Az amerikai irodalom egyik legsajátosabb figurája, Charles Bukowski annyira szerette a nőket, az alkoholt és a lóversenyzést, hogy kis túlzással csak róluk írt. Eddig talán csak elkötelezett rajongóinak tűnt föl, hogy ezek mellett másik nagy szerelme az életben a macska volt. Pontosabban a macskák, mert egy időben kilencet is tartott otthon. Nem pusztán szerette, hanem többnyire mozdulatlan eksztázisban, szenvtelen szenvedéllyel, tárgyilagos csodálattal szemlélte őket. Kötetünk a kultikus szerző macskákhoz írt műveit gyűjti egybe, de ezek a prózaversek, novella-, regény- és levélrészletek természetesen jóval túlmutatnak a macskák iránt érzett rajongáson, és ugyanúgy az élet lényegéről is szólnak, mint mindenkori írásai.
Macskák 81 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 2015
Enciklopédia 6
Kedvencelte 6
Most olvassa 11
Várólistára tette 37
Kívánságlistára tette 47
Kölcsönkérné 1
Kiemelt értékelések
Nem a macskákról szól ez. Hanem a szokás jegyében Bukowskiról, az ő viszontagságos életéről, megpróbáltatásairól, megaláztatásairól, nyomoráról, elgázoltatásairól, újbóli és újbóli talpra kecmergéseiről, melyek után megtörve és megtépázva ugyan, de azért még mindig talpon, küzdött tovább az élettel.
A macska szimbólum, a költőé. A kezdőből ismerős az az anekdota, amikor a szomszéd gyerekek kutyát uszítanak a macskára, mire ő a macskával érez együtt, de megmenteni nincs módja (vagy csak nem elég bátor hozzá, de leginkább nem akar belekeveredni). A két kedvenc íróm amikor összefog – mint költő és képzőművész. Szeretem az állatokat, de nem táplálok hevesebb érzelmeket a macskák iránt, mint például a tengerimalacok vagy a békák iránt. Minden állatban van valami, ami megfog, a macskát sokan elegánsnak, szabadnak és függetlennek látják. Van ebben valami, bár Bukowski macskái inkább úgy elegánsak, ahogy egy tucatnyi természeti csapást átvészelt épület, amely egy kicsit megrongálódott ugyan, de azért még mindig áll.
A macskatéma számomra semleges, a bukowskitéma viszont megdobogtatta a szívem. Az ivartalanítás kérdése mély szimbolikával többször is előkerül (drMáriás ide kapcsolódva: https://moly.hu/idezetek/1064901), s kettejük tökéletes kooperációjának apropóján a kötet summája is lehetne az – ezúttal – illusztrátor örökbecsű kijelentése: https://moly.hu/idezetek/1064490.
Bukowski már csak olyan mint egy kóbor macska. Bizalmatlan, nem dorombol, csak karmol. Független, nem szolgál senkit, s az élet értelmét az élet élvezetében látja. És persze mazochista is, hiszen a harcot is élvezi, ki nem térne egyetlen neandervölgyi útjából sem. Bár ezek összeollózott írások, a rajongók egyetlen vers alapján is ráismernek kedvenc írójukra. A könyv kisstílű üzleti vállalkozás, a tartalom meg kettős megítélésű. Akik nem szeretik Bukowskit, azok nyilván emberi, vagy stílszerűen macskából származó végterméknek tekintik. A másik véglet a zseni kézjegyét látja. Középút nincs.
A szerző ismeri és érti a macskákat, és szereti is őket – nem ömlengős szeretettel, hanem amolyan Bukowskisan: megfelelő távolságtartással, de mégis érezni minden során, hogy csodálattal néz rájuk.
A könyv végére még a különös, és szépnek semmiképpen nem nevezhető illusztrációkat is kezdtem megszokni, bár nem ment könnyen, mert némelyik szinte ijesztő.
Én azt szeretem Bukowskiban, ahogyan egy versbe bele tud írni egy egész történetet, utcákkal, házakkal, emberekkel, cselekvésekkel és történésekkel, … jelen esetben macskákkal is. Bár azt merem állítani, hogy ezek a versek sajtpapíron is azok, amik ( azt mondja, szeretjük, ahogyan irritál minket, -95.o,-, ez pedig nem külalak kérdése.), hogy most drMáriás az illusztrátor (végtelen számú portréféleség), azért mégis kicsit kizökkentett, azaz hogy a belerázódást nehezítette. Nehéz úgy egy könyvet értelmezni, hogy amikor nem szöveg van, az ember próbál nem odanézni. Nem a minőség, hanem az odanemvágóság miatt.
A forrásmagyarázat mondja, hogy kiadatlan darabok, névtelen folyóiratokban megjelent szövegek töredékei vannak összeszerkesztve a macskák mentén, sokszor ismétlődésekkel. Szerintem pont ettől látszódott egy kicsit jobban a manus.
Látom, többen is panaszolták, hogy nem éppen Bukowski-esszencia ez a kötet – annyi igazság vagyon ebben, hogy minden nagy író végzete, hogy halála után kimazsolázzák tematikusan a műveiből a macskákra/kutyákra/élet- és ételreceptekre/lakáshitelre/autósamponra vonatkozó sorait és mintegy posztumusz munkát ollóznak belőle össze – brrr. (Kvintesszenciája e műfajnak Bob Marley füveskönyve)
Lám, így járt Ch.B. mester is, ám az ő zsenialitása kifog az efféle pénzharácsoló kiadókon: ő világéletében átlátott, izé, átnézett a macsekokon, itt a kandúrok és cicákok csupán jelképek, lásd ennek bizonyítására pl. a zseniális A macska golyóit nézem c. verset* (41.o.) – van-e ennél letisztultabb, egyben bestiálisabb képlete a (férfi)állat-sorsnak?! És persze a cicás sorok sem a macskalányokról szólnak…
Ja és még a szent sör is hány szövegben ott rejlik, issza vagy éppen kiizzadja, nem mindegy? Szóval bár a macs' itt csak ürügy, hogy eladjanak még könyvet az öregtől, voltaképpen csak Bukowksi ürügye, hogy újra belekarmolhasson az üvegszemeinkbe, jó csikorgósat.
Egyébként ha majd végleg kifullad az X-man széria, adok egy tippet, mivel lehetne újraéleszteni a gigászok harca témát:
Nyitó jelenet: baljós western zene, lengő kocsmaajtó, a pulton a galaxis utolsó bontatlan söre – és balról belép a szomjas Bukowski, jobbról pedig a még szomjasabb Garfield.
A következő életemben macska akarok lenni. 20 órát aludni és várni, hogy megetessenek.
Ebben a gyűjteményes könyvben macska macska hátán. Fiatal, öreg, egészséges, betegecske, tépett bundájú, törött lábú, félfülű, bandzsa, levágott farkú…. Bukowski macska témájú írásai egy csokorban. Tulajdonképp lehetne hasonlót válogatni a loviról vagy ivásról is.
Annyira nem tud nagyot szólni, mint egy Chinaski-sztori, inkább csak kis adagokban mondhatni simogatásonként jó olvasni, mert túl sűrű. Egy rakás kiadatlan vagy csekély példányszámú folyóiratban megjelent írás. 4-esre (4,1) díjazom, voltak benne egész jópofák meg kevésbé jók is.
Ha van Bukowskinak füves könyve, akkor ez az. Macskákról szól persze, de nem pusztán macskákról, hanem az életről, amiben vannak macskák.
Nem vagyok kifejezetten macskás, de szeretem a cicákat és Bukowskit is. Szerintem ez a mű nem kevesebb az eddigi könyveinél sem, sőt talán néhánynál szórakoztatóbb is. Persze olyan macskás módon.
Bukowski egy olyan férfi, akinek az írásait nem tudtam szeretni. Eddig.
Ebben a kötetben valami egészen mást tapasztaltam, mint a Nők esetében. Bukowski teljes odaadásával, és szeretetével írt a macskáiról a macskáinak. valahogy úgy éreztem, jobban szereti, mint a nőket, sőt, néha pont annyira, mint a sört. Talán azért, mert ő is egy kicsit olyan, mint egy macska: szabad, és azt csinál, amit akar, emiatt a macskákkal jobban megértette magát.
Ami számomra furcsa volt, hogy többször előkerült a feleség, és annyira furcsa volt számomra, hogy nem csak van, de hogy milyen fiatal is… (pozitívuma: szereti a macskákat)
Az illusztráció stílusa nagyon Bukowskis volt, bár szokni kellett mindenképpen. A cicafüles Bukowski egyszerűen nagyon jó, de néhány tappancsos kép is kiemelkedően tetszetősre sikerült.
Ez olyan kötet, amelyet bátran ajánlok bárkinek, mert zseniális. Egyszerre szép, és macskás, és egy kicsit Bukowskis is, ha valakinek ez számít :D
Nem egy nagy terjedelmű könyv, olykor több oldalon át futó egy szó/sornyi verssel, illetve egész, vagy két egész oldal a rettenetesen igénytelen „illusztrációkból” (amiket nyugodtan kihagyhattak volna a kötetből- a kevesebb több elv alapján. Pláne, hogy az eredeti műben nem is voltak.)
Amúgy jópofa, frappáns elbeszélés-, és versválogatás macsekokról. :)
Népszerű idézetek
EGY ÉRTELMES TÁRS
ha fingok,
az a macskámat egyáltalán nem
érdekli.
98. oldal
A macska golyóit nézem
itt ülök az ablak mellett
sört izzadok
a nyártól agyonütve
és a macska golyóit nézem.
nem önszántamból.
egy régi hintaszékben alszik
a verandán
ahonnan rám néz
macskagolyóihoz tapasztva
a farka a rohadéknak
lelóg
a székről –
nézem a szőrös tárolótartályát –
és mire gondolhat az ember
amikor egy macska tökeit nézi?
nyilván nem a nagy tengeri csatákban elsüllyedt
flottákra.
nyilván nem egy szegényeket segélyező
programra.
nyilván nem egy virágpiacra vagy egy tucat
tojásra.
nyilván nem egy elromlott villanykapcsolóra.
a golyók azok golyók, ennyi –
a macskagolyók meg macskagolyók,
az enyémek ránézésre puhának tűnnek,
és kortársaim szerint
elég nagyok:
„tökös legény vagy, te, Bukowski!”
de a macska golyói:
nem tudom eldönteni, hogy őróla lógnak-e le
vagy ő lóg-e róluk –
éjjelente pedig csatát vívnak
a nőstényekkel
és az semelyikünknek sem könnyű.
jól látszik,
hogy egy darab hiányzik a bal füléből;
egyszer úgy láttam, hogy az egyik szemét is
kikaparták,
de amikor az a rengeteg alvadt vér lepergett róla
egy héttel később
tiszta
aranyzöld szemével
nézett rám.
egész testét harapásnyomok borítják
és valamelyik nap,
amikor meg akartam simogatni a fejét
nyávogott egyet és majdnem megharapott –
a koponyáját borító szőr kettényílt
és kilátszott a csont.
egyikünknek sem könnyű.
azok a macskagolyók, szegény pára.
most épp alszik, álmodik –
miről? – arról, hogy dagadt feketerigó van a szájában?
vagy arról, hogy tüzelő szukák veszik körül?
álmodozik
de este majd rájön.
sok szerencsét, öreg haver,
nem jön az olyan könnyen,
lógunk le a golyóinkról, ennyi,
lógunk le a golyóinkról,
pedig nekem is jól jönne egy kis párzás –
addig viszont
vigyázz a szemedre, ballal indíts
és rohanj, mint állat
ha már mást nem tudsz
tenni.
41-43. oldal
az egyik legjobb dolog a macskában az,
hogy ha az ember rosszul érzi magát, nagyon rosszul,
és csak ránéz egy macskára, ahogy lazán, nyugodtan fekszik,
ahogy azt szokta,
az olyan, mintha leckét kapna abból, hogy kell túlélni az élet
viszontagságait, és
ha az ember egyszerre 5 macskát tud nézni, az
ötször olyan jó.
100-101. oldal, Tökéletesen jól
Van macskád? Vagy vannak macskáitok? Ők aztán alszanak, barátom. Akár napi 20 órát is tudnak aludni, és gyönyörűen néznek ki. Tudják, hogy nincs miért izgatni magunkat. Várják a következő adag kaját. Meg olykor-olykor kinyírnak egy-két kisebb valamit. Amikor kezdenek szétszakítani az erők, csak ránézek az egyik macskára, vagy többükre. 9 van belőlük. Csak nézem, ahogy alszanak, vagy félig alszanak, és megnyugszom. Az írás is a macskám. Az írás segít szembenézni a dolgokkal. Megnyugtat. Egy időre legalábbis. Aztán újra összekuszálódnak a drótjaim, és kezdhetem az egészet elölről. Nem értem azokat az írókat, akik felhagynak az írással. Utána hogy nyugszanak le?
Hasonló könyvek címkék alapján
- Pomogáts Béla (szerk.): Doromboló 91% ·
Összehasonlítás - Kenedi János (szerk.): Írók a moziban ·
Összehasonlítás - Gyurgyák János (szerk.): Élet és Halál könyve ·
Összehasonlítás - Hetényi Zsuzsa (szerk.): 2Pofon ·
Összehasonlítás - Alexander Brody (szerk.): Felhő ·
Összehasonlítás - Pomogáts Béla (szerk.): Macskakalendárium ·
Összehasonlítás - Edgar Allan Poe: Edgar Allan Poe összes művei I–III. 94% ·
Összehasonlítás - Edgar Allan Poe: A holló 92% ·
Összehasonlítás - Edgar Allan Poe: Edgar Allan Poe válogatott művei 92% ·
Összehasonlítás - H. P. Lovecraft: Howard Phillips Lovecraft összes művei III. 91% ·
Összehasonlítás