A ​párizsi építész 56 csillagozás

Charles Belfoure: A párizsi építész

A ​tehetséges építész, Lucien Bernard a német megszállás alatt álló Párizsban 1942-ben olyan megbízást kap, amely nagyon sok pénzt hozhat neki, de az életébe is kerülhet. Titkos búvóhelyet kell terveznie egy vagyonos zsidónak úgy, hogy azt még a legelszántabb német katonák se találják meg. Luciennek szüksége van a pénzre, és a lehetőségnek sem tud ellenállni, hogy túljárjon a nácik eszén, akik elfoglalták szeretett városát, így úgy dönt, elvállalja a feladatot.
Ám amikor az egyik általa tervezett búvóhelyet leleplezik, és az élet úgy hozza, hogy a zsidók elrejtése személyes üggyé válik számára, ráébred, hogy a tét jóval nagyobb, mint eleinte gondolta. Luciennek – és ezzel párhuzamosan az olvasónak is – mérlegelnie kell, hogy emberekként mivel tartozunk egymásnak, és hogy milyen messzire kell elmennünk ahhoz, hogy helyesen cselekedjünk.

„A portré, amit Belfoure a II. világháború Párizsáról fest, egyszerre felkavaró és magával ragadó; ez a szép történet azt mutatja meg,… (tovább)

Eredeti mű: Charles Belfoure: The Paris Architect

Eredeti megjelenés éve: 2013

>!
Alexandra, Pécs, 2015
ISBN: 9789633576977 · Fordította: Getto Katalin
>!
Alexandra, Pécs, 2015
416 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633575178 · Fordította: Getto Katalin

Kedvencelte 4

Most olvassa 8

Várólistára tette 45

Kívánságlistára tette 36

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
mate55 
Charles Belfoure: A párizsi építész

Minden regényíró valahol „építész”. De nem minden építész regényíró:) Ahogy Churchill mondta: „Mi alakítjuk az épületeinket, aztán az épületeink alakítanak minket.” Egy erkölcsi történet, amely arra kényszeríti az olvasót, hogy megkérdezze magától: „Te mit tettél volna?” A félelem olyan motiváló tényező, amely mindannyiunkat megváltoztat. Vajon milyen kockázattal járt 1942-ben, a német csapatok által megszállt Párizsban olyan búvóhelyet tervezni és építeni, ahová a nácik által keresett személyeket el lehet rejteni? Lucien Bernard egy egoista, ambiciózus és igazán mohó építész. Nincs kibékülve a korabeli helyzettel, de beletörődik a német megszállásba, és megpróbálja semleges szereplőként túlélni. De a bekövetkező események egyre több választás elé állítják, és eleinte két tűz között igyekszik lavírozni, később azonban belátja, hogy e magatartás nem tartható, állást kell foglalnia, még akkor is, ha ezzel saját életét teszi kockára. Milyen módon hozza ki a háború a legrosszabbat illetve a legjobbat az emberekből? Egy gyönyörű történet a változásról, annak minden veszélyével és bizonytalanságával. Egy életet megváltoztató időszak, mely egyben lenyűgöző tanulmány is, az emberi természet és Párizs lakosságának széles körű viselkedésmintájára. A szereplők elegendő realizmussal vannak megrajzolva, ezáltal módot adnak arra, hogy átérezhessük a kétségbeesésük és a reményükhöz való kapcsolódásukat. A karakterek jól kirajzolódnak, és a történet végén megbizonyosodhatunk arról, hogy néhány ember – még a legrosszabb is – nem feltétlenül az, amilyennek tűnik. Nagyfeszültségű, mély konfliktusú mese, (melyben a krimi, a kalandregény és a romantikus, valamint a történelmi regény elemei keverednek) amiben főszereplő nem hős, legalábbis nem úgy, ahogy a háborús kalandregényekben megszokhattuk. Semmi sem szolgáltathat jobb alapot egy könyv számára, mint egy, már a való életben is megtörtént esemény, s ezen események közül, a háború gyakorta kiemelkedik. Számos könyv dolgozta már fel a második világháború borzalmas eseményeit, azonban „A párizsi építész” is helyet kér még egy ilyen erős mezőnybe is. Akik amiatt támadják a könyvet, hogy miért kell állandóan a zsidókkal foglalkozni, azok azt hiszem nem értették meg, miről is szól ez az egész. Mert az igaz, hogy egy a holokauszt idején zsidókat segítő – megmentő emberről szól ez a könyv is, de a történet mondanivalója jóval túlmutat ezen. Hogy szélsőséges körülmények között is kell lennie az emberben emberségnek, és, hogy az ember igen is tud változni, ha akar.

1 hozzászólás
>!
Kiss_Csillag_Mackólány P
Charles Belfoure: A párizsi építész

Nagyon kellett nekem ez a könyv.
Teljesen véletlenül futottam bele, illetve adta a kezembe kedves könyvtáros barátnőm. Most így belegondolva, nem is volt ez véletlen.
Kedven korszak, kedvenc téma. Nagyon szerettem a Schindler listáját, a könyv borítóján említésre is kerül, illetve hasonlóképpen izgalmasnak ígérve a könyvet. Utólag értékelve, magam is így látom, de még társítanám mellé Luca Cognolato – Silvia Del Francia: A láthatatlan hős című könyvét is.
Tetszett a könyv vonalvezetése, olyannyira olvasható volt végig, hogy szinte örültem a betegségemnek, mert így itthon maradhattam olvasni.
Nekem az elejétől szimpatikus volt Lucien figurája, rögtön lelki egyensúlyba kerültünk, még azt sem bántam, amit a felesége tett, annyira nyilvánvaló volt az elejétől, hogy a mi számunkra fontos ügyben nem lesznek egy hullámhosszon. Még a félrelépéseit is megbocsátottam, hiszen zsidókat mentett utána!
Érdekes volt a kapcsolata a németekkel, csodálkoztam, hogy egészen észrevétlenül alakult ki a szimpátiája Herzoggal, bár az ok nem volt hihetetlen, hiszen az értelmetlen és túlzó erőszakot egyikük sem értékelte, nem véletlenül kellett harmadik társuknak mennie idejekorán a csapatból.
Pierre bátor szellemű kisfiú volt, a lehető legjobb helyre került, apja helyett igazi apát talált, ám azt kicsit vártam, hogy az utolsó pillanatok egyikén odasúgja Luciennek, hogy mit tett.
Adele élete annyit ért, amennyit ért, nyilván az értékrendje nem egyezett meg még a barátnőjével sem, de inkább volt ez érdekkapcsolat, mint barátság.
Valahogy Bette volt az egyedüli, akivel szemben fenntartásaim voltak, tőle kicsit féltettem Lucient, de csak addig, amíg a két gyerek elő nem került a ládából. Utána már egyértelmű volt, hogy sorsuk összefonódik.
Első ránézésre rémisztő a könyv vastagsága, de úgy sodortak az események, hogy észre sem vettem, hogy fogynak a lapok.
Szerintem Párizsról pont annyit tudtunk meg, amennyit kellett, néhol kaptunk egy kis építészeti, festészeti felvilágosítást, de ez mindig pont annyi volt, amennyit elbírt a cselekmény.
Tökéletes arányok, tökéletes történet.
Ajánlom annak, aki szereti a kor történeteit, magát a korszakot, és hisz abban, hogy történnek még apró csodák – ha némi emberi segítséggel is.

>!
Zsófi_és_Bea P
Charles Belfoure: A párizsi építész

Lassan barátkoztam meg Luciennel, a főhőssel. Nem volt szimpatikus ember, sem a tettei, sem a jellemvonásai alapján. Aztán elvállalja a fülszövegben említett rejtekhely megépítését elsősorban a pénzért, másodsorban pedig a kihívásért, amit építészetileg jelent számára, és véletlenül sem a zsidók iránti együttérzésből vagy emberségből.

Szépen, lassan megismertem az életét, az építészet és művészet iránti rajongását, vívódását a megbízatásait és egy új barátságát illetően, kapcsolatát a feleségével és a szeretőjével. A rejtekhelyek építése folyamán Lucien hatalmas változáson esett át. Már nem az ellenszenves építész volt, hanem egy „igaz ember” lett belőle. Annak ellenére is, hogy nemcsak rejtekhelyeket épített, hanem a németeknek is dolgozott.

A Gestapo állandó jelenléte és ténykedése miatt elég feszült volt a történet, szörnyű volt, amit a zsidókkal, és nem zsidó francia lakosokkal műveltek a fasiszták. Elszomorító volt, ahogyan egy rettegéssel teli német megszállás idején az emberek viselkednek, mit tesznek és mit nem tesznek, hogy mentsék a saját életüket, vagy éppen hogyan viselkednek a bátor emberek, akik csupán emberségből mentenek meg, bújtatnak el zsidókat.
A történet végére megkedveltem Lucient, és izgultam az életéért.

>!
minett
Charles Belfoure: A párizsi építész

Igazi meglepetés volt ez könyv.Ismét egy új megközelítése a II.világháborús borzalmaknak.
Nagyon élőek a leírások,többször halálra izgultam magam,hogy nehogy megtalálják az elbújtatottakat

>!
agivagyok
Charles Belfoure: A párizsi építész

A maga témájában kiemelkedő könyv ez, és szerencsésnek érzem magam, hogy olvashattam. Sokak szerint lerágott csont már ez a téma, és unalmas művek születnek a 20. század eme megrázó eseményeiről, de itt egy ellenpélda. Nagyszerű az alap elképezés, ami köré felépül a történet, szerintem hihetetlenül jól kidolgozott, átgondolt és tényleg jól megvalósított ötlet pattant ki az író fejéből. Lenyűgözött Manet és Lucien esze és tökéletes rejtekhely ötletei, még ha nem is mind úgy sikerült, ahogy azt eltervezték. Lucien-t imádtam, és szeretnék vele beszélgetni, jobban megismerni, annyira a szívemhez nőtt. Egyetlen rossz döntése sem volt, tiszteletreméltóan bátran viselkedett. Manet-t és Dietert is szerettem, nem gondoltam volna, hogy szimpatikusak lesznek a vége felé.
Amikor az éppen akkor olvasott bujdokoló személy gondolatait olvastam, volt hogy egyszerűen minden rezdülésüket átéreztem, féltem én is, nagyon sokszor majdnem sírtam, és egyszerűen nem mertem másra gondolni, csak hogy legyen már vége… Némelyik rész borzalmasan megviselt. Szeretném még olvasni ezt a könyvet! Szeretném, hogy többen is ismerjék ezt a könyvet!

>!
Magda_53
Charles Belfoure: A párizsi építész

A „Tolvajok tele” után a legjobb világháborús könyv, amit olvastam. Megint csak jól arcul csapott a borzalom amit a nácik véghezvittek, az emberi kegyetlenség. A holokauszt, a zsidók kiirtása Párizst sem kerülte el, főhősünk, Lucien, a szimpatikus nemtörődöm figura először csak a pénz miatt, a későbbiekben pedig meggyőződésből segiti megmenekiteni a zsidókat, annak a tudatában, hogy az életével játszik.
Tökéletes olvasmány, jó lenne még olvasni Belfouretól.

>!
Mandorla
Charles Belfoure: A párizsi építész

Brutálisak voltak a Gestapos jelenetek, egyszer sírtam is miatta. amúgy a történet nagyon tetszett, a szereplők, a karakterek és a rejtekhelyek :)

>!
Adruska
Charles Belfoure: A párizsi építész

Az eleje nagyon megfogott. Végig izgultam Lucien összes építményét, búvóhelyét.
Az első fele nagyon hamar elfogyott a könyvnek. Aztán idő közben lejárt a kölcsönzési határidőm és vissza kellett vinnem a könyvtárba. Utána úgy kb. egy hónap múlva újra sikerült megkaparintanom, de már nem ment olyan sebesen az olvasás.
Azért jó érzés volt, és oldotta bennem a feszültséget, hogy Lucien nem maradt egyedül a titkaival. Bette-vel egészen jól egymásra találtak és a végén már együtt tudták hordozni azokat a bizonyos nyomasztó lelki terheket.

>!
Angele P
Charles Belfoure: A párizsi építész

Az alap történet jó lett volna, de nem lett ez a könyv izgalmas. A főhős kicsit se lopta be magát a szívembe. Szóval nem kapott túl jó értékelést.


Népszerű idézetek

>!
mate55

Az én társadalmi osztályomban a gyerekek két dolgot nélkülöznek: az apát és az anyát.

28. oldallal

>!
mate55

– Háborús időkben az ember örül, ha mentheti a bőrét; ne várjon el senki semmiféle keresztény testvériséget.

141. oldal

>!
mate55

Azt mondják, a háborúban semmi jó sincsen, de ez nem igaz.

284. oldal

>!
mate55

ABBAN A PILLANATBAN, AMIKOR LUCIEN BERNARD befordult a Rue La Boétie sarkán, egy férfi rohant el mellette úgy, hogy kis híján egymásnak ütköztek.

(első mondat)

>!
agivagyok

Sosem volt még dolga olyan férfival, aki képes lett volna meghalni valamiért.

352. oldal

>!
mate55

– Szeret olvasni? Ez az amerikai író, Hemingway új regénye.

27. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Kristin Hannah: Fülemüle
Jeaniene Frost: Sírig hű szerelmed
Khaled Hosseini: És a hegyek visszhangozzák
Diana Gabaldon: Szitakötő borostyánban
Stephanie Perkins: Anna és a francia csók
Anne Rice: Lestat, a vámpír
Judith McNaught: Whitney, kedvesem
Kathleen Tessaro: A parfüm titka
Brian Selznick: A leleményes Hugo Cabret
Rick Riordan: A csontlabirintus