Where ​Rainbows End 88% 39 csillagozás

Ez a könyv különleges helyet foglal el a szívemben, és egyben a kedvencem is Ceceliatól. Annyi de annyi gyönyörű gondolat fogalmazódik meg benne, amikhez gyakran visszatérek. A legfontosabb üzenete talán az, hogy az élet bizony mindig is akadályokat fog elénk gördíteni, de ennek ellenére sem szabad soha feladni. Ne hagyjuk, hogy ezek az akadályok elbizonytalanítsanak minket, ne habozzunk menni az álmaink után és kifejezni a szeretetet/szerelmet, amit érzünk.

Századjára olvasva is annyira imádom *—* Mivel főként levelekből áll angolul is könnyű olvasni, még a legjobb barátnőmtől kaptam tavaly karácsonyra, azóta kb. háromszor elolvastam, asszem épp itt az ideje megint magyarul:DD Imádom imádom imádoom, és a végén mindig egy idióta mosoly ragad az arcomra, amit nem tudok letörölni. Rosie nagyon szerencsés; hiába gondolja hogy az élete egy komplett káosz, szerintem sok ember vágyik olyan összetartó családra, olyan barátokra, olyan anyukára és lányra mint Rosie-nak megadatott, és amilyen ő volt. Nagyon imádnám filmben látni, de rengeteg gondolkodás után se jöttem rá, hogy lehetne kivitelezni. Nembaj, erre vannak a hollywoodi nagy emberek:DD csillagos-billagos ötös

Végre egy könyv, amit ha nem is befaltam, de kifejezetten élvezettel olvastam. @PuPilla, köszönöm az ajánlást!

Olvasás közben hullámzó volt a véleményem a könyvről, néha nagyon tetszett, néha dühített, vagy elkeserített az, hogy mindenki látja, hogy mit kellene tenni, mégsem az történik! De a végső benyomás egyértelműen pozitív :) Ez egy olyan Cecelia Ahern könyv, amelyikben nem történnek csodák, ennek ellenére tetszett. Minden szereplő teljességgel hétköznapi volt, és nagyon szerethető. Örülök, hogy elolvastam végre :)

Ajándékba kaptam ezt a könyvet és sokáig halogattam az olvasását, de egyszer csak érdekelni kezdett és ahhoz képest, hogy angol, egész gyorsan haladtam vele. Nagyon tetszett, hogy levélregényként olvashattuk a történetet és hogy a leveleken kívül, e-mailek, chatüzenetek, sőt órai levelezések is felbukkantak. Rosie-t és Alex-et is nagyon megszerettem, és remélem, jól le tudták fordítani magyarra az évődésüket, vicceiket, mert azok voltak a könyvben a kedvenc részeim. :D
A P. S. I Love You-t számomra nem múlta felül, de ez is egy jól megírt Ahern-könyv, barátságról, szerelemről, döntésekről és a sorsról. Biztos vagyok benne, hogy nem egyszerolvasós élmény volt a számomra! :)

Nagyon ambivalens érzéseim vannak ezzel a könyvvel kapcsolatban. Nagyon vártam, dédelgettem, halasztgattam, mert arra számítottam, hogy olyan élmény lesz, mint David Nicholls Egy nap című könyve, ami hihetetlenül megfogott. Sajnos, ezzel nem így történt. Tetszett, hogy levélregény, mert így tényleg csak a lényeg volt benne, viszont néhol túl nagynak éreztem az időugrásokat, mintha megunta volna az írást, vagy nem lett volna ötlete és így oldotta volna meg. Ahhoz képest, milyen részletesen beszámolt a kapcsolatuk alakulásáról, a végét szintén elkapkodta, illetve nem is ez a jó szó, hiszen többször is éreztem úgy olvasás közben, hogy na, most már tényleg mindjárt megtörténik, amire vártunk, és meglepettem tapasztaltam, hogy még csak a felénél tartok. Tehát ehhez mérten, hogy mennyire elnyújtotta a történetet (évtizedekben mérve), a végét összecsapottnak éreztem, vagy csak nem volt elég hiteles, ezt még nem döntöttem el.
Összességében nem bánom, hogy elolvastam, de nem győzött meg. Kíváncsian várom a filmet!

Nem igazán tudom hogy értékeljek, hiszen az olvasásélményem nem volt 5 csillag.
A könyv persze ötből minimum tíz csillagot érdemel, de az angoltudásom max kettőt, úgyhogy nem tudtam úgy élvezni, mint magyarul. :)
Észrevettem például azt, amit eddig sose: rendkívül hosszú. Magyarul általában elkezdem délután és befejezem éjszaka. Hát hm.. ez most nem működött. :D
De a sztori változatlanul zseniális, a poénokon nevettem, és bár a szomorú részek nem tudtak annyira megérinteni mint magyarul, ez nyilván nem a könyv hibája. Minden pillanatban a szövegértésért küzdöttem. :)
Szóval 5 csillag. Persze, hogy 5 csillag. :D

Elég hosszú volt, főleg így angolul, de megérte. És bár nem sokat olvastam még angolul, de szerintem viszonylag könnyű a nyelvezete. Nekem legalábbis nem okozott gondot pedig nem vagyok egy nyelvzseni. :D Hogy a könyvről is ejtsek pár szót. Eleinte furcsa volt ez az üzenetváltásokból álló stílus, úgy éreztem mintha nem lennék közel a történethez, mintha csak távolról szemlélhetném, egy aprócska kulcslyukon át, de részben pont ez adja a varázsát. Hiába a távoli szemlélés, mindent megtudhatunk. Érezzük a fájdalmat, a csalódottságot vagy éppen az örömöt, amit a könyv karakterei éreznek.

Cuki könyv, csak sajnálom, hogy annyira elhúzták az egészet…!

a legjobb, amit tőle olvastam