70. legjobb vers könyv a molyok értékelése alapján

A ​romlás virágai 99 csillagozás

Charles Baudelaire: A romlás virágai Charles Baudelaire: A romlás virágai Charles Baudelaire: A romlás virágai Charles Baudelaire: A romlás virágai Charles Baudelaire: A romlás virágai Charles Baudelaire: A romlás virágai Charles Baudelaire: A romlás virágai Charles Baudelaire: A romlás virágai Charles Baudelaire: A romlás virágai

A Fleurs du Mal a XVIII. század legmaradandóbb hatású verseskönyve. Művészi hatása rendkívül sokirányú, megjelenését követően egyre termékenyítőbben hatott minden írónemzedékre Franciaországban, sőt az egész világon. 150 évvel ezelőtt jelent meg először.
Felolvassa: Gálffi László

Megjelent a Rossz virágai címmel is.

Eredeti megjelenés éve: 1857

Tartalomjegyzék

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Miniatűr Könyvtár Genius · Klasszikus mesterek Révai · A líra gyöngyszemei Szukits

>!
Kossuth / Mojzer, Budapest, 2007
ISBN: 9630955959 · Felolvasta: Gálffi János
>!
Szukits, Szeged, 1994
222 oldal · puhatáblás · ISBN: 9638199199 · Fordította: Babits Mihály, Szabó Lőrinc, Tóth Árpád
>!
Magyar Helikon, Budapest, 1980
304 oldal · keménytáblás · ISBN: 9632074157 · Fordította: Babits Mihály, Szabó Lőrinc, Tóth Árpád

7 további kiadás


Enciklopédia 4


Kedvencelte 28

Most olvassa 12

Várólistára tette 79

Kívánságlistára tette 74

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

Lunemorte P>!
Charles Baudelaire: A romlás virágai

Baudelaire! Számomra TE vagy a költészet maga!!!!!!
A tökéletesség tökélye, a megmagyarázhatatlan példakép…
Azt hiszem ha ismertük volna egymást, Te értettél volna meg a legjobban…
>Kapuk nyílnak<……..

Frank_Waters I>!
Charles Baudelaire: A romlás virágai

Baudelaire ebben a stílusban gázszámlát is írhatott volna, az is kedvenc lenne.

16 hozzászólás
Hannelorka P>!
Charles Baudelaire: A romlás virágai

Nehéz egy ilyen fantasztikus élmény után mit írni. Azt hiszem, hozzám egyszerűen költészetben a szimbolizmus az, ami a legközelebb áll mint irányzat. Ezen belül Baudelaire különösen közel áll a szívemhez, teljesen beszippantott. Az Albatrosz és az Egy dög ahányszor elolvastam, mindig új rétegeket tárt fel előttem. Biztos, hogy ennek az olvasmányélményemnek lesz még folytatása :)

Iustitia>!
Charles Baudelaire: A romlás virágai

Legjobban az első, hosszabb rész tetszett, a Spleen és ideál.
A kötet elolvasása után egy dolog jutott eszembe: Baudelaire sokoldalú. Tud írni szépen csúnya dolgokról. Tud írni csúnyán szép dolgokról.
Bár nem mindig találtam meg vele a közös hangot, kétségtelenül adott valami zsenialitást a világnak.

1 hozzászólás
Brigi007>!
Charles Baudelaire: A romlás virágai

Mindig ilyenkor jövök rá, hogy valójában mennyire utálok is versesköteteket értékelni. Ezzel is gondban vagyok… Ilyenkor mindig tök analfabétának érzem magam, mert nem tudok elemzésekbe bocsátkozni, de talán jobb is így.
Igazából ezekkel a versekkel nagy gondban voltam, mert nem mondanám őket rossznak, volt is sok közte, ami tetszett, de igazából nem tudtak megfogni és nem nagyon tudtak lekötni. Sokszor kellett amiatt letennem a kötetet, mert azt vettem észre, hogy ostobaságokon gondolkodom, nem is a verssel foglalkozom.

A kötetből végül a nagy kedvencem a Kísértet című vers lett, ami egyébként egy Szabó Lőrinc fordítás. És igen, azt is észre kellett vennem, hogy azok a versek, amik igazán tetszettek mind Szabó Lőrinc fordításai. Talán több Szabó Lőrincet kéne inkább olvasnom?

2 hozzászólás
Tíci>!
Charles Baudelaire: A romlás virágai

Baudelaire-t nagyon szeretem. Minden vágyam egy saját példány, majd egyszer…

3 hozzászólás
enyingtolbalra>!
Charles Baudelaire: A romlás virágai

Minden évszázadban van négy-öt olyan ember, akinek a gondolatai megmozgatják a többieket és ezzel a világot. Számomra ő is egy ilyen. Nem egyszerű, de ha megtalálod a lelkét, gyönyörű.

danlin>!
Charles Baudelaire: A romlás virágai

A gimnáziumban tanultuk pár versét, és a költő javára szól, hogy még most ennyi év után is emlékeztem rájuk. Baudelaire-nek nagyon egyéni stílusa van, a képek szinte tömörülnek a verseiben, így rengeteg érzelmet és szenvedélyt sugároznak. Nem az a költő, akinek verseit az ember órákig olvassa, inkább mindennap egy párat, azokat lassan emésztve érdemes olvasni. Minden versén fel lehet ismerni a keze nyomát, és ezért emlékezetes, ha néha kicsit sok is a kötet.

Gabriella_Balkó>!
Charles Baudelaire: A romlás virágai

A versek egész olvashatóak voltak, meg is lepődtem rajta, de a bevezető tanulmánnyal és az életrajzzal sokáig tartott megküzdenem…

>!
Magvető, Budapest, 1957
420 oldal · keménytáblás · Fordította: Babits Mihály, Szabó Lőrinc, Tóth Árpád

Népszerű idézetek

nola P>!

Elítélt könyv felirata

Békés, idilli olvasóm, te,
józan s naiv erény fia,
hagyd ezt a könyvet: orgia,
bánat s balsors csap benne össze.

Ha nem volt lelked nevelője
Sátán, az agy vén cinkosa,
hagyd, ez neked hisztéria –
vagy semmit sem értesz belőle.

De ha – csak túlzásba ne ess! –
mersz örvényekbe nézni, szállni,
olvass, hogy érts és megszeress;

kiváncsi lélek, aki fájsz, ki
vesztett édened kutatod,
sajnálj!… Ha nem, légy átkozott!

Kapcsolódó szócikkek: sátán
3 hozzászólás
Frank_Waters I>!

A KISÉRTET

Mint rőtszemű angyalok árnya,
visszamegyek majd a szobádba
és ágyadhoz csúszom puhán
lidércként minden éjszakán;

és mint a holdfény, barna bőröd
selymére hideg csókkal ömlök
s ölellek mint kígyó, amely
árokban nyújtózik le-fel.

Reggel, amikor eltűnik álmod,
helyemet üresnek találod,
üres is estig és hideg.

Mások bókolnak, udvarolnak;
legyek én ura tavaszodnak
azzal, hogy megdermesztelek!

Szabó Lőrinc ford.

3 hozzászólás
Lunemorte P>!

Egy dög

Meséld el, lelkem, a szép nyárhajnali látványt,
melybe ma szemünk ütközött:
Az ösvényforduló kavicsos homokágyán
váratlan egy iszonyu dög

nyitotta, lábait cédán magasba lökve,
mig izzadt méreg járta át,
elénk, gúnyosan és semmivel sem törődve,
kipárolgással telt hasát.

A nap sugarai tán azért tündököltek
úgy e sülő szemét fölött,
hogy atomjaiban adják vissza a Földnek
azt, amit az egybekötött.

S e gőgös vázra mint nyiladozó virágra
nézett alá az ég szeme;
a bűz ereje az egész rétet bejárta,
azt hitted, elájulsz bele.

A mocskos has körűl legyek dongtak, s belőle
folyadékként és vastagon,
fekete légiók, pondrók jöttek, s nyüzsögve
másztak az élő rongyokon.

S mindez áradt, apadt, mint a hullám, s repesve
s gyöngyözve néha felszökellt:
a test bizonytalan dagadva-lélegezve
sokszorozott életre kelt.

S e világ muzsikált, halkan zizegve, lágyan,
mint futó szél a tó vizén,
vagy mint a mag, melyet a gabonaszitában
ütemre forgat a legény.

A széteső alak már-már nem volt, csak álom,
kusza vonalak tömege,
vázlat, melyet csak úgy fejez be majd a vásznon
a művész emlékezete.

Egy elijedt kutya a szirt mögé lapulva
nézett bennünket dühösen,
sóváran lesve a percet, amikor újra
lakmározhat a tetemen.

– És hiába, ilyen mocsok leszel, te drága,
ilyen ragály és borzalom,
szemeim csillaga, életem napvilága,
te, lázam, üdvöm, angyalom!

Igen! ilyen leszel, te, nők között királynő,
az utolsó szentség után,
csontod penész eszi, húsodból vadvirág nő
s kövér gyom burjánzik buján.

De mondd meg, édes, a féregnek, hogy e börtön
vad csókjaival megehet,
én őrzöm, isteni szép lényegükben őrzöm
elrothadt szerelmeimet!

Szabó Lőrinc fordítása

54. oldal, Magyar Helikon, 1980

Lunemorte P>!

Imádlak, mint az éj fekete boltozatját…

Imádlak, mint az éj fekete boltozatját,
óh, gyász edénye, óh, fenséges hallgatagság,
csak szívem heviti, szépségem, ha kerűlsz,
csak szívem, éjeim dísze, hogy menekűlsz
s mind gúnyosabban és mind messzebre taszítasz
attól, mi végtelen, ami kék, ami vígasz.

Támadni készülök, s mint dögre kukacok
láb-nélküli raja, rohamra indulok,
s szeretlek, óh, te vad, te könyörtelen állat,
szépítő fagyodért csak még jobban imádlak!

Szabó Lőrinc fordítása

48. oldal, Magyar Helikon, 1980

Lunemorte P>!

De profundis clamavi

Hozzád könyörgök, óh,
Hozzád, kit még imádok,
az örvényből: ide, ide zuhantam én.
Zord táj, szűk láthatár nehezedik körém,
s éjjel a borzadály röpköd itt és az átok;

félévig nap süt, óh, melegnélküli fény,
a másik féléven át sötét fed, örök éjfél;
meztelenebb ez a világ a sarkvidéknél;
se állat, se patak, se erdő, se növény!
Nincs hát, nincs borzalom,
amely túltenne dermedt
dühén ennek a jég-napos, vad végtelennek,
s ezen a megujúlt fekete káoszon.

Boldogabb nálam a leghitványabb barom:
irigylem, amiért nehéz álmába dőlhet,
olyan lassan pereg orsaja az időnek!

Szabó Lőrinc fordítása

56. oldal, Magyar Helikon, 1980

Frank_Waters I>!

A VÁMPÍR

Te aki mint egy tőrdöfés,
síró kebelembe beszöktél;
mint egész sereg ördög és
bolond menet, cifrázva jöttél,

hogy megalázott szellemem
legyen ágyad és birodalmad;
te kihez kötve bús szivem,
miként láncához a szilaj rab,

mint borhoz az iszákosok,
miként a hullához a féreg,
mint kártyához vak szenvedélyek:
légy átkozott! légy átkozott!

Szóltam a síma szablya-élnek,
szabadítson meg engemet;
kértem a néma, csalfa mérget,
segítse gyengeségemet:

jaj! méreg és tőr megvetettek,
ezt adták nékem válaszul:
„Nem vagy méltó hogy életednek
bús bilincséből szabadulj.

Nyomorult! bár föloldanók rab-
láncaidat: mit érne még?
Csókjaid újraköltenék
hulláját szörnyü vérszivódnak!”

Babits Mihály ford.

Lunemorte P>!

ROMANTIKUS NAPLEMENTE

De szép a Nap, mikor feljön a láthatáron
és mint egy robbanás, messziről ránk köszön!
– Boldog, akinek épp ily baráti öröm
a nyugovása, mely gyönyörűbb, mint egy álom!

Emlékszem!… Tűz-szeme alatt tó, kert, virág
s minden mint dobogó szív zihált a melegben…
– Fussunk feléje, óh késő van, sebesebben,
fogjuk el legalább egy ferde sugarát!

De sohse érem el az Istent, egyre hátrál;
a győzhetetlen Éj már kifeszíti sátrát,
birodalma sötét, borzongó, iszapos;

sírok szaga kering a fekete homályban
s a mocsár partjain riadozva a lábam
kóbor varangyot és hideg csigát tapos.

Szabó Lőrinc

151. oldal - Spleen és Ideál (Magyar Helikon, 1980)

Lunemorte P>!

Koporsód hadd legyek s legyen testem hamúja
Oh édes rothadás, vidám erőd tanúja
Te, égi angyalok dús ízű mérge! Te,
Rontó szesz! Oh szivem halála s élete!

84. oldal, Az illatszeres üveg (részlet), Magyar Helikon, 1980

Brigi007>!

A BAGLYOK

Fekete-ernyős taxus-ágak
alatt mint furcsa istenek
ülnek a baglyok; nagy, kerek
szemük vörös láng. Meditálnak.

És egyik se mozdul, amíg
meg nem jön a bánatos este
és a napot sírjába ejtve
az éj be nem rendezkedik.

Tartásuk intelem a bölcsnek,
hogy e földnél semmi se szörnyebb:
nyüzsgése fáj, zsivaja sért;

ki árnyak után kész szaladni,
mindig rosszul jár, amiért
nem tudott a helyén maradni.

Szabó Lőrinc fordítása

1 hozzászólás
Lunemorte P>!

Aludni, haj! aludni és nem élni!
A halálédes álom csábja vonz.

58. oldal, Léthe (részlet), Magyar Helikon, 1980


Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

François Villon – Faludy György: François Villon balladái Faludy György átköltésében
Arany János: Arany János balladái
Arany János: Kapcsos könyv
Arany János: Arany János válogatott versei
Arany János: Arany János költői művei I-III.
Mihail Jurjevics Lermontov: A démon
Arany János: Arany János összes költeményei
Ady Endre: Új versek
Arany János: Rózsa és Ibolya
Alekszandr Szergejevics Puskin: Mesék