Bizonyára kevés a fantáziám, vagy kevés az empátiám ezeknek a novelláknak a befogadásához, vagy egyszerűen nem pont nekem íródtak. Nem tudom kijelenteni azt sem, hogy ezek a novellák kifejezetten nem tetszettek, mert néhány tetszett (A nő, aki rózsaszínben járt; A nő, aki cseresznyét szedett; A nő, akit egy kacsa etetett), több nem tetszett (A nő, akit elnyelt a padló…; A nő, aki elfelejtette a nevét, A nő, aki legombolyódott), néhányat egyszerűen nem tudtam magamévá tenni (A nő, akit a polcon tartottak, A nő, aki megtalálta az osztrigában a világot, A nő, aki a férje cipőjében járt, A nő, aki azt hitte rossz a tükre). És voltak olyanok, amikről nem tudom azt mondani, hogy nem tetszettek, de nagyon nyomasztottak, és nem tudom így egyértelműen kijelenteni, hogy tetszett (A nő, aki fotókat evett; A nő, aki harapásnyomokat talált a bőrén).
Az is lehet, hogy az írónő változik és a stílusbeli, témaválasztásaiban történő változásával távolodik tőlem – már nem az az írónő, akit anno megismertem az Ahol a szivárvány véget ér vagy az UI: szeretlek könyveivel. Időnként előveszem a többi könyvét is, de azokat az élményeket nem kaptam, amelyeket ezek adtak. De még ez sem baj, mert máig nem szűntem meg őt olvasni – valószínű maga az írónő sem akar egyetlen alkotói vonalon maradni, amit jónak tartok, örülök, ha színes valakinek a repertoárja, és kész az állandó megújulásra.
Szeretek novellákat olvasni, örültem ennek a válogatásnak, mert vannak olyan szakaszai az életemnek, amikor inkább novellákra alkalmas a hangulatom, meg az időm. Szeretek időnként becsukni rövidebb-hosszabb időre könyveket és ezt kimondottan a novellagyűjteményekkel tudom megtenni.
Ezekben a novellákban a nők a főhősök, a különféle szerepeik, de még inkább azok érintettek meg leginkább, amelyek érzéseket közvetítve érkeztek el hozzám, és keltették bennem az adott novella főhősében megszületett érzéseket; szerintem ezek a novellák sikerültek a leginkább. Úgy éreztem, hogy bennem, mint olvasóban gyakorlatilag folytatódtak a történetek, helyzetek azzal, hogy a történetek által ébresztett érzések átköltöztek belém… (A nő, aki visszavitte és lecserélte a férjét)
Nem adom fel ezt a próbálkozást, egy következő alkalommal újra elő fogom venni, és szúrópróbaszerűen választok egy-egy novellát elolvasásra – biztos, hogy lesz olyan, amihez többször is visszanyúlok, és lesz olyan is, amit mindig át fogok lapozni…
Összességében nem bántam meg, hogy elolvastam, mert bármennyire is tűnik inkább negatívnak, mint pozitívnak ez az értékelés, több novella elolvasása után szabadságfélét, vagy felszabadultságérzést (vagy vmi hasonlót) éreztem – amit szeretnék ismét átélni.
Szóval teljes az összekeveredés. Érdekes volt és azt hiszem, inkább tetszett, mint nem, (csak nem azt kaptam, amire számítottam és vártam…)