Utóirat: ​Szeretlek! (Ui.: Szeretlek 1.) 88% 129 csillagozás

Megnéztem a filmet (már sokadszorra) és úgy éreztem, hogy itt az ideje, hogy elolvassam.
Meg is rendeltem és nagyon vártam, hogy megérkezzen. Úgy nyitottam ki, akár egy piros masnival átkötött ajándékot. :)
Cecelia Ahern a kedvenc szerzőim egyike, és mint többi művénél, itt is nagyon szerettem az írásmódját.
A film hangulata csábított a könyv elolvasására, de egy szinte teljesen különböző történetet kaptam. Be kell valljam,ez nagyon is tetszett. Sokszor, ha filmnézés után olvasom a könyvet, nem annyira egyszerű, mert a film képkockái jelennek meg a szemeim előtt. Itt nem igazán.
Holly szőke, sok-sok testvére van, ő és Gerry is írek… és még sorolhatnám.
Hihetetlen ügyességgel tud úgy írni az írónő, hogy egyik oldalon a nevetéstől, a másikon a szomorúságtól vagy a meghatottságtól potyogtak a könnyeim.
Borzasztó szomorú téma szolgál a történet alapjául, hiszen Holly elveszíti a szerelmét.
A levelek itt is nagyon tetszettek, ahogy erőt adtak azzal Hollynak, hogy egy újabb levél kibontását várhatta. Gerry 'feladatai' nagyon ötletesek.
Megkedveltem: Holly-t és Gerry-t, a szerelmük a papírlapokon át is érezhető és megérintő, Holly testvéreit, akik annyira különbözőek és sokszínű egyéniségek. Richard-ot is, pedig az elején nem igazán tudtam hova tenni.
A barátnők: Sharon és Denise is nagyon jópofák és kiemelkedő karakterei a könyvnek. Holly munkahelyén pedig annyira szívesen dolgoznék! Remek, kedves munkatársak, nagyszerű főnök, jó hangulat, érdekes munka.
Van egy nagyon vicces pontja a történetnek, mikor is készül egy nagyon szórakoztató videó Hollyékról, ezen folyamatosan nevetnem kellett.
Egy apró, picike dolog, ami miatt levontam egy fél csillagot: kicsit hosszúnak éreztem, volt, hogy annyira nem volt izgalmas és le tudtam tenni.
Különben egy igazi élmény volt, hol otthon, hol a Balaton partján egy őszi fürdőzés alkalmával.
Szívből ajánlom, Cecelia Ahern minden könyve különleges olvasmány.

(Szétszedték a kiadásokat és én ezt olvastam.)

Vannak történetek, amiket nagyon megszeret az ember – akár filmen látja, akár könyvben olvassa. Imádja a szereplőit, az őket játszó színészeket, bírja az írás stílusát, egyetért a történet mondanivalójával, de abszolút, totálisan és iszonyatosan NEM AKAR a történet részese lenni. Azt hiszem – dehogy hiszem… Tudom! -, hogy így vagyok én a PS: I Love You (Ui.: Szeretlek) filmmel és könyvvel.

A borító csodaszép, bár vannak rajta valami szütymüszös apró, barna foltocskák, amiket nem értek, de összességében szép. Jobban tetszik, mint az első magyar kiadásé volt. A történet nem az volt, amit vártam! Egy egészen új sztorit kaptam a filmhez képest (csupán nagy vonalakban emlékeztet rá), külön kell őket kezelni, mert Ég és Föld a kettő.
Az ember sír a könyv elején, sír a könyv vége felé, párszor a közepén is, de nem ripacs hatásvadász módon. Meghat, mert sajnáljuk Hollyt, a szituációt és a kapcsolatot, ami közte és Gerry között volt. Szerencsémre, annyira náthás vagyok, hogy a folyamatos szipogás és orrfújás senkinek nem volt gyanús…
A regény nem tökéletes, mégsem bánom. Gyönyörű sztori, szerethető fő- és mellékszereplőkkel. Szépen felépített történet, bár néha befigyelt némi „túl csajos” tett / eszmefuttatás, ami elütött a könyv stílusától, ezáltal enyhén zavaró volt. Imádom Gerryt! Imádom Írországot!

Kedvenc: Holly munkája mindenestől. Illetve a Richard-szál volt élvezetes és meglepő.

Bővebben: http://hagyjatokolvasok.blogspot.hu/2015/01/cecelia-ahe…

Az elején nehéz volt úgy olvasni a könyvet, hogy már láttam a filmet. Mivel sokban eltér a film a könyvtől. A filmet imádtam! A könyvet már kevésbé. Nagyjából az első 150 oldalig azt hittem, hogy mindjárt abbahagyom. Már azon is elgondolkodtam, hogy biztos ez a könyv alapján készült-e a film. De utána volt egy pont spoiler, ez után a pont után csak úgy faltam sorokat, és persze a zsebkendők is fogytak közbe.

Annyira édes lett ez a könyv. Egyben keserűen is sikerült ennek a könyvnek a sztorija.

Az írónő annyira szépen fogalmazta ennek a könyvnek a mondatait. Hogy át is éreztem Holly érzelmeit.
Nagyon tetszett, hogy írónőnek ennyi ötlete volt, és sikerült is neki megvalósítania az ötleteit!
Gerry,hát nos. Gerry leveleket írt a élete szerelmének a halála előtt. Mivel tudta, hogy eljön az utolsó perce. Annyira szépen csinálta az egészet.
De nem lennék Holly helyében. Érzelmileg „megölt” engem ez a könyv, mert annyira érzelmes lett ez a könyv. Lassan az írónő kedvenc íróim között lesz helye, ha többi könyve is ilyen szépen írja a mondatait!

Aranyos kis könyv volt ez, nem is annyira a gyászról, mint inkább magáról a feldolgozásról és továbblépésről.
Már az alap történet is egyszerre volt figyelmfelkeltő és érdekes, a halál előtt megírt, majd csak később „átadott” levelek története egyszerűen olvastatta magát, végig pörgött a cselekmény. Igen, még akkor is, amikor Holly érthető módon gödörben volt, mert a mellékszereplők hamar kirángatták onnan, ha ő egyedül nem tudott kimászni. Az írónő egyébként nagyon szemléletesen írta le az érzéseket, hogy mit élt át a főhős, nyilvánvalóan senki sem szeretne Holly helyében lenni.
A Gerry által adott feladatok, azzal a céllal, hogy a nő kilépjen a komfortzónájából, illetve a szórakozásra késztetése is mind arról árulkodik, hogy nem csak Holly szerette annyira Gerryt, hanem fordítva is. spoiler
A mellékszereplők is kellően kidolgozottak voltak, Holly barátnőit, Denise-t és Sharont nagyon szerettem, a testvérei közül Ciara volt a kedvencem, de Declan is rendben volt (bár nála néha azt vettem észre, hogy a karakterrel mintha az író picit általánosította volna a huszonéves korosztályt) és idővel Richard is nagyon szimpatikus lett. Talán Holly másik bátyjáról, Jackről szívesen megtudtam volna még információkat, talán ő így „kilógott” picit emiatt, de a többiek többet is szerepeltek, szóval így érthető.
spoiler
Összességében kellemes történet, kalandos és vicces is, ahol kell, a szereplők pedig mind nagyon emberiek. Kiváncsi vagyok a folytatásra.

Egy éve láttam a filmet, ami nagyon nem tetszett, végig untam azt a két órát, és meg is bántam, hogy erre pazaroltam az időm. Úgy döntöttem, hogy adok még egy esélyt a storynak (mivel már elfelejtettem, hogy miről is szól pontosan), hátha most tetszeni fog.
Örülök neki, hogy elolvastam, mert kialakíthattam a saját elképzelésem alapján a szereplőket. Az alaptörténetet most sem találtam kifejezetten izgalmasnak, de jobban lekötötte a figyelmem. A szereplők nagyon szerethetőre sikeredtek, és jó volt látni a fejlődést, amin végig mennek, legfőképp Richárd. A Kennedy családot imádtam, Holly barátnőit még jobban, nagyon sokat nevettem rajtuk. Tetszett az is, hogy több szál fut egyszerre, és annak ellenőre, hogy ennyi szereplő van, és ennyi különböző dolog történik az életükben, könnyen követni lehet, hogy mi történik.
spoiler

Nem is tudom, hogy mit írjak erről a történetről.
Az elmúlt évek között nem akadt olyan, amelyikben egyszer legalább ne néztem volna meg a P.S. I Love You! című filmet, most pedig végre, végre a könyvet is elolvastam.
Természetesen többször is elpityeregtem magam (tegnap hazafelé a buszon is). Sokszor éreztem úgy, hogy Holly nem csinálhatja ezt, nem lehet ennyire maga alatt, de amint megfogalmazódott bennem a gondolat, azonnal mélyebbre próbáltam ásni magam benne. A felszínen túl kell látni. Az ember hajlamos – főleg, ha olyan dologgal találja szembe magát, amiben nincs tapasztalata – felületesen kezelni a helyzetet. Holly elvesztette a másik felét, azt az embert, aki tökéletesen egészítette ki a szívét és lelkét. Nem várható el tőle, hogy hip hop vidám legyen és kezelje úgy a dolgot, mintha mi sem történt volna. Nem véletlenül tartották régebben a gyászévet. Holly nem egy hisztis csaj, hanem egy gyászoló feleség!
A levelek persze valahol nem engedték Hollynak, hogy elszakadjon Gerrytől, de úgy érzem, hogy sokkal inkább a segítségére voltak az elfogadásban. És ahogy @Katara_Phoenix is írta nekem, hihetetlen, hogy Gerry mennyire ismerte a feleségét és tudta jól, hogy mire lesz szüksége.

Szeretem a lélektani történeteket, ez pedig ízig vérig az. Az elfogadásról, a túlélésről szól. Cecelia Ahern pedig varázslatosan adja át. :)

Bővebben itt írok róla: https://watchaholics.hu/2019/02/14/nem-minden-rozsaszin…

Olyan nőcis volt, komoly témát dolgozott fel könnyedén, a történet olvastatta magát.

Valamikor régen láttam a filmet és pont ezért eszembe se jutott volna elolvasni a könyvet, ha nem jelentkezek egy kihívásra. És milyen jól tettem, hogy jelentkeztem! Emlékeim szerint sokban eltér a film a könyvtől, de talán nem is baj. Nagyon tetszett az alapötlet és a kidolgozás is. Szimpatikusak voltak a szereplők is, kivéve Danielt. spoiler

Mivel már láttam a filmet és nagyon is szerettem, így elég magas elvárással kezdtem neki. Lehet,hogy ez az oka annak, hogy nekem ez nem volt 5 csillagos történet. Szerettem ahogy Holly Gerry-t szerette, és ahogy a halálon túl próbálta segíteni Hollyt a feldolgozásban. Más volt a könyv, mint a film, de közben mégis ugyanaz. Ez nem is volt baj, hiszen megszoktam már, hogy ritkán egyforma ilyen esetekben. Viszont a mellékszereplők néha idegesítettek.
Kicsit reméltem, hogy a végén Daniellel máshogy alakul a kapcsolatuk, de sajnos nem így lett. Összességében nem volt ez rossz, de lehet jobb lett volna, ha először olvasom a történetet és csak utána látom a belőle készült filmet.