A ​lányunk férje 151 csillagozás

Charity Norman: A lányunk férje

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Az ​élet egy pillanat alatt megváltozhat, de a megbocsátás tovább tart.
Charity Norman

Jodi Picoult méltó vetélytársának nevezik Charity Norman új-zélandi írónőt.

Felkavaró és elgondolkodtató regénye egy véletlenül gyilkossá lett apáról szól. Amikor elkezdjük olvasni, még egyértelműnek tartjuk, hogy egy gyilkos nem érdemli meg a gyerekeit. De mire a végére érünk, nem lesz ennyire magától értetődő a válaszunk. Mert ebben a könyvben senki és semmi nem olyan, mint amilyennek elsőre látszik.
A történet kezdetén Joseph Scott előtt feltárul a börtönajtó, letöltötte a büntetését, és mostantól szabad ember. Csakhogy eddigre már szinte mindenét elveszítette. Véletlenül, egy családi veszekedés közben ölte meg a feleségét, és a tragikus eseményig kiváló férj volt, igazi mintaapa, valamint a városi iskola megbecsült történelemtanára. Az első útja rögtön a gyerekeihez vezet, akiket imád, és akiket a gyilkosság óta az anyai nagyszülők nevelnek. De se a gyerekek, se a… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2013

>!
Kulinária, Budapest, 2015
380 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789639905542 · Fordította: Komáromy Rudolf
>!
Kulinária, 2015
380 oldal · ISBN: 9789639905405
>!
Lettero, Budapest, 2014
384 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789639905252 · Fordította: Sipos Katalin

1 további kiadás


Enciklopédia 2


Kedvencelte 8

Most olvassa 4

Várólistára tette 157

Kívánságlistára tette 87

Kölcsönkérné 4


Kiemelt értékelések

saribo>!
Charity Norman: A lányunk férje

A maga műfajában nagyon jó könyv.
Az alapszituáció drámai és nem mindennapi, de ami legfőképpen megfogott a történetben az a karakterek kidolgozottsága és minden negatív tulajdonságuk ellenére a szerethetőségük. A karakterek itt nem feketék és fehérek, mindegyiküknek van jó és rossz tulajdonsága, még az apa, aki elkövette a tettet ami miatt börtönbe került, Ő is vívódó emberként, szerethetően van ábrázolva. Kedvenc karakterem a történetből Frederick vagy ahogy az unokái hívják, Pápi, a nagyapa. Ő nagyon jó fej, érző szívű ember, aki a megérti azt, hogy nem lehet egyértelműen értékelni senkinek a cselekedetét, ha nem látunk bele az indítékaiba és nem ismerjük a körülményeket, és még ha meg nem is bocsáthatja a veje tettét, de a a csaladból elsőként, a legkönnyebben és leggyorsabban alkalmazkodik a körülményekhez és próbálja a legjobbat kihozni a helyzetből.
Meg lehet-e bocsátani a gyermekünk gyilkosának vagy az anyánkénak? Kinek nehezebb a helyzete, aki azon vívódik, hogy megbocsáthat-e egy ilyen tettet, vagy annak aki megbocsátásra vágyik? A súlyos tettek megbocsáthatósága illetve meg nem bocsáthatósága kapcsán, Scarlet a legidősebb gyermek szájába adva írja le az írónő ezt a gondolatot, ami nagyon megfogott, és úgy gondolom tükrözi a lényeget.
„Nem arról van szó, hogy megbocsássunk az apánknak – igyekeztem pontosan fogalmazni – hanem arról, hogy együtt kell élnünk a nem megbocsátással.”
Az is megkülönbözteti ezt a regényt a legtöbb, egyéb, általam olvasott szórakoztató irodalmi regénytől, hogy vannak benne nagyon érdekes, már-már filozofikus gondolatok, mint pl ez amit kiidéztem.
http://moly.hu/idezetek/544500
A fülszövegben Jodi Picoult-hoz hasoníltják a szerzőt, nekem jobban tetszett mint Jodi, legalábbis e könyve alapján.
Az mondjuk kevésbé tetszett, hogy bár nem sokan olvashatták még ezt a könyvtári példányt, amit én olvastam, de kb a középtáján járva egyszercsak lapjaira esett szét.

3 hozzászólás
mrsp>!
Charity Norman: A lányunk férje

Az, hogy ezt a könyvet Jodi Picoult rajongóinak ajánlják, szerintem egy nagyon jó marketingfogás, mert én is emiatt vettem kézbe. És tényleg igaz az ajánlás, mert imádom Picoult stílusát, mindig keresek hasonló történeteket, és most találtam. És imádtam.

A lányunk férje sok erős tulajdonsággal rendelkezik, amik miatt ez a könyv kedvenccé vált. Először is ott van az alapötlet, a családregényekből ismert tabutéma, ami egy olyan szituációt vázol fel, amelyről talán még nem hallottunk, de nagyon érdekesnek tűnik, és egy olyan dolognak, amiből egyből látszik, hogy ez egy durva téma, amiben talán nincs is helyes nézőpont. Ebben az esetben az alapötlet a következő: a férj egy családi vita hevében véletlenül megöli a feleségét. A félárva gyerekeket a nagyszülők nevelik, és az apuka a börtönből való kiszabadulása után szeretné felvenni a kapcsolatot velük, visszakapni őket, amit természetesen a nagyszülők elleneznek. Szerintem így első blikkre azt mondanánk mi is, hogy szó sem lehet róla, de a regény olvasása közben már erős kételyeim támadtak, és nem tudtam, melyik oldalnak adnék igazat, ha nekem kellene dönteni. Ez egy olyan erkölcsi dilemma, amit a szereplők és ügyvédek gondolatai és felhozott érvei elmélyítettek, és egy nagyon érdekes történet is épült köré.

Aztán ott vannak a szereplők, akik a családregényekben megszokott váltott szemszögből szólalnak meg: megismerhetjük Joseph, az apuka; Scarlet, az egyik gyermek és Hannah, a nagymama gondolatait is. Szerettem a monológjaikat és a gondolatvezetésüket, de a nem megszólaló szereplők sem voltak elnyomva, és köréjük is érdekes élettörténetet kanyarított az írónő. Mindegyik szereplőt megkedveltem az említettek mellett, a kedvencem Frederick lett.

A végkifejletet nem tudtam volna előre megjósolni, és azt sem tudnám még így a regény elolvasása után sem megmondani, hogy én mit tettem volna mondjuk Hannah helyében, akinek meg kellett bocsátania a lánya gyilkosának. Vagy Scarlet, Theo és Ben, a gyerekek helyében, akiknek az élete fenekestül felfordult az anyjuk halálakor, és most a két fél közötti „kötélhúzásban” vívódtak, mert szerettek volna mindkét oldalnak, a nagyszülőknek és az apának is megfelelni. Nagyon szomorú volt olvasni a kételyeiket és azt, hogy például az egyik fél jelenlétében úgy kellett tenniük, mintha a másik felet nem szeretnék, és hazudniuk a másik féllel átélt élményeikről, hogy ne bántsák meg azt. Szóval nagyon durva volt, és nagyon kijózanító. Sok dologról elgondolkodtatott, és mikor becsuktam a könyvet az utolsó mondat után, nagy ürességet hagyott bennem.

Janina13>!
Charity Norman: A lányunk férje

Jó kis történet. Elgondolkodtató. Szomorú. Sejtettem, hogy ilyenné növi ki magát és nem bántam. ….tetszett.

Áfonya74>!
Charity Norman: A lányunk férje

Jó pár napnak el kellett telnie, hogy leülepedjenek az érzéseim, és tudjak értékelést írni.
Mert amikor befejeztem a könyvet, és leültem a gép elé, bizony egy értelmes mondatot sem tudtam leírni, csak kavarogtak bennem a mondatok, érzések, gondolatok.
Ez egy fájdalmas, szívbemarkoló, torokszorító könyv volt a javából.
Olvasás közben sem tudtam eldönteni, kinek és miért van igaza. Mert ha az apa fejezeteit olvastam, teljesen megértettem és átéreztem a benne kavargó érzéseket. Ha a nagymama fejezete következett, az ő érzéseivel azonosulva már én is más szemmel néztem a történetet – és az apát. A kislány pedig – ahogyan a fiútestvérek is – csak őrlődött kettejük között, egészen a végkifejletig, ahol végül tettével közös cselekedetre és egymás elfogadására „kényszerítette” a szülőket (az apát, a nagymamát és a nagypapát), hogy végül közösen találjanak megoldást az elviselhetetlen, mindenkit felőrlő helyzetre.
Nem tudtam olvasás közben elvonatkoztatni attól a tettől, amit az apa elkövetett az édesanya ellen, és ezzel a tettével tönkretette két család életét, félárvákká tette a gyermekeit, sőt, három évig az apjukat is nélkülözniük kellett, amíg ő börtönben volt.
Csak elképzelni tudom azt a hihetetlen nagy fájdalmat, amit a szülők érezhettek, akik egyetlen gyermeküket temették el. A gyerekek fájdalmát, akik szemtanúik voltak édesapjuk tettének, édesanyjuk halálának.
És eközben mit élhetett át az az ember, aki egy elborult pillanatában kioltotta élete szerelme életét, és ennek tudatával élete végéig együtt kell élnie. Hogy bármikor, amikor ránéz a gyermekeire, eszébe jut szörnyű tette. Milyen szörnyű érzés lehet ezzel kelni és ezzel feküdni?
És tudni kell ezzel együtt élni. Mert az élet megy tovább a szeretett kedves nélkül is. Fel kell nevelni a gyerekeket, enyhíteni kell a fájdalmat, boldoggá varázsolni a napokat.
Amikor a szerelmi szál becsatlakozott a regénybe, bizony elgondolkodtam rajta, vajon megérdemli-e egy olyan ember a szerelmet, a boldogságot, aki egyszer már megölte a feleségét? És rá kellett jönnöm, hogy ő is ember, ezerszer megbánta már azt a pillanatot, amikor nem tudott uralkodni magán.
Nagyon, nagyon sok kérdés még most is válaszra vár bennem a regény kapcsán.
Életem egyik leglebilincselőbb olvasmánya volt.

ggizi P>!
Charity Norman: A lányunk férje

Az örök vidám, szinte mindenki által szeretett és gyászolt édesanya, és a szinte mindenki által gyűlölt apa, aki hirtelen felindulásból megfosztotta a gyerekeit az anyjuktól.
A jó és a rossz oldal.
Vagy mégsem?
Semmi nem fekete és semmi nem fehér.
Nagyon komoly és elgondolkodtató téma. Vajon egy ilyen tettet meg lehet valaha is bocsátani?

nagy_anikó>!
Charity Norman: A lányunk férje

Egy nagyon nehéz témát boncolgat az írónő. Nagyon nehéz valakinek is a pártjára állni. A szülők elvesztik egyetlen lányukat, akit a férje öl meg. Nagyon lassan adagolja az írónő a lelkek mélyen rejlő ki nem mondott igazságokat. Három szemszögből ismerkedünk a történtekkel – Frederick és Hannah az egyik oldalon, Joseph Scott a másik oldalon és Scarlet, Theo és Ben két tűz között. Sokat pityeregtem az olvasás közben, hol a nagyszülők oldalára álltam, hol az apáéra, de legjobban Scarlet érintett meg, őt nagyon sajnáltam a villámhárító szerepért. Nagyon elgondolkodtató könyv. Tiszta szívből örültem a végső megállapodásnak, csak a körülményeket sajnáltam, ami ehhez vezetett.

kolika>!
Charity Norman: A lányunk férje

Nem könnyű témát választott a szerző műve központjának. Vajon van-e élet, megbocsátás a börtön után? Erre szinte egyértelmű a válasz, de a különböző szemszögekből megmutatott történések egyre inkább bonyolultabbá teszik a választ.
Egyfelől látjuk a gyászoló nagyszülőket, akik egyetlen gyermeküket vesztették el, miközben gyermekeikként nevelik és védik unokáikat, másfelől ott áll az akarata ellenére gyilkossá vált apa, aki minden erejével küzd gyermekeiért. Van-e, lehet-e közeledés a két különböző oldalon állók közt? A gyerekek érdeke mindenképpen ezt kívánná, de épp ezeket a lépéseket nehéz megtenni.
A főbb szereplők ábrázolása kiváló, a különböző szemszögek, gondolatok megjelenítése még közelebb hozza a szereplőket. Hannah, Scarlett, és Joseph gondolatait, cselekedeteiket jobban megértjük az ő szemszögükből bemutatott történetből, de számomra mégis Frederick, a nagyapa alakja volt a legszimpatikusabb. Egyre súlyosbodó betegsége ellenére is érző és a gyerekek javát néző ember maradt.

Katica_98 P>!
Charity Norman: A lányunk férje

Megrázó, szívhez szóló történet volt.
Joseph Scott, egy véletlen folytán megölte feleségét. Szabadulása után képes újrakezdeni az életét? Visszaszerzi a gyerekei szeretetét? Felesége szülei képesek megbocsátani neki, hogy megölte egyetlen lányukat? Mindezekre a kérdésekre választ kapunk. A szomorú az egészben az, hogy bármilyen döntés születik, mindig a gyermekek lelkei sérülnek meg.

pepege P>!
Charity Norman: A lányunk férje

Teljesen véletlenül bukkantam erre a könyvre. Nem is igazán szoktam olvasni efféle nőcis könyveket, de egy kihíváshoz kerestem új-zéland szerzőtől valamit, s ez jött velem szembe. Gyorsan lehetett (volna) olvasni, mert lendületes, eseménydús. Érzelemregény.
A fejezetek három szereplő szemszögéből mesélik el a történetet. Joseph, az apa, aki egy tragikus véletlen során úgy üti meg a feleségét, hogy a kandalló megsérti fejét, s meghal. A három gyerek tanúja volt, s a legidősebb, a tízéves Scarlett az, aki telefonon segítséget kér.
Az apát lecsukják, a gyerekek az anyai nagyszülőkhöz kerülnek.
Három év elteltével Josephet kiengedik, s első útja az ügyvédjéhez vezeti, hogy elintézhesse a gyerekeivel való találkozást.
De ez nem megy olyan egyszerűen, mert a lányukat elvesztett nagyszülők nagyon megnehezítik a dolgát. Meg lehet-e bocsátani egy anya/lánygyilkosnak? Hogyan lehet egy bűntudattal együttélni? Lehetséges-e újra teljes élete egy ilyen terhes múlttal? Ezeket és hasonló kérdéseket feszeget a regény, mely teljesen letaglózott, sokszor feldühített, de leginkább a szívemet szorongatta.

3 hozzászólás
Kókuszka >!
Charity Norman: A lányunk férje

Nem egy könnyed olvasmány. A „ gumigyűrű szorítása” a gyomromban ugyanúgy ott volt, mint Scarlettében. Scarlet volt az a kulcsfigura, aki az írónő legfontosabb mondanivalóját képviseli. Megbocsátani lehet, de vajon együtt is lehet élni ezzel a megbocsátással? Nem tudtam szeretni ezt a történetet, nem szívesen váltam részesévé.


Népszerű idézetek

BoneB P>!

Szerintem a rend az őrület első jele.

(Kulinária, 2014)

Zsonyka>!

A szép emlékek olyan értékek, amiket gondosan össze kell gyűjteni. Fényleni fognak majd, amikor az életedet sötétnek látod.

Kapcsolódó szócikkek: emlék
saribo>!

Olyan könnyű bölcsnek lenni, amikor valaki más férje vagy anyja, apja szenvedett tetemes agykárosodást. Sokkal jobb volna neki, ha szépen elaludna! – jelentjük ki rendszerint könnyedén. Vagy: Biztosan ő sem akar már így élni. Hát nem lehetne tenni valamit, hogy megrövidítsék a szenvedését? Mi, akiknek őszül a hajunk, azt gondoljuk már mindent tudunk ezekről a dolgokról. Pedig ez tévedés. Freddie édesanyja kilencvennégy éves volt, és sok éve szenilis, amikor a szive kezdte felmondani a szolgálatot. Emlékszem, a kollégáimnak azt mondtam, hogy amikor legközelebb összesik, remélem, nem fogják újraéleszteni.
El kellene őt engedni, mondtam. Mindenki helyeselt. Naná. Jóízúen kortyolgattuk a reggeli kávénkat, teljes szívünkből azt kívánva, hogy egy emberi lény haljon már meg, és ne csinálja itt tovább a felfordulást a rossz szívével meg az inkontinenciabetéteivel. Bebeszéltük magunknak, hogy csak neki akarunk jót, de ez hazugság volt. Az volt az igazság, hogy zavart minket. Eszünkbe juttatott valamit. Arra késztetett, hogy előre tekintsünk, a saját utunk végére.

251. oldal

Zoe27>!

Köszönöm ezt a gyönyörű fogat! Látszik, hogy mindig rendesen megmosod! A palotánk építéséhez csak a legtisztább fogakat használjuk, de a tiéd egy vakítóan fehér oszlopcsarnok sarokköve lesz. Viszonzásul itt egy font, úgy tudom, ti ilyen pénzt használtok.
Szeretettel:
a Fogtündér

102. oldal

1 hozzászólás
pieta4>!

– És hogy érzed most magad?
Joseph tétovázott.
– Mintha egy felfújódó légzsák volna a mellkasomban.
– Ez úgy hangzik, mint a boldogság – jegyezte meg Rosie csöndesen.

261. oldal

mrsp>!

Az emberek nem mindig kedvesek, ez a tapasztalatom.

93. oldal

Áfonya74>!

Nem rossz emberek, de a sikert számukra egyértelműen az mutatja, ha neked van a legdrágább kocsid és a legnagyobb házad. Az élet csakis arról szól, hogy minél több státusszimbólumot gyűjts össze, és akinek a végén a legtöbb játékszere van, az nyer.

Zoe27>!

Néha az egész életünk olyan, mint a homok a homokórában. Mi csak gurulunk körbe, de végül mindenképpen át kell esnünk azon a középső kis lyukon.

180. oldal

mrsp>!

– Nagy a pofám!
– Az enyém sem túl kicsi. Egy lovas kocsi kényelmesen megfordulhat benne.

300. oldal

Zoe27>!

Mindenki azzal szokott vigasztalni, hogy Jövőre már könnyebb lesz!, de soha nem lesz könnyebb.

Csak fogtuk egymás kezét, és a lányunkra emlékeztünk.

114. oldal

4 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Jodi Picoult: Tizenkilenc perc
Colleen Hoover: Ugly Love – Csúf szerelem
Jodi Picoult: A nővérem húga
Jodi Picoult: Törékeny
Jodi Picoult: Házirend
Anne L. Green: Heather vonzásában
George R. R. Martin: Kardok vihara
J. A. Redmerski: Megölni Sarait
Jodi Picoult: Egyszerű igazság