Üvöltés 20 csillagozás

Cecelia Ahern: Üvöltés

Cecelia ​Ahernnek, az Utóirat: Szeretlek című világhírű regény szerzőjének harcosan feminista novelláskötete egy csepp mágikus realizmussal. Roxane Gay-rajongóknak ideális!

A kötetben harminc különleges, fantáziadús történetet olvashatunk, amelyekben nők küzdenek le ezernyi viszontagságot agyafúrtságuk, leleményességük és könyörületességük révén.
A novellák főszereplőit olyan dilemmák, vágyak és törekvések mozgatják, amelyekkel a világ minden pontján azonosulni tudnak a nők. Az ismerős élethelyzetek jó adag mágikus realizmussal fűszerezve meghökkentő és sokszor roppant mulatságos végkifejletbe torkollnak. A gondolatébresztő írások hősnői életük különböző területein (házasság, gyereknevelés, politika, karrier) szembesülnek titokzatos, de nagyon is valós problémákkal.
Egyikük bőrén vészjósló harapásnyomok jelennek meg, a másikat egy rémálomszerű prezentáció kellős közepén szó szerint elnyeli a föld, a harmadik pedig elhatározza, hogy visszaviszi megunt férjét a… (tovább)

Eredeti mű: Cecelia Ahern: Roar

Tartalomjegyzék

>!
Athenaeum, Budapest, 2019
334 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632938745 · Fordította: Szieberth Ádám
>!
Athenaeum, Budapest, 2019
334 oldal · ISBN: 9789632938905 · Fordította: Szieberth Ádám

Kedvencelte 4

Most olvassa 13

Várólistára tette 87

Kívánságlistára tette 123

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

>!
Zsoofia
Cecelia Ahern: Üvöltés

IMÁDTAM.

A kötet pontosan arról szól, amit a fülszöveg ígér, nők problémái napjainkban. A legjobb novellákban megjelenik a mágikus realizmus, miszerint egy bizonyos társadalmi jelenségre milyen abszurd, varázslatos módon reagálnak a nők. Egy-két novella elhanyagolható és minőségben sokkal hátrább sorolható, mint az összes többi, de mivel még egy antológiát se olvastam, ahol minden mű kiváló, ezért nem fogom bántani ezt a kötetet. A leírt problémák nagyon is valósak és sötétek, és ahogy érezhető is, a zöméről egyáltalán nem csak a férfiak tehetnek, a történetek feloldása pedig pozitív és felemelő, majdhogynem rózsaszín.

Azt mondjuk meg kell említeni, hogy főleg az elejére vannak sorolva az igazán erős és gyomros novellák,a végefele egy picit laposodik a felhozatal. A kultúrváltozatosság a felhasznált nézőpontokban viszont lelket simogatóan sokszínű volt. Szerintem ebben a kötetben mindenki talál magának olyasmit, amin elgondolkozhat és erre reflektálva változásokat implementálhat az életébe.

3 hozzászólás
>!
Ellie_Andrews P
Cecelia Ahern: Üvöltés

– A nőknek is meg kell látniuk a többi nőt – mondja Montgomery professzor. – Hiszen ha egymást sem látjuk, akkor mire fel várjuk azt, hogy bárki más is észrevegyen bennünket?

Talán ezt a mondatot érdemes leginkább kiragadni Cecelia Ahern: Üvöltés című, új novelláskötetéből. Talán, mondom, mert rengeteg olyan idézetet tudnék még sorolni, ami ugyanúgy megérdemelné, hogy kiemeljük a sorok közül. A tévhiteket gyorsan, már az elején szeretném eloszlatni. Ez a kötet nem egy habzó szájú, mellveregető feminista írása. Közel sem. Akik ezt állítják – sokan vannak! – nem tudom, hogy mit olvastak, de biztosan nem ezt a könyvet, vagy legalábbis nem úgy, ahogy kellett volna. Ez egy finom lelkű, okos, érett, szókimondó, kedves nő írása, aki rafinált módszerekkel, csavaros észjárással, kiváló, de ugyanakkor közérthető szimbolikával fest nagyon is korhű képet a nők 21. századi helyzetéről. Az Athenaeum Kiadó szerkesztősége talán erre is kívánt utalni ezzel a kifejezetten gyönyörű, színes borítóval, mely a női nem sokszínűségét, fantáziadús megjelenését, gyermeki ártatlanságát, ugyanakkor harsány, feltűnő, figyelmfelkeltő megmozdulásait ábrázolja ilyen bájos, üde formában.

A könyvben harminc novella található, és Ahern finom, könnyed modorban, fanyar humorral, és játékos, pimasz őszintséggel fűszerezve ír rólunk, nőkről. Ezzel együtt saját magáról is. Bár a téma súlyos, nagyon kedves, emészthető formában tárja elénk, így nem viseli meg a lelket igazán. Azt nem vitatom, hogy egy-két novella témája nagyon is merész, és vitaindító is lehetne akár, de ettől függetlenül ez egy nagyon szépen árnyalt hangnemű írás. Persze átérezzük a mondanivalója valódi fájdalmát, helyeselünk mindvégig, minden egyes szavára, mert mi is átéltük már, mi is tudjuk, hogy megy ez. Azt be kell vallani, hogy bár kíméletlenül igazmondó, azért nem festi túlsággal sötétre a képet. Nem is szabad neki, hiszen ami történik velünk, annak nem áldozatai, hanem aktív résztvevői vagyunk. Nem foghatunk mindent a férfiakra, és arra, hogy ez egy férfi világ. Nem. Ez ugyanúgy a mi világunk is, és nekünk kell benne megtalálni a helyünket. Így, vagy úgy.

Az én első gondolatom az volt, hogy ez a könyvet elsősorban nem nőknek kellene a kezükbe venni, hanem bizony a férfiaknak. Kiváló útmutató ugyanis azoknak, akik szeretnék megismerni tekervényes gondolkodásmódunkat, és azt, hogy hogyan is zajlanak nálunk bizonyos lelki folyamatok. Ugyanakkor azért fontos, hogy nők is forgassák, minél többen, az Üvöltést, mert nem árt, ha emlékeztetnek minket: együtt erősebbek vagyunk. Valljuk be, hatalmas a széthúzás köztünk. Harcolunk, rivalizálunk folyton-folyvást egymással. Ki a szebb? Ki az okosabb? Ki a sikeresebb, gazdagabb? Hány gyereked van? Férjnél vagy-e? Ezek mind, mind számítanak, és egymást vetjük meg, egymást tiporjuk lábbal. Erről persze egy korábbi bejegyzésemben már beszéltem. Hogy egymást pocskondiázzuk, és egyes nők attól sem riadnak vissza, hogy merő szórakozásból megkíséreljék elszeretni mások párját, férjét, csupán azért, hogy bizonyítsák, ők a jobbak, ők még ezt is megtehetik. Nem hinném, hogy a valódi ellenségünk a férfi. Már ha szabad így fogalmaznom. Mi magunk vagyunk a saját magunk legnagyobb ellensége. Nők nők ellen. Egy nő mindig kegyetlenebb tud lenni egy nővel, mint egy férfi. Ez pedig az én olvasatomban árulás. A legnagyobb árulás, mert az, aki a nőtársát elárulja, önmagát is elárulja, saját nőiességét is sárba tapossa, nem csak a másikét.

Nagyon fontos könyvnek tartom ezt a novelláskötetet. Nem azért, mert olyan sok újat mondana, mert nem. Olyasmit mond el, amit mi mindannyian már nagyon régóta tudunk. Semmiféle zseniálisan formabontó ötlettel, gondolattal nem áll elő. Mégis fontos. Azt remélem tőle ugyanis, hogy eléri a célt, amiért megírták: összehozza a nőket, csökkenti a széthúzást, már, ha elegen olvassuk. Igen, hogy vulgárisan fogamazzak, most ért bilibe a kicsi kezem. Tisztában vagyok vele, hogy túl sok ilyet várnom egy egyszerű könyvtől, mondhatni demagóg gondolat. Azt is leszögeztem már korábban, hogy demagóg vagyok, vagyis ahogy én mondom: hiszek még az emberben, a jóban. Ebben a könyvben is hiszek. Ezt a kötetet érdemes volt megírni, érdemes volt kiadni, és érdemes volt megvenni és elolvasni is. Ajánlom: bárkinek! Tényleg, komolyan, szó szerint bárkinek. Egy kamaszlány sokat tanulhat belőle, ha segítenek neki megfelelően értelmezni a mondanivalót. Egy háziasszony, egy keményen dolgozó nő, egy anya, egy feleség, egy barátnő magára ismerhet benne és erőt meríthet belőle. Egy férfi olyan aspektusban láthatja tőle a feleségét, barátnőjét, élettársát, anyját, húgát, amilyenben még soha nem látta korábban: egy igazabb, megértőbb nézőpontból. Szórakozásnak szintén kiváló, mert a mágikus realizmus nagyon megy Ahernnek, és pontos mondataival, felesleges sallangoktól megszabadított, tömör stílusával nagyon is ízléses irodalmi csemegét tálal fel az olvasóinak általa. Ez a kötet kívül-belül ízléses, igényes, és magával ragadó. Olvasni: ér! Egy kis kedvcsinálót fűznék a végére, egy aprócska részletet a A nő, aki felugrott a robogó szekérre c. novellából, ami az én egyik személyes kedvencem, és amit én a leginkább a magaménak érzek, mert nagyon lényeges témát vesz górcső alá:
„…Én csak élveztem, amit csinálok, jól csináltam, és egyszer csak itt voltam. Maga viszont nem csinált semmi különöset azon kívül, hogy el akart ide jutni. Én most, hogy itt vagyok, folytathatom, amit eddig csináltam. Maga viszont mihez kezd? Hiszen maga beteljesítette a célját.”

Az eredeti bejegyzés a blogomban olvasható:
https://tisztalappalavilagban.blogspot.com/2019/03/cece…

>!
adrykacska P
Cecelia Ahern: Üvöltés

A harminc novellából talán tizenöt volt olyan, ami jelenleg nekem szólt, amit hamarosan be tudok építeni az életembe, amitől később több és jobb leszek, mint amilyen most vagyok. Az a könyv mindenkinek szól, aki meghallja a hívószavát és leemeli a polcról. A borítóján a harminc nő könnycseppje látható, ami elgondolkodtatóvá varázsolja Cecelia Ahern kötetét. Tökéletes címválasztás lett az Üvöltés, szimbolizálja a nők belső kiáltását, amit a külvilág nagyon hosszú ideig nem hallhat meg. Tennünk kell azért, hogy felfigyeljenek ránk. A történetekre egytől egyig jellemző, hogy elvonatkoztatnak a valóságtól és virágnyelven mesélik el a női problémát, ami a novella legvégén nyer értelmet, ott születik meg a magyarázat a bizarr dolgokra.
A teljes bejegyzés a linkre kattintva elolvasható: https://adrykacska.blogspot.com/2019/03/cecelia-ahern-u…

4 hozzászólás
>!
V_Sysy P
Cecelia Ahern: Üvöltés

Először is rögtön azzal kell kezdenem, hogy nem gondoltam sosem magamról, hogy Cecilia Ahernt kellene olvasnom. Egy kedvelt, de általában női olvasókat megcélzó limonádé írónak tartottam, akiről ugyan nem gondolok rosszat, de nyilván nem én vagyok a célcsoportjuk. És igazából ez a véleményem nem is változott az olvasás során. DE. Cecilia Ahern az Üvöltésben (még csak az Üvöltést olvastam, ezért csak erről tudok nyilatkozni, de ez után fogok még olvasni) nem kiszolgálni igyekszik a női olvasóközönséget, hanem ébreszteni, edukálni, és ebben nagyon menő ez a kötet. A könyv ugyanis harminc novellát tartalmaz nő főszereplőkkel, akiknek olyan női problémáik vannak, amelyeket a legtöbb nő az európai kultúrában egy tipikus élet során találkozhat. Ilyen a megszégyenülés a munkatársak, rokonok előtt, az eltűnés vagy kiszürkülés a kor előrehaladtával, a csoportokon kívül rekedés, a láthatatlan munka, az elvárt női viselkedésminta, a nők értéktárgyként való kezelése vagy az egyéb női előjogok és megkülönböztetések. És ezekben a témákban Cecilia Ahern hatalmasat ír a mágikus realizmussal. Vagy olyan világokat mutat, ahol a világ csak nagyon kis szempont szerint, de másként működik, például a nőkkel kapcsolatos illemszabályok jogszabályokká válásával, vagy a hétköznapi problémákra nyújt mágikus megoldási lehetőséget. Ahern a novellák témáját az angol nyelvű nőkkel kapcsolatos szóláshagyományból meríti, és a mágikus realizmussal nagyon speciális aspektusát tudja megmutatni akár csak a nőiségnek, de a nőiségben bizonyos novellákon keresztül a leszbikusságnak vagy transzneműségnek is. És miközben 10-15 oldalas szövegeket olvasunk, lassan egy feminista kiáltványt kapunk, anélkül, hogy a szöveg bárhol meg akarna győzni, vagy a prózai nyelven keresztül a regisztráción kívül bármilyen célja volna. Ezzel együtt fontos megemlítenem, hogy vannak szövegek, ahol néha picit szájbarágósabb rész jött, viszont tudom magamról, hogy nem vagyok Ahern célcsoportja, bölcsész srácként, aki nagyon sok feminizmust olvasott, és kevésbé szétfeminizmusolt családtagjaimnak bátran ajándékoztam oda húsvétra, a szétfeminizmusolt ismerőseimnek pedig erősen ajánlom, mert fontos szöveg, ami nagyon sok mindent nagyon erősen és jól ábrázol. :)

>!
Róka P
Cecelia Ahern: Üvöltés

Amikor megjelent ez a kötet, nem gondoltam volna, hogy a közeljövőben fogom elolvasni, mert jobban szeretek regényeket, mint novellákat olvasni, és már az írónő könyveivel sem vagyok úgy, hogy rögtön el akarom olvasni az újabb megjelenéseket. Ám aztán beleolvasgattam a könyvbe, és kedvet kaptam hozzá.

Szívesen olvasom Ahern írásait, mert szerintem nagyon egyedi ötletei vannak, azonban sokszor éreztem azt a regényeinél is, hogy a megvalósítás nem mindig sikerül túl jól, nem tudja rendesen kidolgozni az ötleteit. Ebben a kötetben is voltak olyan történetek, amelyeknél hasonlóan éreztem, de ez nem volt baj, hiszen az ötletei ettől függetlenül is érdekesek voltak, a történetek kikapcsoltak, kellemes volt olvasni őket. Olyan volt ez a kötet, mint a Bogoly Berti-féle Mindenízű Drazsé, a cím ellenére sose tudtam, mire is számítsak, és olyan jólesett ez így, fogyasztani az apró „ötletbonbonokat”. Mert ha nem is jött be annyira az ötlet/történet, pár oldal után jött is a következő.

>!
Athenaeum, Budapest, 2019
334 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632938745 · Fordította: Szieberth Ádám
>!
theodora 
Cecelia Ahern: Üvöltés

A kötetben humoros, szívszorító és nagyon is mai történetek váltogatják egymást, amiben magunkra, a társadalmunkra ismerhetünk. Az üzenete, amit jó lenne terjeszteni: önmagunk elfogadása, kiállni magunkért, elfogadni másokat és levetkőzni az előítéleteinket, a skatulyáinkat.
Jó kis kötet lett ez, rendkívül olvasmányos stílusban – ne feledjük, hogy az írója inkább a chicklit, romantikus műfajban alkot. De épp ezért talán még szélesebb körhöz eljutnak ezek a gondolatot, történeték és kritikusabban ill. elfogadóbban állnak az olvasói az élethez.

>!
Ariadne
Cecelia Ahern: Üvöltés

Elismerésem az írónőnek. Most is sikerült olyan könyvvel előrukkolnia, ami egyszerre szórakoztat és elgondolkodtat. Ajánlani kortól és nemtől függetlenül mindenkinek ajánlanám, mert bár feminista könyvnek nevezték, szerintem egyfajta társadalomkritika is. A szerző különböző történeteken keresztül mutatja be, hogy hányféleképpen juthat vakvágányra az ember élete, illetve azt, hogy a nők ezeket az élethelyzeteket hogyan élik meg.
Bővebben:
https://ariadneolvasmanyai.blogspot.com/2019/03/cecelia…

>!
ftundi
Cecelia Ahern: Üvöltés

Az ajánlás „minden nőnek” szól – és valóban, szerintem ezt a könyvet MINDEN nőnek el kellene olvasnia. Már az első novella (A nő, aki lassanként eltűnt) után ezt gondoltam, és ahogy sorban haladtam a történetekkel, egyre inkább megerősödött ez a véleményem.
( Kíváncsi vagyok, hogy férfiként milyen élmény lehet olvasni a könyvet. Igazából férfiaknak is ajánlanám, hiszen igen mélyen bepillantást nyerhetnek a női lét rejtelmeibe.:) )

A könyvben harminc hétköznapi nő hétköznapi, közel sem megszokott módon megírt történetét olvashatjuk. Imádtam az írónő kreatív ötleteit, a meghökkentő képeket, melyekkel testet öltenek az elvont fogalmak.

Miközben olvastam, szinte végig olyan érzésem volt, mintha a barátnőimmel ülnék egy asztalnál egy pohár bor társaságában, és velük beszélgetnék. Annyira felüdítő a könyv őszintesége, szókimondása! Egy-két történet különösen megérintett, akár én is lehettem volna „a lány” vagy „a nő”, más történetek olvasása közben pedig eszembe jutott egy-egy nőismerősöm, aki emlékeztetett a főszereplőre.

A könyv hátulján „harcosan feminista novelláskötetként” van feltüntetve a könyv, ééés igen, ez a könyv az! Számomra mindig fájó azzal találkozni, hogy a feminista szót sok helyen már-már pejoratív jelzőként használják. Ez a könyv – szerintem – minden nőnek tud bátorítást, megerősítést, inspirációt, vidám-elgondolkodtató perceket szerezni. Igazi „girlpower” mű, nagyon egyedi, mindenféle sallangtól és mellébeszéléstől mentes.

Nálam abszolút 5 csillagos mű, és minden barátnőmnek ajánlani fogom elolvasásra.

1 hozzászólás
>!
melcsicsusz
Cecelia Ahern: Üvöltés

30 nő, 30 novella… Zseniális könyv egy kis realizmussal fűszerezve és olykor ijesztő is, mert mindegyik történetnek megvan a maga igazsága. Biztos vagyok benne, hogy minden nő, aki olvasni fogja, magára fog ismerni egy, két vagy akár több történetben is. Bátran ajánlom! :)

>!
Emmonita P
Cecelia Ahern: Üvöltés

Nekem ez borzasztó feminista és idegesítően szájbarágós volt…
De egy Ahern könyvre 3 csillagnál kevesebbet nem adok. :)


Népszerű idézetek

>!
Zsófi_és_Bea P

Csináld szemtől szembe, frontálisan és higgadtan! Állj ki magadért, beszélj az emberekkel! Légy felnőtt!

45. oldal

>!
Zsófi_és_Bea P

Az édesanyjától egyszer azt hallotta„ hogy az út végéig csak úgy juthat el az ember, ha átmegy mindenen. De az édesanyja tévedett: hiszen felül is lehet emelkedni azon, ami az utunkba áll!

39. oldal

>!
CsakSimánDorka P

– A nőknek is meg kell látniuk a többi nőt – mondja Montgomery professzor. – Hiszen ha egymást sem látjuk, akkor mire fel várjuk azt, hogy bárki más is észrevegyen bennünket?

30. oldal, A nő, aki lassanként eltűnt

>!
Zsófi_és_Bea P

Igen, igen, igen! Ez az, ami neki kell. Semmi meghátrálás, semmi hátratekintgetés.

17. oldal

>!
Ellie_Andrews P

– Lehet, hogy mi ketten ugyanoda jutottunk el, de nem hasonlítunk egymásra – feleli a gyalogos. – Nekem ugyanis nem ez volt a célom. Én csak élveztem, amit csinálok, jól csináltam, és egyszer csak itt voltam. Maga viszont nem csinált semmi különöset azon kívül, hogy el akart ide jutni. Én most, hogy itt vagyok, folytathatom, amit eddig csináltam. Maga viszont mihez kezd? Hiszen maga beteljesítette a célját.

291-292. oldal - A nő, aki felugrott a robogó szekérre (Athenaeum, 2019)

>!
Zsófi_és_Bea P

Valami átkattant a fejében, mintha kinyílt volna egy zár, mintha feloldottak volna egy titkos kódot, amely nőről nőre száll: egy mágikusk kódot, amely megtanította arra, hogyan fogadja el önmagát, és ne kérjen bocsánatot azért, mert olyan, amilyen. Hogy akkor beszéljen, amikor akar, és ne fojtson magába semmit csak azért, mert fél, hogy miként reagálnak az emberek.

97. oldal

>!
Zsófi_és_Bea P

Meg tudja csinálni. Igen, meg tudja csinálni, mert akarja, és mert muszáj. Mert ez az élete, az egyetlen élete, ami van, és ezt tőle telhetően a legjobban éli majd le: magához öleli minden egyes pillanatát…

61. oldal

>!
Zsófi_és_Bea P

Hogy fontos vagyok, hogy szükség van rám, hogy releváns vagyok, hasznos, fontos teljes értékű…

21. oldal

>!
theodora

Finom kopogást lehet hallani, mielőtt Rada nővér benyitna.

(első mondat)


Hasonló könyvek címkék alapján

Julio Cortázar: Nagyítás
Bjørg Vik: Segélykiáltás egy puha pamlagról
Kätlin Kaldmaa: Breviárium
Szív Ernő: Összegyűjtött szerelmeim
Alice Munro: Egy jóravaló nő szerelme
Carlos Ruiz Zafón: A szél árnyéka / Tűzrózsa
Komor Zoltán: Néhány reggel, néhány éj és minden tárgy magánya
Samanta Schweblin: A madárevő
Halász Margit: Forgószél
Lázár Ervin: Buddha szomorú