A ​Pickwick Klub 95 csillagozás

Charles Dickens: A Pickwick Klub Charles Dickens: A Pickwick Klub Charles Dickens: A Pickwick Klub Charles Dickens: A Pickwick Klub Charles Dickens: A Pickwick Klub Charles Dickens: A Pickwick Klub Charles Dickens: A Pickwick Klub Charles Dickens: A Pickwick Klub Charles Dickens: A Pickwick Klub Charles Dickens: A Pickwick Klub

A Pickwick Klub Charles Dickens első regénye. A történet eredetileg a grafikus Robert Seymour ötlete volt, aminek megírásához Dickens segítségét kérte. Dickens azután kezdett a témával foglalkozni miután Seymour öngyilkosságot követett el.

Samuel Pickwick úr, a róla elnevezett klub díszelnöke, aki három barátja, és klubtársa kíséretében elindul, hogy Anglia területén sebészi műgonddal, a legapróbb részleteket is feltárva tanulmányozza az emberi természetet. Változatos és humoros kalandjaikat ismerhetjük meg e történetben.
A pikareszk regény cselekményességével több filmrendezőt is megihletett, a szöveg legalább három adaptációját ismerhetjük. Az 1913-as és 1921-es némafilm-feldolgozás után, 1952-ben hangosfilm készült a történetből.

Eredeti megjelenés éve: 1837

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: A Világirodalom Remekei Európa · Klasszikus Regénytár (kék) Révai · A világirodalom klasszikusai

>!
Fapadoskonyv.hu, Budapest, 2010
800 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632998480 · Fordította: Hevesi Sándor
>!
Európa, Budapest, 1976
848 oldal · keménytáblás · ISBN: 9630705974 · Fordította: Hevesi Sándor, Ottlik Géza
>!
Európa, Budapest, 1961
808 oldal · Fordította: Hevesi Sándor

10 további kiadás


Enciklopédia 2

Szereplők népszerűség szerint

Samuel Weller · Samuel Pickwick


Kedvencelte 9

Most olvassa 10

Várólistára tette 132

Kívánságlistára tette 38

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

kaporszakall >!
Charles Dickens: A Pickwick Klub

Ez a munka a pályakezdő Dickens első regénye, annak minden gyermekbetegségével. Eredetileg mesterünket arra szerződtették, hogy egy bizonyos Phiz (Hablot Knight Browne) nevű karikaturista humoros illusztrációihoz írjon kísérőszöveget. A rajzoló a sport különböző válfajait pécézte ki, így kerültek a regénybe is a lovaglás, kocsihajtás, vadászat, krikett jelenetei. Aztán a történet önálló életre kelt, s már nem a farok csóválta a kutyát. Megszületett a 'jó öreg Anglia' nosztalgikus portréja, a dingley dell-i karácsonnyal, és a pickwickisták naiv figuráival. Beindult a dickens-i bábjáték. (A kapcsolat a rajzolóval továbbra is fennmaradt, aki begépeli a Hablot Knight Browne nevet a Google-be, a képek között Dickens műveinek számtalan illusztrációját fogja találni).

De ez a korai pikareszk regény még elég sovány. A cselekmény az első könyvben úgy-ahogy konzisztens, a másodikban már szinte teljesen szétfolyik. A humor egyik forrása, a vagabund Jingle szózuhatagai elmaradnak, Sam Weller hasonlatai és bölcselkedései monotonná válnak. A betéttörténetek gyöngék, zömmel szentimentálisak, moralizálók. Én – kb. fél évszázada olvastam először a regényt – csupán A vigéc történetére emlékeztem az összes közül (a 14. fejezetben), s nem véletlenül: az az egyetlen emlékezetes betétnovella.

Harmadszorra biztosan nem fogom elolvasni; s a Dickenssel ismerkedni vágyóknak is a Mester későbbi munkáit (Martin Chuzzlewit, David Copperfield, Kis Dorrit, Örökösök, Szép remények) ajánlanám. De aki könnyed, kicsit himmi-hummi olvasmányra vágyik, próbát tehet azért ezzel a regénnyel is.

2 hozzászólás
worsi P>!
Charles Dickens: A Pickwick Klub

Jópofa volt ez a könyv, csak rettentően hosszú, és néha kicsit nehéz volt megint fölvenni a fonalat. A Candide óta nem olvastam még pikareszk regényt, de fogok még, tetszett. A stílusa is rendben volt, jól szórakoztam rajta.
Az nem tűnt föl, hogy nagyon sokat ennének benne, bár biztosan, Anne Shirley-nek elhiszem, hogy így van. :-)
Remek hasonlatok vannak benne Sam Wellertől, hihetetlen mennyiségű puncs fogy el a regény során, és nem utolsósorban meg lehet tudni belőle, hogy a meleg briós hogyan tud halált okozni.
Ha sok ideje van valakinek, mindenképpen ajánlom!

3 hozzászólás
Light>!
Charles Dickens: A Pickwick Klub

Mintha a Három ember egy csónakban/kerékpáron egy évszázaddal korábbi változata lett volna. Végigkuncogtam az egészet, de rettentő hosszú volt! És igaza van Anne jól mondta végigeszik az egészet.Ezzel is lehetne olyan játékot játszani mint a Dallasszal: ha ők isznak, mi is iszunk. Én nem sokáig maradnék állva. :-)

Kisanna >!
Charles Dickens: A Pickwick Klub

Nagy kedvencemmé lett ez a könyv. Az ötvenhét fejezet sokáig visszatartott az olvasástól, de most már azt se bánnám ha lenne még egy része. A történet szerint Pickwick úr három barátjával és az inasával két éven keresztül utazgat Angliában, hogy tanulmányozzák az emberi természetet. A regény tele van Dickens jellegzetesen különc, kedves figuráival akik folyton vicces, esetleg szomorkás kalandokba keverednek. Társadalomkritika is megjelenik a műben, főként a bíróságot illetően és az adósok börtönében játszódó részeknél.
A befejezés nagyon tetszett, nem volt elkapkodva, és minden egyes szereplőtől külön elbúcsúzhattunk.

Sajtkukac94 P>!
Charles Dickens: A Pickwick Klub

Ez a regény újabb fényes bizonyítéka annak, hogy teljesen feleslegesen tartottam olyan sokáig Dickens könyveitől.
Egy kellemes, szórakoztató és humoros történet-folyam volt, ami kicsit hasonlított egy mai folytatásos sorozathoz, ugyanakkor nem vált olyan könnyen unalmassá, mint egy modern teleregény.
A karakterek szerethetőek voltak, de nem mondanám, hogy különösebben kedvenceimmé váltak volna.
Egyáltalán nem érződött az írás stílusán, hogy ez volt a szerző első regénye, de azért a Twist Olivért nálam semmiképpen nem tudta lekörözni.
A jövőben ezek után talán könnyebben vágok bele valamelyik regényébe, hiszen van még mit olvasnom az írótól.

sassenach>!
Charles Dickens: A Pickwick Klub

Huhhh, rég olvastam már ilyen sokáig egy könyvet. A maga kis „majdnemkilencszáz” oldalával és szövevényes mondataival nem volt egy egyszerű olvasmány, de nagyon megérte!!! Dickens már eddig is kedvenc íróim közé tartozott, de ezzel a művével (ami ráadásul a szerző első regénye volt!) teljesen lenyűgözött. Sam, az inas- szerintem- kicsit „wodehouse-os”, nagyon sokat kuncogtam a szövegein. :) Pickwick úr, bár főszereplő, számomra mégis semleges maradt. Legnagyobb kedvencem egyértelműen az öreg Weller lett. Alig vártam, hogy felbukkanjon végre és mondja a nagy „bölcsességeit”. :D
Nagyon tetszettek a kis történetek a nagy történeten belül, melyeket különböző szereplők meséltek el. Érdekes, hogy már itt felbukkantak olyan karakterek, események, hangulatok, melyek az író későbbi műveiben is előkerülnek. (pl. Karácsonyi ének, Twist Olivér…)
Ha már a Karácsonyi éneket említettem: szerintem senki nem tudja olyan szépen, érzékletesen, magával ragadóan leírni ezt az ünnepet, mint Dickens. Teljesen mindegy, hogy az adventi időszakban olvasom vagy épp a nyári kánikula közepén, rögtön karácsonyi hangulatba kerülök tőle. :)

nana1>!
Charles Dickens: A Pickwick Klub

Nem a 21. századi olvasóknak íródott ez a mű a maga aprólékosságával, alkalmanként eseménymentes szövegével. De egyszerűen imádnivaló a társadalom eme kifigurázása, igazi gúny. Nagyon jól szórakoztam ennyi pipogya férfin.

Bagradjan>!
Charles Dickens: A Pickwick Klub

Az első Charles Dickens könyv,amit olvastam és ha jól tudom neki is az első regénye ez. Egymás elsői voltunk, ahogy azt az egyszeri ember mondta,amikor….(folytatná Samuel Weller úr a regényből.) No de a lényeg.
Egy olyan klasszikus regenyre vágytam, amit nem kaptam meg. Korábban egy nagyon hosszú novellás kötetet olvastam és ki voltam éhezve egy összefüggő regény- élményre, amelyet csak részben lett az enyém.

A cselekményt nem éreztem összefüggőnek, ahol a-ból b- be megérkezünk, ahol az író elmesél egy történetet… Ehelyett sok kis elbeszélés volt összefűzve, amely az eseményekben és a szereplőkben lazán kapcsolódott egymáshoz mégsem éreztem azt, hogy az egész könyv egy bizonyos üzenetre, célra fel lenne építve. Egy kicsit mintha csapongott volna az író és a sok kis mellékszálban elvesztem volna.

Bár a könyv elején is leírta Dickens – és a könyvet is ezzel zárta, keretbe foglalva az egészet- ,hogy Pickwick úr díszes csapatával az emberi jellemet kívánták megvizsgálni és tkp. ez volt a könyv és utazásuk középpontjában. Sok kis jellemrajz, sokféle karakter volt lefestve a különböző történeteken keresztül. Mintha egy képtárban lenne az ember és sétálgatna a sok portré között.

Maga a könyv világa egy kellemes korba repített, melyről nekünk csak a történelemkönyvekből, filmekből, vagy más régi beszámolókból lehet esetleg tudomásunk. Ez a XIX. századi angol felsőréteg pipázgató, brandyt, teát, grogot, puncsot szürcsölgető, fogadóhelyek kandallója mellett burnótozó urainak „gondtalan” élete.

A könyv könnyed olvasmány, Dickens szemléletesen ír, bár egy kicsit aránytalanul hosszúra sikeredett a könyv szerintem, azonban ami kifejezetten pozitívum, az a humora. Könnyed, nagyon finom humorral fogalmaz meg kritikát, véleményt azzal kapcsolatban amivel neki is íróval a világban szembe kellett nézni, úgymint szerelem, csalódás, hűség, barátság és árulás!

1 hozzászólás
Ildiko_Lengyak>!
Charles Dickens: A Pickwick Klub

Ismerkedjünk a diákságunk alatt méltánytalanul skippelt kötelező olvasmányokkal! Ötödik felvonás.

Barátnőm javaslatára hangoskönyv formájában fogyasztottam Pickwick úr és barátai kalandjait, és nem bántam meg, hogy megint hallgattam Anitára. A történet jó hosszú volt, de tréfától a legkevésbé sem mentes – a könyvet felolvasó (nagyon kitartó) hölgy hangja többször is elcsuklott egy-egy jobb poénnál.

Ha kedvenc szereplőt kéne választanom, nem tenném meg. Mindenkiben találtam valamit, ami nagyon megragadott, legyen az pozitív vagy negatív tulajdonság. Persze Sam életbölcsességei vitték a pálmát.

Akinek sok ideje van és/vagy kikapcsolódásra vágyik, bátran vágjon neki! Nagy előnye a történetnek, hogy darabokban is olvasható, nem kell egyben lenyelni az egészet.

valdav>!
Charles Dickens: A Pickwick Klub

Rétestésztaként nyúló, teljességgel izgalommentes, de bő másfél évszázadához képest helyenként a mai igényeket is kielégítően vicces mű. Néha jókat mosolyogtam, de nagyrészt inkább gyorsabb lapozásra kapcsoltam, hogy mielőbb a végére érjek…


Népszerű idézetek

worsi P>!

Nagyon jeles osztriga vált volna belőled, ha történetesen annak születsz.

Huszonharmadik fejezet

14 hozzászólás
worsi P>!

– Legjobban az tetszik nekem a stílusodban – mondta idősb Weller úr –, hogy nincsen benne az a sok fura megszólítás… Vénusz meg hasonlók. Mire jó az, Sammy, ha egy fiatal nőt Vénusznak vagy angyalnak neveznek?
– Az már igaz! – felelte Sam.
– Annyi erővel akár griffmadárnak vagy egyszarvúnak is nevezhetnéd őket, vagy akár egyenesen királyi címernek, mert azon aztán egy egész rakás mesebeli állat van együtt – tette hozzá Weller úr.

Harmincharmadik fejezet

worsi P>!

… csak ki vele, mint az egyszeri apa mondta a fiának, amikor az lenyelte a krajcárt.

Tizenkettedik fejezet

worsi P>!

A füst lomhán lebegett a kémények fölött, mintha nem merne fölszállni, s az eső szakadatlanul s lassú, nehéz csöppekben hullt, mintha még zuhogni sem volna kedve.

Ötvenegyedik fejezet

1 hozzászólás
worsi P>!

A ZÖLD REPKÉNY

Hol büszke tetőket rombol a vész,
Repkénynek ott a hazája,
Hizlalja a kő, táplálja a mész,
A puszta, hideg fal az ágya.
Szétmállik a kő, a fal beomol,
Kiéli, megőrli, kivájja.
Szüremlik, egyre gyülemlik a por,
Az ő nagyúri lakomája.
És néma romok csupasz meredekjén
Sötétlik a vén, gyászlevelű repkény.

Kúszik erősen, bár nincs keze, karja,
Szívós erejű ezer ága.
Lágyan szövi át, sűrűn betakarja
A tölgyet, amint simul derekára.
S elnyúlva lenn a bús avaron
Megrezdül halkan a lombja,
S hol cifra sír áll vagy puszta halom,
Gyászos takaróba vonja.
S hol a torz képű halál csak az úr,
A repkény sírokon is virul.

Sok nép múlik el, nincs már nyoma-híre,
Nagy művek összeomolnak.
Nem sorvad az ága, nem hervad a színe,
Neki még mosolyog a holnap.
Már egymaga van, minden csupa rom,
Nagy múlt szomorú maradéka,
És ott virul ím a csupasz falakon,
A büszke múlt neki préda.
S hol a lég csupa bús emlékkel tele:
Sötétlik a repkény gyászlevele.

Hatodik fejezet

Darkshine>!

Másnap reggel, alighogy az óra elütötte a hetet, Pickwick úr széles látókörû, fogékony szelleme öntudatra eszmélt az álom öntudatlanságából, tekintve, hogy zajosan dörömbölni kezdtek az ajtaján.

mrumus>!

Hiába forgattuk át Pickwick úr jegyzőkönyvének lapjait, abban a reményben, hogy megtaláljuk benne a gyönyörű dolgozatok tartalmának kivonatát. Alapos okunk van azt hinni, hogy a stílus ereje és frissessége teljesen elbűvölte őt; Winkle úr ugyanis följegyezte azt a tényt, hogy mintegy a gyönyörűség mámorától, Pickwick úr szemei az egész felolvasás alatt le voltak csukódva.

Tizenharmadik fejezet

Youditta>!

Hogyan is tud a városban élni, örökké csak téglák, háztetők, kőfalak közt tengődni, aki egyszer életében gyönyörködhetett egy ilyen tájban? Hogyan is lehet olyan helyen lakni, ahol nincsenek kakasok, csak szélkakasok, ahol nincsen aratás, csak egy csomó kőrakás, ahol nincsenek virágos rétek, csak ködös, füstös levegő, amit beszívni is vétek? Hogyan is tengetheti az életét az ember ilyen helyeken? Hát el lehet ezt viselni egyáltalán, kérdem én?

90. oldal

Epilógus>!

Tudom, hogy a nevelésed révén mindenben megbízhatom benned, akár csak saját magamban. Azért hát mindössze csak egy apró kis jó tanácsot akarok neked adni. Ha már majd úgy az ötven felé jársz, aztán kedved szottyanna valakit feleségül venni… akárki légyen is az… eredj és zárkózz be tüstént a lakásodba, ha ugyan lesz lakásod, s igyál mérget. Csak a paraszt akasztja föl magát, eszedbe se jusson hát a kötél. Igyál mérget, édes fiam, Samuel, igyál mérget és meglátod, hogy nem fogod megbánni.

408. oldal, I. kötet, Új magyar Könyvkiadó, 1955

Habók P>!

– Legjobban az tetszik nekem a stílusodban – mondta idősb Weller úr –, hogy nincsen benne az a sok fura megszólítás… Vénusz meg hasonlók. Mire jó az, Sammy, ha egy fiatal nőt Vénusznak vagy angyalnak neveznek?
– Az már igaz! – felelte Sam.
– Annyi erővel akár griffmadárnak vagy egyszarvúnak is nevezhetnéd őket, vagy akár egyenesen királyi címernek, mert azon aztán egy egész rakás mesebeli állat van együtt – tette hozzá Weller úr.


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Jaroslav Hašek: Švejk
Gaskellné: Cranford
H. G. Wells: A láthatatlan ember
Miguel de Cervantes: Az elmés nemes Don Quijote de la Mancha
Rejtő Jenő (P. Howard): A három testőr Afrikában
P. G. Wodehouse: Forduljon Psmithhez!
Mikszáth Kálmán: A tót atyafiak / A jó palócok / Beszterce ostroma
Babits Mihály: Hatholdas rózsakert
Miguel de Cervantes – Jonathan Swift – Gottfried August Bürger: Don Quijote / Gulliver utazása Lilliputban / Münchhausen báró kalandjai
Jókai Mór: Egész az északi pólusig