Posta 309 csillagozás

Charles Bukowski: Posta Charles Bukowski: Posta

Charles Bukowski kívülálló volt és az is maradt. Élete első regénye, az 1971-ben megjelent Posta – amit állítólag három hét alatt írt – szintén ennek állít emléket. Többek között. A főhős, az író alteregója, Chinaski „tévedésből” elhelyezkedik a postánál, ahol permanens másnaposságtól szenvedve, kora reggel szortírozza és kézbesíti a leveleket, közben kölcsönösen alázzák egymást főnökeivel, az utcán nők és kutyák rontanak rá, szóval semmi izgalom, csak maga az élet… Nem szokványos regény egy nem szokványos amerikai szerzőtől.

Eredeti megjelenés éve: 1971

>!
Helikon, Budapest, 2019
248 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634791706 · Fordította: Pritz Péter, Bajtai Zoltán
>!
Trubadúr, Budapest, 2013
238 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632274171 · Fordította: Pritz Péter, Bajtai Zoltán
>!
Trubadúr, 2013
248 oldal · ISBN: 9789632274706 · Fordította: Pritz Péter, Bajtai Zoltán

1 további kiadás


Enciklopédia 2


Kedvencelte 62

Most olvassa 12

Várólistára tette 153

Kívánságlistára tette 127

Kölcsönkérné 4


Kiemelt értékelések

Kuszma P>!
Charles Bukowski: Posta

Bukowski szerintem nem mulatságos író. Persze amiről ír, az néha elképesztően mulatságos, de valójában az egész mögött ott van a piszkos kis tragédia: a lecsúszottság, a kiüresedés, a kiszolgáltatottság. Ez nem a Rejtő-féle kedélyes nyomor, hanem valami mélységesen komoly ügy.

És ahogy így belegondolok, Bukowski szerintem nem is író igazán. Legalábbis nem olyan értelemben, ahogy manapság a hivatalos írókat elképzeljük: a fickó, aki (optimális esetben zsúfolt mahagóni könyvespolcok előterében) íróasztala mögött görnyedve éjt nappallá téve szerkesztéstechnikai turpisságokon és költői képeken, tudatáram-prózán és irodalmi hagyományon töri a fejét. Inkább a regényírás őshőskorával rokonítanám, Tom Jones-szal, vagy a Pickwick klub-bal, amikor a művész feladata „csak” annyi volt, hogy leüljön, és megírja történeteit, ahogy azok az eszébe jutottak, és amíg az eszébe jutottak.

Bukowskiról nekem valahogy Szókratész jut eszembe. (Sőt, ha elszalad az agyam, akkor még Jézus meg Buddha is.) A társadalmi szabályrendszerek ilyen zsigeri semmibe vétele, a világtól való tudatos távolságtartás, ami a külső szemlélő számára a szimpla alkoholizmus tüneteit mutatja… Örülök, hogy van ilyen író is, és örülök, hogy ilyen jól ír. Egy igazi unikum – bízom benne, kedve telik ebben a hasonlatban. (Bár inkább a scotch?)

1 hozzászólás
Bélabá P>!
Charles Bukowski: Posta

Henry Chinaski színre lép! Bukowski első regénye, s merem állítani az összes közül, amit olvastam ez volt a legjobb. Fura, ugyanakkor valahol érthető. Van egy kicsapongó, léha életet élő főhős (Chinaski), aki ezúttal még elég konszolidált énjét mutatja. ugyan nőzik, lovizik, lóg a melóból, de nem olyan mértékben, ahogy a későbbi történetekben. Ez is pozitívvá tette a döntést, hogy ez a No 1 Bukowski szerintem. A másik oldalról nézve meg furcsa, hogy kvázi első könyv legyen az, amelyik mindegyik fölé tud kerekedni. Talán úgy is értelmezhető, hogy a megkezdett sztorit folytatni jóval nehezebb. Kemény fejtörést okozhatott Bukowskinak fokozni azt az élvhajhász életmódot, ahogy főhőse él. Teljesen korrekt a sztori, nem is trágár vészesen, aki ismerkedni szeretne az íróval kezdje ezzel a regénnyel. (És időrendileg is okos dolog így lépni.) Könnyen olvasható, egy-három oldalas írások fejezetenként. 5 csillag és 4,9 pont, ez nagyot szólt nálam!

3 hozzászólás
Linszyy P>!
Charles Bukowski: Posta

Nagyon tetszett Bukowski stílusa, vicces volt és ironikus, könnyed, de mégis velős.
Nem gondoltam volna, hogy egy postáról szóló könyv ennyire érdekes lesz, de Chinaski olyan fazon, akit egyszerre utálsz és szeretsz, érdekel, hogy mi történik vele, de közben behunynád a szemed, annyira kínos helyzetekbe kerül.
Biztos, hogy fogok még olvasni Bukowskitól, mert már értem, miért szeretik annyian. :)
https://www.youtube.com/watch…

Lunemorte P>!
Charles Bukowski: Posta

Ez az első regény, melyet olvastam Bukowskitől és egyáltalán nem bántam meg! Magába szippantott a történet, jóformán alig tudtam moccanni, a világ megszűnt számomra létezni és csak a posta maradt…Az a hely, ahol minden monoton, minden kötött, ahol próbálkozhatsz beilleszkedni, mégis kinevetnek, lenéznek vagy éppen azt sem tudják, ki vagy…Ha mégis tudják, akkor pedig gúnyolódnak rajtad, amiért ott vagy…És marad a keserves élet némi vigasszal: egy kis cigivel, jókora adag piával és számtalan nővel, akik nem tökéletesek…De ugyan már, ki az? Ez a regény mindenképpen…Nagyon nagy kaland volt!!

1 hozzászólás
krlany IP>!
Charles Bukowski: Posta

A Bukowski könyvek érdekes színfoltjai az amerikai irodalomnak. Még a végén a kedvenc íróim között landol. Nem az irodalmi stílus, ami megfog benne, hanem az életszagúság, hogy egyszerűen úgy tálalja a dolgokat, ahogy jönnek, mocskosan, bárdolatlanul, minden kifinomultság nélkül. A dolgai pedig időnként igencsak balek dolgok.
Főhősünk lázad a posta, a hivatal és a bürokrácia ellen, és én ezt nagyon meg tudom érteni. Teszi mindezt azzal a fajta humorral, amit meg nagyon tudok értékelni (gondoljunk csak a postának címzett 42 oldalas kis irományára:D). Hihetetlen sztorijai vannak, és igazolja az összes postás sztereotípiát.
Valaki egyszer azt írta valamelyik regényéhez az értékelésében, hogy punk regény. Az egész ember nagyon punk, egy lepukkant hedonista. Ha a maga módján is, de kiélvezi az életet. Alkoholista, az, aki. És nem is akarja másnak mutatni magát. Nagyon rendben van.

2 hozzászólás
Zabothegyező I>!
Charles Bukowski: Posta

Úgy voltam Bukowskival, mint anno Vonneguttel, néztem-néztem, tudtam, hogy olvasnom kell Tőle, de mindig hozzátettem, hogy majd. Csábított minden kötet, ami szembe jött velem a könyvesboltban, valamiért mindig azt hittem, olyan stílusa van, mint Hrabalnak. Sokat nem tévedtem. Életstílusa valóban hasonló Hrabaléhoz, az írói stílus messze nem hajaz a cseh mesteréhez. A Könyvmegállónak köszönhetően végre hozzájutottam egy példányhoz, s mindjárt rá is vetettem magam, érdekelt, hogy mitől híres-neves ez a német pasas? Megkaptam a választ.
Bukowski valami egészen egyedi stílust tudhatott magáénak. 2014-ben olvasva a Postát, minden előzetes infó nélkül megírásának koráról és körülményeiről, azt hinném, ma firkantotta egy huszonéves koravén „életművész”. S hát nem. Bukowski 1920 és 1994 között élt és alkotott. Sajnálom is, hogy Vele sem ihatok már meg egy sört, bár képzeletben lejátszottam párszor az interjút, amelyben én lennék a kérdező fél. Elképzeltem, hogyan mesélne a mocskos, piával hígított életéről, a nőkről és az elviselhetetlen munkahelyekről. Ha már nem találkozhatunk, beérem a művei elemezgetésével, s az onnan kihámozott valószerűségekkel.
Azt gondolom, kell némi életbölcsesség ahhoz, hogy valaki ilyen hetykén élhesse az életét, mint Chinaski tette a Posta című Bukowski-regényben. Emlegetik úgy is ezt a művet, mint egy darabját Bukowski életének, s Chinaskit az író alteregójának. Talán jogosan teszik, tudniillik a német költő-író maga is dolgozott a postánál, s hasonlóképp élte életét, mint főszereplője: másnaposan. Szókimondó, obszcén poénok repkednek a kötetben, kíméletlen, nyers stílusával láncolja az olvasót a könyvhöz, s megismertet bennünket a spiccesen elegáns, életvidám hedonizmussal. A nőzés, a szerelmek kapnak fontos szerepet az éjszakai műszak mellett, s mindezeket részegen, vagy másnaposan űzi Chinaski. A humoros, lendületes írásban jó adag társadalomkritika van elrejtve, sőt az egész mű egyetlen metafora az amerikai társadalomban szédelgő munkásokról, az átlagos közszolgákról.
Összességében fogalmam sincs, mit szerettem ebben a regényben, de szerettem. Egy kis stílust lehet tanulni Bukowski-mestertől, van valami szerethető ebben az örökös mámoros hangulatban, akkor is, ha a csattanó elmarad. Biztosan utána nézek még néhány regényének, s ha annyira meggyőznek, még a verseire is rávetem magam.

Eszter01>!
Charles Bukowski: Posta

Hát ez kurvajó volt. :) Még akarok sok-sok ilyet olvasni. És itt is: miért nem szóltatok, hogy ez ennyire jóóóó?

20 hozzászólás
CsakHencsi P>!
Charles Bukowski: Posta

Úgy tűnik, 2017-ben ugyanott tartunk, mint 1969-ben. Kiskirály középvezetők, elfásult dolgozók. Jaj, miket beszélek, dehogyis! Hiszen olyan elő sem fordulhat, hogy a műszak lejárta előtt két órával szólnak, maradj még négy órát. Meg alkoholista postást sem láttam sohasem, ez csak a dekadens Nyugaton fordulhatott elő a hatvanas-hetvenes években. Egyébiránt minden kollégának kötelezővé tenném az elolvasását.

Francesco>!
Charles Bukowski: Posta

Anno , D városban történt a következő , fura eset. A postásbácsi , kertes, családi házas részen bandukolt , négy darab, ajánlott levélben feladott útlevéllel a kezében. Az aprócska vityilló kapuján nem volt postaláda, és a bim-bam csengő falból kitépett zsinórja sem biztatott semmi jóval. A szemfüles kézbesítő azonban észrevette, hogy az egyik utcára nyíló ablak tárva-nyitva van, nosza behajította a félhomályba
a leveleket, s kacsázott tovább.
Persze, ő nem tudhatta, hogy az a konyhaablak volt, s azt sem tudhatta, hogy a gáztűzhelyen rotyogó 10 literes babfőzelékbe csobbantak az útlevelek…. A család 3 napig ette a babot, míg előkerültek a küldemények…
– Te Jóska, nézz ide, találtam itt a merőkanálban egy fényképet, és annyira hasonlít rád. Hát nem különös ?
Tudom a Posta olyan, mint a focipályákon a bíró, lehet szidni nagyon, de lehet, hogy ez fordítva is igaz, amikor a postás szidja az ügyfelet, mert már megint akkora szexuális segédeszközt rendelt, hogy ököllel verve sem fér bele a levélszekrénybe…Gyanítom, a magyar és az amerikai posta között sok közös vonást fellelhetünk, s hála Charles Bukowskinak, még röhöghetünk is egy jó nagyot.

Maya>!
Charles Bukowski: Posta

Igen. Erre vártam, miközben több Bukowski könyvet végigolvastam. Már többször is írtam, hogy minden könyve ugyanarról szól – pia, nők, nihil –, de mégis más. Ez a könyv egy metafora. A posta – egy közösség, egy munkahely – egy saját szabályaiba betokosodott steril társadalom, mely tüskékkel vette körül magát, ellenáll minden szabadságvágynak. Az „amerikai álom” paródiája. Henry Chianski nem tud beilleszkedni ebbe a társadalomba, nem tudja elfogadni a papírhegyeket, a posta ostoba szabályzatát, képtelen nyalni a korlátolt felügyelőknek. Ettől lesz ez a részeges, mocskosszájú szoknyavadász olyan mint egy fénysugár, egy egyensúlymodell az emberiességétől megfosztott, ádáz embertelenségben. Egyszerre humoros és szomorú történetek ezek egy elrontott, de felvállalt életről, ami még így is (ennyi rossz ellenére is) élvezhető.


Népszerű idézetek

KATARYNA>!

Két hirdetésre jelentkeztem, és mindkét helyen felvettek. Az elsőnek nagyon munkaszaga volt, így a második mellett döntöttem.

86. oldal

1 hozzászólás
Kuszma P>!

Ráadásul, amikor elváltunk Joyce-szal, tévedésből berámoltam a bőröndömbe a Klasszikus és modern zeneszerzők élete-sorozat két kötetét. Ezek az emberek annyi borzalmat éltek át, hogy igazi örömmel olvastam róluk, mert arra gondoltam, hogy lám, én is a poklok kínját szenvedem, és még csak zenét sem tudok komponálni.

Lunemorte P>!

Vajon mit tanácsol ilyen esetekre a postás kisokos?

35. oldal

2 hozzászólás
Francesco>!

– Azt hittem, hogy a postánál nagyobb csapás már nem érhet, erre most itt vagy te.

berengar>!

Reggelre reggel lett, és még mindig életben voltam. „Lehet hogy írok egy regényt” – gondoltam.
És aztán írtam.

utolsó mondatok

Goofry>!

Ez a mű képzelet szüleménye, fikció és senkinek sem dedikálom.

Ajánlás

petibácsi>!

Már kétszer is előfordult, hogy temetés után jöttem ki a lovira. Mind a kétszer nyertem. Ezek a temetések tudnak valamit. Felnyitják az ember szemét. Naponta egy temetés, és gazdag leszek.

168. oldal

Kuszma P>!

Amikor beléptem a hálószobába, Fay épp egy újabb szelet csokoládét tüntetett el a szájában.
– Nézd, Fay, tudom, hogy a világ megmentésén fáradozol, de nem kezdhetnéd, mondjuk, a konyhában?

4 hozzászólás
Bélabá P>!

[…] édes istenem, milyen jó is a postás élete. Bedobál egy-két levelet ide-oda, és közben egy nő mindig lefekteti. Ez aztán a nekem való meló, ó igen, igen, igen!

12. oldal

4 hozzászólás
Lunemorte P>!

Elképzelhető, hogy egy abnormális hülye vagyok, és annak is örülhetek, hogy egyáltalán élek.

33. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

J. D. Salinger: Rozsban a fogó
J. D. Salinger: Zabhegyező
Ernest Hemingway: Különös társaság
Ernest Hemingway: Fiesta
Mario Puzo: Az utolsó keresztapa
Irvine Welsh: Trainspotting
Michael Ende: A Végtelen Történet
Bohumil Hrabal: Szigorúan ellenőrzött vonatok
Thomas Mann: A varázshegy
Patrick Süskind: A galamb