A ​szellemleopárd 80% 53 csillagozás

Nem találtunk egymásra a könyvvel. Lehet, hogy csak azért, mert nem nekem íródott, vagy gyerekként kellett volna elolvasni. Nehezen haladtam az olvasással. A stílusa kicsit nehézkes. A fülszöveg alapján egy kedves ifjúsági kalandregényre számítottam, amely Etiópiában játszódik. Tibeszó egy naiv kisfiú, bár az nem derült ki, hogy pontosan hány éves, és azt sem tudjuk, hogy a történet mikor játszódik. Nem tudom, hogy egy mai gyereket mennyire kötne le ez az olvasmány.

Tényleg érdekes és főleg izgalmas regény, most végre hihetünk a fülszövegnek. A bátor etiópiai kisfiú, akire a család már rá meri bízni a tehenek őrzését, vakmerő tettre szánja el magát spoiler.
Korából adódóan nem tudja felmérni, milyen veszélyes feladatra vállalkozott. Azt meg pláne nem tudja, hogy nemcsak becsületes emberek élnek a törzsük közelében, hanem becstelenek is. Ez csak tovább bonyolítja a helyzetét, de felnőtteket meghazudtoló leleményességgel és ügyességgel, szívós küzdelmek árán túljut a nehézségeken. Sőt, vidám helyzetekbe is keveredik, és végül a segítségével a faluközösségnek sikerül helyre billenteni a sarkából kifordult világot.

Érdekes könyv, rengeteg érdekes dologgal az Afrikai életről. Két hibát tudok csak felhozni, egy Tibeszo korát nem tudjuk meg és abból a szempontból fontos lenne számomra, hogy ilyen naiv vagy csak kisgyerek. Az illusztrációk alapján idősebb fiú, sajnos akkor nagyon kis naívka, bár honnan és miből is meríthetne, ha egész nap az állatokkal volt. A gonosz emberek világa és fifikája meghaladja az ő természetét.
Másik hiány nekem, hogy nem igazán tudjuk mely korban járunk. A leírásban Etiópia szerepel de olvasás után időtlen és helyszíntelen az egész. Lehetünk bármely korban és bármely Afrikai faluban.
Viszont a babonák és a napi élet, az emberek viselkedése szépen kirajzolodik a könyvben.
A vége nekem hiányos vártam volna, hogy hazér és egy kis dicsőséget szerez a falujában.
Jól olvasható aranyos történet.

A Föld minden vidékének megvannak az ilyen, és ehhez hasonló szép történetei. A Nagyúr, a szellemleopárd itt is csak ürügy, hogy a kis Tibeszo kalandjaiban mi is elmerüljünk. Erről a műről Bródy Sándor két ártatlanul kicsapott diákja, és az ő viszontagságaik jutnak az eszembe Az egri diákokból. Egy dán írónő (Cecil Bødker) afrikai és egy magyar író (Bródy Sándor) hazai kalandokat bemutató könyve… Mindkettő izgalmas, az ifjúsági irodalom kedvelőinek bátran ajánlott olvasásra.

Imádom ezt a könyvet.
Gyermekkorom kedvence volt, százszor eljátszottuk, hogy mi vagyunk a szellemleopárd.
Aki falusi, el tudja képzelni, hogy kis akácoserdő a ház mellett, kis árok, és aztán jöhetnek a tolvajok, akiket mi becserkészünk.
Éljen a kalandvágyó fiatalság.

Jól indult, de aztán olyan szinten csalódás volt, hogy inkább emberekről szólt, a kort sem tudtam nagyon behatárolni, és voltak benne olyan dolgok, amik miatt nekem például hiteltelen is. Mézsör? Az író dán, oké, ott normális, de Etiópiában is isszák? Szóval zavaró vagy összezavaró.

Az elején nagyon nem tetszett, érdektelennek tartottam az egészet, gondoltam, ez is valami didaktikus, szájbarágós gyerekeknek írt tanmese lesz.
Aztán egy izgalmas kalandba csöppentem, bűnözőkkel, ember- és jószágrablással, meneküléssel, túléléssel, kalamajkával.
Tibeszót sajnos nem lehet eléggé megismerni, nem tudjuk, milyen ő igazából, hány éves, mit szeret, mit nem. Viszont a lakókörnyezetéről, erről a számomra teljesen idegen és ismeretlen kultúráról észrevétlenül elég sokat. Arról, hogyan alszanak, mit esznek, mi a nők, s mi a férfiak feladata Afrikában, mik a szokások, milyenek a hétköznapok. Például a nyomolvasás vagy a liszt őrlése.
Végül nagyon mozgalmas, tanulságos és „látókörszélesítő” regényt olvastam, megjegyzem, csak egy kihívás kedvéért, de örülök, hogy így lett.

Tetszett. A történet kalandokkal teli, tanulság is akad, kicsit közelebb hozza Afrikát is. Bár az, hogy Etiópiában játszódik, számomra csak a fülszövegből derült ki, Afrikában bárhol játszódhatna, és kb. bármely történelmi korban. Ugyanakkor ifjúsági regénynek teljesen megfelelő. Visszaélések, hatalmaskodások, hazugságok, az ez elleni küzdelem, és végül a leopárd bosszúja.
Nem bántam meg az elolvasását.

Ha egy kis gyerekkori nosztalgiára vágyunk, mikor még lelkesen bújtuk a Delfin könyveket, és arról ábrándoztunk, hogy a sziú indiánok a prérin robogó mozdony mellett majd a Budapest-Tapolca személyvonatot is megtámadják, vagy hogy majd mi fedezzük fel Salamon király elveszett bányáit a kért végi málnabokrok mögött, akkor ez a regény jó választás.

Kisiskolás korosztálynak íródott műhöz méltón egyszerű kis történet egy etióp fiúcska nagy kalandjáról a rettegett leopárd és a sunyi marhatolvajok nyomában.

Nem is tudom, gyerekként nekem miért pont ez a kötet maradt ki… Mindenesetre most pótoltam.

Nem volt rossz, izgalmasabb volt, mint amire számítottam, bár teljesen más téma is volt, mint amit vártam. Voltak benne fordulatok, amik tetszettek és szurkolhattam, hogy vajh hogyan oldódnak meg.
Nem tetszett, hogy nem lehetett tudni, hogy mikor játszódik, illetve azt se, hogy hol, mert csaka fülszövegből derül ki, de nem is tudom, hogy ezt honnan vették. Továbbá a vége nagyon hirtelenül lett lezárva.
Rövid olvasmánynak és az ifjúságnak jó lehet :)