Charles Bukowski Németországból vándorolt ki az Egyesült Államokba, ahol ismert íróvá vált, de a világsikert mégis Németország hozta meg a számára. Az elmúlt négy évben folyamatosan adják ki novelláit és regényeit, halála óta pedig művei sorra hódítják meg az európai országokat. Bukowski a beatnemzedék utáni korosztály egyik leghíresebb és leghírhedtebb írója. Nem véletlen, hogy könyveit Amerikában a beatirodalom nagy öregje, Ferlinghetti adja ki. Bukowski – csavargó! Ráadásul a legelvetemültebbek közül való. Büdös, hajléktalan szájhős, lecsúszott kocsmatöltelék. A lehető legvadabb és a lehető legintellektuálisabb – egy századvégi Jack London. Nőhajhász és szenvedélyes asszonyimádó, szajhagyötrő és futóbolond. A legnagyobb Amerika-gyűlölő amerikai, aki Amerika nélkül képtelen élni. Charles Bukowski – rendőrőrsök állandó lakója, házibulik kidobhatatlan vendége, akit – mégis! – csak akkor lehet kirakni, ha előtte hullarészegre itatják. Hősei is ilyenek, benne és általa megjelenik… (tovább)
Egy vén kujon jegyzetei 105 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 1969
A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Charles Bukowski Helikon · Charles Bukowski Helikon, Trubadúr
Enciklopédia 23
Kedvencelte 12
Most olvassa 9
Várólistára tette 77
Kívánságlistára tette 84
Kölcsönkérné 1
Kiemelt értékelések
Az Egy vén kujon jegyzetei egy ömlesztett valami, töredékek, mozaikok, egy Bukowski gondolatvilág-kivonat, állítólag a korai korszakából. Korai, de nem fiatalon írt művek ezek, hisz Bukowski későn kezdett bele az írásba, legalábbis a prózaírásba. Rongyai mellett táskaírógéppel költözik-menekül egyik helyről a másikra. A vén kujon bizonyítékként szolgál arra, hogy a szerző korábban is próbálkozhatott már a prózával. Van itt útkereső kísérletezés, érezhetjük a jellemző motívumok egész tárházát – önmarcangolás, alkoholizmus, radikális cselekedetek, nyers nyelvhasználat, polgárpukkasztás –, de még láthatjuk a maga hangját kereső író szárnybontogatásait. Más írók hatása is erősen megnyilvánul, mint Kafka vagy Hamigway, de a szerző hitelességére jellemző, hogy nem is tagadja ezeket a befolyásokat. A nők, nem is mint emberek, csak mint az élvezetszerzés eszközei jelennek meg, s mindent a kiábrándultság nihillje borít be. Egy, az általában ismerttől eltérő másik, véglegesen lecsúszott, sehová nem jutó Amerika világa ez, ahol az egyik napról a másikra élés a trend. Nagyon ismerős ez a világ Keruac Úton-jából, sőt Bukowsky találkozik is Keruac-cal és társával Neal-lel, aki gyors véget ér, mint evilági szereplő. De sajna az az idő már – ahogy a fiatalságom is – elmúlt, amikor nekem az Úton világa nagyon bejött, azóta ez a céltalan léhűtés, mely tele van az önpusztító férfiasság felesleges bizonyításaival még poénosan se vonz!
Bűnös vonzalom fűz a sajátos nyelvi megoldásokhoz, a nyelvtan szabályaira szántszándékkal s röhögve hányt fittyel félig már meg is nyert magának. Hátrányai, hogy töredékes, hogy egyes szösszenetek szerepelnek a regényeiben is, és hogy a kora Amerikájának helyzetét taglaló írások nem feltétlenül fogják megmozgatni a mai, magyar olvasót. Szokatlan, meghökkentő hasonlatok teszik élővé és egyedivé a szöveget. Nehezen tudok elképzelni bármit is, ami kevésbé tankönyvszagú Bukowskinál, s ez a bátorság, mellyel nem csupán áthágja az (irodalmi és társadalmi) konvenciókat jelképező korlátokat, hanem azok létezését figyelmen kívül hagyva szemrebbenés nélkül átgyalogol rajtuk, óriási erény.
Mi van benne még? Sok szex, olyan elegánsan – igen, B. elegáns is tud lenni, ha akar – megírva, hogy a felnőtt tartalom jelölőnégyzet bepipálása csak elvétve indokolt, egyszersmind annyira plasztikusan, hogy edényfogó kesztyűben ajánlott olvasni olykor, mert néha forrnak a lapok. (@Nikolett0907, keresed még a Nagy Ő-t erotikusok terén? :))
Úgyhogy B. megint megmutatta, hogy kell nihilről és nyomorról írni explicit szex és hatásvadászat nélkül. Trágárság, igaz, van benne, de mértékkel és érzéssel adagolva. Csak amikor és amennyi elengedhetetlen.
Bár jócskán tartalmaz a kötet kiérlelt, kerek történeteket, ezek nagyrészt mégis jegyzetek, későbbi regények és novellák nyersanyagai. De mi sem jellemzi jobban a zsenit, minthogy ezek a jegyzetek önmagukban is remekül olvashatóak. Bukowski stílusa egyébként is oly reszelős, hogy nála szinte lehetetlen megkülönböztetni a hirtelen papírra vetett ötletet a többszörösen átdolgozott, finomított végterméktől. De ezek a jegyzetek akkor is nagyon durvák. De jók.
Modern Dekameron, vagy fecsegő, mocskos vénember? Én nem tudom. Minden esetre hozza a formáját a vén kujon! És MONDOM: nekem minden húgyos, szaros, perverz története ellenére nagyon bejön. A sorok között rendesen odamondogat, aztán közli: alapjában véve minden egyenértékű, meg aztán lényegében lényegtelen is. Undorító? Szarni rá. Ember vagy, lényegében állat. Nem ezek az igazán embertelen dolgok, hanem a megfagyott, érzéketlen, lelketlen élet, ami nem más, mint a halál.
A Postá-nál azon lelkendeztem, hogy Bukowski fittyet hány* az irodalmi hagyományokra – nos, ez a vén kujon még nem az a Bukowski. (Szerintem sajnos, bár meg kell hagyni, bizonyos szempontból tanulságosabb, mélyebb iromány ez így.) Az Egy vén kujon…-ban ugyanis kapunk csőstől prózai előképeket: a szövegben világosan tetten érhető a beatnemzedék, és többek között (talán elsősorban) a nagy Céline hatása is. Vannak itt kimódoltan meghökkentő hasonlatok és jelzők, szerkesztéstechnikai trükkök**, némi belső monológ – mindenesetre nem érzem még benne azt a letisztultságában szédítő száguldást, ami később jellemzi Bukowskit.
Ettől függetlenül páratlanul színes, érdekes, helyenkét élvezetes olvasmány ez is. A politikus és filozófus Bukowski megismerését kifejezetten fontosnak érzem, bár talán ezek a momentumok voltak a könyv legnehézkesebb epizódjai. Kedvenceim azok a bűnösen kerekded novellák és történetkék voltak, amik megelőlegzik Hank későbbi stílusát – egyikük-másikuk a későbbi regények csírája, többek között a Postá-é. Összességében: ez egy olyan csak rajongóknak összeállítás, amiben nem csak a rajongók fognak örömet lelni.
* Többek között fittyet… bocsánat…
** Mindenekelőtt a mondatkezdő nagybetűk következetes elhagyása. Aminek, hogy őszinte legyek, nem sok értelmét láttam. Mert ha igazán következetes akarna lenni, akkor legyen kis betű a tulajdonnév is, sőt, a központozást is bontsuk fel. Így némi modorosságot érzek benne.
amikor elhoztam a könyvtárból ezt és a nőket, elhatároztam végigolvasom a Bukowski életművet. szép apránként, még a többit is, csak tudjam megszerezni. vicces, hogy a végső lökést a Csavargók dala adta, amelyben szerepel Bukowski utca. töprengtem, tud-e még újat mondani? állandóan piál, nőzik, csavarog, linkeskedik a könyvekben. látszólag nem tud sok újat felhozni, hacsak a formai stílus nem volt különleges. tipikus e.e cummings volt most Bukowski, mindent kisbetűvel ír a neveken kívül. szerintem elég nehézkessé téve az olvasást. megpróbáltam én is így megírni ezt az értékelést, az írás könnyebben megy, mint ilyen szöveget olvasni. az eleje kicsit akadozott, a vége egész jó lett.a legjobb jeleneten, a duci qrvás részen jókat rötyögtem :)) ettől függetlenül nem volt az az átütő, katartikus, „aha” érzést adó, mint a Tótumfaktum, ezért csak 4 csillag és 4,1 pont. tovább folytatom a Bukowski-mániát!
FELNŐTT TARTALOM!!!!
Nagy kedvenc. Az első Bukowski könyvem, és jól el is indította a lavinát!;) Innentől kezdve nekem ő örök szerelem. Nem tudom, mit tudott az öreg, de a maga kő egyszerű módján tabumentesen megírta az ÉLETet, felvállalva azt, aki és ami és ezzel nálam szívbelopós.
„Egyike volt azoknak, akikről legalábbis lerítt: na, egy zseni. Rólam meg ez rítt le: na, egy konyhai kisegítő. Úgyhogy az ilyen alakok kissé mindig $@!% az agyamat.” (Hollywood)
Ez az első kötetet ami a Bukowskitól megjelent itthon, még a 90-es évek derekán. Sajnos mind belsőleg, mind külsőleg kiforratlan. A borító írtó jól sikerült, de rég nem olvastam ilyen féltő gonddal könyvet. Ugyanis bár egy újszerű példányra sikerült szert tennem, de egyszerűen olyan gyatrán van fűzve, hogy nagyon könnyen szétesett. Szóval vigyázni kell rá. Vigyázni kell rá, mert Bukowski egy kincs. Mert tényleg az. Valami olyat adott az irodalomban amit rajta kívül kevesen. Ő az öreg, lecsúszott alkoholista író akit a lovin, a nőkön és az alkoholon kívül talán még az irodalom érdekel. És ez nagyjából fedi is a valóságot.Nem akar többnek látszani annál ami. Merész és őszinte.
Ez a kötet kicsit zanzásított egyvelege annak, hogy (szörnyen megfogalmazva) „mit is tud Bukowski”. A könyv nyelvezete így húsz év távlatából itt-ott már nem nevezhető a legjobban eltaláltnak. Ennek ellenére abszolút élvezhető. Miaz hogy! Erre a kötetre is igaz ami a többi Bukowskira. Lehet utálni, lehet szeretni, de közömbösnek lenni nehéz a „vén kujonnal”.
Bukowskit a költészetéből ismertem meg, ahol a Bluebird és a Friendly Advice to a lot of Young Men mai napig maradandó nyomot hagyott bennem.
Ezután a prózáját olvasni hatalmas pofáraesés volt. Ahogy saját szereplői, vagy gondolatai kimondják a könyvben, RONDA amit ír, és rondául is írja le.
Ahogy haladtam előre viszont, megtaláltam a találóságot, és az érzékenységet is a szövegben. Illetve nem lehet nem észrevenni azt a vaskos stílust, ami szintén megszeretteti magát, és kifejezetten lírikus helyenként.
A kötetnek van egy kiábrándító ereje, ez tény, de van egy érzésem, hogy ez egyrészt tükrözi Bukowski képét a világról, másrészt keménykedés az olvasó felé. A kötet végefeli fagyott ember gondolatokból spoiler világosodtam tán meg a legjobban, miért is uralkodik a nemtörömség a legnagyobb fertő és szenvedés iránt is a könyvből, de nem is zavarnám le a dolgot, hogy ez a végső dimenziója Bukowski karakterének.
Éppen ezért, bár ezt, mikor félbehagytam a kötetet, nem gondoltam volna, beneveznék még egy körre ezzel a részeges pacákkal a jövőben. Arra, hogy kell-e Bukowskit olvasni, egy bizonytalan nemmel felelnék, de az biztos, hogy ezt a stílust és tartalmat nem képes hozni akármelyik író.
Love is a Dog From Hell c. verseskötete után, mely még várat magára, ezen regénye érdekelt leginkább Bukowskinak. Egy los angelesi újságba írt cikkeinek összessége, mely egész addigi életéből ragad ki átfogó pillanatokat. Ahogy ír, utánozhatatlan; egyszerre nyugtalanító, mocskos, és olvasás közben ott motoszkál az olvasó fejében, hogy kezet akar majd mosni, miután egy ezt és így leíró könyvet fogott – legalábbis én így viszonyulok a piszkos realizmusához ,– miközben mélyenszántó, lélekformáló sorokba fut bele, nem is olyan szórványosan. Utánozhatatlan, hiszen ezek a saját élményei, de mégsem csak rá jellemzőek, különben az olvasói nem botlottak volna bele változatos mértékben önmagukba a lapok között. A semmiből előbukkanó, szenvedélyes, heves szöveghullámai a könyvnek letehetetlenné teszik. Fejleszti a kritikus olvasást.
Népszerű idézetek
apád goromba volt veled?
nem tudom, uram.
ezt hogy értsem?
gondolom, hogy nehéz összehasonlítani. tudja, nekem csak egy apám volt.
odakint a világ forog, akár a napon ragyogó, gyönyörű citromfát körülpisáló kutya.
233. oldal
az entellektüell olyan ember, aki az egyszerű dolgokat bonyolultan mondja el; a művész olyan ember, aki a bonyolult dolgokat egyszerűen mondja el.
214. oldal
a buli jelentése: a boldogság útjainak meghosszabbítása. két dollárért és pár nikkelért megvásároltunk egy egész szobányi beszélgetést és villanyfényes hangulatot hat vagy hét fő számára.
anyu fejvesztetten rohant végig az utcákon, és mindenkinek elmesélte a történteket: az újságosoknak, a gyümölcsárusoknak, a kocsmárosoknak, a hibbantaknak, a szadistáknak, a motorosoknak, a perverzeknek, az extengerészeknek, a prostituáltaknak, a kéregetőknek, Matt Weinstock olvasóinak és így tovább és így tovább, az ég pedig kék volt, a kenyeret papírba csomagolták, anyu szeme pedig évek óta először megint sugárzott a szépségtől. de a halál tényleg unalmas, unalmas, tigris és hangya sem tudja, miért, az őszibarack meg sikítani fog egy szép napon.
74-75. oldal
Hasonló könyvek címkék alapján
- Kathryn Stockett: A Segítség 96% ·
Összehasonlítás - Stephen King: A halálsoron 96% ·
Összehasonlítás - Lorenzo Carcaterra: Pokoli lecke 97% ·
Összehasonlítás - Daniel Keyes: Virágot Algernonnak 96% ·
Összehasonlítás - John Steinbeck: Kék öböl / Szerelem csütörtök / Égi Mező 98% ·
Összehasonlítás - Irwin Shaw: Gazdag ember, szegény ember 94% ·
Összehasonlítás - John Steinbeck: Édentől keletre 94% ·
Összehasonlítás - Leila Meacham: Szitakötő 95% ·
Összehasonlítás - Kathrine Kressmann Taylor: Címzett ismeretlen 95% ·
Összehasonlítás - Kristin Hannah: Menekülés Alaszkába 94% ·
Összehasonlítás