A ​Pickwick Klub 81 csillagozás

Charles Dickens: A Pickwick Klub Charles Dickens: A Pickwick Klub Charles Dickens: A Pickwick Klub Charles Dickens: A Pickwick Klub Charles Dickens: A Pickwick Klub Charles Dickens: A Pickwick Klub Charles Dickens: A Pickwick Klub Charles Dickens: A Pickwick Klub Charles Dickens: A Pickwick Klub Charles Dickens: A Pickwick Klub

A Pickwick Klub Charles Dickens első regénye. A történet eredetileg a grafikus Robert Seymour ötlete volt, aminek megírásához Dickens segítségét kérte. Dickens azután kezdett a témával foglalkozni miután Seymour öngyilkosságot követett el.

Samuel Pickwick úr, a róla elnevezett klub díszelnöke, aki három barátja, és klubtársa kíséretében elindul, hogy Anglia területén sebészi műgonddal, a legapróbb részleteket is feltárva tanulmányozza az emberi természetet. Változatos és humoros kalandjaikat ismerhetjük meg e történetben.
A pikareszk regény cselekményességével több filmrendezőt is megihletett, a szöveg legalább három adaptációját ismerhetjük. Az 1913-as és 1921-es némafilm-feldolgozás után, 1952-ben hangosfilm készült a történetből.

Eredeti megjelenés éve: 1837

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: A Világirodalom Remekei Európa · Klasszikus Regénytár (kék) · A világirodalom klasszikusai

>!
Fapadoskonyv.hu, Budapest, 2010
800 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632998480 · Fordította: Hevesi Sándor
>!
Európa, Budapest, 1976
848 oldal · ISBN: 9630705974 · Fordította: Hevesi Sándor, Ottlik Géza
>!
Európa, Budapest, 1961
808 oldal · Fordította: Hevesi Sándor

8 további kiadás


Enciklopédia 2

Szereplők népszerűség szerint

Samuel Weller · Samuel Pickwick


Kedvencelte 9

Most olvassa 10

Várólistára tette 110

Kívánságlistára tette 27

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

Lady_L>!
Charles Dickens: A Pickwick Klub

Igazából nem tudom, mit mondjak. A hangoskönyv nagyon aranyos és kellemes volt, de olvasni biztosan soha nem olvasom el. Nem azért, mert hosszú, hanem… hosszú. És ezt úgy mondom, hogy nem baj az, hogy hosszú, de ennek a regénynek valahogy az a jellemzője, hogy hosszú. Egy teljesen más világba repít, néha nagyon lehet rajta nevetni, igazából jó ez, csak nem is tudom. Hosszú?

worsi P>!
Charles Dickens: A Pickwick Klub

Jópofa volt ez a könyv, csak rettentően hosszú, és néha kicsit nehéz volt megint fölvenni a fonalat. A Candide óta nem olvastam még pikareszk regényt, de fogok még, tetszett. A stílusa is rendben volt, jól szórakoztam rajta.
Az nem tűnt föl, hogy nagyon sokat ennének benne, bár biztosan, Anne Shirley-nek elhiszem, hogy így van. :-)
Remek hasonlatok vannak benne Sam Wellertől, hihetetlen mennyiségű puncs fogy el a regény során, és nem utolsósorban meg lehet tudni belőle, hogy a meleg briós hogyan tud halált okozni.
Ha sok ideje van valakinek, mindenképpen ajánlom!

3 hozzászólás
Light P>!
Charles Dickens: A Pickwick Klub

Mintha a Három ember egy csónakban/kerékpáron egy évszázaddal korábbi változata lett volna. Végigkuncogtam az egészet, de rettentő hosszú volt! És igaza van Anne jól mondta végigeszik az egészet.Ezzel is lehetne olyan játékot játszani mint a Dallasszal: ha ők isznak, mi is iszunk. Én nem sokáig maradnék állva. :-)

Kisanna>!
Charles Dickens: A Pickwick Klub

Nagy kedvencemmé lett ez a könyv. Az ötvenhét fejezet sokáig visszatartott az olvasástól, de most már azt se bánnám ha lenne még egy része. A történet szerint Pickwick úr három barátjával és az inasával két éven keresztül utazgat Angliában, hogy tanulmányozzák az emberi természetet. A regény tele van Dickens jellegzetesen különc, kedves figuráival akik folyton vicces, esetleg szomorkás kalandokba keverednek. Társadalomkritika is megjelenik a műben, főként a bíróságot illetően és az adósok börtönében játszódó részeknél.
A befejezés nagyon tetszett, nem volt elkapkodva, és minden egyes szereplőtől külön elbúcsúzhattunk.

Sajtkukac94>!
Charles Dickens: A Pickwick Klub

Ez a regény újabb fényes bizonyítéka annak, hogy teljesen feleslegesen tartottam olyan sokáig Dickens könyveitől.
Egy kellemes, szórakoztató és humoros történet-folyam volt, ami kicsit hasonlított egy mai folytatásos sorozathoz, ugyanakkor nem vált olyan könnyen unalmassá, mint egy modern teleregény.
A karakterek szerethetőek voltak, de nem mondanám, hogy különösebben kedvenceimmé váltak volna.
Egyáltalán nem érződött az írás stílusán, hogy ez volt a szerző első regénye, de azért a Twist Olivért nálam semmiképpen nem tudta lekörözni.
A jövőben ezek után talán könnyebben vágok bele valamelyik regényébe, hiszen van még mit olvasnom az írótól.

Zábráczky_Olivér>!
Charles Dickens: A Pickwick Klub

A stílusa kellemesen kifinomult de a szerkezete olyan mint egy mai televíziós sorozaté. Fut a történet a végtelenbe, hosszú-hosszú folytatásokon keresztül. Bevallom: inkább más könyvbe kezdtem. Mindamellett például kórházban olvasva röpteti az időt.

sassenach>!
Charles Dickens: A Pickwick Klub

Huhhh, rég olvastam már ilyen sokáig egy könyvet. A maga kis „majdnemkilencszáz” oldalával és szövevényes mondataival nem volt egy egyszerű olvasmány, de nagyon megérte!!! Dickens már eddig is kedvenc íróim közé tartozott, de ezzel a művével (ami ráadásul a szerző első regénye volt!) teljesen lenyűgözött. Sam, az inas- szerintem- kicsit „wodehouse-os”, nagyon sokat kuncogtam a szövegein. :) Pickwick úr, bár főszereplő, számomra mégis semleges maradt. Legnagyobb kedvencem egyértelműen az öreg Weller lett. Alig vártam, hogy felbukkanjon végre és mondja a nagy „bölcsességeit”. :D
Nagyon tetszettek a kis történetek a nagy történeten belül, melyeket különböző szereplők meséltek el. Érdekes, hogy már itt felbukkantak olyan karakterek, események, hangulatok, melyek az író későbbi műveiben is előkerülnek. (pl. Karácsonyi ének, Twist Olivér…)
Ha már a Karácsonyi éneket említettem: szerintem senki nem tudja olyan szépen, érzékletesen, magával ragadóan leírni ezt az ünnepet, mint Dickens. Teljesen mindegy, hogy az adventi időszakban olvasom vagy épp a nyári kánikula közepén, rögtön karácsonyi hangulatba kerülök tőle. :)

Ildiko_Lengyak>!
Charles Dickens: A Pickwick Klub

Ismerkedjünk a diákságunk alatt méltánytalanul skippelt kötelező olvasmányokkal! Ötödik felvonás.

Barátnőm javaslatára hangoskönyv formájában fogyasztottam Pickwick úr és barátai kalandjait, és nem bántam meg, hogy megint hallgattam Anitára. A történet jó hosszú volt, de tréfától a legkevésbé sem mentes – a könyvet felolvasó (nagyon kitartó) hölgy hangja többször is elcsuklott egy-egy jobb poénnál.

Ha kedvenc szereplőt kéne választanom, nem tenném meg. Mindenkiben találtam valamit, ami nagyon megragadott, legyen az pozitív vagy negatív tulajdonság. Persze Sam életbölcsességei vitték a pálmát.

Akinek sok ideje van és/vagy kikapcsolódásra vágyik, bátran vágjon neki! Nagy előnye a történetnek, hogy darabokban is olvasható, nem kell egyben lenyelni az egészet.

valdav>!
Charles Dickens: A Pickwick Klub

Rétestésztaként nyúló, teljességgel izgalommentes, de bő másfél évszázadához képest helyenként a mai igényeket is kielégítően vicces mű. Néha jókat mosolyogtam, de nagyrészt inkább gyorsabb lapozásra kapcsoltam, hogy mielőbb a végére érjek…

cherryd>!
Charles Dickens: A Pickwick Klub

Egyértelműen nagy regény. Nem csak méretileg értve. Nem emlékszem, hogy olvastam-e valaha hasonló műfajú (pikareszk) művet, de kétségtelenül ez egy remekre szabott alkotás!
Kedvencem Sam, az ifjabbik. Mert mikor meg kellett volna vernie valakit (nem írok teljes sztorit, olvassatok utána!), elfelejtette. Ez volt a csúcspont. :)


Népszerű idézetek

worsi P>!

Nagyon jeles osztriga vált volna belőled, ha történetesen annak születsz.

Huszonharmadik fejezet

9 hozzászólás
worsi P>!

– Legjobban az tetszik nekem a stílusodban – mondta idősb Weller úr –, hogy nincsen benne az a sok fura megszólítás… Vénusz meg hasonlók. Mire jó az, Sammy, ha egy fiatal nőt Vénusznak vagy angyalnak neveznek?
– Az már igaz! – felelte Sam.
– Annyi erővel akár griffmadárnak vagy egyszarvúnak is nevezhetnéd őket, vagy akár egyenesen királyi címernek, mert azon aztán egy egész rakás mesebeli állat van együtt – tette hozzá Weller úr.

Harmincharmadik fejezet

worsi P>!

… csak ki vele, mint az egyszeri apa mondta a fiának, amikor az lenyelte a krajcárt.

Tizenkettedik fejezet

worsi P>!

A füst lomhán lebegett a kémények fölött, mintha nem merne fölszállni, s az eső szakadatlanul s lassú, nehéz csöppekben hullt, mintha még zuhogni sem volna kedve.

Ötvenegyedik fejezet

1 hozzászólás
worsi P>!

A ZÖLD REPKÉNY

Hol büszke tetőket rombol a vész,
Repkénynek ott a hazája,
Hizlalja a kő, táplálja a mész,
A puszta, hideg fal az ágya.
Szétmállik a kő, a fal beomol,
Kiéli, megőrli, kivájja.
Szüremlik, egyre gyülemlik a por,
Az ő nagyúri lakomája.
És néma romok csupasz meredekjén
Sötétlik a vén, gyászlevelű repkény.

Kúszik erősen, bár nincs keze, karja,
Szívós erejű ezer ága.
Lágyan szövi át, sűrűn betakarja
A tölgyet, amint simul derekára.
S elnyúlva lenn a bús avaron
Megrezdül halkan a lombja,
S hol cifra sír áll vagy puszta halom,
Gyászos takaróba vonja.
S hol a torz képű halál csak az úr,
A repkény sírokon is virul.

Sok nép múlik el, nincs már nyoma-híre,
Nagy művek összeomolnak.
Nem sorvad az ága, nem hervad a színe,
Neki még mosolyog a holnap.
Már egymaga van, minden csupa rom,
Nagy múlt szomorú maradéka,
És ott virul ím a csupasz falakon,
A büszke múlt neki préda.
S hol a lég csupa bús emlékkel tele:
Sötétlik a repkény gyászlevele.

Hatodik fejezet

Darkshine>!

Másnap reggel, alighogy az óra elütötte a hetet, Pickwick úr széles látókörû, fogékony szelleme öntudatra eszmélt az álom öntudatlanságából, tekintve, hogy zajosan dörömbölni kezdtek az ajtaján.

mrumus>!

Hiába forgattuk át Pickwick úr jegyzőkönyvének lapjait, abban a reményben, hogy megtaláljuk benne a gyönyörű dolgozatok tartalmának kivonatát. Alapos okunk van azt hinni, hogy a stílus ereje és frissessége teljesen elbűvölte őt; Winkle úr ugyanis följegyezte azt a tényt, hogy mintegy a gyönyörűség mámorától, Pickwick úr szemei az egész felolvasás alatt le voltak csukódva.

Tizenharmadik fejezet

Youditta>!

Hogyan is tud a városban élni, örökké csak téglák, háztetők, kőfalak közt tengődni, aki egyszer életében gyönyörködhetett egy ilyen tájban? Hogyan is lehet olyan helyen lakni, ahol nincsenek kakasok, csak szélkakasok, ahol nincsen aratás, csak egy csomó kőrakás, ahol nincsenek virágos rétek, csak ködös, füstös levegő, amit beszívni is vétek? Hogyan is tengetheti az életét az ember ilyen helyeken? Hát el lehet ezt viselni egyáltalán, kérdem én?

90. oldal

Habók P>!

– Legjobban az tetszik nekem a stílusodban – mondta idősb Weller úr –, hogy nincsen benne az a sok fura megszólítás… Vénusz meg hasonlók. Mire jó az, Sammy, ha egy fiatal nőt Vénusznak vagy angyalnak neveznek?
– Az már igaz! – felelte Sam.
– Annyi erővel akár griffmadárnak vagy egyszarvúnak is nevezhetnéd őket, vagy akár egyenesen királyi címernek, mert azon aztán egy egész rakás mesebeli állat van együtt – tette hozzá Weller úr.

mrumus>!

– Csak nem azt akarja ezzel mondani – folytatta Pickwick úr, ünnepélyes szigorúsággal méregetve a barátját-, csak nem azt akarja ezzel mondani, Tupman úr, hogy rövid derekú zöld bársonyzekébe szándékozik bújni?
– Pedig abba szándékozom bújni, uram – felelte Tupman úr nagy hévvel. – És vajon miért ne tenném, uram?
– Azért, uram – felelte Pickwick úr meglehetősen izgatottan –, azért, mert már vén hozzá, uram.
– Vén! – kiáltotta Tupman úr.
– És ha még egyéb okára is kíváncsi – folytatta Pickwick úr –, hát túl kövér is hozzá, uram.
– Uram – mondta Tupman úr, és az arca olyan piros lett, mint a pipacs. – Ez sértés.
– Uram – felelte Pickwick úr ugyanolyan hangon –, ez félannyira sem sérti önt, mint ahogy az sértene engem, ha ön rövid derekú zöld bársonyzekben jelenne meg a társaságomban.
– Uram – mondta Tupman úr –, ön egy hímpellér.
– Uram – mondta Pickwick úr –, ön nem kevésbé!
Tupman úr néhány lépést tett előre és rámeredt Pickwick úrra. Pickwick úr viszonozta a pillantást, sőt szemüvegének segítségével egy gyújtópontba egyesítette, s az egész lénye büszke megvetést sugárzott.

Tizenötödik fejezet

2 hozzászólás

Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Gaskellné: Cranford
Elizabeth Gaskell: A kisváros
Jaroslav Hašek: Švejk
Miguel de Cervantes: Az elmés nemes Don Quijote de la Mancha
Mikszáth Kálmán: Különös házasság
Jerome K. Jerome: Három ember kerékpáron
Émile Ajar: Előttem az élet
Rejtő Jenő (P. Howard): A tizennégy karátos autó
Babits Mihály: Hatholdas rózsakert
Tamási Áron: Ábel az országban