Amit ​sohase mondtam el 489 csillagozás

Celeste Ng: Amit sohase mondtam el Celeste Ng: Amit sohase mondtam el

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Celeste ​Ng kínai bevándorlók gyermekeként született Pittsburghben 1980-ban, jelenleg Massachusettsben él a családjával. Kis tüzek mindenütt című regénye évek óta kitartóan szerepel a The New York Times bestsellerlistáján, a legjobb szépirodalmi műnek választották meg a Goodreads olvasói 2017-ben, Reese Witherspoon könyvklubjának kedvenc olvasmánya, a mű alapján készült filmsorozat is kiemelkedően sikeres.
Jelen mű az első regénye, amely megjelenésekor rögtön bestseller lett, és osztatlan kritikai sikert aratott, 2014-ben „Az év könyve” volt az Amazonnál. Hamarosan elkészül a filmváltozata is.
„Lydia halott. De ők még nem tudják.” Így kezdődik az 1970-es években játszódó regény, amelynek középpontjában egy ohióbeli kisvárosban élő kínai–amerikai család áll. Marylin és James Leenek három gyereke van, és Lydia a kedvencük: a szülők az ő életére vetítik rá minden félbemaradt álmukat, reményüket és nagyravágyó tervüket. De amikor Lydia holttestét kifogják a házukhoz… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2014

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Kapszula Könyvtár Európa

>!
Európa, Budapest, 2021
310 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789635044719 · Fordította: Széky János
>!
Európa, Budapest, 2016
316 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634054016 · Fordította: Széky János

Enciklopédia 7


Kedvencelte 62

Most olvassa 18

Várólistára tette 461

Kívánságlistára tette 392

Kölcsönkérné 6


Kiemelt értékelések

Suba_Csaba P>!
Celeste Ng: Amit sohase mondtam el

Celeste Ng-től nagyon szerettem a Kis tüzek mindenütt című könyvet, így nagy várakozással kezdtem olvasni ezt a történetet. Egy különleges hangvételű lélektani regényt kaptam, amiben egy kínai-amerikai házaspár életét követhetjük nyomon. A könyv kiindulópontja lányuk, Lydia elvesztése, akinek halálig rendkívül szerteágazó és összetett cselekmények vezetnek. A jelenidejű szál mellett a múlt megismerése fokozatosan zajlik. Az elején kicsit lassúnak és vontatottnak éreztem a sztorit, de a könyv utolsó harmada nagyon erősre sikerült. Minden apró részletre figyelt az írónő, és sok olyan témát érint a könyvében, ami külön kötetekért kiált.
A regényt a kimondott és kimondatlan vágyak, a túlzott elvárások, az eltitkolt érzések kusza hálója szövi át. Sajnálatos, hogy nagyon nehéz szerethető szereplőt találni a történetben, és bárkivel is azonosulni. Illetve már az elején érezzük, hogy ebben a diszfunkcionális családban mindenki sérül(t) és valódi feloldozásra nem érdemes számítani.
A könyv nagyon jól bemutatja, hogy a családon belüli kommunikáció hiánya milyen súlyos eseményeket generál. A komor hangvétel és a feloldhatatlan feszültség ellenére lekötött a könyv, de a Kis tüzek mindenütt azért határozottan jobban tetszett.

>!
Európa, Budapest, 2016
316 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634054016 · Fordította: Széky János
5 hozzászólás
Málnika>!
Celeste Ng: Amit sohase mondtam el

„Sohase mosolyogj, ha nincs kedved.”

Az Amit sohase mondtam el egy rejtéllyel kezdődik, ám a lélektani könyv rengeteg szálat mozgat meg a történet során, fontos szerepet kap benne többek között a gyereknevelés, a rasszizmus, a nők helyzete, az elszalasztott lehetőségek és a ki nem mondott dolgok súlya. Már az első erős mondat: „Lydia halott.” megteremti a feszültséget, amely az egész regényt átlengi, miközben a család próbál rájönni, mi történhetett az agyonajnározott lánnyal, hogyan végződhetett tizenhat évesen az élete egy tóban. Lydiáé, aki a család középpontja volt, és arra rendeltetett, hogy saját szülei eltemetett vágyait valóra váltsa, anyja helyett karriert építsen, apja helyett barátokat szerezzen. Szülei álmait örökölte, ám a korai tragédia miatt sem tudta beteljesíteni azokat. Az édesanya elhatározza, hogy kideríti, mi történt szeretett lányával, miközben a család titkai és a társadalom elítélése egyre inkább bontakozik ki a lapok közül, magával rántva nemcsak a szereplőket, de az olvasót is. Kifejezetten tetszett, hogy az olvasmányos könyv az olvasói elvárásokat nem hajlandó kielégíteni, miközben egyre mélyebb rétegekbe merülhetünk, egyre jobban megismerhetjük a családot és környezetét. Érzelmekkel telített, sokrétű, elgondolkodtató írás, amely fontos problémákra hívja fel a figyelmet, akárcsak az írónő következő regénye.

gesztenye63 P>!
Celeste Ng: Amit sohase mondtam el

Élet pajtás igazán furfangos bűvész. Ezerféle társas magánnyal tudja megajándékozni a létezés nevű társasjáték gyanútlan résztvevőit. Kevés magányosabb lét van azonban, mint a világban helyét kereső tinédzseré. Aki nem győz megküzdeni a rátörő (nagybetűs) Élet alattomos kihívásaival, kisközössége kelepcéivel, a legrafináltabb helyekre rejtett érzelmi csapdákkal, esetleg még tomboló hormonjaival is. Ezt a nyomorultságérzetet, frusztrációt, elveszettséget, reménytelenséget csak erősíti az a gyakori hendikep, amit a mérgező szeretettel szerető szülő tesz a gyerek vállára. És az már csak bónusz malomkő a nyakba, ha esetleg befigyel a képbe a másság is, legyen az bármely jellegű, akár faji, akár nemi identitásbeli…

Ezt az alapállást színezi egy szép kerek ’70-es évekbeli kisvárosi amerikai tablóvá a hongkongi kínai bevándorlók gyermekeként született írónő. Érdekes technika az eltűnésből/halálesetből, mint startvonalról visszatekintve mesélés, majd a már kellően megtört olvasó emocionális megmártása a csonkolt család fantomfájásainak kínjában, és a jól láthatóan kibontakozó, ürességgel teli jövendő felcsillantása. Annak ellenére, hogy Celeste Ng filmszerűen építi fel a teljes sztorit, szinte konyhakész vágóképekkel, igazán szép és okos megoldás, hogy nem keresi a hollywoodi nyáltenger filléres eszközeit. Vagyis összességében: ügyes dramaturgia, életszerű jelenetek, higgadt diskurzusok, ízléses kivitelezés, visszafogott cselekményvezetés.

Mégis…
A rendkívül olvasmányos sztori a végére csupán hétköznapi sablonok fantáziadús jelmezbe bújtatása, előre jósolható megoldások sora maradt, a kezdeti jóleső feszültség ellaposodott, a történet apránként kommercializálódott. Számomra.
Persze végül is nem csalódtam, hiszen nem voltak előzetes várakozásaim, ámde a kezdeti frappáns felütés mélyebb beltartalommal kecsegtetett.

5 hozzászólás
Nikolett_Kapocsi P>!
Celeste Ng: Amit sohase mondtam el

Hát igen, a pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve. Celeste Ng thrillernek álcázott lélektani regénye a tökéletes iskolapéldája annak, hogyan tudják a szülők akaratukon kívül tönkretenni a saját gyerekeik életét, akik ezt a mintát aztán öntudatlanul is magukkal cipelve tovább örökíthetik a saját gyerekeiknek, egészen addig, amíg ebbe a hatalmas súlyba valaki végleg bele nem roppan.

Minden szülő természetesen ösztönösen a legjobbat szeretné a saját gyerekének és megpróbál mindent megtenni ennek érdekében. Próbálja megóvni a saját hibáitól és igyekszik az általa elszalasztott lehetőségeket biztosítani a gyereknek, hogy szebb, jobb, sikeresebb, boldogabb élete legyen. Na de mi van akkor, ha a gyereknek teljesen mások lennének a tervei, vagy egyáltalán fogalma sincs arról, hogy mik lennének azok, hiszen egész életében csak a szülei irreális elvárásainak való megfelelés volt a célja? Ráadásul a szülők elvárásai, meg nem valósított álmai szöges ellentétben állnak egymással. Az anya legfőbb vágya az, hogy végre kitűnjön a tömegből, a nőkre hagyományosan ráerőltetett háziasszonyszerepből, míg az apáé az, hogy beolvadjon és olyan legyen, mint bárki más, egy átlagos amerikai állampolgár. Azonban ezt nemhogy egymásnak nem mondják el, de még saját maguknak sem merik bevallani, vállalnak inkább három gyereket, hátha így sikerül megvalósítani a nagy amerikai álmot. Vagy nem.

A gyerekek mindenesetre a maguk módján próbálnak megküzdeni ezzel a helyzettel, vagy inkább elmenekülni a fullasztó nyomás elől. Valójában a tökéletesnek tűnő diszfunkcionális család valamennyi tagját az elfogadás iránti vágy hajtja, a kirekesztettségből és elszigeteltségből való menekülés reménye, azonban a megfelelő kommunikáció hiányában csak keringenek egymás körül a saját kis világukba zárva. Úgy gondolom, hogy minden szülőnek és leendő szülőnek érdemes lenne elgondolkodnia és időnként önvizsgálatot tartania az itt felvetett kérdésekről, vagy legalább meg kellene próbálnia kommunikálni a gyerekével.

Bár ez az írónő első regénye, a karakterek mind nagyon jól kidolgozottak és igazán hitelesek, amelyben bizonyára közrejátszanak a saját személyes élményei is. A jó érzékkel adagolt információmorzsáknak köszönhetően mindvégig ott lappang a feszültség a sorok között. A könyv gördülékeny, olvasmányos stílusa miatt szinte letehetetlen és legszívesebben egy szuszra végigolvastam volna. Véleményem szerint klasszisokkal jobb, mint a későbbi, Kis tüzek mindenütt, amelyből aztán film is készült. Kifejezetten ajánlom mindenkinek, aki egy olvasmányos, de valóban elgondolkodtató lélektani regényre vágyik. Azonban óva intek mindenkit a 2016-os kiadástól, mert a rengeteg nyomdai hiba elég sokat el tud venni az olvasás élményéből. Remélem, hogy az új kiadás már sokkal jobban sikerült.

4 hozzászólás
Kriszta_89 P>!
Celeste Ng: Amit sohase mondtam el

Celeste Ng-vel nem olyan régen ismerkedtem meg, amikor olvastam tőle a Kis tüzek mindenütt című könyvét. Miután kiolvastam néztem is, miket írt még és nem volt kérdés, hogy Amit sohase mondtam el -t is meg kell szereznem.

Újabban nagyon szeretem azokat a történeteket, amik Amerikában játszódnak így nagyon örültem mikor ezt felfedeztem. A könyv kulcsszereplője Lydia, megismerhetjük az életét teljes egészében. Minden érzését örömét és bánatát, életének minden kis apró mozzanatát, gondolatát. Tipikusan megkapjuk a tökéletes családot, ami kívül mézes mázos belül pedig a gondok tömkelege van jelen, amit a padlószőnyeg alá próbálnak seperni. Az olvasás végére teljesen összetörtem, ott ültem és csak néztem magam elé könnyes szemekkel. Teljesen azonosulni tudtam Lydiával no de nem azért , mert én is átéltem volna hasonlóakat, hanem mert Celeste Ng úgy ír, hogy a húsomig hatolt vele és éreztem ennek a kislánynak minden apró fájdalmát. Mindezek mellett a kiközösítés és a rasszizmus is ugyanúgy szerepet kapott ebben a könyvben is.

Zseniális, ahogy Celeste megragad egy-egy problémát és köré szó egy történetet, amivel tükröt tart a társadalom felé.
Olvasnék még tőle…sokat :)

11 hozzászólás
Márk_2011>!
Celeste Ng: Amit sohase mondtam el

-Hogyan NE neveljünk gyereket?
-Hogyan NE tegyük tönkre a családi életünk?
-Hogyan NE okozzunk mély sebeket szeretteinknek?
-Hogyan NE legyünk rossz szülők?
És…
-Hogy lehet ilyen egy anya?
-Hogy tehet ilyet egy anya?
-Hogy lehet ilyen egy apa?
-Hogy tehet ilyet egy apa?
És…
Én annyira tudtam szeretni ezeket a gyerekeket, és főleg a kicsi Hannaht!
A könyv, nagyon jó témákat boncolgat! Mindent érint feminizmus, rasszizmus, családi élet, gyerek nevelés, kapcsolatok, és enyhén iccccci piccccit LNBTQ, de ez tényleg csak felszínes! Csak ezért el ne kezd olvasni, minden másért pedig MINDENKÉPP!

2 hozzászólás
Bea_Könyvutca P>!
Celeste Ng: Amit sohase mondtam el

Csupa fájdalom ez könyv, hihetetlen, hogy az emberek, és itt most a szülőkre gondolok, mennyire nem látnak a saját világukon túlra, mennyire rávetítették vágyaikat a középső lányukra, aki pedig igyekezett megfelelni nekik. Amíg tudott.

Ez a könyv a család minden tagjáról szól, álmaikról, reményeikről, félelmeikről és az igazi kommunikáció hiányáról. Rasszizmus, női és férfi szerepek, sikerek és sikertelenségek mutatták meg ebben a könyvben az élet drámai oldalát.

Az eseményeket több szempontból követhetjük, végig nyomasztó és elkeserítő a hangulat, ami teljesen érthető, szomorúak és lehangoltak leszünk a könyv olvasása közben, emellett viszont úgy érzem, hogy mi, szülők tanulhatunk a könyv eseményeiből a legtöbbet. Hagyjuk a gyermekeinket a saját útjukon járni, legyünk mindig a közelükben, de okosan szeressünk.
Bővebben: http://konyvutca.blogspot.com/2020/07/olvastam-meg.html

olvasóbarát>!
Celeste Ng: Amit sohase mondtam el

„A vegyes hátterű gyerekek gyakran nehezen találják meg a helyüket.”

A be nem fogadásról, a beilleszkedni nem tudásról, a családon belüli és tágabb kommunikáció hiányáról szól a regény, egy amerikai-kínai család története, amely a kétségbeesett beilleszkedési és elkülönülési kísérletek zsákutcájában vergődik. Nem fogadják be őket, mert nem illenek közéjük, de a családon belül sincs megértés és szeretet, a szülők saját be nem teljesedett vágyaik próbálják kiélni a kedvenc középső gyermekükkel való kapcsolatukban és közben szinte észre sem veszik a másik kettőt, így mindhármukat szerencsétlenné teszik és boldogtalanok ők is.

Linszyy P>!
Celeste Ng: Amit sohase mondtam el

Ez a könyv nagyon fontos témát, a kirekesztettséget mutatja be több oldalról is.
Celeste Ng már a legelső könyvével nagyot alkotott, teljesen a rajongója lettem, nagyon hálás vagyok, hogy ilyenekről ír. Ez a történet sokrétű, bemutatja a rasszizmust, a nők helyzetét, betekintünk az LMBTQ oldalba is, és ezek nincsenek erőltetve, túlírva, minden kőkeményen reális ebben a könyvben.
A másik fontos témája a család. A szülő-gyerek kapcsolat olyan szinten el van csesződve, hogy legszívesebben megráznám a szereplőket. Remekül bemutatja, hogy mit ne csináljunk. A kiéletlen vágyaink és álmaink, a határozott céljaink, és az, hogy mennyire nem szeretnénk, hogy a gyermekeink ugyanazokat a rossz dolgokat éljék át, ami nekünk jutott, végül oda vezet, hogy sikerül megnyomorítanunk az életüket. Mindezt pedig úgy sikerül elérnie ennek a családnak, hogy nem kommunikálnak egymással.
Ez az egyik legnagyobb tanulság a könyvben: beszélgessetek! Mert soha nem tudhatod biztosra, hogy nem hazudik a másik, és azt sem, hogy milyen visszhangot kelt benne egy-egy mondatod vagy cselekedeted.
Ezek mellé a gyászfeldolgozás témája is bekúszik, így el lehet képzelni, mennyire nehéz olvasásra számíthat az, aki a kezébe veszi ezt a kötetet. De nagyon megéri.
Nagyon-nagyon jól összerakott, erős könyv az Amit sohase mondtam el, felesleges drámai erőltetések nélkül a pucér valóságot mutatja be, ami így is sokkoló.
Minden szülőnek ajánlanám elolvasásra.
https://www.youtube.com/watch…

1 hozzászólás
sztimi53>!
Celeste Ng: Amit sohase mondtam el

Ezer éve nem írtam már értékelést, lehet már nem is tudom hogyan kell. Amit tudok, hogy Celeste Ng az olvasott két könyve alapján nagyon meg tudja mutatni azt, hogy a szülők legyenek bár jóindulattal, tegyék, amit tesznek féltésből, félelemből, de óriási károkat tudnak okozni a gyermekeiknek. Mert azt hisszük, hogy a mi traumáink, kudarcaink a gyerekeinkre is kivetülnek, hogy a következő generációnak ugyanazokkal a gondokkal kell megküzdeniük, mint nekünk, néha akaratlanul is átadjuk nekik a batyut, amit mi cipelünk. Mennyit lehetne segíteni sokszor ezeken egy kis kommunikációval, mert szeretetből, jó szándékból általában nincs hiány ezekben a művekben, mégis olyan könnyű szétzúzni egy családot. Néhány véletlen, meg nem várt fordulat, egy kis elhallgatás, bosszúvágy, sérelmek, irracionális félelmek, féltékenység, akármi. Nem írtam külön a két könyvhöz, mert bár különbözőek, mégis összemosódik bennem a kettő, mert ugyanazt a széthullást éreztem mindkettőben. Szerettem mindkettőt. Máshogy.

4 hozzászólás

Népszerű idézetek

Batus>!

Feltételes múlt: az elszalasztott lehetőségek igeideje.

106. oldal

Kókuszka>!

Eldöntik, hogy milyen vagy, mielőtt még tudnák, ki vagy.

210. oldal

Batus>!

Az ember annyira szeret, oly sokat remél, és a végén itt marad neki a semmi. Gyerekek, akiknek már nincs rá szükségük. Egy férj, akinek már nem kell. Nem maradt semmi, csak ő, egymagában és az üres tér.

266. oldal

robinson>!

Hogyan kezdődött? Mint minden: az anyákkal és apákkal.

Belle_Maundrell >!

Mitől lesz valami értékes nekünk? Ha elveszítjük és megtaláljuk.

303. oldal

paoloni >!

Nath, amióta az eszüket tudják, mindenkinél jobban ismerte a család szótárát, azokat a dolgokat, amiket sosem tudtak volna igazán megmagyarázni a kívülállóknak: hogy egy könyv vagy egy ruha többet jelent olvasnivalónál vagy öltözéknél; hogy a kedvességet, az ajándékot elvárások kísérik, amik – mint a hó – előbb csak szállingóznak, aztán leülepszenek, aztán agyonnyomnak a súlyukkal.

284. oldal

4 hozzászólás
ibelieveinmyshelf P>!

Milyen jó érzés volna az esőben ülni: mintha egész testére könnyek zuhognának.

olvasóbarát>!

A vegyes hátterű gyerekek gyakran nehezen találják meg a helyüket.

216. oldal, Nyolc

Belle_Maundrell >!

[…] szeretni valakit, egyoldalú, mély imádattal, amely lepattan, és nem verődik vissza; óvatosan, törődve, csöndben szeretni, mindegy, mi a válasz, és csak szeretni tovább.

228. oldal

Batus>!

Így hát amikor James aznap este hazajött, ő csak annyit mondott: – Meghalt az anyám. – Aztán visszafordult a sütő felé, s hozzátette: – Meg a füvet is le kell nyírni. – És James megértette: ez még egyszer nem kerül szóba köztük.

88. oldal


Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Jennifer Lynn Barnes: Örökösök viadala
Kristin Hannah: Szentjánosbogár lányok
Lisa Wingate: Elrabolt életek
Colleen Hoover: Verity
E. Lockhart: A hazudósok
J. R. Ward: Az ördög martaléka
Ava Dellaira: Hazatérés
Nora Roberts: Örökség
Kate Morton: Az órásmester lánya
John Green: Teknősök végtelen sora