Amit ​sohase mondtam el 184 csillagozás

Celeste Ng: Amit sohase mondtam el

„Lydia ​halott. De ők még nem tudják.” Így kezdődik az 1970-es években játszódó regény, amelynek középpontjában egy ohióbeli kisvárosban élő kínai-amerikai család áll. Marylin és James Leenek három gyereke van, és Lydia a kedvencük: a szülők az ő életére vetítik rá minden félbemaradt álmukat, reményüket és nagyravágyó tervüket. De amikor Lydia holttestét kifogják a házukhoz közeli tóból, a család addig is törékeny egyensúlya végképp felborul. Titkok, elvágyódás és a múlt zsákutcái – az Amit sohase mondtam el thriller, de közben megindító történet is, amelyet nem lehet letenni, végeredményben pedig finom megfigyelésekkel teli, érzékeny jellemrajz egy különös, de hallatlanul emberi és életteli családról, amelynek tagjai szüntelenül azért küzdenek, hogy jobban értsék egymást.

Celeste Ng kínai bevándorlók gyermekeként született Pittsburghben, jelenleg Massachusettsben él a férjével és a kisfiával. Ez az első regénye, amely megjelenésekor rögtön óriási bestseller lett, és… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2014

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

>!
Európa, Budapest, 2016
316 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634054016 · Fordította: Széky János

Enciklopédia 7


Kedvencelte 21

Most olvassa 9

Várólistára tette 309

Kívánságlistára tette 300

Kölcsönkérné 6


Kiemelt értékelések

Málnika P>!
Celeste Ng: Amit sohase mondtam el

„Sohase mosolyogj, ha nincs kedved.”

Az Amit sohase mondtam el egy rejtéllyel kezdődik, ám a lélektani könyv rengeteg szálat mozgat meg a történet során, fontos szerepet kap benne többek között a gyereknevelés, a rasszizmus, a nők helyzete, az elszalasztott lehetőségek és a ki nem mondott dolgok súlya. Már az első erős mondat: „Lydia halott.” megteremti a feszültséget, amely az egész regényt átlengi, miközben a család próbál rájönni, mi történhetett az agyonajnározott lánnyal, hogyan végződhetett tizenhat évesen az élete egy tóban. Lydiáé, aki a család középpontja volt, és arra rendeltetett, hogy saját szülei eltemetett vágyait valóra váltsa, anyja helyett karriert építsen, apja helyett barátokat szerezzen. Szülei álmait örökölte, ám a korai tragédia miatt sem tudta beteljesíteni azokat. Az édesanya elhatározza, hogy kideríti, mi történt szeretett lányával, miközben a család titkai és a társadalom elítélése egyre inkább bontakozik ki a lapok közül, magával rántva nemcsak a szereplőket, de az olvasót is. Kifejezetten tetszett, hogy az olvasmányos könyv az olvasói elvárásokat nem hajlandó kielégíteni, miközben egyre mélyebb rétegekbe merülhetünk, egyre jobban megismerhetjük a családot és környezetét. Érzelmekkel telített, sokrétű, elgondolkodtató írás, amely fontos problémákra hívja fel a figyelmet, akárcsak az írónő következő regénye.

Márk_2011 P>!
Celeste Ng: Amit sohase mondtam el

-Hogyan NE neveljünk gyereket?
-Hogyan NE tegyük tönkre a családi életünk?
-Hogyan NE okozzunk mély sebeket szeretteinknek?
-Hogyan NE legyünk rossz szülők?
És…
-Hogy lehet ilyen egy anya?
-Hogy tehet ilyet egy anya?
-Hogy lehet ilyen egy apa?
-Hogy tehet ilyet egy apa?
És…
Én annyira tudtam szeretni ezeket a gyerekeket, és főleg a kicsi Hannaht!
A könyv, nagyon jó témákat boncolgat! Mindent érint feminizmus, rasszizmus, családi élet, gyerek nevelés, kapcsolatok, és enyhén iccccci piccccit LNBTQ, de ez tényleg csak felszínes! Csak ezért el ne kezd olvasni, minden másért pedig MINDENKÉPP!

2 hozzászólás
Bea_Könyvutca P>!
Celeste Ng: Amit sohase mondtam el

Csupa fájdalom ez könyv, hihetetlen, hogy az emberek, és itt most a szülőkre gondolok, mennyire nem látnak a saját világukon túlra, mennyire rávetítették vágyaikat a középső lányukra, aki pedig igyekezett megfelelni nekik. Amíg tudott.

Ez a könyv a család minden tagjáról szól, álmaikról, reményeikről, félelmeikről és az igazi kommunikáció hiányáról. Rasszizmus, női és férfi szerepek, sikerek és sikertelenségek mutatták meg ebben a könyvben az élet drámai oldalát.

Az eseményeket több szempontból követhetjük, végig nyomasztó és elkeserítő a hangulat, ami teljesen érthető, szomorúak és lehangoltak leszünk a könyv olvasása közben, emellett viszont úgy érzem, hogy mi, szülők tanulhatunk a könyv eseményeiből a legtöbbet. Hagyjuk a gyermekeinket a saját útjukon járni, legyünk mindig a közelükben, de okosan szeressünk.
Bővebben: http://konyvutca.blogspot.com/2020/07/olvastam-meg.html

olvasóbarát P>!
Celeste Ng: Amit sohase mondtam el

„A vegyes hátterű gyerekek gyakran nehezen találják meg a helyüket.”

A be nem fogadásról, a beilleszkedni nem tudásról, a családon belüli és tágabb kommunikáció hiányáról szól a regény, egy amerikai-kínai család története, amely a kétségbeesett beilleszkedési és elkülönülési kísérletek zsákutcájában vergődik. Nem fogadják be őket, mert nem illenek közéjük, de a családon belül sincs megértés és szeretet, a szülők saját be nem teljesedett vágyaik próbálják kiélni a kedvenc középső gyermekükkel való kapcsolatukban és közben szinte észre sem veszik a másik kettőt, így mindhármukat szerencsétlenné teszik és boldogtalanok ők is.

Linszyy P>!
Celeste Ng: Amit sohase mondtam el

Ez a könyv nagyon fontos témát, a kirekesztettséget mutatja be több oldalról is.
Celeste Ng már a legelső könyvével nagyot alkotott, teljesen a rajongója lettem, nagyon hálás vagyok, hogy ilyenekről ír. Ez a történet sokrétű, bemutatja a rasszizmust, a nők helyzetét, betekintünk az LMBTQ oldalba is, és ezek nincsenek erőltetve, túlírva, minden kőkeményen reális ebben a könyvben.
A másik fontos témája a család. A szülő-gyerek kapcsolat olyan szinten el van csesződve, hogy legszívesebben megráznám a szereplőket. Remekül bemutatja, hogy mit ne csináljunk. A kiéletlen vágyaink és álmaink, a határozott céljaink, és az, hogy mennyire nem szeretnénk, hogy a gyermekeink ugyanazokat a rossz dolgokat éljék át, ami nekünk jutott, végül oda vezet, hogy sikerül megnyomorítanunk az életüket. Mindezt pedig úgy sikerül elérnie ennek a családnak, hogy nem kommunikálnak egymással.
Ez az egyik legnagyobb tanulság a könyvben: beszélgessetek! Mert soha nem tudhatod biztosra, hogy nem hazudik a másik, és azt sem, hogy milyen visszhangot kelt benne egy-egy mondatod vagy cselekedeted.
Ezek mellé a gyászfeldolgozás témája is bekúszik, így el lehet képzelni, mennyire nehéz olvasásra számíthat az, aki a kezébe veszi ezt a kötetet. De nagyon megéri.
Nagyon-nagyon jól összerakott, erős könyv az Amit sohase mondtam el, felesleges drámai erőltetések nélkül a pucér valóságot mutatja be, ami így is sokkoló.
Minden szülőnek ajánlanám elolvasásra.
https://www.youtube.com/watch…

1 hozzászólás
Batus>!
Celeste Ng: Amit sohase mondtam el

Ez szerepel a fülszövegben: „az Amit sohase mondtam el thriller”… Na, akkor ezt mindenki felejtse is el, mert ennek távolról sincs köze semmilyen thrillerhez. Meghal egy lány, ezért egyszer-kétszer felbukkan egy rendőr, hogy lássuk, hogy nyomoznak és körülbelül itt ki is merül a „thriller” szál. Ez egy családregény. Ez a családon belüli szeretet(?) nyomorító erejéről szóló regény. Ez a túlzott elvárások, a kivetítések, a teher alatt összeroppanás és a lelkiismeret-furdalás regénye. A kirekesztettség, a másság, a magány, a láthatatlanság regénye. Szép és nagyon nyomasztó.

5 hozzászólás
ppeva P>!
Celeste Ng: Amit sohase mondtam el

Mitől lenne ez thriller? Ha csak attól nem, hogy hátborzongató az egész történet, ahogy egy családot felmorzsolnak a soha ki nem mondott problémák és sérelmek.
Nem tudom, mi változott Amerikában a fajok közötti házasságok hétköznapi megítélésében (tudom, törvényileg már nem akadály, ahogy a 60-as években még az USA sok államában büntetendő volt!), de szívszorító volt olvasni arról, mennyire kiközösítették a szülőket, gyerekeiket azért, mert az egyik szülő kínai volt (már az USÁ-ban született kínai). Enélkül a szál nélkül, illetve anélkül, hogy figyelembe vennénk a Lee házaspár mindkét tagjának gyerekkorát, simán érezném mérgező szülős történetnek. Csak hát nagyon sok mérgező szülő egyben mérgezett gyerek is, és cipeli, vonszolja tovább a sérüléseit, megismételve vagy ellenkező előjellel kiküszöbölni próbálkozva a szülei hibáit.

Kovaxka P>!
Celeste Ng: Amit sohase mondtam el

Furcsa arról olvasni, hogy a hetvenes évek Amerikában nem buli, funky, progrock, fű és szabadság, hanem bevándorlók, kisszerűség, megkülönböztetés, küzdelem, bezárkózás és elhallgatás is. A szerző a saját élményei átsütnek a mondatokon, noha nagyon tárgyilagosan, szinte érzelem nélkül fogalmaz. A múlt és a jelen apró mozaikjaiból áll össze a család története, a – jól kidolgozott – szereplők motivációit a végére megértenénk, ha nem lenne felfoghatatlan.
Sokkal jobban tetszett, mint a szerző későbbi könyve, csak a számtalan elütés miatt voltam le fél csillagot. Nem igazán thriller, de az ifjúsági kategórián messze túlmutat.

Amilgade>!
Celeste Ng: Amit sohase mondtam el

Hú, ez most nagyot szólt! Egy igazi dráma bontakozik ki a lapokon, aminek semmi köze a thrillerhez. Lydia halála egy visszaemlékezés folyamatot indított el a családtagokban, akiknek fel kell ismerniük, hogy hol követték el a hibákat. Talán ott, amikor soha nem mondták el. Mély, érzelmekkel teli történetről van szó, amit minden szülőnek el kéne olvasni.

Zsoofia>!
Celeste Ng: Amit sohase mondtam el

Ez nem egy thriller, nem tudom, honnan szedte ezt a fülszöveg.

Ez a könyv darabokra tépett.

Nagyon, nagyon rég találkoztam olyan mély karakterábrázolásokkal, mint ebben a könyvben – Hannah-n kívül mindegyik karakternek az arcába tenyerelnék egy péklapáttal, ugyanakkor nem zárom ki, hogy hasonló esetben nem viselkednék-e én is így. Abszolút megérthető minden döntésük a helyzetükből kiindulva, különösen James kirekesztettségérzésével nagyon könnyű együtt érezni, annak ellenére, hogy nem vagyok nemzetiségi. Viszont kényelmetlenül valóságos az, hogy bármilyen jó szándékból is indulunk ki, a szeretteink árthatnak nekünk a legtöbbet életünkben. Mesél szexizmusról, rasszizmusról és fajkeveredésről, miközben egyikről se szól igazán.

Úgy berántott a történetébe érzelmi szinten, mint idén könyv még nem. Nem tudom, milyen lesz az írónő következő regénye, de mihelyst befut, az lesz a következő, amit olvasni fogok.

5 hozzászólás

Népszerű idézetek

Batus>!

Feltételes múlt: az elszalasztott lehetőségek igeideje.

106. oldal

Kókuszka >!

Eldöntik, hogy milyen vagy, mielőtt még tudnák, ki vagy.

210. oldal

paoloni >!

Nath, amióta az eszüket tudják, mindenkinél jobban ismerte a család szótárát, azokat a dolgokat, amiket sosem tudtak volna igazán megmagyarázni a kívülállóknak: hogy egy könyv vagy egy ruha többet jelent olvasnivalónál vagy öltözéknél; hogy a kedvességet, az ajándékot elvárások kísérik, amik – mint a hó – előbb csak szállingóznak, aztán leülepszenek, aztán agyonnyomnak a súlyukkal.

284. oldal

4 hozzászólás
olvasóbarát P>!

A vegyes hátterű gyerekek gyakran nehezen találják meg a helyüket.

216. oldal, Nyolc

Batus>!

Az ember annyira szeret, oly sokat remél, és a végén itt marad neki a semmi. Gyerekek, akiknek már nincs rá szükségük. Egy férj, akinek már nem kell. Nem maradt semmi, csak ő, egymagában és az üres tér.

266. oldal

ppeva P>!

Ami nagyközelből olyan hatalmasnak látszott – az iskola, a szüleik, az életük –, egy jókora lépés távolságból már semmivé enyészett. Az ember nem fogadja a telefonjaikat, összetépi a leveleiket, úgy tesz, mintha soha nem is léteztek volna. Elölről kezdi. Új ember egy új életben. Földrajzi kérdés az egész – gondolta, olyasvalakinek a magabiztosságával, aki még sohasem próbált megszabadulni a családjától.

285. oldal

Belle_Maundrell>!

Mitől lesz valami értékes nekünk? Ha elveszítjük és megtaláljuk.

303. oldal

moonchristal P>!

Milyen jó érzés volna az esőben ülni: mintha egész testére könnyek zuhognának.

Batus>!

Így hát amikor James aznap este hazajött, ő csak annyit mondott: – Meghalt az anyám. – Aztán visszafordult a sütő felé, s hozzátette: – Meg a füvet is le kell nyírni. – És James megértette: ez még egyszer nem kerül szóba köztük.

88. oldal

Batus>!

Nem a ti hibátok – mondta apja, de Lydia tudta, hogy nincs így. Valami rosszat csináltak, ő és Nath; valamivel felmérgesítették. Nem olyan gyerekek voltak, amilyeneket anyja szeretett volna.
Ha még egyszer, mégis hazajön, és rászól, hogy igya ki rendesen a tejét – gondolta, s elhomályosult előtte a könyv lapja –, ő biztos kiissza. Akkor is megmossa a fogát, ha nem kéri senki, és nem fog sírni, amikor a doktor bácsitól injekciót kap. Elalszik abban a pillanatban, hogy anyja eloltja a villanyt. Soha többé nem lesz beteg. Megtesz mindent, amit anyja mond neki. Mindent, amit csak akar.

148-149. oldal


Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Mario Puzo: A Keresztapa
Kathryn Stockett: A Segítség
Anne Rice: A múmia
Barry Lyga: Gyilkosokra vadászom
Mészáros Dorka: Én vagy senki
Sara Shepard: Pretty Little Liars
Blake Crouch: Wayward Pines
Douglas Preston – Lincoln Child: Kénköves pokol
Dževad Karahasan: Keleti díván
Steven Saylor: A hét csoda