Jó tippeket olvashatunk arról, hogyan váljunk a saját falkánk vezérévé, még ha néha kissé misztikusan is hangzik a sokat emlegetett „energia”. Gyakorlati tanácsai közül párat bevezettünk az életünkbe, és egyelőre remekül működnek. Például nem kiabálok, ha nekem nem tetsző dolgot csinál, hogy ne ugassunk versenyt, hanem mély határozott hangon szólok rá. Ezzel itt léte alatt először sikerült elérni nála a teljes megadó állapotot: farok behúz, esetleg hanyatt is vágja magát. A reggeli sétánk hosszát megnöveltük egy órára, olyan peckesen lépegeket, mint még soha. Fixen 10 perc pórázfegyelemmel kezdünk és zárunk. A köztes időben jut alkalom a szaglászásra, a közös játékra és egy kis tréningre is. Nem mondom, hogy minden reggel szélesen mosolygok a koránkelés miatt, de amikor már úton vagyunk, nagyon élvezzük mind a ketten a közösen eltöltött időt.
A kutyadoki felvonultat néhány konkrét esetet is, melyekkel a műsoraiban találkozhattunk. Bevallom itt többre számítottam. Vártam, hogy kicsit jobban kifejti a megoldásokat is, így azonban inkább újra meg újra visszatérő reklám volt: nézzétek a sorozatom, ott kifejtem! Soknak éreztem az önpromóciót, ha ezeket kidobjuk a könyvből, körülbelül a háromnegyede marad meg.
Összességében azt gondolom, hasznos könyv, legfőképpen akkor, ha nem olvastatok még a témában. Könnyed stílusa miatt gyorsan fogynak a lapok, azt gondolom a benne foglaltakkal minden gazdinak jó lenne képbe kerülni, mert rengeteg tévhit kering még ma is. Kimondottan tetszett az a rész, ahol a nekünk való kutya kiválasztásának folyamatát ismerteti. A következő kedvencünknél biztosan alkalmazni is fogjuk az itt leírtakat. Természetesen nem kell vakon követni minden utasítást, tanácsot, hiszen minden eset egyedi, még akkor is, ha a kutyák alapvető szükségletei azonosak (testmozgás, fegyelem, szeretet). Én például sosem raknék fojtónyakörvet a kutyámra, és azt sem bírom ki, hogy ébredés után ne vakargassam át egy kicsit.
https://csakegypercre.blog.hu/2020/04/26/uton_a_falkave…