A ​Christmas Carol 93% 103 csillagozás

Mi kell a tökéletes (és időtálló) karácsonyi történethez?

Kell 1 db kiszikkadt lelkű, zsugori vén bűnös, akinek megnyilvánulásait egyszerre lehet utálni és kiröhögni. Kell 1 db komor, ködös, füstös, mocskos, hideg londoni éjszaka. Kell 4 db kísértet, amelyek különböző helyeket foglalnak el az „ijesztő” és a „barátságos” közötti skálán. Kell 1 db szeretni való megváltástörténet, amelyre, mint fonálra, a regény minden jelenete felfűzhető. Kell továbbá 1 nagy adag érzelmesség (ebből azért elviseltem volna kevesebbet is), és ennek ellensúlyozásául kell 1 db viktoriánus London (a helyébe sajnos elég sok más korszak elég sok más városa behelyettesíthető), amely hol hétköznapi, hol látomásos, hol mind a kettő egyszerre, mindenesetre jóval szorongatóbb és nyomorúságosabb bármilyen kísértetnél. És akkor már tényleg csak egyvalami kell: 1 db dickensi humor, amelytől egy közönséges kopogtató is egyszerre lehet félelmetes, mulatságos és szeretetre méltó. :)

És hát bizony ez az a karácsonyi történet, amelytől az ember hirtelen segíteni akar másokon, és örömet okozni. :) Az pedig sohasem jöhet rosszul.

Részletes értékelés a blogon:
https://gyujtogeto-alkoto.blog.hu/2020/02/23/charles_di…

Ha lehet műre azt mondani, hogy „A karácsonyi regény”, akkor ez bizony a nagybetűs karácsonyi könyv. :)

Dickens stílusos humorával fűszerezett alkotásának cselekménye során tanúi lehetünk egy befásult, mogorva lélek átalakulásának, egy teret és időt átívelő, színes-illatos-tapintható utazás során. Az író részletesen bemutatja a Viktoriánus-korabeli ünnepi hangulatot, az épületeket, ételeket, a különféle ruhákat, elfoglaltságokat és szokásokat. Átfogó korrajzot kapunk, így lubickolhatunk a kimerítő leírások során. Mindezt áthatja a lélekmelengető, szeretetteljes hangulat, amiről szólnia kellene a Karácsonynak.
A könyvben nem esik szó róla, de a mások iránti szeretet és odaadás mellett legalább olyan fontos az önbecsülés, önmagunk elfogadása is; ezt hiányoltam a történetből.

A temérdek óangol szó és már a feledés homályába igyekvő szavak próbára teszik az olvasót, így egy szótárat érdemes nyitva hagyni olvasás közben. ;-)

Mivel kétszer is volt szerencsém megtekinteni színházban az Isten pénzét, tudtam, hogy nagy meglepetéseket nem tartogat nekem ez a kötet.

Igazam is lett, semmi katartikus élmény nem ért. A mondanivaló és az alapötlet hibátlan, a könyvecske vége kimondottan szívmelengető. Kisebb gondjaim akadtak olvasás közben, de igazán negatívumot nem tudok írni róla.
Helyenként untam az olvasást, illetve néha kicsit sokalltam a részletes leírásokat. Kérdéses azonban, hogy ez mennyire a történet hibája, ugyanis Dickens gyönyörűen használta az angol nyelvet, nem spórolva jelzőkkel sem, nekem viszont ugyancsak megkopott a több éves nemhasználat következtében az angoltudásom. Így habár a lényeget mindenhol értettem, volt néhány mondat, aminek a pontosabb megértéséért kicsit meg kellett küzdenem.

Összességében egyszer mindenképpen megéri megismerkedni a történettel valamilyen formában, igazán bűbájos mese.

Bár megígértem magamnak 2013-ban, hogy évente elolvasom majd, úgy néz ki, hogy nálam sosem alakulnak úgy a dolgok, ahogy eltervezem; nem olvasom az összes kedvenc Karácsonyi sztorimat újra minden télen…
Érdekes élmény volt angolul elolvasni. Eléggé féltem, hogy nehéz lesz olvasni/megérteni, ahogy Shakespearet is nehéz eredeti nyelven olvasni, de lényegesen könnyebb volt a Bárd irományainál.

Tetszett. Hangulatos, humoros, ijesztő és szívmelengető. Remélem sikerül elkapnom valami Karácsonyi ének filmes feldolgozást is, mert nekem az is annyira a karácsonyhoz tartozik, ahogy a családi ebéd a „kiscsaláddal”. (Meg mint a Love Actually… :D)

Tavaly olvastam magyarul, ezért mertem belefogni az eredeti nyelven való olvasásba, mivel sajnos nem annyira jó az angol tudásom. Az első húsz oldal kissé döcögve ment, de úgy döntöttem, nem adom fel, és nem fogok szótárazni. És milyen jól tettem, mert élvezhető volt, talán jobban is tetszett, mint magyar nyelven olvasva, pedig sok mindent elfelejtettem, és sokszor meglepődtem, hogy ez is volt, meg az is?! Nagy önbizalmat adott, hogy elég jól megértettem, és ezúton is köszönöm minden molynak a bíztatást. Kedvet kaptam más művek angolul olvasásához is. Persze csak lépésekben, de most már nem fogok félni.
A történet pedig időtlen, csak ajánlani tudom, hogy mindenki olvassa el, főleg ebben a pénzéhes, kapzsi, irígy világban, lehet nagyon tanulságos és elgondolkodtató lenne sokaknak.

Senkinek nincs olyan humora, mint Dickensnek. Az ő szemüvegével nézve az egész emberiség kicsit nevetséges, de (majdnem mindenki) szerethető. Ezért még a szexista kiszólásai felett is hajlandó vagyok szemet hunyni :)

Nem adnék rá öt csillagot, de az én kiadásom valami elképesztően, hihetetlenül gyönyörű. Robert Ingpen illusztrálta, és a könyv tele van képekkel, amik, nos, festmények. Ha egy évig nem dolgozott ezen, akkor szerintem egy percet sem. Elképesztő!

A regény meg… nos, a sztorit ismeri már szerintem mindenki. A mondandója miatt köszönjük a karácsony karácsonyságát Dickens bácsinak, egyébként meg tessék megtartani, amit mond, hogy ne csak karácsonykor…

Az a helyzet, hogy nem igazán éreztem a karácsony szellemét, eltekintve attól, hogy egy hónapja zabálok. De ez a könyv most megdobogtatta a szívem. Mégpedig nem a giccses jelenetekkel, hanem a varázslatos mesemondó nyelvezetével, bájos humorával, atmoszférateremtő erejével. Thank you, Mr. Dickens!

It's a Christmas story written by Dickens. We can't imagine how can we help people became better and better man. We need all of us some love and everything will be good, don't forget.
It's my first english read of this book but I read it in hungarian every year. If you like english classic and Dickens you need to read. Be happy at least at Christmas time.

Szerintem már mindenféle feldolgozásban találkoztam ezzel a történettel, de olvasni eddig még nem volt szerencsém. Jó volt, nem véletlen, hogy ilyen világhírű klasszikus lett belőle.
Azért azt meg kell mondjam, hogy bennem maradt egy kis keserű szájíz is. Felnőtt szemmel nézve ugyanis van valami nagyon szomorú abban, hogy lényegében csak a saját halálának a képe, és az arra a képzelt jövőre vonatkozó reakciók tudják annyira megrázni Scrooge-ot, hogy nem csak eltelik tőle emberi érzésekkel, hanem valóban cselekszik is, tényleg tenni is akar azért, hogy lehetőleg más irányt vegyen az élete. Persze én is úgy gondolom, hogy jobb később, mint soha. De azért kár, hogy legtöbbször csak egy nagy veszteség hatására értékeli át a dolgokat valaki, és nem előbb.
A legújabb kiadás végén van egy kis előzetes-kedvcsináló Jon Clinch Marley c. könyvéhez, ami Scrooge és Marley fiatal korát dolgozza fel, szóval a Karácsonyi ének prequel-je, és meg kell mondjam, hogy nagyon, de nagyon felkeltette az érdeklődésemet.