A ​szellemleopárd 78% 49 csillagozás

Tényleg érdekes és főleg izgalmas regény, most végre hihetünk a fülszövegnek. A bátor etiópiai kisfiú, akire a család már rá meri bízni a tehenek őrzését, vakmerő tettre szánja el magát spoiler.
Korából adódóan nem tudja felmérni, milyen veszélyes feladatra vállalkozott. Azt meg pláne nem tudja, hogy nemcsak becsületes emberek élnek a törzsük közelében, hanem becstelenek is. Ez csak tovább bonyolítja a helyzetét, de felnőtteket meghazudtoló leleményességgel és ügyességgel, szívós küzdelmek árán túljut a nehézségeken. Sőt, vidám helyzetekbe is keveredik, és végül a segítségével a faluközösségnek sikerül helyre billenteni a sarkából kifordult világot.

A Föld minden vidékének megvannak az ilyen, és ehhez hasonló szép történetei. A Nagyúr, a szellemleopárd itt is csak ürügy, hogy a kis Tibeszo kalandjaiban mi is elmerüljünk. Erről a műről Bródy Sándor két ártatlanul kicsapott diákja, és az ő viszontagságaik jutnak az eszembe Az egri diákokból. Egy dán írónő (Cecil Bødker) afrikai és egy magyar író (Bródy Sándor) hazai kalandokat bemutató könyve… Mindkettő izgalmas, az ifjúsági irodalom kedvelőinek bátran ajánlott olvasásra.

Imádom ezt a könyvet.
Gyermekkorom kedvence volt, százszor eljátszottuk, hogy mi vagyunk a szellemleopárd.
Aki falusi, el tudja képzelni, hogy kis akácoserdő a ház mellett, kis árok, és aztán jöhetnek a tolvajok, akiket mi becserkészünk.
Éljen a kalandvágyó fiatalság.

Jól indult, de aztán olyan szinten csalódás volt, hogy inkább emberekről szólt, a kort sem tudtam nagyon behatárolni, és voltak benne olyan dolgok, amik miatt nekem például hiteltelen is. Mézsör? Az író dán, oké, ott normális, de Etiópiában is isszák? Szóval zavaró vagy összezavaró.

Az elején nagyon nem tetszett, érdektelennek tartottam az egészet, gondoltam, ez is valami didaktikus, szájbarágós gyerekeknek írt tanmese lesz.
Aztán egy izgalmas kalandba csöppentem, bűnözőkkel, ember- és jószágrablással, meneküléssel, túléléssel, kalamajkával.
Tibeszót sajnos nem lehet eléggé megismerni, nem tudjuk, milyen ő igazából, hány éves, mit szeret, mit nem. Viszont a lakókörnyezetéről, erről a számomra teljesen idegen és ismeretlen kultúráról észrevétlenül elég sokat. Arról, hogyan alszanak, mit esznek, mi a nők, s mi a férfiak feladata Afrikában, mik a szokások, milyenek a hétköznapok. Például a nyomolvasás vagy a liszt őrlése.
Végül nagyon mozgalmas, tanulságos és „látókörszélesítő” regényt olvastam, megjegyzem, csak egy kihívás kedvéért, de örülök, hogy így lett.

Tetszett. A történet kalandokkal teli, tanulság is akad, kicsit közelebb hozza Afrikát is. Bár az, hogy Etiópiában játszódik, számomra csak a fülszövegből derült ki, Afrikában bárhol játszódhatna, és kb. bármely történelmi korban. Ugyanakkor ifjúsági regénynek teljesen megfelelő. Visszaélések, hatalmaskodások, hazugságok, az ez elleni küzdelem, és végül a leopárd bosszúja.
Nem bántam meg az elolvasását.

Ha egy kis gyerekkori nosztalgiára vágyunk, mikor még lelkesen bújtuk a Delfin könyveket, és arról ábrándoztunk, hogy a sziú indiánok a prérin robogó mozdony mellett majd a Budapest-Tapolca személyvonatot is megtámadják, vagy hogy majd mi fedezzük fel Salamon király elveszett bányáit a kért végi málnabokrok mögött, akkor ez a regény jó választás.

Kisiskolás korosztálynak íródott műhöz méltón egyszerű kis történet egy etióp fiúcska nagy kalandjáról a rettegett leopárd és a sunyi marhatolvajok nyomában.

Nem is tudom, gyerekként nekem miért pont ez a kötet maradt ki… Mindenesetre most pótoltam.

Nem volt rossz, izgalmasabb volt, mint amire számítottam, bár teljesen más téma is volt, mint amit vártam. Voltak benne fordulatok, amik tetszettek és szurkolhattam, hogy vajh hogyan oldódnak meg.
Nem tetszett, hogy nem lehetett tudni, hogy mikor játszódik, illetve azt se, hogy hol, mert csaka fülszövegből derül ki, de nem is tudom, hogy ezt honnan vették. Továbbá a vége nagyon hirtelenül lett lezárva.
Rövid olvasmánynak és az ifjúságnak jó lehet :)

Kicsit csalódtam, azt hittem állat(ok)ról fog szólni, de az inkább csak a címben szerepelt. A szellemleopárd ugyanis egy felnőtt férfi, aki a falu közelében élő leopárdra terelve a gyanút tizedeli a környék marhaállományát. Egy fiatal marhapásztor az egyetlen, aki erre rájön, és sajnos rosszkor kotyogja ki a nem megfelelő embernek, így kezdődik a gyerek kálváriája. Elrabolják, a sorsára hagyják, megpróbálják megölni, majd nagy nehézségek árán végül sikerül hazaindulnia. Olvasmányos, mindig történik valami (általában negatív Tibeszóra nézve), és mindenki számára világossá válik, hogy Afrikában is élnek gonosz emberek.

A címe érdekesebb, mint a történet maga. Tibeszo karaktere, a naiv kisfiú kalandja, röviden. Lehet, hogy megérne egy újrafordítást? Meglehet, hogy már egy picit eljárt felette az idő. Viszont a régi Delfin kötetnek szebb a borítója, mint a 2002-es kiadásnak.