Tótumfaktum 175 csillagozás

Charles Bukowski: Tótumfaktum Charles Bukowski: Tótumfaktum

„Jó párszor csengettem. Végre aztán kinyílt az ajtó. A szüleim ott álltak pizsamában meg hálóköntösben. Te részeg vagy! Úgy viselkedsz, mintha megöltem volna valakit. Ez éppolyan rossz! …jaj a picsába már… Váratlanul elhánytam magam, rá az élet fáját mintázó perzsaszőnyegre. Apám elindult felém. Tudod, mit csinálunk, amikor a kutya rászarik a szőnyegre? Elkapott a tarkómnál és elkezdte lefelé nyomni a fejem. Ütöttem és lendületből ugrottam föl a padlóról. Megtántorodott, majd leült a kanapéra.”

Eredeti mű: Charles Bukowski: Factotum

Eredeti megjelenés éve: 1975

>!
Trubadúr, 2018
198 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634790457
>!
Cartaphilus, Budapest, 2007
192 oldal · ISBN: 9789637448744 · Fordította: Pritz Péter

Enciklopédia 12

Szereplők népszerűség szerint

Henry Chinaski

Helyszínek népszerűség szerint

Amerika · Japán


Kedvencelte 16

Most olvassa 6

Várólistára tette 62

Kívánságlistára tette 60

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
Tarja_Kauppinen IMP
Charles Bukowski: Tótumfaktum

Eddig a legjobb az írótól, a legszellemesebb, a legütősebb, a leg, igen, humorosabb, a lezárás (https://moly.hu/idezetek/1113038), na az meg egyenesen pazar. Azon tűnődöm napok óta, mit tud ez az ürge, amitől ennyire. Hát azt, hogy nem képmutat. Nem mutat képet. Illetőleg valós képet mutat. A többség – szinte mindenki, leszámítva a (jobbára őrültnek, de legalábbis fura bogárnak titulált ~1%-ot) – igyekszik jobb színben feltüntetni magát, mint amilyen valójában. Ez egy bizonyos szintig természetes dolog, a petyhüdt arcbőrt is azért sminkeljük, hogy üdébbnek hasson, az ürülékfoltos alsónadrágok és a genitáliákat támadó fertőzések meg jobbára a négy fal között maradnak, mert ha kiderülnének, oda lenne a jó hírünk, ajaj.

Ez a Chinaski viszont tesz a jó hírére, bevallottan gyakrabban vált munkahelyet, mint fehérneműt, koszos, büdös, hány, ürítkezik, vizel, maszturbál, közösül, a vécékagylóba dobja az alfele kitörlésére használt alsónadrágját, mindez nem jó, dehogyis jó, az viszont halálian egyedi vonása a fickónak, hogy mindezt ilyen nyíltan felvállalja, mert a helyében a legtöbben szép hazugságokat írnának sanyarú gyermekkorú szüzekről, akik aztán baromira megtalálják a fene nagy, megveszekedett boldogságot a kockahasú herceg karjaiban, vagy valami más ilyesmi. (A férfi szemszög miatt inkább fordítva: sanyarú sorsú, ám kockahasú hercegekről, akik megtalálják az Igaz Szerelmet egy vagy több szépséges szűz karjaiban.) Ő azonban nem árul zsákbamacskát, tessék, itt vagyok, ilyen vagyok, mondja, akinek nem tetszik, az meg bekaphatja (ezt most ki kéne csillagoznom vajon?). Nekem tetszik, mert azon túl, hogy egyenessége (még ha nem is egy az egyben önéletírás, amit művel, a lényegi pontokon alighanem fedi azért a valóságot) olyan, mint egy korty friss víz, egy sóhajtásnyi tiszta levegő, még dögös is. Ahogy a legteljesebb flegmával veszi tudomásul, amikor sokadszorra is kirúgják, amikor feltehetőleg megöl, de legalábbis életveszélyesen bántalmaz egy embert, amikor a sokadik nője is elhagyja, amikor csóró, éhezik, kirakják az albérletből, nincs kaja, nincs mód tisztálkodni, az elemi szükségletek sincsenek meg, kvázi félcsövezik, nem hagyja magát zavartatni mindettől, olyan higgadtan, szinte kívülállóként szemléli a saját életét, ami egy ilyen gyerekkor után nem is meglepő (most olvasom A kezdőt). Őrület a flegmasága, a dumája, a keresetlen lazasága, a nyersesége, a türhősége, minden.

4 hozzászólás
>!
Bélabá P
Charles Bukowski: Tótumfaktum

Húú, anyám borogass! Ez nagyon jó volt! Kezdem a végénél úgy is témába vág. Mert a nőket is hátulról szokták… :) Bukowskit nem a szépirodalmi stílusa miatt szeretik sokan. Van egy trágár, sprőd szókincse, ami kivételesen jól is áll neki. Nem mindenkinek áll jó, ezt csak úgy mondom. Tessen elképzelni egy mamlasz, tesze-tosza fickót, aki ilyen stílusba ír és beszél… Nos, ez nem áll jó neki. Charles papának meg igen. Csak emiatt 4,5 csillag (4,6 pont) és nem ötös. Kicsit már sok volt. :)
Megdöbbentő, hogy mennyi pia folyt le a torkán, az is, hogy milyen könnyedén találni Amerikában melót… Kb hetente kellett új hirdetéseket böngészve munkát találnia és sikerült. Keresztül-kasul bejárta az Államokat. Piált, dugott, munkát keresett, kicsit melózott, sokat lógott, lovizott… Elég jól tudott élni, na!
A Tótumfaktum veri a Ponyvát. Ez a könyv pont amiatt remek, amit írtam fentebb, szerzője hitelesen adta elő Chonski alakját. Úgy kezdtem hozzá, hogy kényszer elolvasnom a plecsniért. Nos, ott tartottam már az elején, hogy képtelen voltam félretenni. Beszippantott. Nem vagyok híve pedig az ilyen léha, lógós életvitelnek, de mégis sikerült megfognia. Olyanok olvassák el, akik nem ijednek meg a rengeteg trágárságtól, szextől, részegségtől. Odavert szépen. Köszönöm @B_Bori-nak, hogy felhívta erre a fickóra figyelmem!

12 hozzászólás
>!
Zero MP
Charles Bukowski: Tótumfaktum

Nemrég, december tizenegyedikén volt egy kis könyvbemutató a Nemdebárban, karcoltam is róla, nem tudom, valakit megihlettem-e, hogy ott legyen, de remélem. Na, mindegy, szóval eljött a várt este, két munkanap közé esett, hideg volt, de rohadtul, úgyhogy be is verekedtük magunkat a párommal a pultig, ott örvendtünk a Misinek, és hát na, mégiscsak Bukowski-est van, én meg nem vagyok szent, kértem is egy unikumot meg egy sört, a Zsuzsi asszem bort ivott, lekezeltem a Tótumfaktumot újrafordító Pritz Péterrel, biztosított, hogy kapok egy példányt, hogy aztán majd írhatok ide róla, meg vehetek pólót is, kedvezményes, ősrajongói áron. Aztán a poharakkal törve az utat keresztül kedves egykori munkahelyemen, kimentünk cigizni. Itt következett be a nagy hiba.
Szóval míg kint vöröslő kezekkel markolásztuk a poharat meg szívtuk a blázokat, nem csak, hogy Dorina is hozzánk csapódott, de közben, basszus, annyian lettek, hogy nem fértünk be a küszöbön. Így hát kintről még pont megtekinthettem, hogy elindul a Prieger Zsolti meg a Péter közt a beszélgetés, de hülyék lettünk volna tovább állni kint a retek hideg moszkván, Misi el, Dorina el, mi meg a Zsuzsival elbaktattunk a hűvösvölgyi villamoshoz. Egyébként van videó: https://www.youtube.com/watch…
Pár nappal később csak összehoztuk Péterrel a találkozást, megkaptam a könyvet, megvettem a pólót is (nagyon dögös ám!), aztán már a vilin hazafelé neki is álltam.
Olvastam már az eredeti Cartaphilus-os fordítást, nem is ragaszkodtam volna az új kiadáshoz, bár kíváncsi voltam a feljavított szövegre. Összehasonlítgattam aztán itthon a két kötetet, és az első kiadásban sajnos valóban vannak olyanok, hogy a maradék, nem sok hajam égnek állt. Ettől függetlenül az is, és ez is egy nagyon olvasmányos, sallangmentes, nyomasztóan hülyén hangzó anglicizmusoktól mentes fordítás, nagyon jó. Nagy kár, de ez az életműsorozat nem igazán tetszik külsőre, ez már a Vén kujonok újrakiadása idején világos lett, míg a keményborítós Cartaphilus-kiadásokat a mai napig gyönyörűnek látom, meg utána az a piszkosszürkén vöröspecsétes dizájn is úgy-ahogy bejött. De hát ízlések és pofonok, meg hát igazából kit érdekel ez, ha egyszer ott van a belbecs is? Senkit.
Nosztalgikus, ugyanakkor egyszerre friss élmény volt kinyitni újra a Tótumfaktumot, kiderült, hogy sokkal jobban bennem maradt, mint vártam volna, baromi sok dologra emlékeztem belőle, és ami még fontosabb, évek távlatából nézve is ugyanazzal a mohósággal faltam az oldalakat egymás után, ami nem is csoda, hiszen Bukowki egyik legemblematikusabb regényéről van szó.
A Tótumfaktum a ’40-es években játszódik, keresztül-kasul az usán, ott veszi fel a fonalat, ahol a másik kedvenc Bukowskim, a Kezdő leejti, Henry Chinaski, kedvenc vén piás medvénk könyvbeli alterego-ja immár többé-kevésbé funkcionális alkoholistaként tengeti mindennapjait, melóból ki, melóba be, az egy könyvre jutó állásinterjúk száma valami elképesztően magas, meg hát, a szokásos Bukowskitémák. Pia, lóverseny, részeg verekedések, olcsó és kétes fehérnépek, egyik őrültebb a másiknál. Felesleges újra leírni, hogy miről van itt szó, pedig most is sikerült, meg mondjuk itt is leírtam: https://moly.hu/ertekelesek/2965289 , úgyhogy hagyjuk is, beszéljünk inkább akkor arról, hogy miért jó ez könyv, vagy úgy egyáltalán, miért jó Bukowskit olvasni?
Ugyan a beat-írókkal szokták rokonítani, de én ezt egyre kevésbé érzem helyesnek. Igaz, a témák jó része hasonló, a korszak nagyjából egyezik, attitűdben is vannak hasonlóságok, de Bukowski ettől csak Bukowski marad, nem válik beatté, azért nem, mert hiányoznak belőle a beat-költők pózai, összekacsintásai, időnkénti transzcendentális hajlamai. Nem hazudnak a beatek, csak elkennek, meg összevissza maszatolnak, meg jelentőséget tulajdonítanak néha, meg rizsáznak, meg nem egészen úgy mondják el, ezzel szemben jön a Bukowski a söreivel, meg a másnaposságával, az imádnivaló, gyomrozó tőmondataival, és beleveri az orrodba, ahogy van. Persze lehet ezt nem szeretni, sőt, én sem ajánlom kifejezetten. Ő valahogy olyan, hogy rajongani kell érte, különben nem megy. Nem baj, ő ilyen, és mi így szeretjük. Ha fékcsíkos az alsógatyája reggel, azt is úgy mondja el, ahogy van, meg ha beverték este az orrát, azt is. Nihilista, beteg, perverz és bölcs. Nem költői, csak költőien pulzáló, eleven, bűzlő és kilátástalan valóság.
Végül megint napokig bennem motoszkált, és újfent megerősítette bennem az érzést, hogy egy igazán egyedülálló, nagyon különleges favoritra leltem ebben az imádnivaló csávóban.
Lezajlott ez a karácsony is, mentem is ma reggel dolgozni, Hajnóczyt olvastam és literszám fújtam a taknyomat. Asszem, lett egy kis hőemelkedésem is, de mondom, csak kibírom a napot. De a kollégáim felhívták rá a figyelmem, hogy élőhalottnak tűnök, úgyhogy hazajöttem, és ha már erre a taknyos pokolra ítéltettem itt, meg hogy kócosan, bágyadt fejjel bámuljam a falat neocitránon trippelve, gondoltam, akkor akár eleget is tehetnék Péter kérésének, és megírhatnám ezt az értékelést. Ez lett belőle.
Megyek, teszek fel teavizet. Chinaski csak legyintene rám, ő negyven fokos lázzal is menne már a kocsma felé, vagy legalábbis megpróbálna valami piát szerezni. Na, nem baj. Majd úgy teszek, mintha meleg sör lenne.

>!
Arianrhod MP
Charles Bukowski: Tótumfaktum

Ez egy kifejezetten jó könyv. A megszokott polgárpukkasztó, naturális stílusban. Bukowskit azért értékelem, mert nem úgy polgárpukkasztó, ahogy Boris Vian például, vagy Joyce. Nála ez a stílus természetes, semmi mesterkéltség, erőltetettség nincs benne. Viszont változatlanul nem az én stílusom ez, ez az oka, amiért nem tudok dicshimnuszokat zengedezni a művészetéről.

A könyv félig-meddig önéletírás, a kezdő, még be nem futott írójelölt bukdácsolása át a reménytelen életen és egész Amerikán, főleg alkoholba áztatva a kiúttalanság miatt. Na és mindenféle, bármiféle nők lábai között. Úgy tűnik, szinte csak ez az élete, pia, nők, alkalmi munkák, kocsma. Pedig itt-ott elárulja magát, hiszen annyi utalást tesz könyvekre, írókra, sokat tud róluk, tehát rengeteget olvas. De hogy mikor? És hogy tud heti 5-6 novellát összehozni – az olvasás mellett,- ilyen állapotban és életvitel mellett, számomra rejtély.

>!
ponty
Charles Bukowski: Tótumfaktum

Bírom ezt a Bukowskit, hogy ennyire Chinaski tud lenni.
Nekem nem menne, pedig lehet, hogy több értelme volna ennek az egésznek. Így viszont tisztára üdítő volt, igaz azért nem ment le levegővétel nélkül. Félúton futottam egyet. Számba repült egy bogár, kapásból kiköptem, de a másodikat már nem tudtam megmenteni. Minek? Természetes meg minden. Talán az volt Bukowski.

>!
Goofry P
Charles Bukowski: Tótumfaktum

– Miért a hármas?
– Közöd?
– Tudod, idevéleményezéskor egy ilyet fölböffenteni, az itt édes kevés.
– Hát jó volt, amikor az volt, és vice versa…
– Namég.
– …és pont olyan volt, mint az élet legalján.
– Megy ez! És konkrétan mi nem tetszett?
– Haggyá' má' haver! Ezeket is úgy másoltam ki. Az van, hogy nem vagyok túlzottan beájulva, ahhoz még be kellene nyomjak egy üveg piát; valami erőset…

>!
Miestas
Charles Bukowski: Tótumfaktum

Az az igazság, hogy még nem barátkoztunk össze teljesen Mr. Chinaskival (Bukowskival) , de jó úton haladunk efelé. Egy regény után nem ítélünk. Attól, hogy valaki jó fej piás még nem adom meg magam, ugyanakkor van benne valami, ami olvastatja az írását, holott nem is igazán szól semmiről, azaz dehogynem a nagy büdös életről. Van persze az életnek másik oldala is a napfényesebb,arról másik író ír, de van, aki ebben a szennyes mocsokban él, és jól érzi magát. Lelke rajta! Az viszont tetszik Bukowskinál, hogy nevén nevezi a dolgokat, ettől egy kicsit felrázott a kényelmes székemből, persze nem értek teljes mértékben egyet vele, sőt…de olvasás közben azt éreztem, hogy csak egy napra mernék olyan bátor lenni, hogy bevenném a leszarom tablettát és elengedném magam, legyen ahogy lennie kell…csak egy nap felelőtlen élet! Na én nem vagyok ennyire bátor, ezért fogok még Bukowskit olvasni @krlany.-))

3 hozzászólás
>!
tgorsy
Charles Bukowski: Tótumfaktum

Sokáig gondolkoztam: Mi bajom van nekem ezzel a könyvvel? Prüdéria?
Hát ezt nem gondolnám.
Öreg vagyok már hozzá? – Nem hiszem . Bukowski vénebb volt nálam.
Túl amerikai? Nem. Nem az.
Aztán ma reggel megvilágosodtam.
Az empátia, a részvét teljes hiánya. A közöny.
De mégis csak zseniális író ez a szemét Bukowski. Mert míg Camusnél (remélem jól írtam, ha nem, egye meg a fene) a közöny megráz és felráz, meg felháborít.
Itt eléri, h. : Kit érdekel?!
Szóval: nem tetszett. De elismerem, h. tud valamit ez a részeges qva pecér. Bár a szexuális teljesítményében kételkedem.

3 hozzászólás
>!
Véda MP
Charles Bukowski: Tótumfaktum

Részegségben fogant, óramű pontossággal ábrázolt józanság, kiábrándítóan komolyan, olyannyira, hogy már nevetségesen komolytalan. Mocskos szájú, az élet realitásának talaján 2 lábbal sziklaszilárdan álló „leszarom-alak” Bukowski. És én pont így szeretem! :)

>!
krlany I+SMP
Charles Bukowski: Tótumfaktum

Mint egy saját farkába harapó kígyó. Újra és újra odalyukadunk ki, ahonnan elindulunk. Nem indul sehonnan és nem vezet sehova sem a regény. Egy fajta pillanatfolyam, már ha van ilyen. A kilátástalanság regénye is lehetne, a mókuskerék szimfóniája, és ezen az sem változtat semmit, hogy főhősünk sem az a derék legény. Ő csak megy a rezignáltság útján, a minden mindegy beleégett, és ezt jó nagy mennyiségű piával próbálja feledtetni, ami nyilván nem segít semmin, kivéve az adott pillanatot. És emberek élnek így. Nemcsak a nagy Ááámerikában, hanem itt is, közvetlen közelünkben, ismerjük őket, vagy ha nem, hát nap mint nap elmegyünk mellettük. Kitörni? … (legyint)

9 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
krlany I+SMP

Úgy három vagy négy napig ittam egyfolytában. Egyszerűen nem tudtam rávenni magam, hogy elolvassam az álláshirdetéseket. A gondolatát sem tudtam elviselni, hogy ott ülök valakivel szemben egy íróasztalnál, és azt magyarázom neki, hogy alkalmas vagyok a munkára. Egészen őszintén rémületbe ejtett az élet: hogy mi mindent kell megtennie egy embernek csak hogy enni, aludni, ruházkodni tudjon. Így inkább ágyban maradtam és ittam. Mikor az ember iszik, a világ ugyan ott van körülötte, de legalább egy kis időre elengedi az ember torkát.

61. oldal

Kapcsolódó szócikkek: élet · munka · munkanélküliség · részegség
>!
Véda MP

Hendikeppes az ambícióm, a lustaságom miatt.

98. oldal

>!
pjudi

Olyan vagyok, akit a magány éltet; olyan vagyok nélküle, mint más víz vagy étel nélkül. Legyengít minden egyes nap, amikor nem tudok egy kicsit egyedül lenni. Büszkének sose voltam büszke a magányomra, de szükségem van rá. A szoba sötétje olyan volt nekem, akár a napsütés.

1 hozzászólás
>!
pjudi

Én egy zseni vagyok, csak sajnos ezt rajtam kívül senki nem tudja.

>!
krlany I+SMP

Én, ugye, nem vagyok annyira oda az öltözködésért. A ruhák egyszerűen untatnak. Szörnyű dolgok, teljes átverés az egész, mint a vitaminok, az asztrológia, a pizza, a korcsolyapályák, a popzene, a nehézsúlyú címvédő mérkőzések satöbbi satöbbi.

124. oldal

Kapcsolódó szócikkek: öltözködés · ruhanemű
>!
elefes I

– Eléggé le van hervadva a képed. Minden oké?
– Épp most hagyott ott egy nő.
– Majd jön egy másik, az is elhagy.

188.

>!
krlany I+SMP

És a két kultúra is egészen más: a japán nők ösztönszerűen értik a tegnapot, a mát és a holnapot. Ezt akár bölcsességnek is hívhatjuk. És kitartóak. Az amerikai nők ezzel szemben csak a mát ismerik, s ha egyetlen nap nem úgy sikerül, ahogy szeretnék, azonnal atomjaikra esnek szét.

171. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Amerika · Japán · nők
>!
baroness

– Tele van ez a hely idióta marhákkal – mondta.
– Én inkább úgy mondanám, az egész világ tele van, de itt valóban különösen sokan vannak.

61. oldal

>!
Arianrhod MP

Egészen őszintén rémületbe ejtett az élet: hogy mi mindent kell megtennie egy embernek csak hogy enni, aludni, ruházkodni tudjon.


Hasonló könyvek címkék alapján

Elizabeth Wurtzel: Prozac-ország
William Somerset Maugham: Borotvaélen
Patti Smith: Kölykök
Richard Wright: Feketék és Fehérek
Jeannette Walls: Az üvegpalota
Laura Ingalls Wilder: A Szilva-patak partján
Frank McCourt: Angyal a lépcsőn
Jordan Belfort: A Wall Street farkasa
Kathryn Stockett: A Segítség
Mario Puzo: A Keresztapa