A ​fajok eredete 34 csillagozás

Charles Darwin: A fajok eredete Charles Darwin: A fajok eredete Charles Darwin: A fajok eredete Charles Darwin: A fajok eredete Charles Darwin: A fajok eredete

Darwin ​monumentális műve, A fajok eredete másfél évszázad alatt semmit sem veszített az időszerűségéből. Ma éppúgy lelkes ünneplés és heves ellenzés veszi körül, mint megjelenése idején, 1859-ben. A művelt ember könyvespolcának szinte kötelező darabjaként még mindig az élő természettudományos műveltség fontos része, de a tudományt és az evolúciót elutasítók figyelmét is joggal vonja magára. Mi e tartós siker titka? Egyrészt az, hogy A fajok eredete világos logikájú, a mai biológia és geológia fényében is helytálló szemléletű, átfogó munka. Hatalmas ívű érveléssel mutatja meg az okokat, amelyek alapján a tudomány a fajok leszármazással való keletkezésére következtetett. Másrészt, mint Darwin maga mondja, a könyv ,….egyetlen hosszú gondolatmenet", olyan egymást támogató elemek láncolata, melyek földrajzi, geológiai, ásványtani, őslénytani, rendszertani, örökléstani, embriológiai és más részletekből állnak össze. Az evolúcióelmélet részproblémái iránt érdeklődők vagy az elméletet… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 1859

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Filozófia alapművek Európa · Az evolúciós gondolat Typotex

>!
Typotex, Budapest, 2015
450 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632790213 · Fordította: Kampis György
>!
348 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633295304 · Fordította: Mikes Lajos
>!
Typotex, Budapest, 2009
450 oldal · ISBN: 9789639664449 · Fordította: Kampis György

6 további kiadás


Enciklopédia 5


Kedvencelte 9

Most olvassa 13

Várólistára tette 117

Kívánságlistára tette 122


Kiemelt értékelések

kaporszakall >!
Charles Darwin: A fajok eredete

Egyszer már olvastam ezt a munkát, még a Helikon gusztusos 73-as kiadásában; de azt sajnos Mikes Lajos fordította a századfordulón, és bár Mikes sokszor nagyon ékesszólóan tolmácsolta Dickenst vagy Oscar Wilde-ot, de egy tudományos szöveg magyarításához több fegyelemre, és kevesebb stilisztikai tehetségre lett volna szükség.

Most, Kampis Gyögy új fordítását olvasva jobban szembetűnik Darwin precíz, logikus érvelése, és egységes gondolatmenete. Ez a munka klasszikus, és – a szerző óvatos fogalmazásának köszönhetően – szinte alig avult. Természetesen sok helyütt, ahol a mai biológusok, a genetika ismeretében, definitív és határozott módon beszélnek, ott Darwin még feltételes módban, illetve hipotézis formájában fejti ki a gondolatait. De meglepően sokoldalú, és jócskán elébemegy, mintegy megelőző taktikai szereléssel, a kreacionisták érveinek.

A felhozott példák – a többféle szempont miatt – többször visszatérnek, és az aprólékos tényanyag bemutatása helyenként fárasztó. Ezért – minden erénye ellenére – azt mondom: aki nem akar az evolúció elméletének hősi kezdeteivel ilyen mélységben megismerkedni, az válasszon egy rövidebb, mai modern összefoglalót a témában. Aki viszont nem röstell elmerülni az evolúció elméletét kifejtő alapműben, az nyugodtan fogjon bele.

A négy csillagot az átlagos laikus olvasó élményének mértékében adom; a könyv belbecse önmagában ötcsillagos. Ha rászánjátok magatokat, feltétlenül a modern fordítást válasszátok!

mongúz P>!
Charles Darwin: A fajok eredete

Döbbenetes, hogy másfél évszázada, nem a legjobb, hanem az egyetlen tudományos elmélet a biológiai sokféleség és a komplexitás létrejöttéről és fejlődéséről. Mivel nincs másik tudományos elmélet, így a különböző vallások teremtésmítoszaival játszik egy pályán, ebből következően gyakorlatilag vallás is egyben (jó/rossz ide vonatkozó példa Dawkins, aki tulajdonképpen a Darwinizmus pápája).
Darwinnak ezt a remekét szellemes, helyenként sziporkázó logikai vonalvezetés, szilárd következetesség, meglepő aprólékosság és bájos humor jellemzi. Élvezet olvasni.
Tudom én, hogy sok a hozott anyag, de van benne jócskán saját meló is. Ami pedig Darwin munkásságának lényege, hogy a természettudományok számos ágának tudásából és elméleteiből egy szinte mindenre kiterjedő, részletesen kidolgozott, zseniális elméletet szintetizált, amit azóta is csak megerősíteni és finomítani lehetett, cáfolni nem (nem mintha sokan próbálkoztak volna ezzel).
Nem nagyon tudom visszafogottan értékelni, úgyhogy hagyom is. Mindenkinek el kellene olvasni!

WolfEinstein>!
Charles Darwin: A fajok eredete

Ez az a könyv, amit csaknem mindenki ismer, de csaknem mindenki csak azt, hogy miről szól. Pedig érdemes elolvasni, mert közérthető, olvasmányos, és mindemellett még érdekes is. Persze az iskolai biológia órákon szinte minden gondolatát megtanuljuk, mégis hasznos így, egyben látni az egész rendszert, megismerni a számtalan példát. Azon kevés természettudományos könyv közé tartozik, amelyek megírásuk óta alig veszítettek valamit a relevanciájukból. Másfél évszázad elteltével is megállja a helyét. Persze egy-két megállapítása kiigazításra szorul, de ezek pusztán abból adódnak, hogy Darwin még nem lehetett olyan ismeretek birtokában, amelyeket csak később kezdenek megismerni, mint a genetika, a mikrobiológia vagy a lemeztektonika. Mégis, ezek hiányában is páratlanul pontosak voltak a megérzései, a felismerései, illetve már a könyvben megfogalmazza a tudomány hiányosságaiból adódó korlátokat. Olvasva az értékeléseket feltűnt, hogy többen kifogásolják az ismétléseket. Valóban sok az ismétlés, de ez abból adódik, hogy ugyanazoknak az élőlényeknek ugyanazok a tulajdonságai Darwin elméletének több pontjára is bizonyítékot szolgáltatnak, ezért több fejezetben is helyet kapnak. Szerintem szerencsésebb ismételni, mint egyszer leírni mindent, de kontextus nélkül. Nekem nagyon tetszett a könyv, jó néha ilyen nagyhatású tudományos munkákat kézbe venni.

Risus P>!
Charles Darwin: A fajok eredete

Egyetlen egy dolog miatt olvastam el a könyvet:
Csak 18 éven felülieknek ajánlott a következő okomat:
https://www.youtube.com/watch…

Na, akkor következzen a könyv.
Magát a könyvet nem fogom részletezni, hogy miről szól, de egy valamit egyszerűen nem tudok megbocsájtani, a folyamatos ismétlést. Volt néhány fejezet, amit nagyon jól és könnyen lehetett olvasni, viszont volt pár, ahol úgy éreztem, hogy soha nem fogok befejezni. Érdekes volt, hogy jó pár dolgot megcáfolt, ami szerintem akkoriban elég merésznek számított.

3 hozzászólás
Video>!
Charles Darwin: A fajok eredete

Természetesen sosem kételkedtem az evolúcióban, és sok témába vágó könyvet olvastam már A fajok eredete előtt, ez a könyv mégis nagy hatással volt rám – olvasása közben *éreztem át* először igazán, hogy hejj, amiket én eddig olvastam – és tudatosan elfogadtam – az evolúcióról *az tényleg úgy volt*.

Érdekes, hogy a jelenleg népszerű kreacionista ellenvetések szinte mindegyikére kitér Darwin, és már A fajok eredetében cáfolja őket…

Xylaryss P>!
Charles Darwin: A fajok eredete

Alapmű az én szememben.
Igaz, mindent, amit említenek benne, tudtam, hiszen környezetkutatónak tanultam és azon felül is mindig érdekelt. Könnyen olvasható és értelmezhető, nehezen lehet letenni.
Szépen is öregedett. Én egy új változatát/fordítását olvastam, előtte amivel találkoztam, rémálom volt. A borítója érdekes, ez a kék alapon sárga betű kicsit kereskedelmi tempó, kicsit komolyabb kinézettel a felsorakoztatott képek gyönyörűségét nem rontaná.

judit_juhasz>!
Charles Darwin: A fajok eredete

Úgy éreztem néha, hogy egy paleontológia, geológia vagy ornitológia szakévfolyam kötelező olvasmányát olvasom. Mindig is el szerettem volna olvasni, eddig csak egy misztikus cím volt számomra, Darwin nevéhez fűződve. Valójában egy szakmai tudományos értekezés, ahogy Darwin írja „gondolatmenet”. Eddig nem tapasztalt mélységeiben jártam a létezés gondolatának. Hihetetlen elméletekre mutatott rá, logikusnak tűnő magyarázatokkal. Küzdöttem rendesen pl. a galambok és halak különböző fajainak leírásánál. Nagyon szakmainak és tudományosnak éreztem néhány részen az előképzettségemhez képest, így elég sokáig olvastam párhuzamosan más könyvekkel.

arnold86>!
Charles Darwin: A fajok eredete

Nagyon vontatottan és nehézkesen olvastam. Talán azért mert nekem már nem sok újdonságot tudott adni. Minden esetre érdekesebb egy NatGeo-ban olvasni az evolúcióról pláne, mivel 2 oldalban össze lehetne foglalni a könyv egészét. Rengetegszer ismétli magát a könyvben és mindig ugyanazokat a példákat hozza fel, melyeket oldalakon keresztül ecsetel. Persze az akkori embereknek lehet jobban el kellett magyarázni, nekünk már nyilvánvaló. Csak fanatikusoknak, egyszerű érdeklődőknek inkább nem ajánlanám!

thuki>!
Charles Darwin: A fajok eredete

Manapság azért már jórészt mindenki hallott arról, hogy mi az evolúció, tanult róla, tanulta azt is, hogy egy Darwin nevű alak elég fontos szerepet töltött be a témában, de ennek ellenére a könyvet elolvasni mégis egy merőben más élmény. És nem csak azért, mert utoljára jó 10 éve, hogy biológiát tanultam, és így sok szempontból erősen megkopott a tudásom, hanem azért is, mert ez a könyv már több mint 150 éves, ez pedig hosszabb idő mint gondolnánk.

A leglenyűgözőbb tehát nekem nem az volt, hogy először hallván a természetes kiválasztásról, a jellegek átörökítéséről, a változások szerepéről, stb… a homlokomra csaptam mint a kor természetbúvára vagy gazdája, és felkiáltottam: ja szóval ezért tejel annyit a Riska tehén, mert mindig a legjobb tenyészbikákkal pároztattam a felmenőit!
Azért ez már nem újdonság. Az viszont, ahogyan a könyvvben előadásra kerültek ezek az elméletek, már sokkal inkább az. Darwinnak ugyanis folyamatosan magyarázkodnia kellett, figyelni a megfelelő megfogalmazásra és a helyes tálalásra, szem előtt kellett tartania, hogy melyik mondatával épp milyen támadási felületet adhat a bírálóinak, stb…
Épp ezért a könyv megofalmazása igencsak óvatos, készségesen be is ismeri, hogy mennyi mindent nem tud ő se, de mindezekkel egyetemben folyamatosan arra kéri, arra szólítja fel az olvasót, hogy vonja le a következtetéseket, vizsgálja meg a tényeket, gondolkodjon el a bizonyítékokról, egyszóval: gondolkodjon.

Tehát számomra nem is az jelentette a könyv legnagyobb értékét, hogy igencsak hiányos biológiai tudásomat megfoltozhattam egy kicsit, hanem hogy beleláttam Darwin gondolkodásmódjába és módszereibe, amik a logikára és megfigyelésekre támaszkodvan ki tudtak dolgozni egy olyan elméletet, ami a támadások, akkoriban még megmagyarázhatatlan tények, illetve hiányzó bizonyítékok ellenére is meggyőzően tudott hatni, és igaznak is bizonyult.

Thomas_Benko>!
Charles Darwin: A fajok eredete

Jó könyv, csak kicsit nehéz olvasni. De ha belejön az ember, nehéz letenni is. Az idő próbáját kiállta, értékes, tudományos mű.


Népszerű idézetek

mongúz P>!

Térjünk most vissza a természethez!

132. oldal, V. fejezet - A változás törvényei (Typotex, 2001)

mongúz P>!

Nézzük csak meg a mókusfélék családját;

150. oldal, VI. fejezet - Az elmélet nehézségei (Typotex, 2001)

5 hozzászólás
K_Maria P>!

Az élőlények fejlődéséhez vezető valamilyen általános törvény […] így hangzik: sokasodj, változz, az erős éljen, a gyenge pusztuljon.

Kapcsolódó szócikkek: evolúció
mongúz P>!

Igazából még azt sem tudjuk, hogy mennyire tudatlanok vagyunk.

412. oldal, XV. fejezet - Összefoglalás és befejezés (Typotex, 2001)

3 hozzászólás
mongúz P>!

Nagy az ereje a félremagyarázásnak, de a tudományok története azt mutatja, szerencsére nem tartós.

423. oldal, XV. fejezet - Összefoglalás és befejezés (Typotex, 2001)

Kapcsolódó szócikkek: tudomány
latti>!

A természet arcát derűsen ragyogónak látjuk, és néha a táplálék túlzott bőségével találkozunk; de nem látjuk vagy elfelejtjük, hogy a körülöttünk gondtalanul csicsergő madarak főként rovarokon és magokon élnek, és így folyamatosan pusztítják az életet; vagy elfeledjük azt, hogy ezeket az énekeseket, meg az ő tojásaikat és fiókáikat milyen nagy mértékben pusztítják más madarak és ragadozók.

Kapcsolódó szócikkek: természet
kaporszakall>!

Kísérleteimből úgy találtam, hogy a poszméhek csaknem elengedhetetlenek az árvácska (Viola tricolor) megtermékenyítéséhez, merthogy más méhek e virágot nem látogatják. Azt találtam továbbá, hogy több fajta megtermékenyítéséhez szintén a méhek látogatása szükséges. Míg például 20 tő fehér here (Trifolium repens) 2290 magot hozott, addig a méhektől védett 20 másik fej egyet sem. Vagy például 100 tő lóhere (T. pratense) 2700 magot termelt, míg az azonos számú védett tő egyetlen magot sem. Egyedül a poszméhek látogatják a lóherét, mert más méhek nem érik el a nektárt. Van, aki szerint a molyfélék is meg tudják termékenyíteni a fehér herét, de kétlem, hogy ezt megtehetik a lóhere esetén, minthogy a súlyuk nem elegendő az evezőszirmok lenyomásához. Ennélfogva nagy valószínűséggel arra következtethetünk, hogy ha a poszméhek egész nemzetsége kihalna, vagy nagyon ritkává válna Angliában, akkor az árvácska és a lóhere is kihalna, vagy legalábbis nagyon gyér lenne. A poszméhek száma viszont minden egyes vidéken nagymértékben függ az ottani mezei egerek számától, amelyek fészkeit és lépeit pusztítják. Newman ezredes, aki régóta tanulmányozza a poszméhek szokásait, úgy véli, „több mind kétharmaduk így pusztul el Anglia-szerte”. Mármost, mint mindenki tudja, az egerek száma pedig nagymértékben függ a macskák számától, és Newman ezredes erre ezt mondja: „Falvak és kisvárosok közelében a poszméhek fészkeit számosabbnak találtam, mint másutt, amit én az egereket elpusztító macskák nagy számának tulajdonítok.” Nagyon is hihető tehát, hogy valamely macskaféle állatnak egy adott vidéken nagy számban való jelenléte az egerekre és ezen keresztül a méhekre gyakorolt hatásán keresztül meghatározza bizonyos virágok gyakoriságát!

III. fejezet A létért folyó küzdelem / Az állatok és növények egymással való bonyolult kapcsolatai a létért folyó küzdelemben

Kapcsolódó szócikkek: árvácska · poszméh
2 hozzászólás
kaporszakall>!

Itt azt az ellenvetést lehet tenni, hogy ha minden élőlény arra törekszik, hogy a szervezettség lépcsőfokain emelkedjék, akkor hogyan lehetséges, hogy a világon mindenütt a legalacsonyabb rendű formák sokasága létezik? És mi az oka, hogy valamennyi nagy osztályban azt látjuk, hogy némely formák sokkal fejlettebbek másoknál? Miért nem szorították háttérbe mindenütt a fejlettebb formák az alacsonyabb rendűeket, és miért nem pusztították ki őket? Lamarck, aki abban hitt, hogy minden élőlénynek veleszületett és kikerülhetetlen tökéletesedési hajlama van, úgy látszik, felfigyelt erre a nehézségre, mert feltételezte, hogy szakadatlanul új és egyszerű formák keletkeznek ősnemzés révén. A tudomány még nem bizonyította ennek igazát, bármit hoz is a jövő. Az én elméletem szerint az alacsonyrendű organizmusok léte nem okoz gondot, mivel a természetes kiválasztás, vagyis a legalkalmasabbak túlélése nem szükségképpen foglalja magában a progresszív fejlődést – mindössze kihasználja azokat a változásokat, amelyek ténylegesen megjelennek, és amelyek az egyes élőlények bonyolult életviszonyai között előnyösek. És megkérdezhetjük, ugyan miféle előnye származhatna (már amennyire ezt meg tudjuk ítélni) egy bélféregnek vagy akár egy földigilisztának abból, hogy magasabb rendű lenne a szervezete? Ha nincs ilyen előny, akkor a természetes kiválasztás változatlanul hagyja ezeket a formákat, vagy csak egy kicsit javít rajtuk, és a jelenlegi alacsonyrendű állapotukban maradhatnak az idők végezetéig. A geológiából tudjuk, hogy a legalacsonyabb rendű formák némelyike – mint az ázalékállatkák (Infusoria) és a gyökérlábúak (Rhisopoda) – igen hosszú idők óta a maihoz hasonló állapotban maradtak. Nagyon elhamarkodott dolog volna ugyanakkor feltételezni, hogy a ma létező alacsonyabb rendű formák mindegyike vagy legtöbbje semmit sem változott volna az élet hajnala óta, mivel minden természetkutató, aki szétboncolt már néhányat a ma rendkívül alacsonyrendűnek tekintett lények közül, bizonyára ámulva látta valóban csodálatos és gyönyörű szervezetüket.

IV. fejezet, A természetes kiválasztás, vagyis a legalkalmasabbak fennmaradása / A szervezet fejlődési fokairól

mongúz P>!

Magát a változékonyságot azonban, amit majdnem mindenütt megtalálunk a háziállatoknál és a termesztett növényeknél, nem közvetlenül az ember hozta létre, mint azt Hooker és Asa Gray is megjegyezte. Az ember nem hozhat létre változatokat, és nem akadályozhatja meg a létrejöttüket, csupán megőrizheti és felhalmozhatja azokat, amelyek létrejönnek.

73. oldal, IV. fejezet - Természetes kiválasztás, vagyis a legalkalmasabbak fennmaradása (Typotex, 2001)

kaporszakall>!

Ha léteznének is annyira barbár vademberek, hogy sohasem gondolnak a háziállataik utódaiban megjelenő örökletes jellemvonásokra, még ők is gondosan megóvnák valamennyi, saját speciális céljaikra különösen hasznos állatukat az éhség vagy más csapások idején, amiknek a vademberek általában igen nagy mértékben ki vannak téve. Az ilyen kiválasztott állatok azután általában több utódot hagynának, mint a silányabbak, úgyhogy ilyenkor szándéktalan kiválasztás történne. Az, hogy még a tűzföldi barbárok is mennyire megbecsülik az állataikat, abból látható, hogy ínség idején az öregasszonyokat ölik és eszik meg, mert kevesebbet érnek a kutyáiknál.

I. fejezet A háziasítás során végbemenő változások / Szándéktalan kiválasztás


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Richard Dawkins: Az önző gén
Richard Dawkins: Az Ős meséje
Desmond Morris: A csupasz majom
Richard Dawkins: Az Ördög Káplánja
Szathmáry Eörs – John Maynard Smith: A földi élet regénye
Richard Dawkins: A valószínűtlenség hegyének meghódítása
Richard Dawkins: Folyam az Édenkertből
Richard Dawkins: A hódító gén
Adam Rutherford: Minden ember [rövid] története
Richard Dawkins: A vak órásmester