Közös ​barátunk 8 csillagozás

Charles Dickens: Közös barátunk

Először ​jelenik meg magyarul Dickens utolsó befejezett alkotása, tizennegyedik regénye. A Közös barátunk eredetileg 1864–65-ben, folytatásokban látott napvilágot.

A szövevényes cselekményű mű fő témája egyik kritikusa szerint: a pénz, a pénz, és újra csak a pénz. Az események hátterében persze, mint mindig, emberi tulajdonságok állnak, jelesül a romlottság és a kapzsiság. Vízi hullát fognak ki a Temzéből, és ezzel nyomban kezdetét veszi az elhunyt vagyona fölötti civakodás. London nagy folyója azonban nemcsak a haláleset helyszíne, hanem egyben az újjászületés és a megtisztulás letéteményesévé is válik. A víz, a hömpölygő folyó ilyen módon metaforikus betetőzését jelenti a szerző egész karrierjének, központi szerepet tölt be a kalandos történetben, amelynek öt évvel halála előtt ért végére. Dickens London és a londoniak talán minden addiginál részletesebb rajzát adja itt, szerelem, személyazonosság és vagyon háromszögében, nagyszabású szereplőgárdával vázolja fel kora… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1865

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Charles Dickens Európa

>!
Európa, Budapest, 2013
918 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789630796224 · Fordította: N. Kiss Zsuzsa

Enciklopédia 30

Szereplők népszerűség szerint

Bella Wilfer · Bradley Headstone · Eugene Wrayburn · George Sampson · inas · John Podsnap · Latyak · Lavinia Wilfer · Mortimer Lightwood · Nicodemus Boffin · Reginald Wilfer · Roger Riderhood · Silas Wegg

Helyszínek népszerűség szerint

London · Anglia


Kedvencelte 3

Most olvassa 2

Várólistára tette 45

Kívánságlistára tette 24

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

anesz P>!
Charles Dickens: Közös barátunk

Közös barátunk a pénz, a könyv ezt a témát járja körül. Ki hogy viszonyul hozzá? A szegények, a gazdagok, a pénzkezelők, a zsarolók stb. Kit hogyan változtat meg a pénz birtoklása? Hogyan bánunk javainkkal? Mindig jól kezeljük? Mire vagyunk hajlandóak áldozni belőle? Ez a sáfárkodás nagyon elgondolkodtatott, és az író több érdekes érvet és szituációt is felvet, ami megfontolandó.
Dickenset mindig jó olvasni, egyik kedvenc íróm. Ez sem volt kivétel, bár nem lesz a top háromban. A főszereplők közül Bellával nehezen barátkoztam meg, és a végén már nagyon sok(k) volt a viselkedése, a szeleburdisága és az édelgése. Kedvenc szereplőim : Lizzie és a Titkár, nekik kellett volna összejönniük. Persze akkor hová lett volna a jellemfejlődés? :-))
Nagyon sokáig olvastam, de nem azért, mert olyan rossz, hanem mert sok sürgősebb olvasnivaló szólt közbe. Viszont amikor belemerülhettem, lubickoltam Dickens mesés világában.

Leverkühn>!
Charles Dickens: Közös barátunk

Dickens rendre elrontja regényei befejezését. Talán ez azért van, mert a túlzott érzelgősség és szeretet egy bizonyos szinten már émelyítően hat, míg az emberi aljasság és romlottság bányája kiaknázhatatlan. A sötét, züllött, társadalomból kirekesztett alakok lélekrajza tele van a ködös London minden misztériumával.


Népszerű idézetek

Szelén>!

Írástudó ember egészen más szemmel néz még a csukott könyvre is a polcon, mint az írástudatlan.

26. oldal - Harmadik fejezet, Még valaki

Kapcsolódó szócikkek: könyv
Cheril>!

– Hol szerezte a falábát?
Mr. Wegg (a személyeskedő okvetlenkedésre) élesen így felelt:
– Balesetben.
– Kedvére való?
– Hát legalább melengetnem nem kell.

59. oldal, Ötödik fejezet

Cheril>!

Ünnepélyessége nem azért volt hallatlan, vészjósló és feneketlen, mintha bármi kétség környékezte volna önnön rátermettségét illetően, hanem hogy mások effajta kétségeit csírájában fojtsa el. Vagyis népes táborát gyarapította azon szélhámosoknak, akik önmagukat is ámítják, nemcsak felebarátaikat.

65. oldal, Ötödik fejezet

Sli P>!

– (…) Hazánk a Legkiváltságosabb Nemzet.
– A más ’azája – kezdte volna a külföldi úr, de Mr. Podsnap újfent kijavította.
– Hazája, Uram, Nálunk Ejteni Kell a H-t, Úgy Ejtjük, Hazája (fejtegette továbbra is elnézően). Lehelve.
– A más hazája – mondta a külföldi úr – akkor micsoda?
– A Más Hazája – csóválta fejét szigorúan Mr. Podsnap –, sajnálatomra ki kell jelentenem, A Más Hazája.
– Kicsit szeszélyes a Gondviselés, nem? – nevetett a külföldi úr. – Minket alig választ el valami.
– Nem Vitás – hagyta rá Mr. Podsnap. – És Mégis. Az Alapok Miatt. E Sziget Áldott, Uram, Mely Áldás Nem Terjed Ki Más – de hagyjuk. Ha magunk közt volnánk, angolok – tette hozzá Mr. Podsnap a témához illő ünnepélyes hanghordozással, szemét körbejártatva honfitársain –, ki merném jelenteni, hogy az angolt erényei, szerénysége, függetlensége, felelősségérzete, higgadtsága, nem is szólva arról, hogy véletlenül se késztetne pirulásra egy ifjú hajadont, magasan a Világ Összes Népe fölé emelik.
E rövid összefoglaló végeztével Mr. Podsnap elvörösödve gondolt bele abba, hogy mindez bizonyára falra hányt borsó holmi idegen náció előítéletes honpolgárának, ezért aztán kedvenc jobbkéz-lendítésével hessentette a semmibe Európa fennmaradó részét, valamint egész Ázsiát, Afrikát és Amerikát.

148-149. oldal, Első könyv, Tizenegyedik fejezet - Podsnapéria (Európa, 2013)

Kapcsolódó szócikkek: Anglia · angol · előítélet · haza · John Podsnap · nemzet
Sli P>!

A Baljós Mocsárban másnap jókor reggel munkához látó Titkárnak jelentették, hogy kinn az előcsarnokban várakozik egy fiatalember, aki Latyaknak mondja magát. A tényállást közlő inas tisztes szünetet tartott, mielőtt e nevet kiejtette, jelezve, hogy a fiatalembert kényszerűségből fogadta csak, és ha a fiatalember kellő ítélőképesség és ízlés birtokában különb nevet enged magára származni, azzal az ő hírnöki lelke iránti kíméletességnek is tartozott volna.

359. oldal, Második könyv, Kilencedik fejezet - Melyben az Árva hagyatkozik (Európa, 2013)

Kapcsolódó szócikkek: inas · Latyak · név
Szelén>!

A mi időnkben történt, hagyhatjuk a pontos évszámot, hogy egy mocskos, gyalázatosan rozoga csónak úszott a Temzén a vasból épült Southwark Bridge és a kőből épült London Bridge között őszi alkonyatkor.

(első mondat)

Sli P>!

(…) naponta kijelentette, nincs bizalma az emberiségben – és éktelenül bizalmatlan is volt bárkivel, akiben valamelyest is magára ismert (…)

116. oldal, Első könyv, Kilencedik fejezet - Mr. és Mrs. Boffin tanácskozik (Európa, 2013)

Kapcsolódó szócikkek: bizalmatlanság · emberek
Sli P>!

Miután a Római Birodalom magára idézte a csúfos bukást, Mr. Boffin következőnek Rollin Ókori történelmé-t szállította ki bérkocsin, mely jeles mű álomkór-gerjesztőnek bizonyulván félrevettetett nagyjából azon a ponton, mikor Makedóniai Nagy Sándor (úgy negyvenezres) serege egyszerre zokog fel annak láttán, hogy őt fürdőjéből kilépve a hideg rázza. A zsidó háború lendülete is megtört Mr. Wegg vezénylete alatt, mire Mr. Boffin újfent konflist fogadott, ezúttal Plutarkhosznak, az ő életrajzain aztán remekül szórakozott, ámbár remélte, olyat még Plutarkhosz sem vár el tőle, hogy mindent elhiggyen. A felolvasások kapcsán Mr. Boffin legfőbb irodalmi dilemmája volt, hogy mit higgyen, mit ne; egy ideig vacillált, hogy vajon a felét higgye el, semmit vagy mindent; mikor végre mint mértékletes ember eldöntötte, kiegyezik a felében, maradt a kérdés, hogy melyik fele legyen az.

531. oldal, Harmadik könyv, Hatodik fejezet - Az Arany Szemetes még rosszabb társaságba keveredik (Európa, 2013)

Szelén>!

– A női tapintat felbecsülhetetlen. Ha a szépnem velünk, ki ellenünk!

274. oldal - Nem kis dolog

Szelén>!

– Hagyjuk végre ezt a merészelősdit, Mamus, az ég áldjon meg. Egy gyűrűs menyasszony korú lány már csak kérhesse ki, ha a képébe bámulnak, mintha falióra lenne.

683. oldal - A három kobold lakomája


Említett könyvek


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Victor Hugo: A nyomorultak
George Eliot: Büszkeség és ártatlanság
Thomas Hardy: Távol a világ zajától
Gustave Flaubert: Madame Bovary
Elliot György: A raveloei takács
Charlotte Brontë: Villette
Nevil Shute: Az örökség
Virginia Woolf: Orlando
Jane Austen: Tartózkodó érzelem
Thomas Hardy: Hazatérés