Te… ​voltál 61 csillagozás

Nincs uralmad semmi fölött
Charles Benoit: Te… voltál

Kyle Chase átlagos amerikai középiskolás egy átlagos amerikai kisvárosban. Értelmetlennek érzi a tanulást, üresnek a családjával folytatott panelpárbeszédeket, céltalannak még a haverjaival való lötyögést. Mert a haverokhoz is csak jobb híján csapódik. Tartalmatlan az iskolában töltött idő, de ugyanolyan tartalmatlan és üres volt a nyári szünet is. Csak két ember érdekli a világon, az egyik a kishúga, a másik Ashley, akibe – talán – szerelmes, de nem mer úgy közeledni hozzá. A céltalan üresség lassan az erőszak közelébe sodorja: kisebb-nagyobb csínyek, betörés, így legalább éri valamilyen inger. Ekkor jelenik meg az iskolában a furcsa Zack. Egyszerre vonzó és taszító egyéniség, mindenkivel jóban van, és mindenkit kiismer. Kiderül, annak is vannak gyenge pontjai, aki azt hiszi magáról, rajta nincs mit kiismerni. Kyle céltalan mindennapjai hirtelen különös irányt vesznek.

Eredeti megjelenés éve: 2010

Tagok ajánlása: 16 éves kortól

A következő kiadói sorozatban jelent meg: TABU könyvek

>!
Móra, Budapest, 2012
160 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789631191936 · Fordította: Puller István

Kedvencelte 5

Most olvassa 6

Várólistára tette 74

Kívánságlistára tette 76

Kölcsönkérné 5


Kiemelt értékelések

>!
Nikolett0907 P
Charles Benoit: Te… voltál

Charles Benoit: Te… voltál Nincs uralmad semmi fölött

Na kérem…nem gondoltam volna, hogy valaha is eljön az idő, mikor ilyet írok egy történetről.
Őszinte leszek, utáltam az egészet úgy ahogy van!!!!!

Először is azért ugrottam neki, mert adott egy molytársas, amit imádok és a csapatért mindent elvet vallom. :)
Ugye a mostani feladatok egyike, hogy 80 % alatti történeteket olvassunk. Így futottam bele, ebbe a sz@rba is. Nem kenyerem a trágárság, de mára elegem volt így is…tetőzte eme „gyöngyszem” is.

Két pozitívuma van.
Az egyik a rövidsége, megkímélt az adott körülmények között, hogy falnak menjek.
A másik, hogy érzem az igyekezetet az író részéről, mégis halovány…legalább is eme történetben.

Igaz szórványosan felcsillant a szemem, de lehet csak a fény tükröződése zavart be a váróteremben.
Nagyon hangulat rombolónak éreztem, bár többnyire szeretem ezt, itt mégis zavart.
Érdekesnek találtam ezt a lusta, semmit nem akarok az élettől való felfogást. Nem most voltam ennyi idős, de vagy nagyon más szelek fújtak, vagy az én arcomba fújt bele és nem érzékeltem ezt a „semmit”! Nem gondolom, hogy hiteles lenne. Tény a lustaság fő jellemző,mégis ebben a korban, mindenkinek vannak apró – cseprő vágyai, tervei.( Akár az egész napos henyélés is ide értendő, vagy befonjam a hajam vagy ne stb. )

A csapongása kimagasló volt, a sehova nem tartozom, de mégis.
Valahol megértem, mert mind egyforma, irritáló arcokkal volt tele a könyv, kivéve Ashley-t, őt kedveltem.
Aztán volt „szerencsém ” megismerni Zack – et. Nos ezt a kölyköt a legszívesebben képen töröltem volna.Mások megalázása szórakoztató? Szerintem nagyon NEM! Utálatos személyisége van, és erős lehet, de szerintem beteg. Undorító volt, ahogy mások életével játszott.

Az egy csillagot azért adom, mert papírra lett nyomtatva (szegény fa), illetve az író „megküzdött” érte.

Szóval nem folytatom, elolvastam…(de minek?).
Azt hiszem a jövőben kerülni fogom ezt a kötetet…….

>!
GytAnett P
Charles Benoit: Te… voltál

Charles Benoit: Te… voltál Nincs uralmad semmi fölött

Nagyjából a második oldaltól kezdődően utáltam ezt a könyvet. Elmondani sem tudom, hogy mennyire irritált az, hogy E/2-ben lett megírva. Gyűlöltem a hangulatot. Nem tudom, mikor olvastam utoljára ennyire deprimáló könyvet. Komolyan azt éreztem, hogy mély depresszióba fogok zuhanni.
Számomra hihetetlen, hogy egy kamasznak ennyire ne legyenek életcéljai, ennyire ne akarjon semmit sem kezdeni magával. Tudom, a kamasz kor a lustaság kora, ez tudományosan bizonyított tény, de akkor sincs Kyle-ban egy kicsi igény sem arra, hogy valaki legyen? Most tényleg?
Lényegében nincsenek barátai, mert a régiek másik iskolában tanultak tovább, így tudatosan nem keresi őket, mert irigykedik rájuk (lényegében). Jobb híján egy csapathoz odacsapódik, de abszolút nincsen a tagokról jó véleménnyel. Megértem, én sem voltam. Ashley-n és a húgán kívül senki sem érdekli. A szülei csak járatják a szájukat és ennyi.
Aztán megjelenik az iskolában Zack. Atya ég, ez a gyerek! Az első pillanatban töröltem volna képen, amikor elkezdte a kortársait magázni! Szörnyű személyisége van, konkrétan szerinem pszichiátriai eset. Gusztustalan, hogy mások életével játszik.
Volt, aki azt írta, hogy neki nagyon tetszett, mert az író nagyon megfogta a kamaszok lelki világát. Nem tudom. Vagy én forogtam nagyon más társaságban, vagy tényleg nem tudom, de mi nagyon nem ilyenek voltunk.
Magam is meglepődtem, hogy a végén felkerekedett 2 csillagra, mert végig felet akartam neki adni. De az utolsó 20-30 oldalra valahogy elkapott a gépszíj. Már annyira feszített volt a menet, a hangulat, hogy magával sodort, nagyon kíváncsi voltam. A vége meg… nem volt túl meglepő. spoiler

4 hozzászólás
>!
K_A_Hikari
Charles Benoit: Te… voltál

Charles Benoit: Te… voltál Nincs uralmad semmi fölött

Valami rövid olvasmányt kerestem, olyat, ami jó időtöltés.
Emlékeztem, hogy a Tabu könyvek rövidek és a Célvonal meg a Soha senkinek még tetszett is.
Ez nem.
Ezt hamar meguntam, az utolsó hatvan oldallal rendesen küszködtem.
Depressziós, vontatott, és amikor történt valami akkot se történt semmi.
Ez most nem igazán sikerült megírni

3 hozzászólás
>!
Rhyen
Charles Benoit: Te… voltál

Charles Benoit: Te… voltál Nincs uralmad semmi fölött

Szinte már eltompultam a rengeteg átlag szerelmes könyv miatt, borzasztóan untatnak, még a jónak tűnők is sablonosak (minek olvasom? jó kérdés…), erre leemelem a könyvtárban az egyik polcról ezt a könyvet, elkezdem olvasni, talán pont azért, mert rövid – ebben sokkal több elgondolkodtató dolog van, mint egy sorozatban.
Szerintem érdemesebb lett volna hosszabban kifejteni, mi vezetett a végéhez. Már eleve az E./2. személyű elbeszélés is kizökkenti az olvasót a megszokottból, plusz jön a téma, amiből nem lesz unalmas szerelmi maszlag, ahol a csaj lúzer, a pasi meg papucs. (Habár ez nem igaz… hmm, Kyle eléggé papucs – de na, akkor sem olyan, mint a legtöbb mai könyv.)
Engem néha nagyon zavart az E/2, nehezen tudtam azonosulni a főszereplővel, akinek belekényszerítettek a bőrébe (ez már nemi erőszak), egyáltalán nem hasonlítok rá. Mindenesetre felüdülés volt valami újjal, nem megszokottal találkozni.
Szerintem elgondolkodtató a történet, főleg az utolsó oldalakon. Végig az olvasás során voltak kisebb utalások, hogy minden meg fog változni, méghozzá valamilyen tragédia formájában – és így is meg tud lepni. Nem azért, mert teljesen kiszámíthatatlan, nem. Önmagában a tény, hogy az író arra kényszerít, hogy spoiler – hát, ez zseniális.
Nekem most ez nagyon jól jött. Ha a dühöt meg az egyebeket nem is, de az ürességet abszolút átéreztem. Szerintem érdemes ennek a könyvnek esélyt adni.

>!
Adrirawia
Charles Benoit: Te… voltál

Charles Benoit: Te… voltál Nincs uralmad semmi fölött

Te…voltál
Egy kis magyar szójáték.
Voltál…
Szóval, a könyv nagyon príma, főleg a téma amit feldolgoz. Az egyetlen furcsaság számomra az E/2-ben való olvasás, ugyanis szokatlan a sok E/3-ashoz vagy E/1-hez.
Egy picit lehet,hogy figyelnem kellett volna a részletekre, tudhattam volna, hogy a végén ez lesz.
Maga a történet szomorú. Adott Kyle, utána egy pszichopata gyerek, kyle „barátai”, és végül Ashley, a szerelme.
Ahogy lassan csúszik szétfelé Kyle… Legalábbis az én érzéseim szerint, egyszerűen szomorú.
Ő sem tudja mibe rohan bele, de belerohan. És puff.
Senki nem érdemelte volna ezt. Senki.
Isten ment a Zack féle barátoktól.

>!
Nilla I
Charles Benoit: Te… voltál

Charles Benoit: Te… voltál Nincs uralmad semmi fölött

Még egy ilyen deprimáló, depressziós, lehúzó könyvet én nem láttam. Tomboltam, hogy minek kell az ilyet egyáltalán megírni, kiadni? De most belátom, biztos jó ok volt rá. Ha más nem, elrettentő példa.
Örülök, hogy a könyvtárunk áldoz ezekre a tabus könyvekre (ez a második, de egy darabig az utolsó is a kezemben), mert én nem tennem meg olvasóként, az is biztos.

16 hozzászólás
>!
s_zsófi
Charles Benoit: Te… voltál

Charles Benoit: Te… voltál Nincs uralmad semmi fölött

Ez egy nagyon érdekes könyv volt, és ezt most nem azért mondom, hogy próbáljak valami szép szót találni arra, hogy rossz vagy unalmas lett volna. Na jó, de…. Egy kicsit érdekes volt, mert rengeteg kérdést boncolgatott, de…

Őszintén, tabu könyv létére elég könnyű olvasmány volt egészen az utolsó pár mondatig, de nem hiszem, hogy mindenkit ugyanolyan erővel csapna mellbe a könyv végén kiderített pár információ, mint engem, aki pontosan tegnap délután panaszkodtam egy barátnőmnek valakiről, akit a barátomnak hittem, de kiderült, hogy hosszú évek óta spoiler, így a könyv végén igazán felhúztam magam, de nekem valahogy nem volt depressziós meg lehúzó a hangulata, talán mert ebben élek minden nap…. De még így sem kapott el annyira ez a sötét hangulat, pedig nagyon nagyon hajlamos vagyok „bedepizni” mindenen, még egy fekete kapucnis pulcsin is, ha úgy hozza az élet. Nem az én könyvem volt, na. (Tuti az E/2 meg a T/2 miatt, de ezt majd később.)
Csak mint a való világban, ebben a könyvben is totál vak voltam mindenre, ami történt, a fülszöveg alapján pedig arra számítottam, hogy bűntényekkel és egy lassan megromló erkölcsű fiúval fog foglalkozni a kötet, erre kapunk egy alapból elég összedobott történetecskét pár mellékszállal, és egy totál homályos befejezést, amit pár utalásból tudunk kikövetkeztetni a végén.
Sőt, most nagyon gáz lesz amit írok, de az volt az egyetlen értelmes gondolatom a könyv végén, hogy ha spoiler

És amúgy az egész fülszöveg egy nagy kamu, mi ez a „csak két ember érdekli” duma? Mindenki más véleménye jobban érdekli, mint kellene, és ez totál nyilvánvaló a könyvben, a húgával az egész könyvön át egyetlen (vagy kettő?) közös jelenet van, ami nem is számít mert senkit nem érdekel amúgy sem, Ashley meg „legjobb barátjaként” nem igazán azt a szerepet tölti be a kötetben amit én akár barátságnak neveznék…

Meg tegyük hozzá, hogy ez az E/2 is borzasztóan kizökkentett, én nem vagyok képes azonosulni egy szereplővel, végig azt éreztem, hogy az író a számba akarja rágni az összes tettet, „Igaza van Maxnek, mind tudjátok, de azért csak mentek tovább a keskeny fénypászma irányába.” hát én sehová nem megyek ugyan… Na jó, mentem, néhány órára leléptem az olvasástól mert borzasztóan untam a közepét, de ez titok.

Nem is folytatom inkább.

>!
Fleur_Rouge_Cerise
Charles Benoit: Te… voltál

Charles Benoit: Te… voltál Nincs uralmad semmi fölött

Hát ez valami brutálisan megterhelő könyv volt szellemileg. Egy nagyon nehéz témát dolgoz fel, hogy az ember minden apró kis lépése, melyről azt hiszi, hogy nem fontos, nagyon is fontos és akár komoly következményei is lehetnek.
A könyv E/2-ben íródott, ami nekem nagyon nem tetszett, egyenesen furcsa volt.
Az állandó melankolikus hangulat ellenére, a könyvnek van egy sajátos humora, ami kicsit feldob és nincs állandó sírhatnékunk olvasás közben.
A karakterek jelleme eléggé meglepett, nagyon jól leírja a mai gimis hierarchiát, kissé eltúlozva, felnagyítva, például, egy olyan lelkiismeretes lány, mint Ashley, soha nem menne le kurvába, akármennyire is rossz gimnáziumba jár.
A könyv vége csavaros és valóban maga a vég, mely megmutatja, minden tettnek hatalmas következménye van.


Népszerű idézetek

>!
Fleur_Rouge_Cerise

– Jól nézel ki. Hogyhogy kiöltöztél?
Ez két dolgot jelenthet:
1. Az a véleménye, hogy jól nézel ki.
a. Ez a legjobb dolog, amit hosszú idő óta mondtak neked.
b. Anyukád is ugyanezt mondta, mikor kitett a kocsiból.
c. De ő az anyukád, úgyhogy az nem számít.
2. Azt hiszi, most ki vagy öltözve.
a. Ezek szerint számon tartja, mit szoktál általában hordani.
b. Ugyanakkor azt is jelenti, hogy abban, amit általában hordasz, szerinte úgy nézel ki, mint egy csöves.

94. oldal

Charles Benoit: Te… voltál Nincs uralmad semmi fölött

>!
Zofié

10:42-kor ezek a dolgok vannak az öltözőszekrényedben:

– két egyforma történelemkönyv; az egyik a tiéd, a másikat találtad, és azt hitted, hogy a tiéd (…)
– egy francia-angol szótár, ami érdekes, mivel te spanyolos vagy
– (…)
– három toll (az egyik ír is)

140. oldal

Charles Benoit: Te… voltál Nincs uralmad semmi fölött

>!
molybaba

Kakukktojás. Karikázd be azt a képet, amelyik nem illik a többi közé!
Egy kutya, egy asztal, egy fiú és egy ló képei láthatók a lapon. Pagie összeszorított öklébe vett ceruzával, remegő vonallal a fiút karikázta be. A tanár piros filctollával lendületes karikát rajzolt az asztal köré, és szomorú szmájlit biggyesztett Pagie megoldása mellé.
– Ezt elrontottam – mondta Pagie, és a lapra mutat. – az asztalt kellett volna bekarikázni, mert a kutya, a fiú és a ló mind élnek, az asztal meg nem.
– De miért a fiút választottad?
Vállat von.
– Az összes többinek négy lába van, neki meg kettő. De az nem jó.
Legszívesebben elmondanád neki, hogy legalább olyan jó a válasza, mint a „helyes” válasz, ha nem jobb. Legszívesebben elmondanád neki, hogy az egész hülye feladat az, ami nem jó. Hogy az egyetlen, amit megtanulnak belőle, hogy csak egyféleképpen lehet gondolkozni, egyféleképpen lehet viselkedni, hogy mire elérnek a középiskolába, első blikkre rávághassák valakire, hogy jó fej, vagy stréber, vagy izomagy, vagy kapucnis. Így ha valaki saját magától kezd el gondolkozni, rögtön csodabogárrá válik;ha mondjuk zakóban megy iskolába, azonnal kilóg a sorból.

81-82. oldal

Charles Benoit: Te… voltál Nincs uralmad semmi fölött

>!
molybaba

– Osszál, szorozzál és megkapod a választ – mondja Mr. Bundinger, és ujjával egy hosszú sor egyenesre mutogat. (…)
– Szóval, Kyle, ebben a félévben az összes házi dolgozatodra számítok.
– És akkor átmegyek?
– Jelenleg 34,6%-os az átlagod ebből a tárgyból. Nincs kizárva, hogy ha összeszeded magad, feltornászhatod 50-55%-ra.
– És akkor átmegyek?
– 65%-tól mész át.
Úgyhogy osztasz, szorzol.
És arra jutsz, hogy ebben a félévben innentől egy szalmaszálat sem teszel keresztbe amerikai történelemből.

141-143. oldal

Charles Benoit: Te… voltál Nincs uralmad semmi fölött

>!
Adrirawia

A szüleid leggyakoribb beszólásainak tízes slágerlistája:

1. Akkor most egész nap mást sem fogsz csinálni, csak azt a rohadt gépet nyomkodod?
2. Ennyi idős koromban én két helyen is dolgoztam.
3. Egyszer az életben vegyél már fel valamit, amiben nem úgy nézel ki, mint valami ágrólszakadt!
4. Halkítsd már le! Egészen idáig elhallatszik.
5. Most komolyan ezt akarod enni vacsorára?
6. Megcsináltad a leckét?
7. Nyisd már ki rendesen a szádat, egy szót sem értek.
8. Már megint mit csináltál?
9. Azért, mert az mondtam.
10. Nem.

28. oldal

Charles Benoit: Te… voltál Nincs uralmad semmi fölött

>!
Gregöria_Hill

Régebben rengeteget olvastál, főleg horrort meg kardozó pasikról és krómtangás nőkről szóló fantasyregényeket. Egy darabig a mangák is bejöttek, de mióta valami egyház aktivistái zargatni kezdték az egyetlen könyvesboltot, amelyik ilyesmit tartott, csak olyan gyermekded képregényeket árulnak, amiken a pápa is bealudna.

43-44. oldal

Charles Benoit: Te… voltál Nincs uralmad semmi fölött

1 hozzászólás
>!
kissüti

Lehet, hogy az élet mégsem faltól falig szívás.

115. oldal

Charles Benoit: Te… voltál Nincs uralmad semmi fölött

>!
katonakitti I

És mindig van egy de.

25. oldal

Charles Benoit: Te… voltál Nincs uralmad semmi fölött

>!
cs98

Akik nem tanultak a múltból, azért vannak bukásra ítélve, mert megismétlik.

148. oldal

Charles Benoit: Te… voltál Nincs uralmad semmi fölött

>!
Adrirawia

(…) és ekkor, pontosan tíz perccel az első őszi becsöngetés után, elkezded számolgatni, mennyi van még hátra az iskolaévből, hogy folytathasd azt, amit egész nyáron csináltál.
A nagy semmit.
De ennél az is jobb volt.

11. oldal

Charles Benoit: Te… voltál Nincs uralmad semmi fölött


Hasonló könyvek címkék alapján

Jostein Gaarder: A narancsos lány
Mariam Petroszjan: Abban a Házban
Denise Vega: Ide kattints!
R. J. Palacio: Az igazi csoda
R. J. Palacio: Csodácska
Rick Riordan: A titán átka
S. J. Kincaid: A kárhozott
Gordon Korman: A császár hagyatéka
Cassie Beasley: A varázslatos Circus Mirandus
Pittacus Lore: Ötödik csapdája