Fiam ​szíve 1 csillagozás

Cecilia Anghelescu Sămărghiţan: Fiam szíve

Ennek a könyvnek nincsen fülszövege.

>!
Albatrosz, Bukarest, 1977
150 oldal · puhatáblás · Fordította: Vajnovszki Kázmér

Enciklopédia 9


Kiemelt értékelések

Carmilla >!
Cecilia Anghelescu Sămărghiţan: Fiam szíve

A könyv címlapján vigyorgó férfi neve Christiaan Barnard. Gondolom, ez se sokaknak ismerős, pedig megérdemli a hírnevet, ugyanis ő volt a világon az első, aki sikeres szívátültetést hajtott végre emberen.
    Cecilia (a könyvben a beszédesebb Lacrima néven szerepel) egyetlen gyermeke, Horia veleszületett szívrendellenességgel született (Fallot-tetralógia), ami akkoriban még gyógyíthatatlan volt. A beteg gyerek napi harcokat vívva nőtt föl, osztálytársai cipelték az iskolába és vissza, mivel önerőből csak néhány lépést tudott megtenni, azután összeesett a keringési rendellenessége miatt. Állapota folyamatosan romlott, és 15 éves korára már az is egyfajta csodának számított, hogy még él… Ám mikor eljutott a híre Romániába is Christiaan Barnard forradalmi operációjának, Lacrimában újraéled a remény, hogy fia életét is meg lehet menteni. Onnantól kezdve mindent megmozgat, hogy eljuthassanak Dél-Afrikába. Leveleket ír, engedélyekért kuncsorog, kivizsgálásokra hordja Horiát, a leleteket postázza a távoli országba stb. A könyv közepén van egy kis visszaemlékezés, Lacrima gyerekkorában 4 tizen- és huszonéves testvérét veszítette el zsinórban, akik TBC-ben hunytak el – ami meg akkoriban volt még gyógyíthatatlan… Ilyen előzmények után lett egy beteg fiú anyukája. Utazás, kilencórás szívműtét, gyors felépülés – Horia végre elkezdhet ténylegesen élni. Itt már kicsit túlcsordul a patetikus hangvétel, és jön egy kötelező hálálkodás is (valószínűleg felsőbb "utasításra") a csodálatos Románia felé, ami egyébként nagyon nem illik a képbe… Miközben Christiaan Barnardról alig tudunk meg valamit.
    Egy biztos: az anyai szeretetnél csak egyvalami hatalmasabb: az anya szeretete a beteg gyermeke iránt. És minél súlyosabb betegség, az anyák annál hihetetlenebb teljesítményre képesek az önfeláldozásban. Ezt többször láttam már élő példákon, és tényleg döbbenetes. Kár, hogy az említett kis hibák mégis lerontották az olvasási élményt, amihez a fordítás esetlenségei is hozzájárultak (pl. kivizsgálás helyett mindig „analízis” szó szerepel, oszt.társak helyett "kollégák").
    Azért mertem ilyen részletesen leírni a könyv tartalmát, mivel nem hiszem, hogy rajtam kívül még bárki is olvasni fogja valaha. Úgyhogy ez nem számít spoilernek.


Népszerű idézetek

Carmilla >!

    A csend, a magány, az elmélkedés, a hallgatás nosztalgiára hangol, a tartós nosztalgia őrületre, az őrület halálra.

5. oldal (Albatrosz, 1977)

Kapcsolódó szócikkek: csend · nosztalgia · őrület
Carmilla >!

    Vajon a régi spártai törvény nem volt-e emberséges? A gyógyíthatatlan nyomorékok, torzszülöttek életnénél nem jobb-e a halál? Kegyetlenség? Igen! De nem hasonló kegyetlenség-e felnevelni egy gyermeket, aki tudatára ébred életképtelenségének? Nem kegyetlenség-e segédkezni abban, hogy folytonosan érezze a közeledő halált?

27-28. oldal (Albatrosz, 1977)

Kapcsolódó szócikkek: kegyetlenség · spártai
Carmilla >!

    Egy halállal mindannyian tartozunk, miért ekkora harc az életért?

51. oldal (Albatrosz, 1977)

Carmilla >!

A haláltól sem félek úgy, mint a szenvedéstől.

89. oldal (Albatrosz, 1977)

Carmilla >!

    A szenvedés, a fájdalom semlegesíti az élni akarást, de a halál bizonyosságának a tudata félelmetes.

136. oldal (Albatrosz, 1977)

Kapcsolódó szócikkek: fájdalom · halál · szenvedés
Carmilla >!

A város bizonyos előnyöket nyújtott, de megfosztott attól, amit a falu jelentett.

71. oldal (Albatrosz, 1977)

Carmilla >!

    Egy életen át visszahúzódni, elszigetelten élni, rejtőzködni az emberek elől, kerülni őket, nehogy kérdésekkel ostromolják, restelkedni, rejtegetni szenvedését? Inkább felejtsék el, mintha már a világon sem lenne, semmint hogy állandó sajnálkozás célpontja legyen.

18. oldal (Albatrosz, 1977)

Carmilla >!

     – Horia, meg vagyunk mentve, meg vagy mentve, végrehajtották az első szívátültetést, mama neked adja a szívét, megmentelek, kisfiam! – és ágyához lépve megölelte, megcsókolta szemét, kezét, ujjait, hippokratészi körmeit.

32. oldal (Albatrosz, 1977)

Carmilla >!

    Katéterezés közben a folyosót róva lebegő, szárából kiszökkenő fehér virágot látott. Nem sikerült megszabadulnia ettől a lidérces látomástól.
    Hiába igyekezett elhessegetni magától. Bármerre fordította tekintetét, a virág láthatatlan szálon előtte lebegett, mind jobban széttárta szirmait, mintha rámosolygott volna.

47. oldal (Albatrosz, 1977)

Kapcsolódó szócikkek: hallucináció
Carmilla >!

[…] Később, a gimnázium V. osztályában, a matematika tanárnő felismerte bennem egykori dacos tanítványának húgát.
     – Igaz-e, te marha, hogy hülye vagy? – kérdezte tőle.
     – Nem tudom, ki az kettőnk közül – felelte a nővérem. – Én fenntartom, hogy a feladatot úgy kell megoldani, ahogyan megoldottam.
     – Annak a pimasznak vagy a húga, akit kidobattam az iskolából? – fordult most felém.
     – Igen, csakhogy én hülye leszek, valahányszor ön óhajtja.

73. oldal (Albatrosz, 1977)


Hasonló könyvek címkék alapján

Szabó Magda: Pilátus
Gergely Ágnes: Őrizetlenek
Maggie Doyne: Ég alatt, hegy fölött
Durica Katarina: Mennyit adtál érte?
Péterfy-Novák Éva: Egyasszony
Jodi Picoult: A nővérem húga
Kate Hewitt: A szív hangja
Ruby Saw: Beleszeretni
Kristin Hannah: Szentjánosbogár lányok
Szentesi Éva: A legfontosabbat utoljára hagytam