Búcsú ​a királynétól 4 csillagozás

Chantal Thomas: Búcsú a királynétól

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

1810-ben, ​Napóleon győzelme után Bécs romos és megalázott város. Itt él Marie-Antoinette volt felolvasónője, Agathe-Sidonie Laborde, és Versailles-ra emlékezik, pontosabban az 1789. július 14. utáni napon (mert a legjobban ezek a szomorú emlékű napok nyomasztják), az összeomlás időszakára, amikor XVI. Lajos sok tétovázás után mindenről lemondott, s a királyi család belső bizalmasai és az egész versailles-i udvar szinte pillanatok alatt szétszóródott. Maga Agathe is 16-án éjjel menekült el, együtt a királynét cserbenhagyó Polignac családdal.
Agathe Versailles utolsó óráinak lázas és aprólékos felidézése közben fogja fel igazán, hogy mekkora erő és varázslat köti a királynéhoz és ahhoz a szép, különös és elbűvölő világhoz, amelyet Marie-Antoinette teremtett maga körül. Versailles csupa fényűzés és elegancia, a legapróbb részletek is rögeszmésen tökéletesek, mindenfelé védett, otthonos zugok hívogatják az embert – csak ebben a ragyogó s látszólag boldogságot sugárzó világban a… (tovább)

Eredeti cím: Adieux à la reine

>!
M-érték, Budapest, 2002
320 oldal · ISBN: 9639519669 · Fordította: Takács Márta

Enciklopédia 4


Most olvassa 1

Várólistára tette 3

Kívánságlistára tette 1


Kiemelt értékelések

>!
Szédültnapraforgó
Chantal Thomas: Búcsú a királynétól

A cím és a borító alapján valami egészen más történetre számítottam.
Eléggé száraz, tényelmesélés volt a regény, minimális párbeszéddel.
Az idős Agathe-Sidonie Laborde a 70. születésnapján visszaemlékszik az 1789-es eseményekre (Bastille bevétele) elmondja hogyan szöktek meg a palotából a Polignac családdal.
Megnéztem a regényből készült filmet is…szintén gyengére sikerült.

>!
SMesi P
Chantal Thomas: Búcsú a királynétól

Érdekes volt a könyv. Nagyon jó volt, hogy a forradalom kitörésének három napjára fókuszált, és ezáltal ezt a három napot igazán kirészletezi a könyv. Valamint a történések mellett magát a versailles-i életet is megismerhettem a könyvből. Ráadásul mindezeket nem egy rangos személy meséli el, hanem egy volt felolvasónő. Aki ugyan nem nemes, de azáltal, hogy a Királyné felolvasónője volt, mégis igen közelről látta a Királynét.

>!
csilla0923
Chantal Thomas: Búcsú a királynétól

Nem csillagozok, mert nem vagyok oda a francia forradalomért. Egyébként egy jó leírás a francia udvarról, elég sok érdekes dolog derült ki számomra a belső infókból. Érdemes lehet elolvasni.


Népszerű idézetek

>!
Szédültnapraforgó

A tömeg bárkit bármiért megéljenez vagy megsért. A miért nem számít. És az őrjöngés olyan arányban növekszik, amilyen arányban az öntudatos tömeg öntudatlanná válik.

86. oldal

>!
Szédültnapraforgó

Az emberek azért utaznak, mert beleunnak abba, ami körülöttük zajlik, valami felfedezésre vágynak, vagy talán csak számot akarnak vetni magukkal. Mert a dolgok helyenként olyan bonyolultak.

232. oldal

Kapcsolódó szócikkek: utazás
>!
Szédültnapraforgó

„Bementem a teraszokra vezető közlekedőterembe, mely most nem vezetett sehová, de nekem mindig gyönyörűséget okozott, ha ott lehettem, mert a puszta név is felidézte bennem XV. Lajos Versailles-át: egy zászlódíszbe öltözött kastélyt, a lécrácsos szőlőlugasokat, a bougainvilleákkal szegélyezett teraszokat…”

102. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Bougainvillea · Versailles
>!
Szédültnapraforgó

– Igen – folytatta a királyné –, nekem úgy tűnik, az irigység a legelterjedtebb érzés az egész világon. Mindenki azért sóvárog, hogy pont azt a helyet szerezze meg magának, mely feljebb, a sajátja fölött van. Ez a cselevések egyetlen motorja: bármit megtesznek az emberek azért, hogy sóvárgó irigységüket csillapíthassák. S alighogy megszerzik a kívánt pozíciót, máris magasabbra vágynak. Ez azután megint beárnyékolja az életüket, és újabb támadásokra ösztönzi őket. Keserves lehet ez a folytonos cselekvési kényszer, és közben oda az elégedettség is!

224. oldal

Kapcsolódó szócikkek: irigység

Hasonló könyvek címkék alapján

Anatole France: Thaisz / Az istenek szomjaznak
Charles Dickens: Két város regénye
Charles Dickens: Két város
Robert Merle: Mesterségem a halál
André Castelot: Napóleon
Joseph Shearing: A bosszú angyala
Max Gallo: Mariella
Orczy Emma: A Vörös Pimpernel
Juliette Benzoni: Virradat
Maurice Druon: Az elátkozott királyok I-III.