Idézetek 49
– Kísértő – felelte Redlaw –, akinek üres nézése, kongó hangja kimondhatatlan iszonyatot kelt bennem, és ennél is nagyobbnak a ködös előérzetét, míg szólok veled, megint a tulajdon elmém visszhangját hallom!
375. oldal - A szellem embere és az árnnyal kötött alku (Európa, 2017)
A levegő tele volt lázasan csapongó, jajveszékelő fantomokkal. Mindegyikük bilincset hordott, mint Marley kísértete; néhányan (ők alkalmasint cinkos kormánytagok lehettek) egymáshoz voltak láncolva; egy sem volt közülük szabad.
27. oldal - Karácsonyi ének (Európa, 2017)
Jaj, de szűkkezű volt Scrooge, de szorosmarkú, garasreszelő, csikar, kupor, kaparkodó vén bűnös!
10. oldal - Karácsonyi ének (Európa, 2017)
Így megy ez a társadalom bármely polcán (mert a világ így ítél), annyiba nézik az érdemeivel sosem hencegő víg kedélyt, amennyire ő tartja minden fontoskodás nélkül önmagát; felszínesen csemcsegnek külső jegyein, bogarain, pedig ha vennék a fáradságot, és belső értékeikre figyelmének, pirulhatnának tán hozzá mérve magukat!
Az emberélet útjai bizonyos végállomások felé tartanak, és követőjüket tévedhetetlenül odavezetik. De ha valaki letér egy útról és másikat választ, akkor máshová érkezik.
Igazságos, méltányos, nemes rendje a dolgoknak, hogy vannak járványszerűen terjedő betegségek és bajok, de semmi a világon nem olyan ellenállhatatlanul ragályos, mint a nevetés és a jókedv
Minden résen és kulcslyukon áradt be a sűrű köd, amelyben a házak már a szűk kis utca túloldalán is puszta fantomoknak rémlettek. E komor és mindent elhomályosító felhő ereszkedése láttán az ember azt hihette volna, hogy a kicsapongó Természet nagyban űzi a lepárlást.
Karácsonyi ének; 11. oldal (Európa, 2019)
– Fontos része a vezeklésemnek – folytatta a kísértet.- Ma éjjel azért vagyok itt, hogy figyelmeztesselek, még van rá esélyed és reményed, hogy elkerüld a sorsomat. Ezt az esélyt és reményt én szereztem meg neked, Ebenezer.
– Mindig jó barátom voltál-mondta Scrooge.- Köszönöm.
– majd három szellem – intette a kísértet.
Scrooge-nak majdnem annyira leesett az álla, mint a kísérteté tette volt.
– Ez lenne az esély és remény, amit említettél Jacob? – tudakolta elhaló hangon.
– Ez.
a bevacsorált Mr. Britain élvezkedett parádés kollekció kifényesített fedőtől, kisikált lábostól, makulátlan tiszta ételharangtól, csillogó-villogó kannától, a gazdasszonyi gondosság megannyi falra akasztott vagy polcra rendezett jelvényétől körülvéve, szinte tükörterem közepében. A legtöbb tükör korántsem hízelgő képet vetített vissza róla, mi tagadás; és nem is mind ugyanolyat; némelyik tűrhető küllemet, más visszataszítót; mind a maga módján képezte le, annyiféleképpen, ahányfélék az emberek is.
A szerelem csatája; 308. oldal