A Fleurs du Mal a XVIII. század legmaradandóbb hatású verseskönyve. Művészi hatása rendkívül sokirányú, megjelenését követően egyre termékenyítőbben hatott minden írónemzedékre Franciaországban, sőt az egész világon. 150 évvel ezelőtt jelent meg először.
Felolvassa: Gálffi László
70. legjobb vers könyv a molyok értékelése alapján
A romlás virágai 99 csillagozás
Megjelent a Rossz virágai címmel is.
Eredeti megjelenés éve: 1857
A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Miniatűr Könyvtár Genius · Klasszikus mesterek Révai · A líra gyöngyszemei Szukits
Enciklopédia 4
Kedvencelte 28
Most olvassa 12
Várólistára tette 79
Kívánságlistára tette 74
Kölcsönkérné 3
Kiemelt értékelések
Frank_Waters I>!
16 hozzászólás
Baudelaire ebben a stílusban gázszámlát is írhatott volna, az is kedvenc lenne.
Hannelorka P>!
Nehéz egy ilyen fantasztikus élmény után mit írni. Azt hiszem, hozzám egyszerűen költészetben a szimbolizmus az, ami a legközelebb áll mint irányzat. Ezen belül Baudelaire különösen közel áll a szívemhez, teljesen beszippantott. Az Albatrosz és az Egy dög ahányszor elolvastam, mindig új rétegeket tárt fel előttem. Biztos, hogy ennek az olvasmányélményemnek lesz még folytatása :)
Iustitia>!
1 hozzászólás
Legjobban az első, hosszabb rész tetszett, a Spleen és ideál.
A kötet elolvasása után egy dolog jutott eszembe: Baudelaire sokoldalú. Tud írni szépen csúnya dolgokról. Tud írni csúnyán szép dolgokról.
Bár nem mindig találtam meg vele a közös hangot, kétségtelenül adott valami zsenialitást a világnak.
Brigi007>!
2 hozzászólás
Mindig ilyenkor jövök rá, hogy valójában mennyire utálok is versesköteteket értékelni. Ezzel is gondban vagyok… Ilyenkor mindig tök analfabétának érzem magam, mert nem tudok elemzésekbe bocsátkozni, de talán jobb is így.
Igazából ezekkel a versekkel nagy gondban voltam, mert nem mondanám őket rossznak, volt is sok közte, ami tetszett, de igazából nem tudtak megfogni és nem nagyon tudtak lekötni. Sokszor kellett amiatt letennem a kötetet, mert azt vettem észre, hogy ostobaságokon gondolkodom, nem is a verssel foglalkozom.
A kötetből végül a nagy kedvencem a Kísértet című vers lett, ami egyébként egy Szabó Lőrinc fordítás. És igen, azt is észre kellett vennem, hogy azok a versek, amik igazán tetszettek mind Szabó Lőrinc fordításai. Talán több Szabó Lőrincet kéne inkább olvasnom?
enyingtolbalra>!
Minden évszázadban van négy-öt olyan ember, akinek a gondolatai megmozgatják a többieket és ezzel a világot. Számomra ő is egy ilyen. Nem egyszerű, de ha megtalálod a lelkét, gyönyörű.
danlin>!
A gimnáziumban tanultuk pár versét, és a költő javára szól, hogy még most ennyi év után is emlékeztem rájuk. Baudelaire-nek nagyon egyéni stílusa van, a képek szinte tömörülnek a verseiben, így rengeteg érzelmet és szenvedélyt sugároznak. Nem az a költő, akinek verseit az ember órákig olvassa, inkább mindennap egy párat, azokat lassan emésztve érdemes olvasni. Minden versén fel lehet ismerni a keze nyomát, és ezért emlékezetes, ha néha kicsit sok is a kötet.
Népszerű idézetek
nola P>!
3 hozzászólás
Elítélt könyv felirata
Békés, idilli olvasóm, te,
józan s naiv erény fia,
hagyd ezt a könyvet: orgia,
bánat s balsors csap benne össze.
Ha nem volt lelked nevelője
Sátán, az agy vén cinkosa,
hagyd, ez neked hisztéria –
vagy semmit sem értesz belőle.
De ha – csak túlzásba ne ess! –
mersz örvényekbe nézni, szállni,
olvass, hogy érts és megszeress;
kiváncsi lélek, aki fájsz, ki
vesztett édened kutatod,
sajnálj!… Ha nem, légy átkozott!
Kapcsolódó szócikkek: sátán
Frank_Waters I>!
3 hozzászólás
A KISÉRTET
Mint rőtszemű angyalok árnya,
visszamegyek majd a szobádba
és ágyadhoz csúszom puhán
lidércként minden éjszakán;
és mint a holdfény, barna bőröd
selymére hideg csókkal ömlök
s ölellek mint kígyó, amely
árokban nyújtózik le-fel.
Reggel, amikor eltűnik álmod,
helyemet üresnek találod,
üres is estig és hideg.
Mások bókolnak, udvarolnak;
legyek én ura tavaszodnak
azzal, hogy megdermesztelek!
Szabó Lőrinc ford.
Lunemorte ♥P>!
Egy dög
Meséld el, lelkem, a szép nyárhajnali látványt,
melybe ma szemünk ütközött:
Az ösvényforduló kavicsos homokágyán
váratlan egy iszonyu dög
nyitotta, lábait cédán magasba lökve,
mig izzadt méreg járta át,
elénk, gúnyosan és semmivel sem törődve,
kipárolgással telt hasát.
A nap sugarai tán azért tündököltek
úgy e sülő szemét fölött,
hogy atomjaiban adják vissza a Földnek
azt, amit az egybekötött.
S e gőgös vázra mint nyiladozó virágra
nézett alá az ég szeme;
a bűz ereje az egész rétet bejárta,
azt hitted, elájulsz bele.
A mocskos has körűl legyek dongtak, s belőle
folyadékként és vastagon,
fekete légiók, pondrók jöttek, s nyüzsögve
másztak az élő rongyokon.
S mindez áradt, apadt, mint a hullám, s repesve
s gyöngyözve néha felszökellt:
a test bizonytalan dagadva-lélegezve
sokszorozott életre kelt.
S e világ muzsikált, halkan zizegve, lágyan,
mint futó szél a tó vizén,
vagy mint a mag, melyet a gabonaszitában
ütemre forgat a legény.
A széteső alak már-már nem volt, csak álom,
kusza vonalak tömege,
vázlat, melyet csak úgy fejez be majd a vásznon
a művész emlékezete.
Egy elijedt kutya a szirt mögé lapulva
nézett bennünket dühösen,
sóváran lesve a percet, amikor újra
lakmározhat a tetemen.
– És hiába, ilyen mocsok leszel, te drága,
ilyen ragály és borzalom,
szemeim csillaga, életem napvilága,
te, lázam, üdvöm, angyalom!
Igen! ilyen leszel, te, nők között királynő,
az utolsó szentség után,
csontod penész eszi, húsodból vadvirág nő
s kövér gyom burjánzik buján.
De mondd meg, édes, a féregnek, hogy e börtön
vad csókjaival megehet,
én őrzöm, isteni szép lényegükben őrzöm
elrothadt szerelmeimet!
Szabó Lőrinc fordítása
54. oldal, Magyar Helikon, 1980
Lunemorte ♥P>!
Imádlak, mint az éj fekete boltozatját…
Imádlak, mint az éj fekete boltozatját,
óh, gyász edénye, óh, fenséges hallgatagság,
csak szívem heviti, szépségem, ha kerűlsz,
csak szívem, éjeim dísze, hogy menekűlsz
s mind gúnyosabban és mind messzebre taszítasz
attól, mi végtelen, ami kék, ami vígasz.
Támadni készülök, s mint dögre kukacok
láb-nélküli raja, rohamra indulok,
s szeretlek, óh, te vad, te könyörtelen állat,
szépítő fagyodért csak még jobban imádlak!
Szabó Lőrinc fordítása
48. oldal, Magyar Helikon, 1980
Lunemorte ♥P>!
De profundis clamavi
Hozzád könyörgök, óh,
Hozzád, kit még imádok,
az örvényből: ide, ide zuhantam én.
Zord táj, szűk láthatár nehezedik körém,
s éjjel a borzadály röpköd itt és az átok;
félévig nap süt, óh, melegnélküli fény,
a másik féléven át sötét fed, örök éjfél;
meztelenebb ez a világ a sarkvidéknél;
se állat, se patak, se erdő, se növény!
Nincs hát, nincs borzalom,
amely túltenne dermedt
dühén ennek a jég-napos, vad végtelennek,
s ezen a megujúlt fekete káoszon.
Boldogabb nálam a leghitványabb barom:
irigylem, amiért nehéz álmába dőlhet,
olyan lassan pereg orsaja az időnek!
Szabó Lőrinc fordítása
56. oldal, Magyar Helikon, 1980
Frank_Waters I>!
A VÁMPÍR
Te aki mint egy tőrdöfés,
síró kebelembe beszöktél;
mint egész sereg ördög és
bolond menet, cifrázva jöttél,
hogy megalázott szellemem
legyen ágyad és birodalmad;
te kihez kötve bús szivem,
miként láncához a szilaj rab,
mint borhoz az iszákosok,
miként a hullához a féreg,
mint kártyához vak szenvedélyek:
légy átkozott! légy átkozott!
Szóltam a síma szablya-élnek,
szabadítson meg engemet;
kértem a néma, csalfa mérget,
segítse gyengeségemet:
jaj! méreg és tőr megvetettek,
ezt adták nékem válaszul:
„Nem vagy méltó hogy életednek
bús bilincséből szabadulj.
Nyomorult! bár föloldanók rab-
láncaidat: mit érne még?
Csókjaid újraköltenék
hulláját szörnyü vérszivódnak!”
Babits Mihály ford.
Lunemorte ♥P>!
ROMANTIKUS NAPLEMENTE
De szép a Nap, mikor feljön a láthatáron
és mint egy robbanás, messziről ránk köszön!
– Boldog, akinek épp ily baráti öröm
a nyugovása, mely gyönyörűbb, mint egy álom!
Emlékszem!… Tűz-szeme alatt tó, kert, virág
s minden mint dobogó szív zihált a melegben…
– Fussunk feléje, óh késő van, sebesebben,
fogjuk el legalább egy ferde sugarát!
De sohse érem el az Istent, egyre hátrál;
a győzhetetlen Éj már kifeszíti sátrát,
birodalma sötét, borzongó, iszapos;
sírok szaga kering a fekete homályban
s a mocsár partjain riadozva a lábam
kóbor varangyot és hideg csigát tapos.
Szabó Lőrinc
151. oldal - Spleen és Ideál (Magyar Helikon, 1980)
Brigi007>!
1 hozzászólás
A BAGLYOK
Fekete-ernyős taxus-ágak
alatt mint furcsa istenek
ülnek a baglyok; nagy, kerek
szemük vörös láng. Meditálnak.
És egyik se mozdul, amíg
meg nem jön a bánatos este
és a napot sírjába ejtve
az éj be nem rendezkedik.
Tartásuk intelem a bölcsnek,
hogy e földnél semmi se szörnyebb:
nyüzsgése fáj, zsivaja sért;
ki árnyak után kész szaladni,
mindig rosszul jár, amiért
nem tudott a helyén maradni.
Szabó Lőrinc fordítása
Ezt a könyvet itt említik
- Burhan Sönmez: Isztambul, Isztambul
- Gustave Flaubert: Flaubert levelei
- J. P. Delaney: Believe Me – Játssz velem!
- Marie Pavlenko: Én vagyok a napod
- Rainer Maria Rilke: Rodin
Hasonló könyvek címkék alapján
- François Villon – Faludy György: François Villon balladái Faludy György átköltésében 95% ·
Összehasonlítás - Arany János: Arany János balladái 95% ·
Összehasonlítás - Arany János: Kapcsos könyv 97% ·
Összehasonlítás - Arany János: Arany János válogatott versei 93% ·
Összehasonlítás - Arany János: Arany János költői művei I-III. 94% ·
Összehasonlítás - Mihail Jurjevics Lermontov: A démon 93% ·
Összehasonlítás - Arany János: Arany János összes költeményei 92% ·
Összehasonlítás - Ady Endre: Új versek 91% ·
Összehasonlítás - Arany János: Rózsa és Ibolya 91% ·
Összehasonlítás - Alekszandr Szergejevics Puskin: Mesék 90% ·
Összehasonlítás