Két ​város regénye 76 csillagozás

Charles Dickens: Két város regénye Charles Dickens: Két város regénye Charles Dickens: Két város regénye Charles Dickens: Két város regénye Charles Dickens: Két város regénye Charles Dickens: Két város regénye

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Charles ​Dickensnek (1812--1870), a XIX. századi angol széppróza óriásának ez a kései regénye (1859) nyolcvan éve nem jelent meg magyarul, az utóbbi generációk számára tehát jóformán ismeretlen az életműből.

„Azok voltak a legszebb idők, és azok voltak a legrútabb idők, az volt a bölcsesség kora, az volt a balgaság kora, azok voltak a hit napjai, azok voltak a hitetlenség napjai, az volt a Fény évadja, az volt a Sötétség évadja, az volt a remény tavasza, az volt a kilátástalanság tele…”

Az 1789-es forradalmat közvetlenül megelőző idők Franciaországára utal ez az egyik leghíresebb angol regénykezdet, a címbeli két város pedig: Párizs és London. Két város – és két férfi, akikre lesújtanak a francia forradalom rettenetes eseményei. Londonban az osztálya által elkövetett bűnök elől menekülő, azokat megtagadó fiatal francia arisztokrata, Charles Darnay és a züllött életmódot folytató angol ügyvéd, Sydney Carton ugyanabba a fiatal nőbe szeret bele. Darnaynak akarata… (tovább)

Eredeti mű: Charles Dickens: A Tale of Two Cities

Eredeti megjelenés éve: 1859

>!
Fapadoskonyv.hu, Budapest, 2012
>!
Európa, Budapest, 2009
396 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789630787093 · Fordította: Sóvágó Katalin
>!
Gutenberg, Budapest, 1930
408 oldal · keménytáblás · Fordította: Karinthy Frigyes

2 további kiadás


Enciklopédia 4

Szereplők népszerűség szerint

Sydney Carton


Kedvencelte 16

Most olvassa 13

Várólistára tette 217

Kívánságlistára tette 129

Kölcsönkérné 9


Kiemelt értékelések

>!
lettielena
Charles Dickens: Két város regénye

Bevallom Will és Tessa miatt olvastam el ezt a regényt, akik a Pokoli szerkezeteknek a főszereplői. Kellemesen csalódtam. Nagyon tetszett, nem is tartom olyan nehéznek, mint ahogyan Dickens műveiről szoktam hallani kritikákat. Fantasztikus regény a francia forradalom idején. Kedvenc szereplőm Carton, akit úúgy tudtam sajnálni. A végén, ha nem lett volna könyvtári a könyv és nem lennék a könyvek védelmezője, tuti a falnak vágtam volna :D

3 hozzászólás
>!
ppeva P
Charles Dickens: Két város regénye

Volt benne egy kis vontatottság, néhol egy kis unalom. Olyasmi érzésem volt, mint mikor középiskolában kötelezően el kellett olvasni a A kőszívű ember fiai-t – bár akkor jobban szenvedtem, és suttyomban felibe-harmadába abba is hagytam…
A fordítás – bár Karinthy Frigyes fordításában olvastam – sem tetszett különösebben. (Ráadásul ő is annak a régies iskolának a követője, ahol kedvük szerint lefordítgatták a külföldi keresztneveket magyarra. Vagy nem. Hol így, hol úgy, akár egy bekezdésen belül is.)

6 hozzászólás
>!
kte
Charles Dickens: Két város regénye

Kissé félve kezdtem bele ebbe a regénybe, tartottam tőle, hogy nehéz és régies lesz a szövege, de Sóvágó Katalin 2009-es fordítása nagyon kellemes volt. Másik félelmem az volt, hogy szerelmi háromszögről, két férfi szenvedélyes, esetleg aljas vetélkedéséről fog szólni egy nőért. Szerencsére nem erről van szó. :)
A cím a London-Párizs tengelyre utal. Szereplőink e két város országából származnak és élik igencsak viharos életüket a francia forradalmat megelőző, majd követő időkben. Bár ők állnak a középpontban, Dickens sorsukon keresztül a társadalmi berendezkedések és az emberi természet szépségére és visszásságaira mutat be, árnyalatnyit példabeszéd jelleggel, felhívva a figyelmet mindkét oldalra. Írói eszközeivel, a cselekmény vezetésével szerintem erre az ellentétre hegyezi ki a történetet.
A bevezető alapján komoly kutatásokat végzett a témában és a regény írása során végig ragaszkodott a hitelességhez, emiatt még nagyobb hatással volt rám. Megdöbbentő volt a francia arisztokrácia hozzáállása az alattvalóikhoz. Mai szemmel igencsak furcsának tűnik, hogy a legalapvetőbb gazdasági-társadalmi mechanizmusokkal sem voltak tisztában. Hiába tartották magukat más, kiemelkedő „fajnak”, a parasztokat pedig (majdnem?) állatoknak, manapság szerintem már egy nagyobb gyerek is tisztában van olyan alapelvekkel, amelyek egy jó gazda ismérvei. Ha mindenüket elveszem, éheznek, nem szülnek gyerekeket vagy azok nem érik el a felnőttkort, akkor hogyan várom el, hogy működjön az uradalom és ne adósodjon el véglegesen? Hálás vagyok azért, hogy itt és most élhetek, amely ugyan messze nem tökéletes, de olyan jogokat, biztonságot, kényelmi szolgáltatásokat (ivóvíz, meleg lakhely, stb.) és oktatást biztosít, amely az emberek többségének ma sem jut részéül.
A forradalom kitörése utáni időszakot is részletesen bemutatja, ahol a hosszú elnyomás után igazán elszabadulnak az indulatok és valódi vérengzés következik.
Az eseményeket néhány fő szereplő: a spoiler, az angol leány és nevelőnője, spoiler, az angol ügyvéd, a francia kocsmáros és felesége, továbbá a Tellson Bank hivatalnoka révén követjük. Jól megalkotott személyek, helyenként komikus tulajdonságokkal és szövegekkel. A történet ügyes fordulattal zárul.

>!
Eva62
Charles Dickens: Két város regénye

Az egyik legjobb kezdőmondatok, amelyekkel találkoztam olvasásaim során:
„Derüs napok jártak, de viharosak is. Ez a Bölcseség kora volt, de a Balgaságé is. A Hit korszaka volt ez, de a Hitetlenségé is. Világosság napjai voltak ezek, de a Sötétségé is. A Remény tavasza virult és Kétségbeesés fergetege is dühöngött. Mindent reméltünk és semmit sem reméltünk. A Mennyekbe mentünk egyenest, az ellenkező irányt is követtük – szóval, a kor annyiban hasonlitott a mostanihoz, hogy leglármásabb szavu ismerői Jó és Gonosz tekintetében csakis felsőfokban nyilatkoznak róla.”
Maga a mű lekötötte figyelmem az első oldaltól az utolsóig. Eleinte még könnyed történetként indult, kissé humorosan megfogalmazva, de fokozatosan váltott át komolyabb tartalomra. A francia forradalmat megelőző és követő évekről olvashatunk a könyvben. Ami különösen ki van hangsúlyozva: az ember kegyetlensége, bosszúvágya és vérszomja.
Több szereplőt is kedveltem, de leginkább a részeges, lusta, kicsapongó, reménytelenül szerelmes és önfeláldozó Carton Sydney személye fogott meg.

>!
art3mis
Charles Dickens: Két város regénye

Azért szeretem ezt a könyvet, mert… gyönyörű.
Na jó :D Minden elég lassan történik benne, mégis izgalmas, érdekes, szép a stílusa, és bár kicsit régies, elég érdekes ahhoz, hogy nehéz legyen ne figyelni rá. Van benne hősiesség, bátorság, barátság, szerelem. Szomorú és vidám sorsok. Önfeláldozás. És közben egyszer sem nyálas, nem unalmas. Ha nem hangzana furcsán, azt mondanám, hogy nagyon bölcs könyv. :D
Szóval, tényleg gyönyörű :)

>!
Habók P
Charles Dickens: Két város regénye

Hol volt ez a könyv eldugva előlem mostanáig?? Mindegy is, mert nemsokára a polcomon lesz.

>!
Roni90 P
Charles Dickens: Két város regénye

Az elejét eléggé untam,már majdnem félbehagytam mire végre beindult a történet.A vége kimondottan izgalmas volt,de mégsem tudok több csillagot adni rá.
A történelmi szál tetszett,jól bemutatta a francia forradalmat az író.
A nyelvezetével kicsit küzdöttem,de a végére egész jól belejöttem :)

>!
Athéna P
Charles Dickens: Két város regénye

Nagyon tetszett, gyönyörű történet az igaz és viszonzatlan szerelemről, ezenkívül a politikáról. Dickens stílusa fantasztikus, így a lassabb unalmasabb részek is elröppentek. Kellemesen csalódtam ebben a regényben, érdekes volt és pörgős. Bár egy tipikus szerelmi történetre számítottam, szerelmi háromszöggel, helyette pedig egy főként politikai témájú regényt kaptam, de ezt olyan csodásan fonta körül a szerelem, a becsület, barátság, hogy egy nagyon megható regény lett az eredménye. A vége csodálatos és nagyon megható, ezt a regényt mindenkinek el kellene olvasni.

>!
Fummie
Charles Dickens: Két város regénye

Hú, ez elég nehéz volt. A fordítás egy híján száz éves, úgyhogy megküzdöttem vele rendesen. Nehéz volt a szöveg, és idő kellett, hogy hozzászokjak. Egyébként a leírások nagyon szépek voltak, a történet maga érdekes. Nagyon tetszett Sydney Carton karaktere. Ennek ellenére, egy kicsit hanyagolni fogom Dickenst, mert nehéz olvasmány.

>!
Uglyay_Kovács_Levente
Charles Dickens: Két város regénye

Parádés regény. Párizs semmit sem változik, ahogy telnek múlnak az évszázadok.
Az első laptól az utolsóig, hihetetlen feszültség uralkodik.
Nyomasztó, az emberiséget a legszebb és a legocsmányabb oldaláról láttatja.
Kontrasztok a végletekig kiélezve.
Nem könnyed az olvasmány, de Sóvágó Katalin nagyon szépen megbirkózott a fordítással.Manapság ez egy óriási dolog! Küldtem is neki egy levelet, amiben megköszöntem ezt a szép munkát.

1 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
Cheril

Érdemes elgondolkozni ezen a csodán: minden ember úgy van megalkotva, hogy a legmélységesebb titok és talány legyen a többiek számára.

20. oldal (Európa Kiadó, 2009)

1 hozzászólás
>!
Belle_Maundrell 

Derüs napok jártak, de viharosak is. Ez a Bölcseség kora volt, de a Balgaságé is. A Hit korszaka volt ez, de a Hitetlenségé is. Világosság napjai voltak ezek, de a Sötétségé is. A Remény tavasza virult és Kétségbeesés fergetege is dühöngött.

(első mondat)

>!
Belle_Maundrell

– Mondd a viharnak és tüzvésznek, hogy álljon meg, de ne nekem!

Harmadik könyv. A vihar utja., 12.Fejezet. - Éjszaka.

>!
ponty P

– (…) Arra szeretnélek kérni, hogy hidd el, van Mr. Cartonnak szíve, amelyet igen-igen ritkán mutat meg, és az a szív nagyon sebzett. Drágám, én láttam, amikor vérzett.

221. oldal

>!
Mariann_Czenema

Azok voltak a legszebb idők, és azok voltak a legrútabb idők, az volt a bölcsesség kora, az volt a balgaság kora, azok voltak a hit napjai, azok voltak a hitetlenség napjai, az volt a Fény évadja, az volt a Sötétség évadja, az volt a remény tavasza, az volt a kilátástalanság tele, csak ránk várt minden, már nem várt ránk semmi, mentünk mind egyenesen az Égbe, mentünk mind egyenesen a másik irányba – röviden, a korszak abban hasonlított a mostanira, hogy a harsányabb hatalmak némelyike csakis a legáhítatosabb tisztelettel érte volna be most és mindörökké.

(első mondat)

>!
Nymeria96 

Mindig szerettelek.

Harmadik könyv, XI. fejezet. Alkonyodik.

Kapcsolódó szócikkek: Sydney Carton
>!
Cheril

A doveri delizsánszon a szokott nyájas légkör uralkodott, vagyis az őr gyanakodott az utasokra, az utasok gyanakodtak egymásra és az őrre, mindenki gyanakodott mindenkire, és a kocsis semmi másban nem volt biztos, csak a lovaiban, azaz tiszta lelkiismerettel letehette volna az esküt a két Testamentumra, hogy nem alkalmasak az útra.

15. oldal (Európa Kiadó, 2009)

Kapcsolódó szócikkek: delizsánsz
>!
Belle_Maundrell

Csodálatos erő van a fájdalomban és a kétségbeesésben, (..)

Harmadik könyv. A vihar utja. - 10. Fejezet - Az árnyék lényege.

>!
Cheril

– Ah! – Miss Pross megrázta a fejét. – De azt nem mondtam, hogy önmagának nem hozza szóba!
– Úgy véli, hogy sokat gondol rá?
– Úgy – felelte Miss Pross.
– Azt képzeli… – kezdte Mr. Lorry, de Miss Pross kurtán a szavába vágott:
– Sose képzelek semmit. Egyáltalán nincsen képzeletem.
– Belátom hibámat. Feltételezi-e… a feltételezésig csak elmegy néha?
– Hébe-hóba – mondta Miss Pross.

107. oldal (Európa Könyvkiadó, 2009)

>!
Cheril

A Tellson Banknál a világ legvénebb emberei munkálkodtak ünnepélyesen, mindenféle sötét stelázsiban és kredencben szorongva. Ha felvettek egy fiatalembert a londoni központhoz, eldugták valahova, amíg meg nem vénült. Sötét helyen tartották, mint a sajtot, amíg el nem nyerte a teljes tellsoni zamatot és a kékpenészt. Csakis ezután volt szabad nyilvánosan mutatkoznia, hogy látványosan böngésszen nagy könyveket, lábszárvédőjével és térdnadrágjával emelve az intézmény tekintélyét.

63. oldal (Európa Könyvkiadó, 2009)


Hasonló könyvek címkék alapján

Chantal Thomas: Búcsú a királynétól
Robert Merle: Jó városunk, Párizs
Alexandre Dumas: Charny grófné
Elizabeth Gaskell: Észak és Dél
Juliette Benzoni: Virradat
Juliette Benzoni: A királyért
Juliet Grey: A forradalom napjai
Anatole France: A Lúdláb Királynő
Elizabeth Chadwick: A legnagyobb lovag
Sandra Gulland: A Napkirály szeretője