Nők 249 csillagozás

Charles Bukowski: Nők Charles Bukowski: Nők Charles Bukowski: Nők

Az 1978-ban megjelent Nők a siker első éveinek története, és ugyancsak remekmű. Az író alteregója, Henry Chinaski immár nem kézbesítőként tengeti nyomorúságos életét, hanem sikeres íróként utazgat felolvasásokra, és közben persze iszik rendületlenül, másnaposan ébred, tovább iszik, és a változatosság kedvéért ismét másnaposan ébred. Hírnevének köszönhetően pedig immár a nők között is kedvére válogathat.

Persze azért a Nők nem csak ennyi. A szerzőről készült egyik portréfilmben az interjú készítője azt találja mondani: „Aki olvassa a Nők című könyvét, annak az a benyomása támadhat, hogy önnek a nő csupán egy far meg két mell.” Bukowski nevetve csóválja a fejét, és azt feleli: „Jaj, ne. Olvasta, és csak ennyit fogott fel belőle?… Maga elbaszott egy alak.”

Eredeti megjelenés éve: 1978

>!
Helikon, Budapest, 2019
448 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632279695 · Fordította: Pritz Péter
>!
Trubadúr, Budapest, 2015
448 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632275055 · Fordította: Pritz Péter
>!
Trubadúr, 2014
448 oldal · ISBN: 9789632275772 · Fordította: Pritz Péter

2 további kiadás


Enciklopédia 21

Szereplők népszerűség szerint

Henry Chinaski


Kedvencelte 41

Most olvassa 20

Várólistára tette 108

Kívánságlistára tette 101

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

SteelCurtain >!
Charles Bukowski: Nők

Bukowski igen gazdag tárházát vonultatja fel a nőknek. Nem tudom ő élete melyik szakaszában jutott el arra a felismerésre, hogy férfi és nő között nemcsak a szex lehet összekötő kapocs, de az igen sűrűn részletezett szex nyilvánvaló túlsúlya ellenére is érzékelhető, hogy ha meglehetősen későn is, de – részben – benőtt a feje lágya. Szeretői hosszú sorában az őrjöngően erőszakostól a testiséget mellőző özvegyig, s a romantikustól a szexmániás drogosig mindenféle nő szerepel. Nem azért, mert szándékosan különféle típusokat gyűjtött volna. Ha valaki száz nőtípust akar megismerni, ahhoz éppen száz nőt kell ismernie. Csak sematikus gondolkodású egyének képzelik, hogy valamennyi nőt, vagy férfit néhány fiókba be lehet zsúfolni. Ezeket a típuscímkéket egyébként is meglehetősen önkényesen osztogatjuk, egyetlen közös jellemző alapján azonos csoportba sorolva például a zergét és a százas szöget, vagy a mobiltelefont és a futórózsát. Külön bámulatos, hogy ez az egoista és enyhén szólva nem egészen józan életmódú, s a cizellált fogalmazást még a nyomtatott szövegben sem kultiváló férfi kísérletet sem tett közhelyes igazságok pufogtatására. Vulgáris nyelvezete ellenére Bukowski egyenrangú félként tekint az életén keresztül vonuló – némelyik keresztül viharzó – nőkre. Egyenrangú felek, akiket olykor gátlástalanul ki akar használni. S olykor azok használják ki őt éppoly gátlástalanul. De az őszinteségében – ellentétben némely nőnapi szónokkal – nem kételkedem.

catnipthief>!
Charles Bukowski: Nők

Annak idején, amikor még a Cartaphilus elkezdte Bukowski életművét megjelentetni, ez volt (a Hollywood mellett) a legkevésbé kedvelt Bukowski-m, laposnak, túlírtnak, valahogy egydimenziósnak láttam.
Most már egy hónapja annak, hogy kézhez kaptam Pétertől a legújabb, eddigi legtutibb (de tényleg, félelmetesen jó, nagyon gördülékeny) fordítást, meg hozzá gyönyörű dedikálást is, és eddig ugyan nem annyira engedte az időm, de tegnap fogtam magam, és egy seggel befaltam az egészet.
Arra jutottam, hogy anno kizárólag az egész Bukowski-univerzum nyersessége bűvölt el, a bunyó, a lóverseny, a pia, a p*ncihegyek, és szinte ijesztő volt nekem akkor látni, hogy még a jó öreg Hank is képes mélyebbre fúrni magában. Bezzeg most. Tátott száj, végig.
Szóval, ahogy a nem kifejezetten homályos cím is mondja, itt most nőkről lesz szó, pontosabban az öregedő Chinaski Odüsszeiáját követhetjük nyomon, kikötőről kikötőre, Lydiától Katharine-ig, Tammie-től, Lizán át Saráig.
A korábbi életéből mazsolázó könyveiben nem találkozhattunk ilyen fejlődési ívvel, de Chinaski itt már közel hatvan éves. De nemcsak öregszik, hanem még valami stabilabb egzisztenciája is kialakulni látszik. A centes söröket, pancsolt viszkit elkezdik felváltani a minőségi borok, sőt, néhol egy kis fű vagy laszti. És sokkal több az érzelem: a korábbi könyvekben a könnyű (és a legtöbb esetben komplett őrült) nőcskék jöttek, lerendeztették magukat a csövessel, aztán mentek. Összetörve, megbántva. Chinaski pedig abban a pillanatban felejtette el őket, ahogy az ajtó becsukódott. Viszont most már muszáj szembenéznie az öregedéssel, be kell látnia, hogy egy, nem fog már örökké állni a zászló, kettő, hogy hiába nőtt fel szeretet nélkül, bazi lassan felismeri, hogy sokan képesek lennének őt szeretni, és hogy maga is képes szeretetet adni.
Összeszorult a szívem, ahogy a könyv vége felé láttam ezt a rettegő vén mamlaszt, akiből egyszerűen azért törnek ki már könnyek, mert már nem tudnak nem kitörni. Meg akartam ölelni ezt a nagy mackót.
Lehet őt sovinizmussal vádolni, de szerintem tévedés, ő sosem volt nőgyűlölő a szó klasszikus értelmében (éppen ellenkezőleg…), maximum kissé túlkompenzált.
Pontosan ettől zseniális ez a könyv, hogy bár a szokásos Bukowski-díszletek között vagyunk, ugyanolyan sunyin, mélyről jövő, gyomorszádra hirtelen elemi csapást mérő mondatok között, mégis elegánsan csillan meg egy nagy rahedli elfojtott érzelem, kibukkan egy zörgő-kopogó fejlődési ív. Tökéletes, tüskésen szúró mese a fej lágyának elkésett benövéséről.

4 hozzászólás
kaporszakall>!
Charles Bukowski: Nők

'Az emberi kapcsolatok amúgy sem igen működnek. Csak az első két hétben van valami izgalom, aztán a résztvevők elveszítik az érdeklődésüket. Leesnek a maszkok, és feltűnik mögöttük az emberek igaz arca: házsártos barom, félkegyelmű, megszállott, bosszúvágyó, szadista, gyilkos. A modern társadalom kitermelte a saját faját, és tagjai egymásból lakomáznak. Halálra menő párbajt vívnak – egy pöcegödörben. Úgy találtam, hogy a leghosszabb idő, amit az ember egy emberi kapcsolattól remélhet, két és fél év.'

Ez a részlet a 101. fejezetből való, és jól jellemzi a könyv őszinte, cinikus hangulatát. A stílus pontos, szikár – majdnem minden fejezetben isznak és b_nak, közben a szerző, többnyire dugás előtt, egyet-egyet hány is.

Ízlés dolga: az ábrázolás kiváló, és a szerző abszolút beleszaró közönye a kapitalista világ pénzéhes lihegésével kapcsolatban; az, hogy semmin nem görcsöl, máról holnapra él, még imponál is. Ám ez a nihil, amit leír, az állandó piálással, nem nyújt többet, mint a pénzvadászat. Csak kevésbé stresszes.

Míg Hajnóczy leírja az az erős drive-ot, ami az alkoholistát belülről feszíti, Bukowski csupán a tényeket közli: mikor mennyit vedelt, mikor kivel dugott. Vannak remek, találó mondatai, elsőrangú, kurta jellemzései – tudott ez az ember –, de a történet egésze mégis monoton. Közbeiktathatott volna egyebet is; mondjuk, kimegy a mezőre, és nézi, hogy a sáskák hogy rágják a füvet…

Bukowski nem lett a kedvencem, bár amit ír, az nagyon plasztikus. És – a közönyös hangnem ellenére – nagyon keserű.

Bélabá>!
Charles Bukowski: Nők

Bukowski sprőd, erőteljesen durva. Nem úgy célszerű olvasni a könyveit mintha komoly szépirodalom lenne. Könnyed ponyvák ezek és ha megvan az ember affinitása, akkor elmennek, más esetben nem nagyon. Nem is javaslom széplelkű úri kisasszonyoknak, fiatalembereknek, ahhoz ez túl erőteljes. Chinaski történetében nő követett nőt az ágyban vagy ahol éppen érte őket, gyorsan elrendezte mindegyiket. Közben nagyokat ivott, füvezett, lovizott. Már-már szürreálisnak hatott
mennyi nővel elbírt ötven éven túl. Pont itt a lényeg és ezt meg is írta, amikor a
német lányok voltak nála:
– Fogadok, hogy egy csomó nőt ismersz – mondta Hilda. – Olvastuk a
könyveidben.
– Fikciókat írok.
– Mi az a fikció?
– Az? Az élet kikozmetikázása.
– Ezzel azt akarod mondani, hogy hazudozol? – kérdezte Gertrude.
– Egy kicsit, nem sokat.

Nos, így kell tekinteni az egészre. Ez (is) egy eltúlzott, polgárpukkasztó írás a
köbön. Henri Chinaski az élet császára, nagy lúzer, aki tingli-tangli íróságból él. Ő
mondta, hogy „mindenféle szarságot” ír. Az ilyen figurákon nevetni kell és a
szórakoztatást remekül megoldja ez a könyv. Olvasmányos, pörgős, haladós.
Csomó negyedig írt lap van benne, ami miatt lehetne mondjuk 40-50 oldallal
rövidebb a könyv. Összegezve nem jobb a Tótumfaktumnál, de jobb a másik kettőnél (Ponyva és Vén kujon jegyzetei). 4,5 csillag (4,3 pont) és nem a tömény (szex, italozás) tartalmat díjazom hanem azt, ahogy előadta Bukowski Chinaskit. Mert azon jót lehet szórakozni, erre való ez a ponyvaregény.

pdaniel>!
Charles Bukowski: Nők

Bukowski utálna mindenfajta értékelést, így inkább én sem írok ilyet, azt meg végképp nem, hogy a szerző nekifutásból rúgja föl az összes irodalmi konvenciót, ideértve az úgynevezett lázadókét is, megteremtve egy olyan elbeszélést, ami közelebb áll a mindennapi beszédhez, mint akármilyen irodalomhoz; aztán azt sem, hogy dunsztom sincs, ez mennyire tudatos, de ahhoz, hogy valaki ilyen „rosszul” tudjon írni, ahhoz bizony pokoli keményen kell dolgozni; és azt meg főleg nem írom le, hogy Bukowskit abszolút nem érdeklik az emberek, Bukowskit saját maga érdekli, ezzel tölt meg köteteket, és jut el olyan megfigyelésekhez, amik megalkuvóbb írótársai figyelmét jobbára elkerülték – vagy csak túl finnyásak voltak hozzányúlni.

Lesznek, akik szerint ez a könyv obszcén, repetitív, és egyáltalában, 377 oldallal hosszabb a kelleténél. Mások pont ezekért fogják imádni, vad társadalomkritikát, konvenciók elleni lázadást, satöbbit látva a lapokon, egyszóval mindent, amihez nekik sosem volt merszük, de melengeti őket az érzés, hogy mások elviszik a balhét. Talán mindkét vélemény igaz, talán egyik sem. Az én meglátásom annyi, hogy Bukowski azért írt, mert nem tudott nem írni , és véletlenül annyira jó volt ebben, hogy én most, jó harminc évre rá, meg nem tudom nem olvasni. Hát ilyen egyszerű ez.

Miestas>!
Charles Bukowski: Nők

Üzenet Henry Chinaskinak!
A Nők nevében kérdezlek kedves Henry, már ha nem vagy épp mata részeg, hogy tényleg ennyire hülyék vagyunk, hogy egyből elmegyünk veled egy jó hangulatú házibulin?
Tényleg szükségünk van a szánalmas próbálkozásaidra, bár biztosan tudsz valamit, te, aki a Férfiakat képviseled, mégis olyan nehezen hihető számomra, hogy nekünk ez kell.

A fenti gondolatokat írd a hőség rovására, talán a Posta berkein belül jobban kedveltelek, és hát a Tótumfaktum sem volt rossz bemutatkozásnak, de most kissé idegesítesz. Mindez persze nem jelenti azt, hogy feladom a nemi életed tanulmányozását, de nem ám, csupán nem égek olyan hőfokon, mint ahogyan az elvárható lenne.

Szóval Chinaski te tényleg a vén $@!% vagy, de legalább őszinte, és ez becsülendő! Továbbra sem értem mit szeretnek benned, rajtad, általad, melletted, körötted…a nők, de elég, ha ezt te tudod. Neked elég, ha egy nőnek jó lába van máris beindulsz.
Kb ötször gondoltam, hogy nem érdekelsz már, nem érdekel az újabb másnaposságod, nem érdekel, hogy mit és mennyit ittál, és mitől hánytál. Nem érdekel épp melyik huszonéves bombázóval bújtál ágyba, és hányszor nem sikerült a híres Chinaski-féle bravúr, és tulajdonképpen csekkolni lehetett, hogy ennyi pia nem segít a végeredményem. Tudod kapitány a félárbóc nem árbóc! DE BAKKER KIVÁNCSI VOLTAM RÁD hátha nekem is tudsz még a végére valami csavart adni, hogy én is élvezhessem a veled töltött estéimet. Arra a végkövetkeztetésre jutottam, hogy mégis tudsz valamit Hank , majd kereslek !

3 hozzászólás
lilijan>!
Charles Bukowski: Nők

végülis meg lehet szokni, ha egy regény főhősének sorrendben a leggyakoribb cselekvései az ivás, a hányás és a dugás, valamint ezek kombinációi. önmagában is tiszteletre méltó teljesítmény mindezeket rendületlenül csinálni 60 éven keresztül (a világ impotens része valószínűleg szívesen kitekerné chinaski nyakát már csak ezért), de a dolog zsenije igazából az, hogy bukowski szimpatikussá tudja tenni ezt a végletesen negatív karaktert, és egyúttal saját magát. nem mintha a való életben nem pofoznám föl egy mondat után, de így papírról annyira nem bántott, sőt, koherens negativitásában egész szerethetővé vált. végülis az már nagy szívre vall, ha valaki önmagát el tudja fogadni ilyennek, sőt, másokat is, akár még rosszabbnak.

persze valamelyest fárasztó volt már látni egy idő után, hogy a legtöbb szereplő mekkora idegbeteg, perverz, drogos megszállott a regényben, és csak bújnak elő végtelen sorban, mint a nyuszik a bűvészkalapból, de a nőit elnézve legalább megfogalmazódott bennem, hogy hisztiéria és jelenetezés ide vagy oda, igencsak kispályás vagyok lydiához, vagy tammie-hez képest. az is jó érzéssel töltött el, hogy pszichológiai szakzsargon, és nyáladzás nélkül tudott feltárulni a rosszhoz való vonzódás, a negatív imádatának nem is túl sötét mechanizmusa, valamint tökéletesen megfigyelhető volt azon írói eszköz, hogy pőre, fájdalmas őszinteséggel hogyan tehető validdá egy életstílus az olyan olvasó szemében, aki magáról addig azt tartotta, hogy sosem tudná elfogadni azt.

mindettől függetlenül nem értem, hogy miért mindenki cipőben mászkált a saját lakásában.

12 hozzászólás
zördög>!
Charles Bukowski: Nők

Hát, mit mondjak. Eszerint E-vitaminnal át lehet vészelni egy életnyi piálást?

Eszter01>!
Charles Bukowski: Nők

A könyv legnagyobb értékének azt tartom, hogy megismerhetjük Chinaski különböző horderejű kapcsolatainak keletkezését (az érzékek kihegyezve a női mozgásra, kinézetre – egyelőre ruhában, viselkedésre), megtörténtét (gondolatok a sikerült és a sikertelen numerák közben és közvetlen utána), majd a lecsengését is (tartást hírből sem ismerő, visszajáró lelkek, általában szexuális, néha törés-zúzás célzattal, drogok, pia vagy simán érzelmek hatására). Így részleteiben olvasva a cselekmények közbeni gondolatokat, sok, eddig megválaszolatlan kérdésem megválaszolásra került.
A könyv könnyedén lecsúszik, akárcsak Henry torkán az alkohol.

6 hozzászólás
shano P>!
Charles Bukowski: Nők

Kedvenc expostásom, Henry Chinaski befutott, felolvasóestekre járó író lett, aki minden ujjára kaphatott egy nőt – ő pedig akarta is őket, mindegyikőjüket. Hozta a szokásos formáját, úgy érzem, mindent megtudtam a szexuális életéről (még azt is, amit nagyon nem akartam tudni), folyt az alkohol, a vodka-7. Olyan egyszerű, mégis szórakoztató, szókimondó stílusban mesél egyébként nagyon boldogtalan életéről, hogy megint arra eszméltem fel, hogy elfogytak az oldalak. Szeretem Bukowskit, de azért bevallom, megkönnyebbültem, mert nagyon elfáradtam a végére. Szegény kis elázott nudli.


Népszerű idézetek

Eszter01>!

Ha egyszer egy nő ellened fordul, felejtsd el. Lehet, hogy szeretnek, de aztán egyszer csak valami elpattan bennük. Rezzenéstelen arccal végignézik, ahogy elüt egy autó, még rád is köpnek.

217. oldal

7 hozzászólás
gyurmapok>!

Ez a baj az ivással, gondoltam, ahogy egy újabb italt töltöttem magamnak. Ha valami rossz történik, iszol, hogy elfeledd; ha valami jó történik, iszol, hogy megünnepeld; és ha semmi sem történik, iszol, hogy valami történjen.

220. oldal

Kapcsolódó szócikkek: ivás
Szelén>!

– Sokat írsz a könyveidben az ivásról. Szerinted neked segít az ivás az írásban?
– Nem. Én történetesen csak egy alkoholista vagyok, aki azért lett író, hogy ráérjen délben felkelni.

286. oldal

Rits>!

A legrosszabb, ami egy íróval történhet, ha ismer egy másik írót. Annál rosszabb már csak az, ha több írót ismer. Mert úgy olyanok, mint a legyek ugyanazon a szarkupacon.

Frank_Waters I>!

– A környezetéről ítélsz meg egy férfit, mi?
– Naná. Ha olyan férfival találkozom, akinek rend van a lakásában, tudom, hogy valami nem stimmel. Ha pedig túl nagy a rend, tuti, hogy homokos.

6

8 hozzászólás
Zakkant_Tudós>!

A szerelem olyan, mint amikor valaki megpróbál átevickélni egy zubogó pisafolyón a hátán egy teli szemetes kukával.

pdaniel>!

Az ember sose tudhatja előre. Néhanapján jobb, ha reggel ágyban marad, és magára húzza a takarót.

pdaniel>!

Semmi sem volt már összhangban a világban. Az emberek vakon, céltalanul kapkodtak ide-oda: kommunizmus, egészséges kaják, zen buddhizmus, szörfözés, balett, hipnózis, csoportterápia, orgiák, biciklizés, gyógyfüvek, kereszténység, súlyemelés, utazás, drogelvonó, vegetarianizmus, India, festés, írás, szobrászat, zeneszerzés, karmesterkedés, túrázás, jóga, közösülés, szerencsejáték, ivás, lógás, fagyasztott joghurt, Beethoven, Bach, Buddha, Jézus, transzcendentális meditáció, heroin, répalé, öngyilkosság, varratott öltöny, repülés, New York City, aztán mindez atomjaira hullik és megsemmisül. Az emberek egyszerűen szükségét érzik annak, hogy elfoglalják magukat, míg várják a halálukat. Persze, az legalább biztos jó, hogy van miből válogatniuk.

Hannelorka P>!

Megint szerelmes lettem. Már megint bajban voltam.

125

Hannelorka P>!

Csak a bátrak tudnak stílusosak maradni a teljes reménytelenségben.

259


Hasonló könyvek címkék alapján

Cassandra Clare: Aranylánc
Frank McCourt: Angyal a lépcsőn
Taylor Jenkins Reid: Daisy Jones & The Six
Tiffany Reisz: A kastély
Colleen Hoover: November 9.
William Wharton: Apa
Kurt Vonnegut: Kékszakáll
Raymond Chandler: Hosszú búcsú
Erle Stanley Gardner: A házmester macskájának esete