Közös ​barátunk 14 csillagozás

Charles Dickens: Közös barátunk

Először ​jelenik meg magyarul Dickens utolsó befejezett alkotása, tizennegyedik regénye. A Közös barátunk eredetileg 1864–65-ben, folytatásokban látott napvilágot.

A szövevényes cselekményű mű fő témája egyik kritikusa szerint: a pénz, a pénz, és újra csak a pénz. Az események hátterében persze, mint mindig, emberi tulajdonságok állnak, jelesül a romlottság és a kapzsiság. Vízi hullát fognak ki a Temzéből, és ezzel nyomban kezdetét veszi az elhunyt vagyona fölötti civakodás. London nagy folyója azonban nemcsak a haláleset helyszíne, hanem egyben az újjászületés és a megtisztulás letéteményesévé is válik. A víz, a hömpölygő folyó ilyen módon metaforikus betetőzését jelenti a szerző egész karrierjének, központi szerepet tölt be a kalandos történetben, amelynek öt évvel halála előtt ért végére. Dickens London és a londoniak talán minden addiginál részletesebb rajzát adja itt, szerelem, személyazonosság és vagyon háromszögében, nagyszabású szereplőgárdával vázolja fel kora… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1865

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Charles Dickens Európa

>!
Európa, Budapest, 2013
918 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789630796224 · Fordította: N. Kiss Zsuzsa

Enciklopédia 33

Szereplők népszerűség szerint

Bella Wilfer · Nicodemus Boffin · Bradley Headstone · Eugene Wrayburn · George Sampson · inas · John Podsnap · Latyak · Lavinia Wilfer · Mortimer Lightwood · Reginald Wilfer · Roger Riderhood · Silas Wegg

Helyszínek népszerűség szerint

London · Anglia


Kedvencelte 4

Most olvassa 2

Várólistára tette 56

Kívánságlistára tette 38

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

anesz P>!
Charles Dickens: Közös barátunk

Közös barátunk a pénz, a könyv ezt a témát járja körül. Ki hogy viszonyul hozzá? A szegények, a gazdagok, a pénzkezelők, a zsarolók stb. Kit hogyan változtat meg a pénz birtoklása? Hogyan bánunk javainkkal? Mindig jól kezeljük? Mire vagyunk hajlandóak áldozni belőle? Ez a sáfárkodás nagyon elgondolkodtatott, és az író több érdekes érvet és szituációt is felvet, ami megfontolandó.
Dickenset mindig jó olvasni, egyik kedvenc íróm. Ez sem volt kivétel, bár nem lesz a top háromban. A főszereplők közül Bellával nehezen barátkoztam meg, és a végén már nagyon sok(k) volt a viselkedése, a szeleburdisága és az édelgése. Kedvenc szereplőim : Lizzie és a Titkár, nekik kellett volna összejönniük. Persze akkor hová lett volna a jellemfejlődés? :-))
Nagyon sokáig olvastam, de nem azért, mert olyan rossz, hanem mert sok sürgősebb olvasnivaló szólt közbe. Viszont amikor belemerülhettem, lubickoltam Dickens mesés világában.

Leverkühn>!
Charles Dickens: Közös barátunk

Dickens rendre elrontja regényei befejezését. Talán ez azért van, mert a túlzott érzelgősség és szeretet egy bizonyos szinten már émelyítően hat, míg az emberi aljasság és romlottság bányája kiaknázhatatlan. A sötét, züllött, társadalomból kirekesztett alakok lélekrajza tele van a ködös London minden misztériumával.

Mira_Skywalker>!
Charles Dickens: Közös barátunk

Második Dickens nagyregényem a Kis Dorrit után.
A regény egy gazdag örökös halálával kezdődik, amely esemény számtalan ember életére lesz hatással (Dickens szokás szerint hatalmas szereplőgárdával dolgozik, úgyhogy olvasása csak jó memóriával rendelkezők számára ajánlott!) és szépen lassan kiderül kiben milyen lélek lakozik legbelül és képes-e azt megkezdeni a pénz.
A szereplőgárda, mint Dickensnél általában, most is megosztó volt számomra, volt, akiket szerettem (John, Bella, Lizzie), míg másokat a halálba kívántam (Wegg, Venus, Headstone, Riderhood stb.)
A pénz emberekre való hatásán kívül Dickens alaposan kitér a „Társaság” ürességére, felszínességére, képmutatására is. Amikor azt mondom, „alaposan”, akkor úgy értem, hogy rengeteg, túlzásba vitt gúnyos iróniában tocsogó szócsépléssel. Természetesen minden Dickens regényben van szócséplés, a Kis Dorritban is volt a Huzavona Hivatal és szintén a „Társaság” kapcsán, de én ezt most sokkal többnek éreztem. Valahogy úgy jártam vele, mint Han Solo: tudtam, hogy az lesz (szócsépléses), de azt nem, hogy ennyire! Nagyjából kitette a könyv 1/4-ét, ami egy több mint 900 oldalas könyv esetében azért nem csekélység. Értem, hogy jól ki akarta hangsúlyozni ezt, de az olvasó sokkal kevesebből is képes felfogni a lényegét.
Ami igazán tetszett a könyvben az a fő szál, a Harmon-szál volt, amelyben sokkal több van benne, mint elsőre gondolnánk és számtalan meglepetést tartalmaz, viszont a fő titokra nagyjából 400 oldalt kell „várni”.
Mialatt untam a társasági szálat, nagyon szerettem John és Bella szálát, valójában örültem volna, ha ez a regény szorosabban szól róluk (akár csak róluk, még alaposabban kifejtve pl.: John múltját, Bella vívódó lelkivilágát), Lizzie szálát sajnos már nem kedveltem ennyire, pedig magát Lizzie-t szerettem, csak sajnos az őt körülvevő önző, idegbeteg, tönkrement embereket nem.
Dickens munkásságát szeretőknek természetesen ajánlom, nagyon érdekes kérdéseket vet fel, viszont első Dickens-olvasásnak talán inkább a Kis Dorritot ajánlanám, az lehet, hogy kicsit kevésbé terjengős és kevésbé sötét tónusú ehhez képest.
Egyébként nagyon ajánlom a Közös barátunk BBC minisorozatát (Our Mutual Friend 1998), nagyon hű feldolgozás, ha valaki még nem tudja, érdekli-e történet, előbb nézze meg, remekül követi a fő ívet és a szereplők sem átírtak (én is előbb a sorozatot láttam és most olvastam a könyvet) illetve a sorozatnézéssel párhuzamos olvasást is nagyon ajánlom, én így csináltam (éppen olvastam, mikor újra vetítették, ezért párhuzamosra sikerült és nagyon jó volt így). A könyv természetesen több abban, hogy még alaposabban megismerhetjük belőle a szereplőket, illetve új szereplőkkel és a sorozatból kimaradt kisebb történetszálakkal is bővíthetjük ismereteinket.


Népszerű idézetek

Szelén>!

Írástudó ember egészen más szemmel néz még a csukott könyvre is a polcon, mint az írástudatlan.

26. oldal - Harmadik fejezet, Még valaki

Kapcsolódó szócikkek: könyv
Cheril>!

– Hol szerezte a falábát?
Mr. Wegg (a személyeskedő okvetlenkedésre) élesen így felelt:
– Balesetben.
– Kedvére való?
– Hát legalább melengetnem nem kell.

59. oldal, Ötödik fejezet

Cheril>!

Ünnepélyessége nem azért volt hallatlan, vészjósló és feneketlen, mintha bármi kétség környékezte volna önnön rátermettségét illetően, hanem hogy mások effajta kétségeit csírájában fojtsa el. Vagyis népes táborát gyarapította azon szélhámosoknak, akik önmagukat is ámítják, nemcsak felebarátaikat.

65. oldal, Ötödik fejezet

Sli P>!

– […] Hazánk a Legkiváltságosabb Nemzet.
– A más ’azája – kezdte volna a külföldi úr, de Mr. Podsnap újfent kijavította.
– Hazája, Uram, Nálunk Ejteni Kell a H-t, Úgy Ejtjük, Hazája (fejtegette továbbra is elnézően). Lehelve.
– A más hazája – mondta a külföldi úr – akkor micsoda?
– A Más Hazája – csóválta fejét szigorúan Mr. Podsnap –, sajnálatomra ki kell jelentenem, A Más Hazája.
– Kicsit szeszélyes a Gondviselés, nem? – nevetett a külföldi úr. – Minket alig választ el valami.
– Nem Vitás – hagyta rá Mr. Podsnap. – És Mégis. Az Alapok Miatt. E Sziget Áldott, Uram, Mely Áldás Nem Terjed Ki Más – de hagyjuk. Ha magunk közt volnánk, angolok – tette hozzá Mr. Podsnap a témához illő ünnepélyes hanghordozással, szemét körbejártatva honfitársain –, ki merném jelenteni, hogy az angolt erényei, szerénysége, függetlensége, felelősségérzete, higgadtsága, nem is szólva arról, hogy véletlenül se késztetne pirulásra egy ifjú hajadont, magasan a Világ Összes Népe fölé emelik.
E rövid összefoglaló végeztével Mr. Podsnap elvörösödve gondolt bele abba, hogy mindez bizonyára falra hányt borsó holmi idegen náció előítéletes honpolgárának, ezért aztán kedvenc jobbkéz-lendítésével hessentette a semmibe Európa fennmaradó részét, valamint egész Ázsiát, Afrikát és Amerikát.

148-149. oldal, Első könyv - Tea és teakészlet, Tizenegyedik fejezet - Podsnapéria (Európa, 2013)

Kapcsolódó szócikkek: Anglia · angol · előítélet · haza · John Podsnap · nemzet
Szelén>!

A mi időnkben történt, hagyhatjuk a pontos évszámot, hogy egy mocskos, gyalázatosan rozoga csónak úszott a Temzén a vasból épült Southwark Bridge és a kőből épült London Bridge között őszi alkonyatkor.

(első mondat)

Sli P>!

A Baljós Mocsárban másnap jókor reggel munkához látó Titkárnak jelentették, hogy kinn az előcsarnokban várakozik egy fiatalember, aki Latyaknak mondja magát. A tényállást közlő inas tisztes szünetet tartott, mielőtt e nevet kiejtette, jelezve, hogy a fiatalembert kényszerűségből fogadta csak, és ha a fiatalember kellő ítélőképesség és ízlés birtokában különb nevet enged magára származni, azzal az ő hírnöki lelke iránti kíméletességnek is tartozott volna.

359. oldal, Második könyv - Madarat tolláról, Kilencedik fejezet - Melyben az Árva hagyatkozik (Európa, 2013)

Kapcsolódó szócikkek: inas · Latyak · név
Sli P>!

– George! – szólította fel Lavvy kisasszony síri, követelő hangon, az anyai mintát követve. – Beszéljen csak George Sampson! Mit mondtam én ezekről a Boffinékról?
Mr. Sampson, észlelve, hogy törékeny bárkája sekély vízben, bősz törőhullámokon hajózik, úgy vélte, még mindig az a legbiztonságosabb, ha nem hangoztat semmit, amit mondtak neki, mert esetleg nem azt fogja hangoztatni, amit elvárnak tőle. Bámulatos tengerjáró rutinnal kormányozta bárkáját veszélytelen mélységek fölé, azt dünnyögvén: – Az igazat!

681. oldal, Harmadik könyv - Hosszú útról, Tizenhatodik fejezet - A három kobold lakomája (Európa, 2013)

Kapcsolódó szócikkek: George Sampson · Lavinia Wilfer · Nicodemus Boffin
Sli P>!

[…] naponta kijelentette, nincs bizalma az emberiségben – és éktelenül bizalmatlan is volt bárkivel, akiben valamelyest is magára ismert […]

116. oldal, Első könyv - Tea és teakészlet, Kilencedik fejezet - Mr. és Mrs. Boffin tanácskozik (Európa, 2013)

Kapcsolódó szócikkek: bizalmatlanság · emberek
Sli P>!

Miután a Római Birodalom magára idézte a csúfos bukást, Mr. Boffin következőnek Rollin Ókori történelmé-t szállította ki bérkocsin, mely jeles mű álomkór-gerjesztőnek bizonyulván félrevettetett nagyjából azon a ponton, mikor Makedóniai Nagy Sándor (úgy negyvenezres) serege egyszerre zokog fel annak láttán, hogy őt fürdőjéből kilépve a hideg rázza. A zsidó háború lendülete is megtört Mr. Wegg vezénylete alatt, mire Mr. Boffin újfent konflist fogadott, ezúttal Plutarkhosznak, az ő életrajzain aztán remekül szórakozott, ámbár remélte, olyat még Plutarkhosz sem vár el tőle, hogy mindent elhiggyen. A felolvasások kapcsán Mr. Boffin legfőbb irodalmi dilemmája volt, hogy mit higgyen, mit ne; egy ideig vacillált, hogy vajon a felét higgye el, semmit vagy mindent; mikor végre mint mértékletes ember eldöntötte, kiegyezik a felében, maradt a kérdés, hogy melyik fele legyen az.

531. oldal, Harmadik könyv - Hosszú útról, Hatodik fejezet - Az Arany Szemetes még rosszabb társaságba keveredik (Európa, 2013)

Sli P>!

– […] följöttem Londonba magánügyekben. Egyik magánügy kineveztetni magamat a Tiltóhoz szabályos első embernek, a másik törvénybe citálni egy piszok hídzúzó gőzöst, amér elütött, hogy majd’ vízbe fúltam. Engemet ne fujtsanak vízbe kártérítés nélkül.

613. oldal, Harmadik könyv - Hosszú útról, Tizenegyedik fejezet - Az éj leple alatt (Európa, 2013)

Kapcsolódó szócikkek: London · Roger Riderhood

Említett könyvek


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

William Makepeace Thackeray: Hiúság vására
Anne Brontë: Wildfell asszonya
John Fowles: A francia hadnagy szeretője
George Eliot: Büszkeség és ártatlanság
Virginia Woolf: Clarissa
Thomas Hardy: Távol a világ zajától
Elliot György: A raveloei takács
Virginia Woolf: Mrs. Dalloway
Susan Kay: A fantom
Margaret Mitchell: Elfújta a szél