Te… ​voltál 76 csillagozás

Nincs uralmad semmi fölött
Charles Benoit: Te… voltál

Kyle Chase átlagos amerikai középiskolás egy átlagos amerikai kisvárosban. Értelmetlennek érzi a tanulást, üresnek a családjával folytatott panelpárbeszédeket, céltalannak még a haverjaival való lötyögést. Mert a haverokhoz is csak jobb híján csapódik. Tartalmatlan az iskolában töltött idő, de ugyanolyan tartalmatlan és üres volt a nyári szünet is. Csak két ember érdekli a világon, az egyik a kishúga, a másik Ashley, akibe – talán – szerelmes, de nem mer úgy közeledni hozzá. A céltalan üresség lassan az erőszak közelébe sodorja: kisebb-nagyobb csínyek, betörés, így legalább éri valamilyen inger. Ekkor jelenik meg az iskolában a furcsa Zack. Egyszerre vonzó és taszító egyéniség, mindenkivel jóban van, és mindenkit kiismer. Kiderül, annak is vannak gyenge pontjai, aki azt hiszi magáról, rajta nincs mit kiismerni. Kyle céltalan mindennapjai hirtelen különös irányt vesznek.

Eredeti megjelenés éve: 2010

Kiadói ajánlás: 15 éves kortól · Tagok ajánlása: 16 éves kortól

A következő kiadói sorozatban jelent meg: TABU könyvek Móra

>!
Móra, Budapest, 2012
160 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789631191936 · Fordította: Puller István

Kedvencelte 5

Most olvassa 6

Várólistára tette 69

Kívánságlistára tette 71

Kölcsönkérné 5


Kiemelt értékelések

Rhyen>!
Charles Benoit: Te… voltál

Charles Benoit: Te… voltál Nincs uralmad semmi fölött

Szinte már eltompultam a rengeteg átlag szerelmes könyv miatt, borzasztóan untatnak, még a jónak tűnők is sablonosak (minek olvasom? jó kérdés…), erre leemelem a könyvtárban az egyik polcról ezt a könyvet, elkezdem olvasni, talán pont azért, mert rövid – ebben sokkal több elgondolkodtató dolog van, mint egy sorozatban.
Szerintem érdemesebb lett volna hosszabban kifejteni, mi vezetett a végéhez. Már eleve az E./2. személyű elbeszélés is kizökkenti az olvasót a megszokottból, plusz jön a téma, amiből nem lesz unalmas szerelmi maszlag, ahol a csaj lúzer, a pasi meg papucs. (Habár ez nem igaz… hmm, Kyle eléggé papucs – de na, akkor sem olyan, mint a legtöbb mai könyv.)
Engem néha nagyon zavart az E/2, nehezen tudtam azonosulni a főszereplővel, akinek belekényszerítettek a bőrébe (ez már nemi erőszak), egyáltalán nem hasonlítok rá. Mindenesetre felüdülés volt valami újjal, nem megszokottal találkozni.
Szerintem elgondolkodtató a történet, főleg az utolsó oldalakon. Végig az olvasás során voltak kisebb utalások, hogy minden meg fog változni, méghozzá valamilyen tragédia formájában – és így is meg tud lepni. Nem azért, mert teljesen kiszámíthatatlan, nem. Önmagában a tény, hogy az író arra kényszerít, hogy spoiler – hát, ez zseniális.
Nekem most ez nagyon jól jött. Ha a dühöt meg az egyebeket nem is, de az ürességet abszolút átéreztem. Szerintem érdemes ennek a könyvnek esélyt adni.

Adrirawia>!
Charles Benoit: Te… voltál

Charles Benoit: Te… voltál Nincs uralmad semmi fölött

Te…voltál
Egy kis magyar szójáték.
Voltál…
Szóval, a könyv nagyon príma, főleg a téma amit feldolgoz. Az egyetlen furcsaság számomra az E/2-ben való olvasás, ugyanis szokatlan a sok E/3-ashoz vagy E/1-hez.
Egy picit lehet,hogy figyelnem kellett volna a részletekre, tudhattam volna, hogy a végén ez lesz.
Maga a történet szomorú. Adott Kyle, utána egy pszichopata gyerek, kyle „barátai”, és végül Ashley, a szerelme.
Ahogy lassan csúszik szétfelé Kyle… Legalábbis az én érzéseim szerint, egyszerűen szomorú.
Ő sem tudja mibe rohan bele, de belerohan. És puff.
Senki nem érdemelte volna ezt. Senki.
Isten ment a Zack féle barátoktól.

Könyvmánia>!
Charles Benoit: Te… voltál

Charles Benoit: Te… voltál Nincs uralmad semmi fölött

Hosszú kaland volt, de erről nem a könyv tehet. Többszöri nekifutásra végül sikerült befejeznem és a történet végére érnem. Bevallom az első sorok olvasását követően számtalan forgatókönyv lehetősége felmerült bennem, hogy milyen végkifejlete lehet majd a történetnek. Nem ért csalódás! Az egész kötet a kamaszkor és a felnőtté válás rögös útjáról, a döntésekről és azok következményeiről, de leginkább az ok-okozati összefüggésekről szól. Mint az Kyle esetében is volt, kereste a felelőst tettei végkimenetelére, hogy felmentse saját magát azok következményei alól, de egy pillanat leforgása alatt (az egész könyv) rádöbbent, hogy egyedül saját maga és döntései vezettek ilyen végkifejlethez. A könyv soraiban megtalálható a meg nem értettség, az elhanyagoltság, a beteljesületlen viszonzatlan szerelem, az árulás, kétszínűség, a kicsapongás, mely lényegében egy kamasz fiú figyelemfelhívási késztetése a környezete számára, hogy vegyenek róla tudomást és adják meg neki azt, amit igényel, a szeretetet és a törődést. De persze a tetteit a pedagógusai és a szülei is másként értelmezték, így megkapta az első számú bajkeverő szerepét, melyet elfogadott és a továbbiakban eszerint is cselekedett. Mindent összegezve tetszett a kötet ötlete és kivitelezése, de egy kicsit elsietett volt néhány szál lezárása. Jól jött volna még az a plusz 40 oldal… :-)

Hajdu_Ildikó>!
Charles Benoit: Te… voltál

Charles Benoit: Te… voltál Nincs uralmad semmi fölött

Huh… nem is tudom, hogy mit mondjak róla.
Egy magába fordult kamasz gondolatait látjuk, tanárként és szülőként is tanulságos ezzel szembesülni. Érdekes, hogy a legtöbbször megértem a gondolatait, a miértjeit, csak nem értem, hogy lehet, hogy ennyire elmérgesedhet a helyzet.
Végig vártam a tragédiát, az elejtett mondatokból, végig tudtam, hogy valami szörnyűség felé haladunk, a feszültség fokozódott, de aztán egészen, teljesen más történt, mint amire számítottam, és a végén, az utolsó előtti oldalon megtörtént, amit vártam, és úgy tettem le a könyvet, hogy megdöbbentem ugyan, de teljesen feleslegesnek tűnt Kyle egész korábbi szenvedése, és ez az ami nagyon nem tetszett.
Zack egy undorító, aljas, tenyérbemászó kis *@… Persze ez volt a szerepe. Valamiféle szociopata lehet a srác, de az ő sorsáról se tudunk meg semmit végül.
A csúcspont inkább egyszerű baleset, szerencsétlen véletlen, tragikus vége a történetnek, és utána semmi.
A könyv erőssége, hogy a kamaszok elméjének belsejét hitelesen mutatja meg, és ez az író igazi érdeme. A tipikus játszmák, amik lejátszódnak a szülővel, a fejből ismert párbeszédek (hogy a miért nem vállalsz iskola utáni melót után a ruházkodás aztán a suli…stb fog sorra kerülni egy vitában), a tanárok mondatai, amikre kész forgatókönyvek vannak a fejében.
A fordítással a problémák eléggé összekuszálták a dolgokat, egy darabig nem egészen voltam képben hogy most közép vagy főiskolában vagyunk-e.
Zack magázódása kimondottan tetszett, meglepő de az E/2 nyelvezet is nagyon bejött, bár nem sokszor látni ilyen könyvet.
Nem ragadott magával. Meglepett, de nem találtam igazi tabu-könyvnek, végül nem éreztem nevelő jellegűnek, nem erre számítottam.

Pixie_Vengeance>!
Charles Benoit: Te… voltál

Charles Benoit: Te… voltál Nincs uralmad semmi fölött

Elsőre nekem is kicsit furcsa volt az E/2-es elbeszélőmód, de meg lehetett szokni, később még meg is tetszett, segített hogy átéljem a történetet. Nos,a történet… Nagyon elgondolkodtató, de a befejezése már kicsit visszább vetett. Igaz, hogy az első oldalakon már egyértelműen utal rá az író, mi fog történni, de pont a könyv végén homály fedi Kyle sorsát.
Amúgy jól lefedi a kívülálló tini életet, át lehet élni, de tény hogy elég lassan indul be, amiatt nem sok kedvem volt kézbe venni.

Fleur_Rouge_Cerise >!
Charles Benoit: Te… voltál

Charles Benoit: Te… voltál Nincs uralmad semmi fölött

Hát ez valami brutálisan megterhelő könyv volt szellemileg. Egy nagyon nehéz témát dolgoz fel, hogy az ember minden apró kis lépése, melyről azt hiszi, hogy nem fontos, nagyon is fontos és akár komoly következményei is lehetnek.
A könyv E/2-ben íródott, ami nekem nagyon nem tetszett, egyenesen furcsa volt.
Az állandó melankolikus hangulat ellenére, a könyvnek van egy sajátos humora, ami kicsit feldob és nincs állandó sírhatnékunk olvasás közben.
A karakterek jelleme eléggé meglepett, nagyon jól leírja a mai gimis hierarchiát, kissé eltúlozva, felnagyítva, például, egy olyan lelkiismeretes lány, mint Ashley, soha nem menne le kurvába, akármennyire is rossz gimnáziumba jár.
A könyv vége csavaros és valóban maga a vég, mely megmutatja, minden tettnek hatalmas következménye van.

Catnip>!
Charles Benoit: Te… voltál

Charles Benoit: Te… voltál Nincs uralmad semmi fölött

Ez jobban tetszett, mint a Soha senkinek – Tabu könyvek közül még csak ezt a kettőt olvastam.
A könyv az első oldalaktól kezdve olvastatta magát, és bár az író folyamatosan csöpögteti az információkat a végkifejletről (amit így elég könnyen ki is lehet találni), mégis volt valami, amit miatt fenntartotta az érdeklődésemet és nem tudtam letenni.
Már maga az, hogy E/2-ben van írva számomra nagyon érdekes volt, ilyen könyvvel még egyáltalán nem is találkoztam. Így az írónak sikerült engem is belevonnia a történetbe, ott láttam magam körül a szereplőket és az eseményeket.
Egyedül a karakterekkel nem vagyok teljesen kibékülve, de ennek ellenére megérdemel öt csillagot. Valahogy mindegyik szereplőt kicsit sablonnak éreztem – persze Zach-et kivéve, na ő tényleg egy érdekes ember volt. Kyle, a főhős, aki nem elégedett az életével, de nem is nagyon próbál változtatni rajta, inkább csak úgy sodródik az eseményekkel. A barátok, akik igazából nem is a barátai, csak azért lógnak együtt, hogy ne legyenek teljesen egyedül. Ashley, a nagy szerelem, akit én személy szerint nagyon nem kedveltem az állandó csacsogása miatt, és aki nem is nagyon ismerte Kyle-t, mert a beszélgetéseik alatt végig ő beszélt. Nekem ez egy túl szokványos szereplőgárda volt, de mindegy.
A kicsit talán túlságosan is hétköznapi karakterek ellenére viszont tetszett, valamikor sort kerítek majd a többi Tabu könyvre is.

Yami_Niota>!
Charles Benoit: Te… voltál

Charles Benoit: Te… voltál Nincs uralmad semmi fölött

Az első dolog ami megfogott a keretes szerkezete. Tudod mi lesz a végén mert az volt az elején, amikor pedig előkerült a karakter a végéről/elejéről egyszerűen már a felénél kívántad a végét és letudtam volna ennyivel. De mire oda értem a végére átértékeltem az egészet. Ideje átértékelnem az életem…

Chris>!
Charles Benoit: Te… voltál

Charles Benoit: Te… voltál Nincs uralmad semmi fölött

Úgy látszik, nálam a TABU Könyvek fixen beálltak 4 csillagra. Benoit könyve egészen különleges, no, nem feltétlenül a témáját tekintve, hanem a megírás szempontjából. Az eseményeket E/2-ben olvashatjuk, amelytől eleinte eléggé féltem, és bizony kezdetben zavart is rendesen, de hamar belerázódtam, és onnantól kezdve egészen jól haladtam a regénnyel. Elméletben az iskolai zaklatásról kellene szólnia ennek a történetnek, de nem igazán éreztem, hogy valóban hitelesen tudná bemutatni. Egyfelől ott van a főhős, aki alapból nem a világirodalom legszimpatikusabb alakja, ennek ellenére valahogy mégis lehet vele menni (olvastam az itteni véleményeket, elég megosztóak), és persze az iskolában megjelenő új fiú is kellően irritáló személyiség, de mégis azt érzem, hogy mindez, ami történt, nem reális. Pontosabban lehetne az, de ennél jóval mélyebben kellene belemenni a karakterek jellemébe, hogy megismerhessük, mi motiválja őket. Igazság szerint számomra ez hiányzott a legjobban a sztoriból, mindvégig olyan érzésem volt, hogy a szerző csak azt akarta elérni, hogy fogadjuk el, hogy XY ilyen és ilyen, de semmi mögöttes infót nem kaptunk. És tudom, egy bántalmazónak nem is kell feltétlenül indokot találnia (persze, mindig van valami a háttérben), de itt valóban kissé hiteltelen volt az egész.


Népszerű idézetek

Fleur_Rouge_Cerise >!

– Jól nézel ki. Hogyhogy kiöltöztél?
Ez két dolgot jelenthet:
1. Az a véleménye, hogy jól nézel ki.
a. Ez a legjobb dolog, amit hosszú idő óta mondtak neked.
b. Anyukád is ugyanezt mondta, mikor kitett a kocsiból.
c. De ő az anyukád, úgyhogy az nem számít.
2. Azt hiszi, most ki vagy öltözve.
a. Ezek szerint számon tartja, mit szoktál általában hordani.
b. Ugyanakkor azt is jelenti, hogy abban, amit általában hordasz, szerinte úgy nézel ki, mint egy csöves.

94. oldal

Charles Benoit: Te… voltál Nincs uralmad semmi fölött

molybaba>!

Kakukktojás. Karikázd be azt a képet, amelyik nem illik a többi közé!
Egy kutya, egy asztal, egy fiú és egy ló képei láthatók a lapon. Pagie összeszorított öklébe vett ceruzával, remegő vonallal a fiút karikázta be. A tanár piros filctollával lendületes karikát rajzolt az asztal köré, és szomorú szmájlit biggyesztett Pagie megoldása mellé.
– Ezt elrontottam – mondta Pagie, és a lapra mutat. – az asztalt kellett volna bekarikázni, mert a kutya, a fiú és a ló mind élnek, az asztal meg nem.
– De miért a fiút választottad?
Vállat von.
– Az összes többinek négy lába van, neki meg kettő. De az nem jó.
Legszívesebben elmondanád neki, hogy legalább olyan jó a válasza, mint a „helyes” válasz, ha nem jobb. Legszívesebben elmondanád neki, hogy az egész hülye feladat az, ami nem jó. Hogy az egyetlen, amit megtanulnak belőle, hogy csak egyféleképpen lehet gondolkozni, egyféleképpen lehet viselkedni, hogy mire elérnek a középiskolába, első blikkre rávághassák valakire, hogy jó fej, vagy stréber, vagy izomagy, vagy kapucnis. Így ha valaki saját magától kezd el gondolkozni, rögtön csodabogárrá válik;ha mondjuk zakóban megy iskolába, azonnal kilóg a sorból.

81-82. oldal

Charles Benoit: Te… voltál Nincs uralmad semmi fölött

>!

10:42-kor ezek a dolgok vannak az öltözőszekrényedben:

– két egyforma történelemkönyv; az egyik a tiéd, a másikat találtad, és azt hitted, hogy a tiéd […]
– egy francia-angol szótár, ami érdekes, mivel te spanyolos vagy
– […]
– három toll (az egyik ír is)

140. oldal

Charles Benoit: Te… voltál Nincs uralmad semmi fölött

Bookish_Moments_Blog >!

Annyival egyszerűbb lenne az élet, ha békén hagynának, hogy azt csinálhasd, amit akarsz.

Charles Benoit: Te… voltál Nincs uralmad semmi fölött

Bookish_Moments_Blog >!

Ha segítségért kiáltanál, ha elkezdenél ordítozni, jó esély lenne rá, hogy meghallja a tornatanár, és szétzavarja ezeket. De nem tennél ilyet, sosem hívnál segítséget. Annál már az is jobb, ha laposra vernek. Egy verést pár hét alatt kiheversz – ha segítségért kiáltanál, az egy életen át rajtad ragad.

Charles Benoit: Te… voltál Nincs uralmad semmi fölött

Adrirawia>!

A szüleid leggyakoribb beszólásainak tízes slágerlistája:

1. Akkor most egész nap mást sem fogsz csinálni, csak azt a rohadt gépet nyomkodod?
2. Ennyi idős koromban én két helyen is dolgoztam.
3. Egyszer az életben vegyél már fel valamit, amiben nem úgy nézel ki, mint valami ágrólszakadt!
4. Halkítsd már le! Egészen idáig elhallatszik.
5. Most komolyan ezt akarod enni vacsorára?
6. Megcsináltad a leckét?
7. Nyisd már ki rendesen a szádat, egy szót sem értek.
8. Már megint mit csináltál?
9. Azért, mert az mondtam.
10. Nem.

28. oldal

Charles Benoit: Te… voltál Nincs uralmad semmi fölött

molybaba>!

– Osszál, szorozzál és megkapod a választ – mondja Mr. Bundinger, és ujjával egy hosszú sor egyenesre mutogat. […]
– Szóval, Kyle, ebben a félévben az összes házi dolgozatodra számítok.
– És akkor átmegyek?
– Jelenleg 34,6%-os az átlagod ebből a tárgyból. Nincs kizárva, hogy ha összeszeded magad, feltornászhatod 50-55%-ra.
– És akkor átmegyek?
– 65%-tól mész át.
Úgyhogy osztasz, szorzol.
És arra jutsz, hogy ebben a félévben innentől egy szalmaszálat sem teszel keresztbe amerikai történelemből.

141-143. oldal

Charles Benoit: Te… voltál Nincs uralmad semmi fölött

Gregöria_Hill>!

Régebben rengeteget olvastál, főleg horrort meg kardozó pasikról és krómtangás nőkről szóló fantasyregényeket. Egy darabig a mangák is bejöttek, de mióta valami egyház aktivistái zargatni kezdték az egyetlen könyvesboltot, amelyik ilyesmit tartott, csak olyan gyermekded képregényeket árulnak, amiken a pápa is bealudna.

43-44. oldal

Charles Benoit: Te… voltál Nincs uralmad semmi fölött

1 hozzászólás
elizabet_k>!

Lehet, hogy az élet mégsem faltól falig szívás.

115. oldal

Charles Benoit: Te… voltál Nincs uralmad semmi fölött

cs98>!

Akik nem tanultak a múltból, azért vannak bukásra ítélve, mert megismétlik.

148. oldal

Charles Benoit: Te… voltál Nincs uralmad semmi fölött


Hasonló könyvek címkék alapján

Joss Stirling: Misty
Deirdre Riordan Hall: Sugar
Rachael Lippincott – Mikki Daughtry – Tobias Iaconis: Két lépés távolság
Tess Sharpe: A lányok, aki vagyok
Marisha Pessl: Örök ébredés
Rick Riordan: A titán átka
Stephanie Garber: Finale
Irene Adler: A skarlátvörös rózsa rejtélye
Dan Gemeinhart: Egy kutyus két élete
Starla Huchton: Keserédes nyár