A ​szerelem bősége 82% 12 csillagozás

A történet 27 (+1) fejezetre tagolódik, melyekben olyan emberek mesélik el szerelemmel vagy szeretettel kapcsolatos történeteiket, akik vagy egymás partnerei (voltak), vagy barátságba keveredtek. Szereplők lépnek be, illetve ki a történetből, mintha egy különös család történetét olvasnánk, mindig egy-egy szereplő szemszögéből. Ezért aztán az egyes fejezetek nagyon hullámzóak, 3,5 és 5 pont között. Ha valaki a szerelemről, szeretetről ír, annak egy vékony ösvényen kell járnia – amely ráadásul nem is egyenes, hanem kanyargó – ahhoz, hogy se ne írja túl, se ne legyen kevés. Ez időnként nagyon jól sikerült sikerült, időnként meg valahogy nem.
Ezért elég nehéz volt végső pontszámot adnom. :) Olvasnék még az írótól, ha lefordítanák a többi könyvét, ezt a könyvét pedig ajánlom a hibái ellenére is.
A filmet körülbelül egy éve láttam, azt tudom (visszakeresve) hogy jóra értékeltem, de semmire sem emlékszem belőle. :)

A bődületesen félrepozicionált könyv iskolapéldája. Pedig kár érte, mert nagyon jó.
Nem is romantikus. Pláne nem szentimentális. És kifejezetten giccstelen.
Inkább realista, szellemes és érzékeny. Szerelemről is, meg egyéb szeretetekről is. Működő és nem működő kapcsolatokról is. Kifejezetten kedvelhető és rém idegesítő szereplőkről is. (Nemritkán a két kitétel egyszerre teljesül.)
Chloé és Oscar története tetszett a legjobban – valami borzongatóan lírai, minden létező szerelmi érzés netovábbja, pedig milyen műveletlen kis senkikről szól, és micsoda prosztó nyelvezettel, ugyebár. Aki ebből se veszi le, hogy mi a lényeg, az tényleg menthetetlen.
Racionálisan nézve semmi hasonlóságot nem találtam benne a Szentiván-éji álommal (lásd fülszöveg), de így érzésre, utólag, hát tényleg van benne valami.
Szerintem szépirodalom. Még azt is meg merem kockáztatni, hogy posztmodern. (Azért örülnék, ha ezt páran ellenőriznék. :P)

Mivel én vagyok az egyedüli, aki itt a molyon olvasta ezt a könyvet, úgy érzem nem hagyhatom ki az értékelést. :) Egy leárazáson akadtam rá kemény 400 Ft-ért, és csak próbaképpen vettem meg.. nem bántam meg. :)
A könyvben, ahogy a címe is sugallja, a szerelemről beszélnek. Különböző korú, és nemű emberek mondják el érzéseiket és történeteiket, és lényeg a hangvétel, ahogy az író ezt átadja nekünk – akár egy húszéves lány vagy egy ötvenéves filozófia professzor monológjáról van szó – mindig tökéletesen hiteles. Volt egypár szituáció, amiben magamra is ismertem, és alaposan elgondolkodtatott. Szerettem olvasni. Igazságai még sokáig a fejemben lesznek.

Egyébként mikor rákerestem erre a könyvre, meglepődve vettem észre, hogy film is készült belőle Morgan Freeman főszereplésével:
http://www.filmkatalogus.hu/A-szerelem-bosege--f22021

Hát ezen is csak átrágtam magam….úgy értem a történet nem nagyon kötött le, de ahogy megírta az író, az már igen, az az egy dolog vitt tovább, hogy tetszett a stílusa….

Ez olyan nekem való könyv volt. Különleges hangulatú, mesélős. Szívesen elolvasnám angolul is, ha egyszer szembejön velem.

Én ezt nagyon szerettem. Különleges a hangulata, minden érzelgéstől mentesen bonyolítja a szálakat, nem hatásvadász kicsit sem, pedig vannak benne súlyosságok.
És a fordítás nagyon jó, látszik, hogy egy igazi egyetemi pank fejéből tekeredett ki:)