Közös ​barátunk 2 csillagozás

Charles Dickens: Közös barátunk

Először ​jelenik meg magyarul Dickens utolsó befejezett alkotása, tizennegyedik regénye. A Közös barátunk eredetileg 1864–65-ben, folytatásokban látott napvilágot.

A szövevényes cselekményű mű fő témája egyik kritikusa szerint: a pénz, a pénz, és újra csak a pénz. Az események hátterében persze, mint mindig, emberi tulajdonságok állnak, jelesül a romlottság és a kapzsiság. Vízi hullát fognak ki a Temzéből, és ezzel nyomban kezdetét veszi az elhunyt vagyona fölötti civakodás. London nagy folyója azonban nemcsak a haláleset helyszíne, hanem egyben az újjászületés és a megtisztulás letéteményesévé is válik. A víz, a hömpölygő folyó ilyen módon metaforikus betetőzését jelenti a szerző egész karrierjének, központi szerepet tölt be a kalandos történetben, amelynek öt évvel halála előtt ért végére. Dickens London és a londoniak talán minden addiginál részletesebb rajzát adja itt, szerelem, személyazonosság és vagyon háromszögében, nagyszabású szereplőgárdával vázolja fel kora… (tovább)

Eredeti mű: Charles Dickens: Our Mutual Friend

Eredeti megjelenés éve: 1865

>!
Európa, Budapest, 2013
920 oldal · ISBN: 9789630796224 · Fordította: N. Kiss Zsuzsa

Kedvencelte 3

Most olvassa 2

Várólistára tette 18

Kívánságlistára tette 25

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
Leverkühn
Charles Dickens: Közös barátunk

Dickens rendre elrontja regényei befejezését. Talán ez azért van, mert a túlzott érzelgősség és szeretet egy bizonyos szinten már émelyítően hat, míg az emberi aljasság és romlottság bányája kiaknázhatatlan. A sötét, züllött, társadalomból kirekesztett alakok lélekrajza tele van a ködös London minden misztériumával.


Népszerű idézetek

>!
Cheril

– Hol szerezte a falábát?
Mr. Wegg (a személyeskedő okvetlenkedésre) élesen így felelt:
– Balesetben.
– Kedvére való?
– Hát legalább melengetnem nem kell.

59. oldal (Ötödik fejezet)

>!
Cheril

Ünnepélyessége nem azért volt hallatlan, vészjósló és feneketlen, mintha bármi kétség környékezte volna önnön rátermettségét illetően, hanem hogy mások effajta kétségeit csírájában fojtsa el. Vagyis népes táborát gyarapította azon szélhámosoknak, akik önmagukat is ámítják, nemcsak felebarátaikat.

65. oldal (Ötödik fejezet)


Hasonló könyvek címkék alapján

Dickens Károly: Ritkaságok régi boltja
Anne Brontë: Wildfell asszonya
Nyikolaj Vasziljevics Gogol: Holt lelkek
Lev Tolsztoj: Ivan Iljics halála
Jókai Mór: Az arany ember
Oscar Wilde: Dorian Gray képmása
Oscar Wilde: Dorian Gray arcképe
Reviczky Gyula: Apai örökség
Lev Tolsztoj: Regények és elbeszélések I-II.
Adam Mickiewicz: Pan Tadeusz