of Dorian Gray
Wilkie Collins: A Holdgyémánt
H. G. Wells: Világok harca
Gaskellné: Cranford
Elizabeth Gaskell: A kisváros
Anne Brontë: Wildfell asszonya
Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Ördögök