A ​szívtipró titka (Chatsfield Hotel 4.) 82% 17 csillagozás

Kimondottan tetszett ez a történet! Ahogy @Odilia írta is, ez egy Szépség és a Szörnyeteg, csak romantikus füzetben csomagolva. :)

A történet alap jó volt, a kidolgozásra már nem mondhatom el ugyanezt.
A karakterek viszont nagyon szerethetőek voltak.

Talán ennél a résznél éreztem először azt, hogy zavar, hogy mindegyik részt más írta.
Számomra ez egy kicsit gyengébb volt, mint az előző részek. Az alapötlet nagyon tetszett, de a kivitelezés lehetet volna jobb is.
Nicolo és Sophie karaktere, már az elejétől kezdve magával ragadt. Bár egy idő után kezdett zavarni az ő huzavonájuk.

Jó kis történet volt, a harmadik résznél kicsit jobban tetszett. Jól indult a sztori, Sophie aranyos lány, és szimpatikus volt, bár Nicolo annyira arrogáns, és ellenszenves volt. Csoda, hogy a végére happyvel végződött. A kutyust imádtam a legjobb ő megérdemelte a 4 csillagot. :-)

Modern szépség és a szörnyeteg történet. Sokszor a szájunkba rágva, hogy nehogy eltéveszd :o(
Egyébként kifejezetten tetszettek a szereplők. Nem volt túltolva a történet, a fölösleges nyűglődést is elkerülték. Szórakoztató volt.

Nem éreztem teljesnek a történetet.
Az alapötlet jó volt, talán már túl jó, de az, amit az írónő kihozott belőle, egyáltalán nem tetszik.
Ott van Nicolo, spoiler akit egy súlyos trauma ért, félt a tűztől és az elkötelezettségtől. Erős jellemű, akaratos, mondhatni igazi könyvbéli álompasi, akivel szeretnek dolgozni az írók. Ezzel nem is lenne semmi baj… legalábbis nem olyan sok.
Sophie is egy jól megformált karakter lenne. Túlélte a rákot, egy erős, magabiztos nővé vált, aki nem hátrált meg holmi nem-től.
Ez mind szép és jó… lenne a füzet háromnegyedéig. Utána minden… egybefolyt. Kisbaba, gyerehozzám, stb, mindez négy-öt oldalban. Oké, hogy ez egy füzet, és az is, hogy az ilyen történetek nem olyan hosszúak, mint a normális könyvek, de… AKKOR IS!. A végét sokkal jobban, részletesebben és értelmesebben is meg lehetett volna írni. :c

Egyszerűen imádtam! Szépség és a szörnyeteg felállás a gyengém :-)))

A sorozatból eddig ez a második kedvencem. Sajnos nagyon kevés időmvolt olvasni, de ígys is azért úgy érzem hamar elolvastam.
Nekem nagyon tetszett, bár sajnos kiszámítható volt a cselekménye és ez is nagyon hirtelen lett lezárva.

Nem tudom mi az oka, de nagyon erőltetetten tudtam csak olvasni. Nekem Nicolo nagyon zárkózott, mogorva fickónak tűnt, és sokáig nem is tudta levetkőzni ezt magáról. Titkolózik, nem is kevesetspoiler
Haragos az egész világra, és ezt Sophie-n vezeti le.
Sophie-nak is megvan a maga múltja, de erős, és nagyon tud küzdeni. Nicolo magát szörnyetegnek tartja, de egyébként rengeteget tesz az emberekért: a végén minden titokra fényt derül.
Nem volt olyan jól megírva, mint az eddigiek.

Ez a harmadik legjobb füzet a sorozatból, közvetlenül A Murphy törvénye és A játszma vége után. (Sophie és Nicolo történetére már azóta kíváncsi voltam, hogy elolvastam a Murphy törvényét.)
Sophie is, és Nicolo is szerethető karakter, Dorcha meg egyenesen imádni való! A történetük nem annyira szenvedélyes, mint Antonio és Orla, vagy Lucilla és Christos esetében, de még így is élvezhető. :-)

Ha valaki megkérdezné, miért nem sorban haladok, a válaszom: azért, mert az arabos, sejkes részekre nagyon nem vagyok kíváncsi, nem mellesleg enélkül is érthető mindegyik füzet. Amúgy nem is értem, miért ebben a sorrendben írták/adták ki őket? Én teljesen másképp rangsorolnám a részeket…