A ​semmitől délre 104 csillagozás

Charles Bukowski: A semmitől délre

Azok, akik eddig – nyilvánvalóan merő véletlenségből – még nem találkoztak Charles Bukowski műveivel most kivételesen szerencsés helyzetben vannak. A Cartaphilus kiadó Charles Bukowski-életműsorozatának legfrissebb darabja, A semmitől délre című novelláskötet történetei ugyanis kiválóan alkalmasak arra, hogy velük kezdjük meg a 20. század egyik legnagyobb írójával való ismerkedést. Kegyetlenül igazak, nevetségesen szörnyűek, fájdalmasan valóságosak és mindeközben valahogy mégis: egyszerűen felemelőek.

Eredeti megjelenés éve: 1973

>!
Cartaphilus, Budapest, 2009
248 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632661018 · Fordította: Pritz Péter

Enciklopédia 6

Szereplők népszerűség szerint

Henry Chinaski


Kedvencelte 17

Most olvassa 9

Várólistára tette 72

Kívánságlistára tette 81

Kölcsönkérné 4


Kiemelt értékelések

Tarja_Kauppinen IP>!
Charles Bukowski: A semmitől délre

Nem tudok betelni vele. A meghökkentően eredeti szóképeivel, az éleslátásával. Ilyen vagy olyan mértékben mindenki szemüvegen keresztül szemléli a világot, ez a szemüveg pedig általában a rózsaszín valamely haloványabb, avagy intenzívebb árnyalatában pompázik, hiszen a valóság kellemetlen, taszító, ronda. Nem szeretünk aranyérről és anyagcseréről olvasni, pláne nem olyan képszerűen, hogy megjelenik előttünk pixelről pixelre minden. Viszont itt van végre valaki, akinek az objektívje nem torzít, semmit sem mutat szebbnek, jobbnak, illatosabbnak, szőrtelenebbnek, és nem próbál tapintatosan szemet hunyni a kellemetlen dolgok létezése felett.

Bukowski olyan, mint egy korty tiszta víz. Mint amikor napi kétszer öt gyógyszert kellett szednem a derekamra, és ettől egy hétig olyan kómás voltam, hogy néha random elaludtam. Aztán jött a bukowskiszerű kijózanodás érzése, amikor leálltam a gyógyszerekkel, és ettől megszűnt zsibongani a fejem és zúgni a fülem. Egyszerre kitisztult a kép, és végre megint olyannak láttam mindent, amilyen valójában. Nem egy valag fájdalomcsillapító által letompított világban ténferegtem végre. Persze a fájdalomcsillapítás megszűntével a fájdalom is visszatért, ez azonban még mindig jobb volt, mint szelektíven érezni.
A mai kor embere viszont mintha direkt szeretne szelektíven érezni. Kiszűrni a kellemetlenségeket, és csak azt venni észre, ami tetszetős. Lópikulát. Akárhogy is, Bukowski egy nagy kijózanodás, ráeszmélés a világra a maga teljes valójában. Ebből a kötetből néhány novella más formában ismerős volt a regényeiből, csak ezért vonok le fél csillagot, egyébként még mindig páratlan, örök kedvenc.

olvasóbarát >!
Charles Bukowski: A semmitől délre

„ Bárki megmondja, nem vagyok túl kedves ember. A fogalmat sem ismerem. Mindig is a gazembereket, a törvényenkívülieket, a szemétládákat bírtam.”

A kötet ennek az állításnak a bizonyítása sokféle írói eszközzel. Szokásommá vált újabban, hogy megnézem az író képét, akitől éppen olvasok. Ebben az esetben éppen azt az arcképet láttam, amire a kötet írásai alapján számítottam. Eléggé szekercével faragott figura, akin tagadhatatlanul látszik annak az életnek az összes nyoma, amiről a könyveiben ír (habár nekem ez volt tőle az első). Henry Chinaskit, aki az alteregója, nem könnyű szeretni, de mégis jó olvasni. Előkelő nők és lecsúszott alkeszek bőven szerepelnek minden írásában, majd váratlanul megveri bokszban Hemingwayet, aki ugyancsak nem volt kispályás, és közben mellesleg kiderül, hogy ez a fura figura ír. Azt, hogy író lenne, talán sosem említi, pedig akasztott emberen kívül elég sokféle elfoglaltsága volt. Ez a huszonkilenc történet nagyon különböző érzelmeket válthat ki az olvasóból. Ezt az életet „élni sem lehetett könnyű, hát még megírni.” Neki sikerült.

Kozmikus_Tahó>!
Charles Bukowski: A semmitől délre

Hasogat a fejed a másnaposságtól, de felkelsz, átvánszorogsz pár földön alvó haverfélén, akiknek nem emlékszel annyira a nevére, de azt tudod, hogy jófejek és kimész közöttük, WC – t keresel, mert nagyon kéne sz*rni, aztán meglesz, fürdőszobás, egybe' van így a retyóval az egész, de már van bent valaki, valakik, két csávó csókolózik, ők a házigazdák, valahol a szomszédban Hiperkarma dal szól ilyen prüntyögősen:
"Itt akármerre mész felejtőt találsz, eltűnsz innen.
Itt akármit csinálsz mindig ez fogad, hogy belehalunk.
Mind."
nem válnak szét, mikor meglátnak, csak arrébb húzzák egymást, belépnek a zuhanyzóba, smárolnak tovább, te lesz*rod, de a sz*rást nem, az nagyon kéne már, szédülve megkapaszkodsz, mint valami elb*szott pókember, a falnak támaszkodva tolod le a gatyád, látod, hogy letépődött az egyik szára az éjjel valahogy, jön a bugyi, büdös vagy, vagy csak a környezet hányadék, lényegtelen, már jön is, jó hosszan, majd undorítóan kellemeset placcsan, lehunyod a szemed, mert most minden jó, minden szép.

~
A fenti élményt képzeld el némileg költőibben és humorosan és több nővel, férfival, vagy nem is tudom, a lényeg az, hogy Bukowski remek. F*szt remek, gecijó, na így már valódibb, de lehet simán jó is, csak igyál hozzá valamit.
Művelten műveletlen. Műveletlenül művelt. Van benne élet. A novellákban. Meg Bukowskiban is, persze. Élményszámba megy, de ha nem akarjátok elolvasni, csak menjetek el egy szakadtabb haverral valahová, egy fél évre, vagy többre, élni vagy halni. Az is jó lesz.

9 hozzászólás
SteelCurtain>!
Charles Bukowski: A semmitől délre

A kőkorszakba tűnő általános iskolás emlékeim szerint észak mindig a térkép felső oldalának közepén található. Ha szemügyre vesszük Bukowski elbeszéléseinek gyűjteményét, akkor a címlap tetejének közepén egy üres lepedőt látunk. A mértani közepet leginkább egy gyűrődés közelíti meg, azonkívül a tökéletes semmi. No most ha ettől a semmitől délre tekintünk, akkor máris ráleltünk Bukowski elsőrendű témájára. Meg a másod-, harmad-, század- és ezredrendűre is. Bukowski ugyanis vélhetőleg mindent ennek lát, vagy legalább is ezen keresztül lát. S a legjobb indulattal sem állíthatom, hogy írásai fennkölt himnuszok lennének. Több-kevesebb trágárság is előfordul benne.
No jó, a kevesebb csak amolyan parlamenti szófordulat, melyet nem kell komolyan venni. Tehát több. Annyira több, hogy folyamatosan átlépi az obszcenitás határát. Felszínes megközelítéssel agysorvadásos hímsovinisztának vélhetnénk a szerzőt.
De ha végig megyünk történetein, egy borzasztóan szenvedő embert találunk. Egy embert, aki próbál alkalmazkodnia a kor anyagias szelleméhez. Minden üzlet. Az emberi kapcsolatok is. Szerelem, szex, barátság kizárólag könyvelési tétel, értékét pusztán az határozza meg, hogy a tartozik, vagy a követel oldalon mutatkozik e aktívum. A társadalom behunyja szemét, és áldását adja erre a korszellemre. Bukowski kinyitja a szemét és hányingere támad. Másnaposan és betegen, vágytól gyötörve és megcsömörlött érzékekkel mesél egy katasztrófa sújtotta vidékről, az ember birodalmáról. Egy sajátosan izolált világról, ahol semmi sem akadályozza a fizikai érintkezést, de láthatatlan válaszfalakba ütköznek az útjukra bocsátott üzenetek és egyéni gondolatok.
Tökéletes korrajza huszadik századnak. A jelennek meg az, hogy nosztalgiával gondolhatunk Bukowski sötét világára

Chöpp >!
Charles Bukowski: A semmitől délre

A regényei még mindig sokkal jobban tetszenek. A novellákat igazság szerint sokkal lassabban kellett volna olvasnom (heti 1-2 db), de sajnos nem tehettem meg, mert könyvtári könyv, és határidős.
Így csupán 4 csillagot tudok adni. Számomra túl Sok(k) volt ez most.

tgorsy>!
Charles Bukowski: A semmitől délre

Ez nekem most nagyom bejött. Jókor, jó helyen, jó időben. Eddig ez volt a legjobb Bukowski amit olvastam. A novellák nagy része olyan stilusgyakorlatnak tűnik.
Nem ez így pontatlan. Olyan érzésem volt, mintha B. meg akarná mutatni így írtok ti. De nem paródiák. Van köztük Hemingway, Fitzgerald, Capote, Flannery O'Connor, Keroac, stb. (és akiket fel sem ismertem).
Fog egy írót, annak a témáját és stílusát és az egészet „bukowskiasítja” , és ettől lesz az egésznek egyrészt egy „AHA” élménye, meg egy döbbenetesen jó novella, és nem érzed azt, h. plagizál, hanem, h. hozzáad és kiterjeszt és összegez.
És állati jók.
Végre egy író akinél az emésztésnek nem csak az inputját, hanem az outputját is olvashatjuk.
Nincs aranyerem, de ollllan érzékletesen tárja elénk az ezzel járó kínokat!!! Ez az igazi prevenció

Eszter01>!
Charles Bukowski: A semmitől délre

Az eddig olvasott Bukowski könyvekhez képest ezt gyengébbnek találtam. Volt benne egy-két novella, ami egyáltalán nem tetszett, amelyik pedig nagyon is tetszett, az kevés volt. Abból a sztoriból én egy egész könyvet szerettem volna kapni.
Viszont amit megfigyeltem, a leghamarabb a Bukowski könyveket olvasom el. Annyira könnyen veszi be az agyam, mintha a betűket egy cérnaszálra felfűzve az egyik fülemen be, a másikon pedig kihúznám, az agyam pedig mindeközben értelmezné a szöveget.

jonny78>!
Charles Bukowski: A semmitől délre

Értékelés helyett:
Valaki megkérdezte tőlem, miért olvasok Bukowskit, ha olyan csúnyákat ír.
– Mert szépen ír csúnyákat – válaszoltam.
Erről van szó!

Tirpák>!
Charles Bukowski: A semmitől délre

Hát igen. Szokás szerint nem az élet felmagasztalása a téma Bukowskinál. Vagyis de. De nem a szokványos módon. Szóval inkább lemagasztalás ez. Földhöz vág és lent tart, hogy szemléljük más perspektívából is világunkat. Ugyan hagyjuk azokat a ködös fellegeket…
Újabb remekmű. Pusztítóan jó!

>!
Cartaphilus, Budapest, 2009
248 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632661018 · Fordította: Pritz Péter

Népszerű idézetek

BoJack >!

– Vajon van olyan ember, aki megérti az alkoholistákat?
– Az alkoholisták.

55. oldal, Egypár alkesz

BoJack >!

– A végén mind egyedül maradunk – mondta Joe.
– Ezt hogy érti?
– Úgy, hogy teljesen mindegy, hogy egy kapcsolat milyen szexuálisan, vagy milyen érzelmileg vagy mindkettő egyszerre, úgyis jön a pillanat, amikor vége.
– Hát ez elég szomorú.
– Persze hogy az. Szóval eljön a napja, amikor vége. Akkor vagy szakítanak, vagy fegyverszünetet kötnek, és attól fogva úgy élnek együtt, hogy semmit sem éreznek egymás iránt. Szerintem akkor már jobb egyedül.

11-12. oldal, Magány

tgorsy>!

[…] akinek nincs pénze, annak zárva tart az igazságszolgáltatás…

p.: 56 (Cartaphilus,2009)

BoJack >!

Néha előfordul, hogy jelentéktelen kis emberek, ha sokáig maradnak egy helyen, kivívnak maguknak némi elismerést és hatalmat.

52. oldal, Egypár alkesz

BoJack >!

Sokféleképpen hiányozhat az embernek egy jó kapcsolat.

33. oldal, Így nem jutunk a mennybe

BoJack >!

[…] és mi jobb lehet annál, hogy az ember valaki mást boldoggá tesz?

244. oldal, Egy férfi vallomásai, aki elég őrült ahhoz, hogy bestiákkal éljen együtt

BoJack >!

Egy jó asszony a legjobb dolog a világon.

55. oldal, Egypár alkesz

1 hozzászólás
tgorsy>!

…beköltöztem az agyamba, és ott elbújtam.

p.164 (cartaphalius, 2009)

BoJack >!

15 vagy 20 éve volt már aranyerem; amellett perforált gyomorfekélyem, rossz májam, keléseim, pánikrohamaim, többféle elmebajom, de az ember megy tovább, és csak reméli, hogy nem egyszerre hullik majd szét az egész élete.

198. oldal, A világ összes segglyuka plusz az enyém

1 hozzászólás
BoJack >!

Kórházak, börtönök, kurvák – ezek az élet egyetemei. Több diplomám is van.

223. oldal, Egy férfi vallomásai, aki elég őrült ahhoz, hogy bestiákkal éljen együtt


Hasonló könyvek címkék alapján

Bret Easton Ellis: Az informátorok
Tar Sándor: A 6714-es személy
Flannery O'Connor: Alig akad ma jó ember
William Faulkner: Hajnali hajtóvadászat
Karig Sára (szerk.): Égtájak 1976
J. D. Salinger: Kilenc történet
J. D. Salinger: Alpári történet Esmének, szeretettel
Domokos János (szerk.): Huszadik századi dekameron I–II.
Kuczka Péter (szerk.): Ötvenedik
Sherwood Anderson: Winesburg, Ohio