Nicholas ​Nickleby 17 csillagozás

Charles Dickens: Nicholas Nickleby Charles Dickens: Nicholas Nickleby Charles Dickens: Nicholas Nickleby

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Dickens ​harmadik s egyben egyik legnépszerűbb regényét tartja kezében az olvasó. Még írta a Pickwick Klub-ot, a közepén járt az Oliver Twist-nek, amikor belefogott – s már dolgozott első történelmi regényén, a Barnaby Rudge-on, amikor még mindig a Nickleby részleteit munkálta ki. Döbbenetes munkabírása jól is jött neki: kellett a pénz a családra, az egyre szaporodó gyerekekre. Dickensre nagy hatással volt a tizennyolcadik századi kalandregény műfaja, Fielding, Smollett s nem utolsósorban Defoe művészete – bizonyos fokig a Robinson Crusoe-ra emlékeztet az, ahogyan a főhős, az ifjú Nickleby sorsának alakulása formálja magát a művet is. Akkoriban, 1837 táján nagy port vert fel s az újságokba is bekerült egy különösen felháborító eset: vagy egy tucatnyi alultáplált kisfiú pusztult el fertőző betegség következtében egy yorkshire-i magániskolában. Dickens egy barátjával felkerekedett, hogy körutat tegyen északon, és maga is szemügyre vegye ezeket az „olcsó tanintézményeket”. Oliver… (tovább)

Ez a mű az alábbi címmel is megjelent:
Nicholas Nickleby élete és kalandjai
Nickleby Miklós élete és viszontagságai
Nickleby Miklós élete és kalandjai

Eredeti mű: Charles Dickens: Nicholas Nickleby (angol)

Eredeti megjelenés éve: 1839

>!
Európa, Budapest, 2009
964 oldal · ISBN: 9789630787734 · Fordította: Devecseriné Guthi Erzsébet

Kedvencelte 4

Most olvassa 1

Várólistára tette 37

Kívánságlistára tette 16

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
Habók P
Charles Dickens: Nicholas Nickleby

Mint általában Dickens regényeiben most is találkozhatunk nemes fiatalokkal, derék idősebb (vagy öreg emberekkel), kísértésnek ellenálló fiatal lányokkal, és ármánykodó, gonosz, kegyetlenekkel. Vérlázító és andalító eseményekkel, vidám történetekkel és maró gúnnyal megírt részletekkel. Dickens két köteten keresztül mesél, és én nem unom meg többedik olvasás után sem.

>!
BabusM
Charles Dickens: Nicholas Nickleby

Nagyon-nagyon-nagyon jól indult. Aztán valahol a 2. kötet kétharmadánál elkezdtek a váratlan fordulatok túl hamar bekövetkezni, és az összes romantikus regényekre jellemző tematikai elemet, ami addig nem jelent meg a történetben, még begyömöszölte az ifjú D. (vagy a kiadó) a maradék fejezetekbe. Ettől a vége lelassul, és eltűnik belőle mindaz a hangulat, amitől OLYAN JÓL el lehetne érzékenyülni, meg jönne a katarzis… De ennek ellenére örök élmény marad.

>!
kékmadár
Charles Dickens: Nicholas Nickleby

Örülök, hogy ujra kezembe vettem egy Dickens regenyt, mar szinte el is felejtettem, milyen szepen mesel. Az elejen kicsit nehezen ment az olvasas, hozza kellett szoknom a stilusahoz, de aztan magaval ragadott a törtenet.
A regeny szereplöi olyanok, mint Dickens minden regenyeben. Vannak nemes lelküek, gonoszak, kapzsiak, egyszerü es együgyü emberek, szegenyek es gazdagok. A törtenet vegen a gonoszok bünhödnek, a jok pedig elnyerik jutalmukat, es ennek igy kell lennie minden meseben.

>!
Darkshine 
Charles Dickens: Nicholas Nickleby

A történet a Nickleby család életét követi nyomon, miután a családfő meghal és Londonba költöznek gazdag nagybácsijukhoz. Nicholasnak a főszereplőnek nem sok ideje van együtt lenni a családjával, mert állást kap egy iskolában és valahol itt kezdődik el az élete kalandosabb része, sőt rögtön egy nagyon jó baráttal is gazdagodik az élete. Valószínűleg ő maga se hinné a kis naiv fejével, hogy milyen kalandokban lesz majd része és őszintén szólva én se hittem. :)

Tipikus dickens-i történet, amiben megtalálható a gazdagság és a szegénység, a boldogság és a szerencsétlenség, a kapzsiság és a megelégedés ellentéte.
Furcsa számomra, hogy mennyivel népszerűtlenebb ez a könyv, mint Dickens más történetei, pedig ez se kevésbé fordulatos és kevésbé humoros, mint a többi, talán még felejthetetlenebb is, mint pl. a David Copperfield.
Ez elsősorban annak köszönhető, ahogy Dickens meséli a történeteit, ahogy megrajzolja a karaktereit és ahogy szövi az életüket, ahogy felépíti őket, mind egy-egy külön egyéniség: a nemes, de forrófejűek Nicholas, a kedves és hallgatag Kate, a vicces és furcsa Mrs. Nickleby, a vidám és jóindulatú Cheeryble ikrek, a rideg és kapzsi Ralph, a segítőkész Mr. Noggs, a tragikus sorsú Smike és még sokan mások.

>!
Ceri
Charles Dickens: Nicholas Nickleby

Drága barátom, Mr. Dickens!
Köszönöm az Önnel töltött órákat. Kérem, nézze el nekem, ha néha fáradt és kedvetlen voltam. Végül ismét beigazolódott, hogy Önnel mindig élvezet találkozni, most sem okozott csalódást.
Őszinte híve:
Az olvasó

>!
cinege
Charles Dickens: Nicholas Nickleby

Régen olvastam ilyen hosszú regényt Dickenstől, egy kicsit tartottam is tőle, de kellemes meglepetést okozott. Sokkal jobb író, mint ahogy emlékeztem rá; imádom a karakterek megformálását, a leírásokat, a történetet… úgy kb. mindent. Kedvem lett még jó pár regényt elolvasni tőle.

>!
terembura
Charles Dickens: Nicholas Nickleby

Szeretem Dickens regényeit! Annak ellenére, hogy szinte mindegyik rettenetesen naivnak tűnik, a bennük található szereplőkkel együtt – és nem csak annak tűnik, hanem az is –; jó olyan könyvet olvasni, amelyben a mondatok valóban mondatok, a fogalmazás valóban fogalmazás.

>!
dianna76 P
Charles Dickens: Nicholas Nickleby

Egy nagy könyvakcióban vásároltam ezt a Dickens könyvet, ha teljes ára van, eszembe sem jut megvenni. Azért azt hangsúlyoznám, hogy nem csak azért, hogy a polcomat díszítse, hanem az olvasásért is!! Félve indultam neki ennek a kétkötetes könyvnek, mert méretileg sem kicsike. Bizony voltak fejezetek amik nem igazán kötöttek le, sőt bevallom olyan oldalak is, amiknél nem tudtam mit olvasok, mert elkalandoztam, így újra neki kellet kezdenem azoknak a soroknak. Szégyenlem is magam miatta.
Összességében azért elmondhatom, hogy tetszett a regény, és nem bántam meg, hogy elolvastam.


Népszerű idézetek

>!
Algernon +SP

Néhány londoni ház mögött – rendszerint négy magas, fehérre meszelt fal között és zordonan meredő kémények sora alatt – szomorú kis udvarféle van, azon pedig csenevész fa, amely merő fitogtatásból évről évre néhány levelet hajt, késő ősszel, mikor más fák már hullajtják a magukéit, majd pedig kimerülten az erőfeszítéstől, repedésekkel és korommal borítva tengeti életét a következő évig, amikor elölről kezdi ugyanezt a folyamatot, s ha az idő különösen derűs, talán még kísértésbe is ejt egy-két reumás verebet, hogy csiripeljenek az ágain.

13. oldal

3 hozzászólás
>!
kékmadár

Higgye el, a nap nem azért süt a mi szép világunkra, hogy komor tekintetű szemeket lásson.

VI. Fejezet

>!
Norpois

régóta közismert és vitathatatlan igazság a színházak életében, hogy reménytelen dolog színházba csődíteni az embereket, ha előbb nem sikerül elhitetni velük, hogy egyáltalán nem juthatnak be.

Első kötet

>!
Darkshine 

A válás fájdalma semmi a viszontlátás öröméhez képest.

III. fejezet

>!
Norpois

– Nálunk sok törvénytelen gyerek van. Például az a fiú is.
– Az ott, a szomszéd fülkében?
Squeers bólintott; Snawley még egyszer megnézte a ládán gunnyasztó kisfiút, s szinte csalódottan fordult vissza, mert látnia kellett, hogy a gyerek szakasztott olyan, mint más gyerekek, s ő bizony, mint meg is jegyezte, nem gondolta volna róla, hogy törvénytelen.

Első kötet

>!
Norpois

kijelentette, hogy Nicholas éretlen tacskó. Ezt a kifejezést idősebb emberek gyakran alkalmazzák a fiatalabbakkal szemben, becsmérlően, talán abból a célból, hogy mindenkivel elhitessék: ők bizony semmi kincsért nem akarnának újra fiatalok lenni, még ha lehetnének is.

Első kötet

>!
Darkshine 

Az is megér valamit, ha az ember tudja„ hogy mindent megtett, ami tőle telt. De ne adja fel a reményt, hiszen különben hiábavaló bármit is tenni. Remélni kell, remélni, remélni az utolsó percig!

LII. fejezet

>!
Darkshine 

A nap büszkén, teljes fenségében ragyogva kelt fel. Kanyarogva folyt a szelíd folyam, susogtak, remegtek a falevelek, vidám madárdal hangzott a lombok közül, apró szárnyaival csapongva röpködött a rövid életű pillangó. Csupa élet és világosság volt minden, és mind e ragyogás és élet közepette, lenyomva a füvet, amelynek minden szálacskáján apró élőlények sürögtek-forogtak, ott feküdt a halott, merev fagyos arcát az ég felé fordítva.

L. fejezet

>!
Darkshine 

Ilyen a reménység: Isten ajándéka a küszködő halandóknak; mint valami mennyei párlat áthat mindeneket, jókat és rosszakat egyaránt; általános, mint a halál és minden kórnál ragályosabb!

XIX. fejezet

>!
Darkshine 

Szép és rokonszenves vonása az emberi természetnek, hogy ha a szívet meghatja, megindítja valami nyugodt, boldog vagy szerető érzés, a halottak emléke annál hatalmasabban, annál ellenállhatatlanabb erővel ragadja meg. Mintha az emelkedettebb gondolatok, a vonzalmak varázslatos eszközök volnának, melyek útján a lélek titokzatos összeköttetést tarthat fenn azoknak a szellemével, akiket életükben nagyon szerettünk.

XLIII. fejezet


Hasonló könyvek címkék alapján

Vincas Mykolaitis-Putinas: Oltárok árnyékában
Stendhal: Vörös és fekete
Moses Isegawa: Afrikai krónikák
Dickens Károly: Ritkaságok régi boltja
Eric-Emmanuel Schmitt: Ibrahim úr és a Korán virágai
Bohumil Hrabal: Szigorúan ellenőrzött vonatok
John Irving: Garp szerint a világ
Thomas Harris: Hannibal ébredése
David Safier: Jézus szeret engem
Bertha Bulcsu: A bajnok élete