A ​romlás virágai 83 csillagozás

Charles Baudelaire: A romlás virágai Charles Baudelaire: A romlás virágai Charles Baudelaire: A romlás virágai Charles Baudelaire: A romlás virágai Charles Baudelaire: A romlás virágai Charles Baudelaire: A romlás virágai Charles Baudelaire: A romlás virágai Charles Baudelaire: A romlás virágai Charles Baudelaire: A romlás virágai

A Fleurs du Mal a XVIII. század legmaradandóbb hatású verseskönyve. Művészi hatása rendkívül sokirányú, megjelenését követően egyre termékenyítőbben hatott minden írónemzedékre Franciaországban, sőt az egész világon. 150 évvel ezelőtt jelent meg először.
Felolvassa: Gálffi László

Megjelent a Rossz virágai címmel is.

Eredeti mű: Charles Baudelaire: Les Fleurs du Mal

>!
Szukits, Szeged, 1994
222 oldal · puhatáblás · ISBN: 9638199199 · Fordította: Babits Mihály, Szabó Lőrinc, Tóth Árpád
>!
Magyar Helikon, Budapest, 1980
304 oldal · ISBN: 9632074157 · Fordította: Babits Mihály, Szabó Lőrinc, Tóth Árpád
>!
Magyar Helikon, Budapest, 1967
316 oldal · Fordította: Babits Mihály, Szabó Lőrinc, Tóth Árpád

5 további kiadás


Enciklopédia 4

Szereplők népszerűség szerint

Sátán


Kedvencelte 21

Most olvassa 16

Várólistára tette 66

Kívánságlistára tette 51

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

>!
Lunemorte MP
Charles Baudelaire: A romlás virágai

Baudelaire! Számomra TE vagy a költészet maga!!!!!!
A tökéletesség tökélye, a megmagyarázhatatlan példakép…
Azt hiszem ha ismertük volna egymást, Te értettél volna meg a legjobban…
>Kapuk nyílnak<……..

>!
Frank_Spielmann I
Charles Baudelaire: A romlás virágai

Baudelaire ebben a stílusban gázszámlát is írhatott volna, az is kedvenc lenne.

16 hozzászólás
>!
blueisthenewpink SP
Charles Baudelaire: A romlás virágai

A kötet fontosságát nem vitatom, de valószínűleg nem a nyolcszáz egyforma-unalmas szonett ütött már a XIX. században sem. A klasszikusan szép, finom képeket mocsokkal, durvasággal szembeállítók viszont óriásiak, és imádom a naplementéit, pl a Romantikus naplementét (https://moly.hu/idezetek/875967) is, ami kb annyira romantikus, mint a méltán népszerű Egy dög (https://moly.hu/idezetek/799473). Az Esti harmóniában ilyen: „immár lehullt a nap, alvadt vérébe fulván”, a Szeretők halálában pedig:
"Egy rózsaszínkék titkos alkonyatban
kettőnkön át egy csöndes szikra pattan"
(Ezt muszáj volt, a szín miatt. Meg mert a második sor gyönyörű.*)

A 'Lázadás' címszó alatt gyűjtött Isten ellen lázadó, a végére konkrétan sátánista versek talán a legkeményebbek. Az 'Ábel és Kain' kétsoronkénti ellentétei nagyon erősek.
Azt hiszem, ebben volt a legzseniálisabb: ahogy a szépet, kellemest a vadsággal, a mocskos rothadással szembeállította.

Sok múlt azért a fordítókon is, Babits változatai általában nem nagyon tetszettek, a kedvenceimet mind Szabó Lőrinc követte el. Tóth Árpád meg valahol a kettő között teljesített.

*Pedig Babits. Ha.

>!
augumaug
Charles Baudelaire: A romlás virágai

Legjobban az első, hosszabb rész tetszett, a Spleen és ideál.
A kötet elolvasása után egy dolog jutott eszembe: Baudelaire sokoldalú. Tud írni szépen csúnya dolgokról. Tud írni csúnyán szép dolgokról.
Bár nem mindig találtam meg vele a közös hangot, kétségtelenül adott valami zsenialitást a világnak.

1 hozzászólás
>!
Brigi007
Charles Baudelaire: A romlás virágai

Mindig ilyenkor jövök rá, hogy valójában mennyire utálok is versesköteteket értékelni. Ezzel is gondban vagyok… Ilyenkor mindig tök analfabétának érzem magam, mert nem tudok elemzésekbe bocsátkozni, de talán jobb is így.
Igazából ezekkel a versekkel nagy gondban voltam, mert nem mondanám őket rossznak, volt is sok közte, ami tetszett, de igazából nem tudtak megfogni és nem nagyon tudtak lekötni. Sokszor kellett amiatt letennem a kötetet, mert azt vettem észre, hogy ostobaságokon gondolkodom, nem is a verssel foglalkozom.

A kötetből végül a nagy kedvencem a Kísértet című vers lett, ami egyébként egy Szabó Lőrinc fordítás. És igen, azt is észre kellett vennem, hogy azok a versek, amik igazán tetszettek mind Szabó Lőrinc fordításai. Talán több Szabó Lőrincet kéne inkább olvasnom?

2 hozzászólás
>!
Tíci SP
Charles Baudelaire: A romlás virágai

Baudelaire-t nagyon szeretem. Minden vágyam egy saját példány, majd egyszer…

3 hozzászólás
>!
danlin
Charles Baudelaire: A romlás virágai

A gimnáziumban tanultuk pár versét, és a költő javára szól, hogy még most ennyi év után is emlékeztem rájuk. Baudelaire-nek nagyon egyéni stílusa van, a képek szinte tömörülnek a verseiben, így rengeteg érzelmet és szenvedélyt sugároznak. Nem az a költő, akinek verseit az ember órákig olvassa, inkább mindennap egy párat, azokat lassan emésztve érdemes olvasni. Minden versén fel lehet ismerni a keze nyomát, és ezért emlékezetes, ha néha kicsit sok is a kötet.

>!
katalinfuleki
Charles Baudelaire: A romlás virágai

Nem tudok mást mondani mint, hogy imádtam minden egyes szót, vesszőt és ékezetet! Tökéletes!

>!
Gabriella_Balkó
Charles Baudelaire: A romlás virágai

A versek egész olvashatóak voltak, meg is lepődtem rajta, de a bevezető tanulmánnyal és az életrajzzal sokáig tartott megküzdenem…

>!
Magvető, Budapest, 1957
420 oldal · keménytáblás · Fordította: Babits Mihály, Szabó Lőrinc, Tóth Árpád

Népszerű idézetek

>!
nola P

Elítélt könyv felirata

Békés, idilli olvasóm, te,
józan s naiv erény fia,
hagyd ezt a könyvet: orgia,
bánat s balsors csap benne össze.

Ha nem volt lelked nevelője
Sátán, az agy vén cinkosa,
hagyd, ez neked hisztéria –
vagy semmit sem értesz belőle.

De ha – csak túlzásba ne ess! –
mersz örvényekbe nézni, szállni,
olvass, hogy érts és megszeress;

kiváncsi lélek, aki fájsz, ki
vesztett édened kutatod,
sajnálj!… Ha nem, légy átkozott!

Kapcsolódó szócikkek: Sátán
3 hozzászólás
>!
Frank_Spielmann I

A KISÉRTET

Mint rőtszemű angyalok árnya,
visszamegyek majd a szobádba
és ágyadhoz csúszom puhán
lidércként minden éjszakán;

és mint a holdfény, barna bőröd
selymére hideg csókkal ömlök
s ölellek mint kígyó, amely
árokban nyújtózik le-fel.

Reggel, amikor eltűnik álmod,
helyemet üresnek találod,
üres is estig és hideg.

Mások bókolnak, udvarolnak;
legyek én ura tavaszodnak
azzal, hogy megdermesztelek!

Szabó Lőrinc ford.

3 hozzászólás
>!
Lunemorte MP

Egy dög

Meséld el, lelkem, a szép nyárhajnali látványt,
melybe ma szemünk ütközött:
Az ösvényforduló kavicsos homokágyán
váratlan egy iszonyu dög

nyitotta, lábait cédán magasba lökve,
mig izzadt méreg járta át,
elénk, gúnyosan és semmivel sem törődve,
kipárolgással telt hasát.

A nap sugarai tán azért tündököltek
úgy e sülő szemét fölött,
hogy atomjaiban adják vissza a Földnek
azt, amit az egybekötött.

S e gőgös vázra mint nyiladozó virágra
nézett alá az ég szeme;
a bűz ereje az egész rétet bejárta,
azt hitted, elájulsz bele.

A mocskos has körűl legyek dongtak, s belőle
folyadékként és vastagon,
fekete légiók, pondrók jöttek, s nyüzsögve
másztak az élő rongyokon.

S mindez áradt, apadt, mint a hullám, s repesve
s gyöngyözve néha felszökellt:
a test bizonytalan dagadva-lélegezve
sokszorozott életre kelt.

S e világ muzsikált, halkan zizegve, lágyan,
mint futó szél a tó vizén,
vagy mint a mag, melyet a gabonaszitában
ütemre forgat a legény.

A széteső alak már-már nem volt, csak álom,
kusza vonalak tömege,
vázlat, melyet csak úgy fejez be majd a vásznon
a művész emlékezete.

Egy elijedt kutya a szirt mögé lapulva
nézett bennünket dühösen,
sóváran lesve a percet, amikor újra
lakmározhat a tetemen.

– És hiába, ilyen mocsok leszel, te drága,
ilyen ragály és borzalom,
szemeim csillaga, életem napvilága,
te, lázam, üdvöm, angyalom!

Igen! ilyen leszel, te, nők között királynő,
az utolsó szentség után,
csontod penész eszi, húsodból vadvirág nő
s kövér gyom burjánzik buján.

De mondd meg, édes, a féregnek, hogy e börtön
vad csókjaival megehet,
én őrzöm, isteni szép lényegükben őrzöm
elrothadt szerelmeimet!

Szabó Lőrinc fordítása

54. oldal, Magyar Helikon, 1980

>!
blueisthenewpink SP

ROMANTIKUS NAPLEMENTE

De szép a Nap, mikor feljön a láthatáron
és mint egy robbanás, messziről ránk köszön!
– Boldog, akinek épp ily baráti öröm
a nyugovása, mely gyönyörűbb, mint egy álom!

Emlékszem!… Tűz-szeme alatt tó, kert, virág
s minden mint dobogó szív zihált a melegben…
– Fussunk feléje, óh késő van, sebesebben,
fogjuk el legalább egy ferde sugarát!

De sohse érem el az Istent, egyre hátrál;
a győzhetetlen Éj már kifeszíti sátrát,
birodalma sötét, borzongó, iszapos;

sírok szaga kering a fekete homályban
s a mocsár partjain riadozva a lábam
kóbor varangyot és hideg csigát tapos.

Szabó Lőrinc

151. oldal - Spleen és Ideál (Magyar Helikon, 1980)

>!
Frank_Spielmann I

A VÁMPÍR

Te aki mint egy tőrdöfés,
síró kebelembe beszöktél;
mint egész sereg ördög és
bolond menet, cifrázva jöttél,

hogy megalázott szellemem
legyen ágyad és birodalmad;
te kihez kötve bús szivem,
miként láncához a szilaj rab,

mint borhoz az iszákosok,
miként a hullához a féreg,
mint kártyához vak szenvedélyek:
légy átkozott! légy átkozott!

Szóltam a síma szablya-élnek,
szabadítson meg engemet;
kértem a néma, csalfa mérget,
segítse gyengeségemet:

jaj! méreg és tőr megvetettek,
ezt adták nékem válaszul:
"Nem vagy méltó hogy életednek
bús bilincséből szabadulj.

Nyomorult! bár föloldanók rab-
láncaidat: mit érne még?
Csókjaid újraköltenék
hulláját szörnyü vérszivódnak!"

Babits Mihály ford.

>!
Lunemorte MP

Imádlak, mint az éj fekete boltozatját…

Imádlak, mint az éj fekete boltozatját,
óh, gyász edénye, óh, fenséges hallgatagság,
csak szívem heviti, szépségem, ha kerűlsz,
csak szívem, éjeim dísze, hogy menekűlsz
s mind gúnyosabban és mind messzebre taszítasz
attól, mi végtelen, ami kék, ami vígasz.

Támadni készülök, s mint dögre kukacok
láb-nélküli raja, rohamra indulok,
s szeretlek, óh, te vad, te könyörtelen állat,
szépítő fagyodért csak még jobban imádlak!

Szabó Lőrinc fordítása

48. oldal, Magyar Helikon, 1980

>!
Lunemorte MP

De profundis clamavi

Hozzád könyörgök, óh,
Hozzád, kit még imádok,
az örvényből: ide, ide zuhantam én.
Zord táj, szűk láthatár nehezedik körém,
s éjjel a borzadály röpköd itt és az átok;

félévig nap süt, óh, melegnélküli fény,
a másik féléven át sötét fed, örök éjfél;
meztelenebb ez a világ a sarkvidéknél;
se állat, se patak, se erdő, se növény!
Nincs hát, nincs borzalom,
amely túltenne dermedt
dühén ennek a jég-napos, vad végtelennek,
s ezen a megujúlt fekete káoszon.

Boldogabb nálam a leghitványabb barom:
irigylem, amiért nehéz álmába dőlhet,
olyan lassan pereg orsaja az időnek!

Szabó Lőrinc fordítása

56. oldal, Magyar Helikon, 1980

>!
Lunemorte MP

Aludni, haj! aludni és nem élni!
A halálédes álom csábja vonz.

58. oldal, Léthe (részlet), Magyar Helikon, 1980

>!
Brigi007

DON JUAN A POKOLBAN

Alighogy don Juan Hádészbe szállt a rémes
vízre s Cháronnak ott már obulust adott,
egy koldús, zordszemű s kevély, mint Antisthénes,
két kézre evezőt vak dühhel ragadott.

Csüggő keblekkel és szétnyíló köntösökben
vonagló nőcsapat kelt a vak ég alatt:
nagy, áldozati nyáj, tolonganak egyre többen,
s jajuk, mint bús uszály, a csónakkal haladt.

Röhögve Sganarelle bérért nyújtotta karját,
míg don Luis a mély parton bolyongni húnyt
lelkeknek reszkető ujjal mutatta sarját,
fiát, ki dölyfösen szórt ősz fejére gúnyt.

A szűzi és sovány Elvira, fázva, gyászban,
férjét, a hűtlent s a drágát, nézte még:
búcsú-mosolyra várt, hol még a régi lázban
szavalt első szavak szelíd visszfénye ég.

Egy roppant kőszobor, vad fegyverek vitéze,
a kormányt nyomta le s oszolt az éjszín ár;
ám hűs gőggel a hős, kardjára dőlve, nézte
a felszántott vizet, – mást meg se látva már.

Tóth Árpád fordítása

>!
Brigi007

A BAGLYOK

Fekete-ernyős taxus-ágak
alatt mint furcsa istenek
ülnek a baglyok; nagy, kerek
szemük vörös láng. Meditálnak.

És egyik se mozdul, amíg
meg nem jön a bánatos este
és a napot sírjába ejtve
az éj be nem rendezkedik.

Tartásuk intelem a bölcsnek,
hogy e földnél semmi se szörnyebb:
nyüzsgése fáj, zsivaja sért;

ki árnyak után kész szaladni,
mindig rosszul jár, amiért
nem tudott a helyén maradni.

Szabó Lőrinc fordítása

1 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Rainis: Száll és ég s kihuny a csillag
Stefan George – Hugo von Hofmannsthal: Stefan George és Hugo von Hofmannsthal versei
Babits Mihály: Levelek Iris koszorújából
Arthur Rimbaud: Arthur Rimbaud összes költői művei
Komjáthy Jenő: A homályból
Czóbel Minka: Boszorkány-dalok
Rónay György (szerk.): A szimbolizmus korának költői
Stéphane Mallarmé: Kockadobás
Paul Verlaine: Paul Verlaine válogatott versei
Adamik Lajos (szerk.): Mámor