Farkasszem (Bűbájos Mary 2.) 84% 372 csillagozás

Nagyon kíváncsi voltam milyen keretek között folytatódik a történet, hiszen az addigi takaróba bújtatott naplórészletek ideje lejárt. De ez az új irány annyira evidens és magától értetődő volt, hogy szebben nem is illeszkedhetett volna a történetmesélés folyamatába.
Annyira jól volt kitalálva és felépítve a folytatás, hogy az elején teljesen elbizonytalanított, hogy mennyire olvasok fikciót és mennyire valós kutatást. Nagyon érdekes volt. Olvasás közben filmszerűen peregtek előttem az események a gyerekkoromból látott indiános filmek képeiből összeollózva. Elkeserítő volt végigkövetni az elkerülhetetlent, ahogy a fehérek leigázzák és elűzik földjeikről az őslakosokat, örökös háborút és ellenséges viszályt szítva ezzel. Szomorú.

Nagy sajnálatomra ez a második rész inkább egy nagy indián történet volt – bár ha jobban utána olvasok, akkor erre felkészülhettem volna.
Több helyen túlcsordult a törzsek neveinek, tárgyainak, díszítéseinek és szokásainak egyvelege. Néhol kicsit untam is, illetve hiányzott az első regényben megszokott napló stílus, olykor viszont mégis repített magával a történet.
Akinek az első rész tetszett az szerintem mindenképp tegyen egy próbát, hiszen Mary – és a többi szereplő – sorsával kapcsolatos kérdésekre mind választ kapunk.

Azt vártam, hogy valamiképpen folytatódik a napló, de ennél sokkal bonyolultabban oldotta meg az írónő a folytatást. Kicsit csalódott voltam emiatt, ugyanakkor örültem, hogy a mai indián rezervátumok világába is betekintést engedett. Leginkább mégis azokat a részeket élveztem, amik Maryről szóltak. Megrázó volt arról a világról olvasni, amikor a fehér ember elragadott mindent az indiánoktól, tudva, hogy én magam is fehér ember vagyok és ugyanazt képviselem, amit ők. Mindenesetre érdekes volt ennek a korszaknak az eseményeiről olvasni. Izgalmas, kalandos könyv, mely az elfogadásra és az élet szépségére tanít.

most indián akarok lenni, de minimum orvosságos asszony :)
tetszik a könyv. nem hasonlítgatom az első részhez, mert teljesen más. engem nem zavart, hogy belekeveri a jelent is, pont jó volt így. a vándorolgatásban teljesen eltévedtem, de szerencsére van térkép is :) mondtam már, hogy indián akarok lenni?

Mary kalandjai folytatódnak, immáron az indián közösségben. A történet kapott egy – szerintem szuperül kitalált – keretet, amely napjainkban játszódik. Ebben a részben már sokkal több a természetfeletti elem, az előzőben még hihetőnek tűnő egybeesések, véletlenek, utalások voltak, ebben viszont kibontakozik ez a szál is. Míg a Bűbájos Mary a főszereplő ifjúkorát mutatja be, ez a felnőtt Maryvel kapcsolatos eseményeket meséli el. Izgalmas, fordulatos, néhol szívszorító történet egy háborúkkal, betegségekkel, kegyetlenségekkel teli világban. Mary erős, szenvedélyes, kitartó egyén, ezt már a kezdetektől fogva szerettem benne. A Bűbájos Mary méltó lezárást kapott, „mássága” ellenére is sikerült hoznia az előző kötet színvonalát.

Az elején kicsit húztam a szám, mert nem tetszett a napjainkban játszódó rész. Nem értettem, hogy miért nem Mary-ről olvasok, minek van erre szükség. De a végére kerek lett a történet, összeálltak a miértek és hogyanok és jól szórakoztam. Szép munka, jól látszik a tervezés :)

Nagyon nem erre számítottam,sokkal kevésbé éreztem ifjúsági regénynek, mint az első részt.
Mary életének nagyon sok részletét megismerhettem ebben a könyvben és nagyon élvezhető volt.
Az indiánok története is magával ragadott, érdekes volt az amerikaiakkal folytatott harcokat megismerni.
spoiler

Nehezen hangolódtam rá a könyv elejére, de aztán valahogy belerázodtam, hogy a jelenből kalandozunk vissza az 1600-as évekbe.
Mary kalandos élete, családja, megpróbáltatásai, szenvedések, sámánok, indián szokások, gyógyítók, gyógyfüvek. Volt, hogy pityeregtem, de az élet ebben az időben ilyen volt. Viszályok őslakosok és telepesek közt. Egy izgalmas, kalandos könyv. Szerettem.

Amikor még a könyv első harmadánál tartottam, aggódni kezdtem, vajon mit fogok majd írni erről a könyvről. Ilyenek jutottak eszembe: Kár volt megvenni, sőt egyáltalán megírni.
Az elején nehezen barátkoztam meg a ténnyel, hogy egy teljesen új megközelítésből olvashatok Mary életéről és volt bennem némi kétely, hogy ezt tényleg ilyen formában kellett belevarázsolni napjainkba. Aztán megszűnt ez az érzés, amikor visszakaptam Maryt, akiről már az elejétől olvasni akartam, és egyszerűen magába szippantott. Úgy tapadtam a betűkhöz, mint mágnes a vasreszelékhez. Nem tudom mi lelte az író nénit, talán a gondolataimban olvasott, mert mindent megtaláltam benne, amit az első részből hiányoltam. Mozgalmas, fordulatos, bűvös, Mary végre életre kelt. Türelmetlenül vártam a végét, és bíztam benne, hogy jól alakul az ő és szeretteinek sorsa. Már cseppet sem zavart, hogy időnként visszazökkenünk a jelenbe.
Őszintén megvallva a vége felé többször is könny szökött a szemembe, pedig volt, hogy nem is róla szólt már a történet. Bárcsak tovább tartott volna! Mert nagyon megkedveltem a szereplőket. Lehet, hogy ezzel a verzióval elrontottam volna a befejezést, de én Le Grandnak drukkoltam.

Ezzel a kötettel Mary története a kedvenceim közé került. Az első rész is igazán jó volt, de míg az az alapokat tette le, ennek olyan sodró volt a lendülete, annyira kalandos, érdekes és tanulságos volt, hogy már a felénél tudtam, ez bizony kedvenc lesz. Tetszett ez az érdekes megoldás, ami az utódokkal, s a kutatónővel kezd, majd ebbe ágyazza bele Mary történetét, végül visszatérve a jelenbe, szépen keretbe foglalja azt. Sok izgalmas kaland, szenvedély, szenvedés, bánat és öröm, mindez kézen fogva jár ebben a könyvben. Azt azonban nagyra értékeltem, hogy bár adott volt minden hozzá, mégsem volt soha túlzó, nem tapicskolt a vérben, nem tobzódott a megpróbáltatások leírásában, ezért, bár megkönnyeztem itt-ott, de nem szorongtam, nem volt kellemetlen egy percig sem az olvasása. Helyette volt benne egy kellemes adag mágia (jóval többet is elbírtam volna viselni), s engem bizony elvarázsolt Celia Rees ezzel a remek könyvvel.