A ​védekezés művészete 24 csillagozás

Chad Harbach: A védekezés művészete

A Westish College tipikus amerikai főiskola a Michigan-tó partján. Természetesen baseballcsapata is van, ám a Westish Szigonyosok már jó ideje egyetlen meccset sem nyertek a főiskolai bajnokságban. Ezen az áldatlan állapoton változtat egy új diák, Henry Skrimshander, a reményteljes baseballjátékos, akire nemsokára az iskola falain kívül is felfigyelnek. Mindenki úgy véli, fényes jövő vár rá, ám amikor egy szerencsétlenül dobott labda fejen találja egyik diáktársát, Henryben megroppan valami…
A védekezés művészete az elsőkönyves Chad Harbach nagyszerű regénye, mely azonnal a sikerlisták élére robbant; egy regény a baseballról és a főiskolai életről, barátságokról és szerelmekről, sikerekről és kudarcokról, beteljesült és összetört álmokról; egy szívet melengető és szívszorító regény, csipetnyi iróniával és jó adag bölcsességgel fűszerezve.

Eredeti mű: Chad Harbach: The Art of Fielding

Eredeti megjelenés éve: 2011

>!
Cartaphilus, Budapest, 2012
544 oldal · ISBN: 9789632662572 · Fordította: Gázsity Mila

Kedvencelte 4

Most olvassa 1

Várólistára tette 25

Kívánságlistára tette 26


Kiemelt értékelések

>!
ponty
Chad Harbach: A védekezés művészete

The Art of Fielding a könyv eredeti címe. A fielding a baseball-ban az a tevékenység, amit valóban a védekező, azaz a labdát dobó csapat végez. Sportnyelven mezőnyjátéknak, mezőnyözésnek fordíthatnánk leginkább, de talán a helyezkedés művészete lenne a legkifejezőbb formula. A könyv egyik főszereplője, a Szigonyosok shortstopja*, Henry is pontosan ezt csinálja: jól helyezkedik, és ebben már benne van az is, hogy ismeri a soron következő ütő játékos képességeit, szokásait, hogy mire képes egy gyors, vagy egy csavart labdával, illetve ez alapján azt is jó eséllyel tudja, hova, és milyen sebességgel érkezhet a labda, amit ha megszerez azonnal továbbítani tud csapattársának az egyes bázisra, kiejtve ezzel a játékból az ellenfelet.
A cím egyben Henry rongyosra olvasott bibliájára, egy azonos című fiktív könyvre utal, amit a történet szerint példaképe (egy a valóságban is létező baseball legenda) írt, és filozofikus eszmefuttatásokkal van tele, magasabb szintre emelve ezzel a játékot. Erről is szól a könyv. Mármint a baseball, és általában a sport szellemi és érzelmi, lélektani hátteréről, még akkor is, ha persze ezeket félretéve kapcsolatokról, szerelemről, diákévekről, vagy éppen hely-, és útkeresésről is szólhat akár a fiatalok, akár a Herman Melville írói munkásságát kutató iskolaigazgató esetében.

Harbach regénye fiatalos, könnyen olvasható, élvezetes, de magasabb irodalmi elvárásokkal rendelkező olvasók számára kevésnek bizonyulhat. (Az 1001 könyv, amit olvasnod kell… listán szereplése szerintem egyértelműen amerikai túlzás.) A történet, a szereplők, és helyenként a mesélési stílus is John Irvingre emlékeztet, csak épp humorral, és egy könnyedebb verzióban. Hogy mást ne mondjak, például Henry tisztára Homer Wells az Árvák hercegéből, bár történetesen ügyesebb a pályán, és kevésbé gyakorlott a terhesség megszakítások terén. Elsősorban azoknak ajánlott olvasmány, akiket az eddig leírtak nem riasztottak el, de őket is figyelmeztetem, hogy a történet amerikai sport sztorit is tartalmaz, ergó bárki, bármikor, bármekkora hátrányból legyőzhet bárkit, és ha így lesz, abban nincs semmi csoda. Ez pontosan így működik.

*Poszt megnevezés a baseballban. Lényegében lefordíthatatlan, bár a labdarúgó nyelvre, mint azt tudjuk mindent át lehet ültetni, és abban szűrő, vagy akár söprögető is lehetne, ha ennek volna bármi értelme. De nincs, és ezért is tértem ki rá, hogy leírhassam, mennyire pozitív a fordítás sportnyelv szempontjából. Nem száz százalékosan tökéletes, de mégis klasszisokkal jobb, mint bármi, amit eddig olvastam, ezért nagy dicséret illeti Gázsity Mila fordítót, és a kiadót is amiért felvállalták ennek a könyvnek a nyilvánvalóan minimális üzleti sikerrel kecsegtető, magyar kiadását, és kísérletet tettek ennek az itthon kevésbé ismert sportágnak a bemutatására. Hogy stílszerű legyek, egy valóságos sacrafice bunt** ez a könyv. :)
**Ütésfajta: a végrehajtó játékos ütőjével éppen csak a labdához ér, hogy az játékba kerülhessen, így míg ő maga kiesik, a pályán jobb helyzetben lévő társa közben pontot szerezhet. Lásd még a könyv hátulján a szószedetben.

4 hozzászólás
>!
Gab
Chad Harbach: A védekezés művészete

A Baseball Amerika nemzeti sportja
Az egész könyvet kívül-belül körüllengi ez a sportág mégsem mondanám sportregénynek.Az a néhány meccsjelenet amely feltűnik a könyvben filmszerű képekben elevenedik meg ezért olyan mintha előtted exponálódna minden. Ha félretesszük a baseballt akkor kibontakozik előttünk egy kis főiskola, néhány útját, boldogságát kereső fiatal akikhez még hozzájárul egy új irányba tartó sokat megélt igazgató.
Humoros, szórakoztató letehetetlen könyv szerethető személyiségekkel.

>!
HA86
Chad Harbach: A védekezés művészete

Baseball. Ez idáig nem sokat tudtam róla, és sokkal-sokkal okosabb igaziból mostanra se lettem, de Chad Harbach regényének hatására legalább a sportághoz való hozzáállásom megváltozott. Eddig úgy gondoltam, hogy a baseball tipikus tömegsport, és (bocsánat a rajongóktól) a faék egyszerűségű emberek is könnyűszerrel űzhetik magas szinten, hiszen csak gyakorlás kérdése az egész. Most már úgy gondolom, hogy – bár nyilván tömegigényt elégít ki, és Amerikában (hol máshol?) zömében ugyanaz a réteg rajong érte, amelyik nálunk összeverődik egy-egy nagyobb focimeccsre a stadionokban – ennek a sportágnak is megvan a maga földöntúli szépsége, és ha valaki elkötelezetten űzi, ugyanúgy tökélyre fejleszthető, ahogyan például a kifinomult mozgást és letisztult gondolkodást igénylő japán küzdősportok.
Ez a regény himnusz a baseball-hoz. De nem csak a baseball-ról szól. Tulajdonképpen van itt minden, mi szem-szájnak ingere (derékba tört karrierek, boldogtalan apa-lánya kapcsolat, megcsalás, meleg szerelem, váratlan haláleset stb.-stb.), és épp a sokszínűsége és mozgalmassága miatt vártam annyira, hogy esténként újra kézbe vehessem… Vártam, annak ellenére is, hogy ez a regény közel sem hibátlan. „Csak” vannak hibátlan, nagyon profin megírt részei. Például az „emelkedett” részek az egyik főszereplőről, az őstehetség Henry-ről: a kapcsolatáról a baseball-lal, és a kedvenc játékosához, Aparicio-hoz fűződő csodálatáról, akinek A védekezés művészete című művét Henry már rongyosra olvasta, mégis mindenhova viszi magával. Vagy az iskolaigazgató fiatal éveiről szóló fejezetek: a nagyon szép leírása annak, hogy a fiatal Affenlight micsoda szenvedélyes Melville-rajongó volt, és milyen tehetséges író és szónok lett belőle később. Szóval, az „emelkedett” részek (én csak így hívom őket) erősek…
A többi pedig… – nos, azokon is megéri keresztülevickélni. Mert bár vannak kifejezetten gyenge fejezetek – amikor a leírások oldalakon át körülményes túlmagyarázásokba csapnak át –, a tipikus főiskolai/egyetemi hangulatot ott is jól hozza Harbach.

>!
richvar
Chad Harbach: A védekezés művészete

Valószínűleg a legjobb könyv volt amit idén olvastam. Ennek a biztos jele volt, hogy alig vártam esténként mikor vehetem fel újra a fonalat. A borító kicsit megtévesztő lehet, mert bár valóban egy baseball csodagyerek az egyik főhős, ennél azért sokkal összetettebb. Egy wisconsini egyetemi kisváros mindennapjait követhetjük végig, egy rakás érdekesebbnél-érdekesebb szereplőn keresztül.


Népszerű idézetek

>!
Gab

Figyelem terén Owen egyfajta talány volt, mert mintha egyáltalán nem izgatta volna, hogy játszik vagy sem, ha ráüvöltöttek, figyelmesen hallgatta és érdeklődéssel bólogatott, mintha épp anyagot gyűjtene egy agyvérzésről szóló tanulmányhoz.Sprintelés helyett kocogott, kocogás helyett sétált, néha elszundikált a külső mezőn. Cox edző egy idő után felhagyott a bömböléssel. Sőt, Owen lett a kedvenc játékosa, az egyetlen, aki miatt nem kellett aggódnia. Ha edzés közben hibát hibára halmoztak, ahogy az gyakorta megesett, Cox edző a szája sarkából Owennek suttogta csípős megjegyzéseit. Owen semmit nem akart Cox edzőtől – sem a kezdőcsapatot, sem jobb helyet az ütősorrendben, sőt, még tanácsot sem –, így hát Cox edző megengedhette magának, hogy egyenrangúként kezeli. Valahogy úgy, ahogy a pap nagyra értékeli egyetlen agnosztikus egyházközségi tagját, azt, aki nem vágyik megváltásra , de azért az ólomüvegablakok és a dalolás kedvéért folyton feltűnik a misén.
– Mert sokat lehet ácsorogni – adta meg a magyarázatot Owen, amikor Henry megkérdezte, hogy mit szeret a játékban. – Ja, és a zsebeket a mezen.

47. oldal

>!
LeDi P

Az ember az életének akkora részét tölti olvasással, hogy ebből tulajdonképpen természetesen következik az, hogy ez ne magányos tevékenység legyen.

185. oldal

>!
Gab

– Azon gondolkodtam, hogy vajon ráérsz-e ma este?
– Hogy ráérek-e? Á, dehogy! Az a capella próba után a leveskonyhán önkénteskedem, miközben természetesen befejezem a tanulmányomat, ami a bosszú motívumát fejtegeti a Hamletben. Rögtön utána a főiskolás lányok diákszövetségének lesz összejövetele az Alpha Béta Omegával, a bulémiás csoportomnak is találkozója van némi sütivel, azután pedig a futballcsapat kapitányával van randim.
– Én vagyok a futballcsapat kapitánya.
Hosszú szünet
– Ó. Nos hát, ebben az esetben …. Hányra jössz értem?

152 -153. oldal

>!
Gab

Az irodalom igazi seggfejt csinálhat az emberből – erre már akkor rájött, amikor egyetemi szemináriumokat tartott. Az irodalom miatt eshet meg, hogy úgy viszonyulunk hús – vér emberekhez, mintha regényhősök lennének – saját intellektuális élvezetünk eszközei csupán, holttestek, melyeken kritikai képességeinket próbálgatjuk.

346. oldal

>!
Gab

Schwartz tapasztalatai szerint az öltözők mindig a föld alatt voltak, mint a bunkerek és az óvóhelyek. Ez nem is annyira szerkezeti szükségszerűség volt, mint inkább szimbolikus. Egy öltöző akkor védi meg az embert, amikor a legsebezhetőbb: meccs előtt és meccs után. (És félidőben is, már amennyiben az adott sport a futball.) Meccs előtt az ember leveti magáról azt az egyenruhát, amiben a világgal néz szembe, és felveszi azt, amiben az ellenfelével fog szembenézni. E kettő között pedig minden szempontból meztelen. És amikor véget ér a mérkőzés, nem lehet visszavinni a világba a játék közben megélt érzéseket – mert diliházba is csuknák az embert miattuk –, így hát be kell bújni a föld alá, és kipurgálni ezeket magából. Az ember üvölt, csapkod mindenfélével, kínjában vagy örömében veri az öltözőszekrénye ajtaját. Az ember megöleli a csapattársait vagy lehordja őket, esetleg bemos neki egyet. Bármi is történjék, az öltöző biztos menedék.

121. oldal

>!
Gab

A férfiak igazán különös lények. Már nem párbajoznak, mostanság még a verekedést is barbár dolognak tartják, az a régi, jó kis erőszak mind különféle intézményeken keresztül vezetődik le, de azért rögzült szokásaikhoz még mindig ragaszkodnak. Ennél már csak azt szeretik jobban, ha megbocsáthatnak egymásnak.

518. oldal

>!
Gab

– Egyszer azt mondtad nekem, hogy a lélek nem olyan valami, ami vele születik az emberrel, hanem olyan dolog, amit fel kell építeni, komoly erőfeszítéssel és tévedések árán, tanulással és szeretettel.

525. oldal

>!
Gab

Amennyiben azt Schwartz meg tudta ítélni, az intézmény fő célja az volt, hogy az unalom eszközével leszedálva tartsanak háromezer jövendő őrültet egész addig, míg egymást követő születésnapjaik következtében felnőtté nem változnak.

117. oldal

>!
Gab

Maguk mögött hagyták az öltözőt, és a Sportközpont folyosóin kezdtek sétálgatni. Az egyik általános tornateremben a középkori vívóklub tagjai dobogtak, egyik kezüket a hátuk mögött tartva ide-oda táncoltak a szigetelőszalaggal kijelölt pályájukon. Sodronyinget viseltek és valamiféle kalózfejfedőt, legalábbis Henry annak tippelte. Egy másik edzőteremben lekapcsolták a világítást. A hangszórókból fafúvósok és szélcsengők elbűvölő zenéje áradt , a diákok pedig keresztbe tett lábakkal ültek a padlón.
– Ha valakinek szellentenie kéne, fontos, hogy ne habozzon megtenni – tanácsolta vidoran az oktató.

228-229. oldal

>!
Gab

Megdöbbentő, hogy az emberek miféle eszközökkel szorítják egymást sarokba, kényszerítik egymást arra, hogy csak bizonyos szűk keretek között megszabott módokon cselekedhessenek…

265. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Laurie Frankel: Mindig ez van
Laura Ingalls Wilder: Kicsi ház a nagy erdőben
Rachel Hawkins: Hex Hall
Jennifer E. Smith: Vajon ránk talál a szerencse?
Kimberly McCreight: Amelia
Marni Bates: Segítség, YouTube-sztár lettem!
Alice Walker: Kedves Jóisten
Kurt Vonnegut: Bajnokok reggelije
Jeffrey Eugenides: Egy test, két lélek
Donna Tartt: A titkos történet