Farkasszem (Bűbájos Mary 2.) 83% 339 csillagozás

Mary kalandjai folytatódnak, immáron az indián közösségben. A történet kapott egy – szerintem szuperül kitalált – keretet, amely napjainkban játszódik. Ebben a részben már sokkal több a természetfeletti elem, az előzőben még hihetőnek tűnő egybeesések, véletlenek, utalások voltak, ebben viszont kibontakozik ez a szál is. Míg a Bűbájos Mary a főszereplő ifjúkorát mutatja be, ez a felnőtt Maryvel kapcsolatos eseményeket meséli el. Izgalmas, fordulatos, néhol szívszorító történet egy háborúkkal, betegségekkel, kegyetlenségekkel teli világban. Mary erős, szenvedélyes, kitartó egyén, ezt már a kezdetektől fogva szerettem benne. A Bűbájos Mary méltó lezárást kapott, „mássága” ellenére is sikerült hoznia az előző kötet színvonalát.

Azt vártam, hogy valamiképpen folytatódik a napló, de ennél sokkal bonyolultabban oldotta meg az írónő a folytatást. Kicsit csalódott voltam emiatt, ugyanakkor örültem, hogy a mai indián rezervátumok világába is betekintést engedett. Leginkább mégis azokat a részeket élveztem, amik Maryről szóltak. Megrázó volt arról a világról olvasni, amikor a fehér ember elragadott mindent az indiánoktól, tudva, hogy én magam is fehér ember vagyok és ugyanazt képviselem, amit ők. Mindenesetre érdekes volt ennek a korszaknak az eseményeiről olvasni. Izgalmas, kalandos könyv, mely az elfogadásra és az élet szépségére tanít.

most indián akarok lenni, de minimum orvosságos asszony :)
tetszik a könyv. nem hasonlítgatom az első részhez, mert teljesen más. engem nem zavart, hogy belekeveri a jelent is, pont jó volt így. a vándorolgatásban teljesen eltévedtem, de szerencsére van térkép is :) mondtam már, hogy indián akarok lenni?

Nagyon nem erre számítottam,sokkal kevésbé éreztem ifjúsági regénynek, mint az első részt.
Mary életének nagyon sok részletét megismerhettem ebben a könyvben és nagyon élvezhető volt.
Az indiánok története is magával ragadott, érdekes volt az amerikaiakkal folytatott harcokat megismerni.
spoiler

Nehezen hangolódtam rá a könyv elejére, de aztán valahogy belerázodtam, hogy a jelenből kalandozunk vissza az 1600-as évekbe.
Mary kalandos élete, családja, megpróbáltatásai, szenvedések, sámánok, indián szokások, gyógyítók, gyógyfüvek. Volt, hogy pityeregtem, de az élet ebben az időben ilyen volt. Viszályok őslakosok és telepesek közt. Egy izgalmas, kalandos könyv. Szerettem.

Amikor még a könyv első harmadánál tartottam, aggódni kezdtem, vajon mit fogok majd írni erről a könyvről. Ilyenek jutottak eszembe: Kár volt megvenni, sőt egyáltalán megírni.
Az elején nehezen barátkoztam meg a ténnyel, hogy egy teljesen új megközelítésből olvashatok Mary életéről és volt bennem némi kétely, hogy ezt tényleg ilyen formában kellett belevarázsolni napjainkba. Aztán megszűnt ez az érzés, amikor visszakaptam Maryt, akiről már az elejétől olvasni akartam, és egyszerűen magába szippantott. Úgy tapadtam a betűkhöz, mint mágnes a vasreszelékhez. Nem tudom mi lelte az író nénit, talán a gondolataimban olvasott, mert mindent megtaláltam benne, amit az első részből hiányoltam. Mozgalmas, fordulatos, bűvös, Mary végre életre kelt. Türelmetlenül vártam a végét, és bíztam benne, hogy jól alakul az ő és szeretteinek sorsa. Már cseppet sem zavart, hogy időnként visszazökkenünk a jelenbe.
Őszintén megvallva a vége felé többször is könny szökött a szemembe, pedig volt, hogy nem is róla szólt már a történet. Bárcsak tovább tartott volna! Mert nagyon megkedveltem a szereplőket. Lehet, hogy ezzel a verzióval elrontottam volna a befejezést, de én Le Grandnak drukkoltam.

Ezzel a kötettel Mary története a kedvenceim közé került. Az első rész is igazán jó volt, de míg az az alapokat tette le, ennek olyan sodró volt a lendülete, annyira kalandos, érdekes és tanulságos volt, hogy már a felénél tudtam, ez bizony kedvenc lesz. Tetszett ez az érdekes megoldás, ami az utódokkal, s a kutatónővel kezd, majd ebbe ágyazza bele Mary történetét, végül visszatérve a jelenbe, szépen keretbe foglalja azt. Sok izgalmas kaland, szenvedély, szenvedés, bánat és öröm, mindez kézen fogva jár ebben a könyvben. Azt azonban nagyra értékeltem, hogy bár adott volt minden hozzá, mégsem volt soha túlzó, nem tapicskolt a vérben, nem tobzódott a megpróbáltatások leírásában, ezért, bár megkönnyeztem itt-ott, de nem szorongtam, nem volt kellemetlen egy percig sem az olvasása. Helyette volt benne egy kellemes adag mágia (jóval többet is elbírtam volna viselni), s engem bizony elvarázsolt Celia Rees ezzel a remek könyvvel.

Tetszett a könyv szerkezete, ahogy a jelen is megjelent Mary történetében, felhívva arra a figyelmet, hogy mennyire fontos a múlt megőrzése, a történelem tanulmányozása ahhoz, hogy a jelenünket megfelelően megélhessük.
Leginkább mégis Mary részeit vártam, mert nagyon kíváncsi voltam, mi történik vele, hogyan éli le az életét. Most is tárgyilagos volt a stílus, de azért talán jobban bepillanthattam Mary páncélja mögé, mert most picit az érzelmei is megjelentek a könyvben. Sokat megtudhattam az indiánokról, a törzsi szokásokról, hiedelmeikről, kár, hogy úgy alakult a sorsuk, ahogy a történelemből ismerjük. Nem olvastam gyerekkoromban a szokásos indiános Karl May regényeket, így majdhogynem ez volt az első könyv, ahol az indiánok életével megismerkedhettem. Örülök, hogy Mary történetén keresztül pótoltam kicsit ezt a „hiányosságomat.”

Reméltem, hogy Mary naplója folytatódik tovább, de csalódnom kellett. Persze, így is érdekes volt Agnes-en keresztül látni a történéseket, megismerni az indiánok világát, a fehérek pusztítását…

Amíg az első rész Mary útját mutatta be az újvilágba, és a keresztény közösségben töltött nem túl vidám napjait, addig ez a könyv egy egészen más hangulatot és történetet tár az olvasó elé. Mivel írásos emlék már nem maradt fenn a naplóból, ezért az író ügyesen játszik a jelen és a múlt közötti kapcsolattal úgy, hogy bevonja az amerikai őslakosokat is a történetbe, és rajtuk keresztül ismerhetjük meg a hiányzó eseményeket. Lényegében ez a könyv Mary életének második feléről szól, amit az indiánok között töltött el. Nekem különösen tetszett és közel állt a szívemhez az, ahogyan az őslakosok mindennapjait bemutatja. Megismerhetjük a sámánokat, a törzs tagjait, a szokásaikat, betekintést nyerhetünk az otthonaikba, az érzéseikbe. Bár a történet nem valóságos, az őslakosokkal kapcsolatos események megtörténtek, a fehér ember és az indiánok közötti véres csaták sajnos így zajlottak le. Ahogy M néni is mondja, az amerikaiak a mai napig nem tisztelik az indiánok hagyományait. Marynek nagyon sok izgalmas és viszontagságos kalandban van része ezúttal is, és ezeket az eseményeket követhetjük nyomon, míg végül az időn átívelő kirakósnak az utolsó darabkája is a helyére kerül.