Két ​város regénye 120 csillagozás

Charles Dickens: Két város regénye Charles Dickens: Két város regénye Charles Dickens: Két város regénye

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Charles ​Dickensnek (1812--1870), a XIX. századi angol széppróza óriásának ez a kései regénye (1859) nyolcvan éve nem jelent meg magyarul, az utóbbi generációk számára tehát jóformán ismeretlen az életműből.

„Azok voltak a legszebb idők, és azok voltak a legrútabb idők, az volt a bölcsesség kora, az volt a balgaság kora, azok voltak a hit napjai, azok voltak a hitetlenség napjai, az volt a Fény évadja, az volt a Sötétség évadja, az volt a remény tavasza, az volt a kilátástalanság tele…”

Az 1789-es forradalmat közvetlenül megelőző idők Franciaországára utal ez az egyik leghíresebb angol regénykezdet, a címbeli két város pedig: Párizs és London. Két város – és két férfi, akikre lesújtanak a francia forradalom rettenetes eseményei. Londonban az osztálya által elkövetett bűnök elől menekülő, azokat megtagadó fiatal francia arisztokrata, Charles Darnay és a züllött életmódot folytató angol ügyvéd, Sydney Carton ugyanabba a fiatal nőbe szeret bele. Darnaynak akarata… (tovább)

Két város címmel is megjelent.

Eredeti megjelenés éve: 1859

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Charles Dickens Európa

>!
Európa, Budapest, 2009
396 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789630787093 · Fordította: Sóvágó Katalin
>!
Gutenberg, Budapest, 1930
408 oldal · keménytáblás · Fordította: Karinthy Frigyes
>!
Tolnai, Budapest, 1928
320 oldal · keménytáblás · Fordította: Moly Tamás

Enciklopédia 8

Szereplők népszerűség szerint

Sydney Carton · Charles Darnay · Jarvis Lorry · Monseigneur


Kedvencelte 22

Most olvassa 12

Várólistára tette 320

Kívánságlistára tette 224

Kölcsönkérné 7


Kiemelt értékelések

eme P>!
Charles Dickens: Két város regénye

Én eddig kedveltem a Dickens-írásokat, már azt a keveset, amit olvastam közülük. Most viszont eléggé értetlenül pislogok, talán az elvárásaim miatt csalódtam, talán mert… ki tudja, mintha nem tudna már úgy elvarázsolni a romantikus regény. Ebben a formában legalábbis nem igazán.
A cím, a fülszöveg, a téma történelmi regényt sejtet – a francia forradalomról és következményeiről. Az olvasó figyelme azonban, bármennyire is érezhető az elbeszélő kor- és társadalomkritikája, bármennyire is érvényesül iróniája és szarkazmusa a külső és belső sötétségeket, társadalmi és hatalmi berendezkedéseket illetően, elsősorban mégiscsak az ezer mellékszálon futó, kalandokkal, véletlenekkel és váratlan (olykor logikátlan) fordulatokkal tele cselekményre irányul. Dickens – saját kifejezésével élve – könnyed vonatkozásban szól a forradalom előtti vagy utáni francia népről, magát a forradalmat nem is nagyon érinti. Kicsit mintha le is egyszerűsítené a forradalom és az azt követő terror bonyolult képét, hogy annál jobban megbonyolítsa a Manette család és a körülötte forgó alakok bonyolultan szétágazó történetét.

A regény cselekménye folyamán két ország, két város közt ingázunk folyamatosan, miközben számos társadalmi réteghez tartozó, különböző politikai nézeteket valló karakterrel ismerkedünk meg. Többségük romantikusan szélsőséges, nem túl összetett szereplő, de mint kiderül, szinte mindenki titkokat, elhallgatott poklokat hordoz magában. Az álnevek, felvett és elcserélt identitások, hasonmások és egyéb, lassan fényre derülő rejtélyek kissé megbonyolítják a fekete-fehér kompozíciót, de komolyabb lélektani mélységekbe nem merülünk alá. A személyes történetek mellett, ezekkel többnyire szorosan összefonódva kirajzolódnak a társadalmi konfliktusok és problémák is, egyén és tömeg viszonya, szegények kiszolgáltatottsága és nyomora, gazdagok gátlástalansága, elfojtott és elszabadult indulatok, naivitás és fel nem ismert igazságok, az ebből fakadó veszélyek ésatöbbi ésatöbbi.
Dickens nem hazudtolja meg önmagát, szimpátiájával ezúttal is az elnyomottak mellett áll, mégis végig érződik, hogy története az angol uralkodó réteghez, az arisztokráciához szól. Néhol allúziókkal, máshol nyíltan és kissé szájbarágósan figyelmeztet: ne ezt, ne így. A regény egyértelműen összehasonlítja az angol és francia viszonyokat, ráirányítja a figyelmet a francia példa konzekvenciáira, felmutatja az arisztokrácia hibáit, bűneit, a regényben számokkal jelölt tömeg-Jaques-ok kegyetlenségét, amint minden emberit az eszmék – a haza és a nép hívószavának – oltárán áldoznak fel.
A regény motívum- és szimbólumrendszerében, a fény- és árnyjáték mellett a feltámadás motívuma kap központi szerepet Manette, Charles és Carton személyében. Megannyi példa a szeretet, a jóság, az önzetlenség érvényesülésére. Az elbeszélő a tömegek őrült pusztításával az önfeláldozás képességét, az emberi kapcsolatok értékét, az egyes ember önmaga korlátait is leküzdő erejét állítja szembe, felmutatva a lehetséges kiutat. Az egyénben, egyének által végbemenő változást. A változásra, az újra való nyitottság fontosságát.

Bevallom, mindezek ellenére nekem ez a regény kicsit sok volt. Sok volt a melodrámából, a romantikus-indázó, szerelmet, őrületet, kémkedést-árulást, tragédiát és mindenféle kalandot összegyúró meseszövésből, a sok csavarból, a minden gubancot szépen kibogozó és elsimító lezárásból, a stílus helyenkénti dagályosságából és érzelgősségéből. A fordítás sem segített túlságosan, sőt. Régies nyelvezetű és következetlen. Valamiért nagyon elmentünk egymás mellett. Sajnálom.

2 hozzászólás
lettielena>!
Charles Dickens: Két város regénye

Bevallom Will és Tessa miatt olvastam el ezt a regényt, akik a Pokoli szerkezeteknek a főszereplői. Kellemesen csalódtam. Nagyon tetszett, nem is tartom olyan nehéznek, mint ahogyan Dickens műveiről szoktam hallani kritikákat. Fantasztikus regény a francia forradalom idején. Kedvenc szereplőm Carton, akit úúgy tudtam sajnálni. A végén, ha nem lett volna könyvtári a könyv és nem lennék a könyvek védelmezője, tuti a falnak vágtam volna :D

12 hozzászólás
ppeva P>!
Charles Dickens: Két város regénye

Volt benne egy kis vontatottság, néhol egy kis unalom. Olyasmi érzésem volt, mint mikor középiskolában kötelezően el kellett olvasni a A kőszívű ember fiai-t – bár akkor jobban szenvedtem, és suttyomban felibe-harmadába abba is hagytam…
A fordítás – bár Karinthy Frigyes fordításában olvastam – sem tetszett különösebben. (Ráadásul ő is annak a régies iskolának a követője, ahol kedvük szerint lefordítgatták a külföldi keresztneveket magyarra. Vagy nem. Hol így, hol úgy, akár egy bekezdésen belül is.)

8 hozzászólás
Dawnofmyth>!
Charles Dickens: Két város regénye

A pokoli szerkezetek hatására olvastam el, végül is nem bántam meg, de nem is tudom, nekem túl lassú volt és kiszámítható. Elég nehézkesen indul be, talán a nyelvezete miatt, de azért érdekes történet volt. A végével viszont már nagyon is lehetett haladni. Egyik szereplő sem kiemelkedő, kicsit egysíkúak. Sydney váltott ki bennem egyedül érzelmet, mert tudni lehetett mi lesz a sorsa. Sajnáltam őt, már az elején éreztem, hogy spoiler

Nokedli28>!
Charles Dickens: Két város regénye

„Érdemes elgondolkozni ezen a csodán: minden ember úgy van megalkotva, hogy a legmélységesebb titok és talány legyen a többiek számára.”

A Bright Side-ban megemlítve találkoztam először a könyvvel. Mivel abban a könyvben az egyik szereplő kedvence volt, így én is el szerettem volna olvasni. Dickens nem teljesen ismeretlen számomra, hiszen már olvastam tőle a Karácsonyi éneket és nagyon tetszett. Ez a könyve viszont teljesen más hangulatú és a témája is teljesen elüt a szerző egyik legismertebb művétől. Igaz, lassan haladtam a Két város regényével, de így meg tudtam csodálni Dickens zseniális írásstílusát, a könyv részletességét, a történet remek felépítését és jobban át tudtam élni a francia forradalom mindennapjait. A történet végére nagyjából már ki tudtam következtetni a befejezést, de így is nagy hatással volt rám. Meglepő, mennyire élveztem az egész történetet, még így is, hogy teljesen másra számítottam. A tartalma alapján egy gyönyörű romantikus könyvre számítottam, de nem ezen a történetszálon volt az igazi hangsúly. Szerintem nagyon szép és tökéletes befejezést kapott a könyv, az író minden szereplőjét ki tudta bontakoztatni valamilyen módon. Biztos fogok még Dickens-től olvasni, nagyon megfogott az írói stílusával és részletességével. Csak ajánlani tudom ezt a könyvet, bár lehet elsőre kicsit nehéz olvasmány.

kaporszakall>!
Charles Dickens: Két város regénye

Remek történelmi tabló és olcsó melodráma furcsa keveréke ez a regény. A háttér színes és eleven, akár a forradalom előtti, akár a jakobinus diktatúra lázában égő Franciaország képét festi elénk az író (a vele párhuzamosan ábrázolt, mondhatni, békés Britannia ehhez képest szinte szürke – tulajdonképpen csak a biztos menedék szerepét tölti be). A hétköznapi alakok elevenek és érdekesek; a főszereplő – a Tajgetosz-pozitív Charles Darnay (spoiler) viszont nagyon irritált, bár szerető felesége, és apósa sem különösebben izgalmas jellemek (ám ők csupán egysíkúak, de nem manifeszt hülyék). A két kulcsfontosságú motívum: az após börtönnaplója, de főleg a befejezés (spoiler) pedig annyira szirupos, hogy szinte ragad.

Mégis azt mondom, a történelmi háttér ábrázolása miatt érdemes beleolvasni – Dickensnek lett volna tehetsége a történelmi regény műfajához is. Ami a fordítást illeti, én a Karinthy-féle, 1930-as kiadást olvastam a MEK-ről; és ez, nyelvi bénaságaival, régiességeivel együtt igen négergyanús (igen, igen, Mr. Karinthy, tudjuk, hogy Ön gyakran négerekkel fordíttatott…) és a stílusa jóval korábbinak tűnik, mint a huszadik század harmincas évei. Ha valaki rászánja az időt, inkább keresse meg a könyvtár polcán a 2009-es kiadást, Sóvágó Katalin fordításában.

kte P>!
Charles Dickens: Két város regénye

Kissé félve kezdtem bele ebbe a regénybe, tartottam tőle, hogy nehéz és régies lesz a szövege, de Sóvágó Katalin 2009-es fordítása nagyon kellemes volt. Másik félelmem az volt, hogy szerelmi háromszögről, két férfi szenvedélyes, esetleg aljas vetélkedéséről fog szólni egy nőért. Szerencsére nem erről van szó. :)
A cím a London-Párizs tengelyre utal. Szereplőink e két város országából származnak és élik igencsak viharos életüket a francia forradalmat megelőző, majd követő időkben. Bár ők állnak a középpontban, Dickens sorsukon keresztül a társadalmi berendezkedések és az emberi természet szépségére és visszásságaira mutat be, árnyalatnyit példabeszéd jelleggel, felhívva a figyelmet mindkét oldalra. Írói eszközeivel, a cselekmény vezetésével szerintem erre az ellentétre hegyezi ki a történetet.
A bevezető alapján komoly kutatásokat végzett a témában és a regény írása során végig ragaszkodott a hitelességhez, emiatt még nagyobb hatással volt rám. Megdöbbentő volt a francia arisztokrácia hozzáállása az alattvalóikhoz. Mai szemmel igencsak furcsának tűnik, hogy a legalapvetőbb gazdasági-társadalmi mechanizmusokkal sem voltak tisztában. Hiába tartották magukat más, kiemelkedő „fajnak”, a parasztokat pedig (majdnem?) állatoknak, manapság szerintem már egy nagyobb gyerek is tisztában van olyan alapelvekkel, amelyek egy jó gazda ismérvei. Ha mindenüket elveszem, éheznek, nem szülnek gyerekeket vagy azok nem érik el a felnőttkort, akkor hogyan várom el, hogy működjön az uradalom és ne adósodjon el véglegesen? Hálás vagyok azért, hogy itt és most élhetek, amely ugyan messze nem tökéletes, de olyan jogokat, biztonságot, kényelmi szolgáltatásokat (ivóvíz, meleg lakhely, stb.) és oktatást biztosít, amely az emberek többségének ma sem jut részéül.
A forradalom kitörése utáni időszakot is részletesen bemutatja, ahol a hosszú elnyomás után igazán elszabadulnak az indulatok és valódi vérengzés következik.
Az eseményeket néhány fő szereplő: a spoiler, az angol leány és nevelőnője, spoiler, az angol ügyvéd, a francia kocsmáros és felesége, továbbá a Tellson Bank hivatalnoka révén követjük. Jól megalkotott személyek, helyenként komikus tulajdonságokkal és szövegekkel. A történet ügyes fordulattal zárul.

rafaelo0824>!
Charles Dickens: Két város regénye

Emlékszem első olvasás után, tiniként döbbenten kóvályogtam utána egy-két napig, mert annyira megrázott a vége. Most már tudtam, mire számítsak, bár nem emlékeztem minden részletre, mégis hamar elkapott a hangulata, és most úgy figyeltem a szereplőket, hogy már tisztában voltam a sorsukkal. Nem ez a kedvenc könyvem Dickenstől, de szeretem, és most is Carton volt a kedvenc szereplőm.

patakizs>!
Charles Dickens: Két város regénye

Anyukám a Twist Olivér miatt nem szerette Dickens-t (nem szerette, ha gyerekek szenvedtek könyvekben). Ezt az ellenérzést sikeresen átvettem én is. A középsuliban elolvastam kötelezőként, de nem voltam nagyon oda érte. A szép reményeket nagyon szerettem és ez a könyv is eléggé tetszett.
Az elején nehezen vettem fel a fonalat, nem tudtam igazán együtt érezni a szereplőkkel, de a végén már nagyon-nagyon izgultam, hogy minden úgy sikerüljön, ahogy kell. Persze nyilvánvalóan minden nem sikerülhetett….spoiler. A jellemek számomra eléggé elnagyoltak voltak, nagyjából mindenkit be lehetett sorolni a jó vagy a rossz kategóriájába.
Tanultunk a francia forradalomról, de tulajdonképpen csak most kezdtem megérteni, mennyi ártatlan áldozattal járt, hogy az egyszerű, bosszúszomjas emberek kerültek hatalomra (több százezer embert végeztek ki a köztársaság évei alatt). Persze előtte sem éppen a mintapolgárok regnáltak….

art3mis>!
Charles Dickens: Két város regénye

Azért szeretem ezt a könyvet, mert… gyönyörű.
Na jó :D Minden elég lassan történik benne, mégis izgalmas, érdekes, szép a stílusa, és bár kicsit régies, elég érdekes ahhoz, hogy nehéz legyen ne figyelni rá. Van benne hősiesség, bátorság, barátság, szerelem. Szomorú és vidám sorsok. Önfeláldozás. És közben egyszer sem nyálas, nem unalmas. Ha nem hangzana furcsán, azt mondanám, hogy nagyon bölcs könyv. :D
Szóval, tényleg gyönyörű :)


Népszerű idézetek

Cheril>!

Érdemes elgondolkozni ezen a csodán: minden ember úgy van megalkotva, hogy a legmélységesebb titok és talány legyen a többiek számára.

20. oldal (Európa Kiadó, 2009)

1 hozzászólás
Belle_Maundrell>!

Derüs napok jártak, de viharosak is. Ez a Bölcseség kora volt, de a Balgaságé is. A Hit korszaka volt ez, de a Hitetlenségé is. Világosság napjai voltak ezek, de a Sötétségé is. A Remény tavasza virult és Kétségbeesés fergetege is dühöngött.

1. Fejezet, A Kor

Belle_Maundrell>!

– Mondd a viharnak és tüzvésznek, hogy álljon meg, de ne nekem!

Harmadik könyv. A vihar utja., 12.Fejezet. - Éjszaka.

Mariann_Czenema P>!

Azok voltak a legszebb idők, és azok voltak a legrútabb idők, az volt a bölcsesség kora, az volt a balgaság kora, azok voltak a hit napjai, azok voltak a hitetlenség napjai, az volt a Fény évadja, az volt a Sötétség évadja, az volt a remény tavasza, az volt a kilátástalanság tele, csak ránk várt minden, már nem várt ránk semmi, mentünk mind egyenesen az Égbe, mentünk mind egyenesen a másik irányba – röviden, a korszak abban hasonlított a mostanira, hogy a harsányabb hatalmak némelyike csakis a legáhítatosabb tisztelettel érte volna be most és mindörökké.

(első mondat)

Nymeria96>!

Mindig szerettelek.

Harmadik könyv, XI. fejezet. Alkonyodik.

Kapcsolódó szócikkek: Sydney Carton
Belle_Maundrell>!

Csodálatos erő van a fájdalomban és a kétségbeesésben, (..)

Harmadik könyv. A vihar utja. - 10. Fejezet - Az árnyék lényege.

ponty>!

– (…) Arra szeretnélek kérni, hogy hidd el, van Mr. Cartonnak szíve, amelyet igen-igen ritkán mutat meg, és az a szív nagyon sebzett. Drágám, én láttam, amikor vérzett.

221. oldal

Cheril>!

A doveri delizsánszon a szokott nyájas légkör uralkodott, vagyis az őr gyanakodott az utasokra, az utasok gyanakodtak egymásra és az őrre, mindenki gyanakodott mindenkire, és a kocsis semmi másban nem volt biztos, csak a lovaiban, azaz tiszta lelkiismerettel letehette volna az esküt a két Testamentumra, hogy nem alkalmasak az útra.

15. oldal (Európa Kiadó, 2009)

Kapcsolódó szócikkek: delizsánsz
Cheril>!

– Ah! – Miss Pross megrázta a fejét. – De azt nem mondtam, hogy önmagának nem hozza szóba!
– Úgy véli, hogy sokat gondol rá?
– Úgy – felelte Miss Pross.
– Azt képzeli… – kezdte Mr. Lorry, de Miss Pross kurtán a szavába vágott:
– Sose képzelek semmit. Egyáltalán nincsen képzeletem.
– Belátom hibámat. Feltételezi-e… a feltételezésig csak elmegy néha?
– Hébe-hóba – mondta Miss Pross.

107. oldal (Európa Könyvkiadó, 2009)

Nokedli28>!

„Egy életért, amely drága neked.”

Harmadik könyv XI. fejezet

Kapcsolódó szócikkek: Sydney Carton

Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Alexandre Dumas: Egy orvos feljegyzései
John Fowles: A francia hadnagy szeretője
Nevil Shute: Az örökség
Elliot György: A raveloei takács
Charlotte Brontë: Shirley
Henryk Sienkiewicz: Quo vadis?
Jókai Mór: Az elátkozott család / A barátfalvi lévita
Passuth László: Édenkert az óceánban
Anatole France: Lúdláb királyné
Robert Louis Stevenson: A fekete nyíl