!

Talált ​tárgyak országa 177 csillagozás

Cecelia Ahern: Talált tárgyak országa
Régikönyvek.hu · 990 Ft –20% 792 Ft
Könyvtár

Sandy Shortt kényszerbeteg. Amióta tízéves korában eltűnt a szomszéd kislány, mániákusan keresgél, nem tudja feldolgozni, ha elvesznek a dolgai. Kutatószenvedélye annyira magával ragadja, hogy magánnyomozóként keres eltűnt személyeket.
Jack Ruttle is kétségbeesetten keresi öccsét, Donalt, akit egy éve mintha a köd nyelt volna el. Amikor megtalálja Sandy hirdetését egy újságban, érzi, hogy a nő segíteni fog rajta.
Miközben Donal után kutat, egyszer csak Sandy is eltűnik, méghozzá egy olyan helyen köt ki, aminek létezéséről addig álmodni sem mert: az elveszettnek hitt fél pár zoknik, lakáskulcsok és a nyomtalanul eltűnt emberek birodalmában. Ez az új, szórakoztató és vidám világ, kedves, ám néha furcsa lakóival együtt befogadja Sandyt, ő azonban másra sem vágyik, csak hogy megtalálja a hazavezető utat.

A mindössze 28 éves Cecelia Ahern e regényében is kiválóan ötvözi a mesét és a valóságot.

Eredeti mű: Cecelia Ahern: A Place Called Here

Eredeti megjelenés éve: 2006

>!
Athenaeum, Budapest, 2012
360 oldal · ISBN: 9789632930893
>!
Athenaeum, Budapest, 2010
358 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632930404 · Fordította: Hussami Péter

Enciklopédia 1

Helyszínek népszerűség szerint

Dublin


Hirdetés

Kedvencelte 19

Most olvassa 7

Várólistára tette 117

Kívánságlistára tette 108

Kölcsönkérné 3

Elcserélné vagy eladná

>!
1.200 Ft ★★★★★ Eladó Elcserélhető
Doria09 könyve Cecelia Ahern: Talált tárgyak országa

Kiemelt értékelések

+
>!
joopsy P
Cecelia Ahern: Talált tárgyak országa

Meglepett ez a könyv, mert nagyon tetszett. Az olvasása kellemes kikapcsolódást nyújtott.
Adott egy kényszerbetegségben szenvedő fiatal nő, Sandy, aki azzal foglalkozik, hogy megkeresse azokat az elveszett embereket, akikről a rendőrség már lemondott. Ilyen volt Jack öccse Donal is. Aztán eltűnik Sandy is és vele együtt utazhat az olvasó is az „elveszett tárgyak, emberek, érzések, illatok, hangok…” birodalmába.
Folyamatosan a valóság és a fantázia világa között lavírozunk. spoiler
Izgalmas volt az utazás, de valahogy mégis hiányzott belőle valami, ami miatt nem kaphat 5 csillagot, pedig azért igazán meghökkentő dolgok is voltak benne spoiler.
Összességében ez a könyv habár tökéletes nem volt, mégis valószínűleg mélyen bevéste az elmémbe Cecilia Ahern nevét, ugyanis ilyen fantáziával megáldott nőtől még nagy dolgokra is számíthatunk. Bravo! :)

+
>!
Anó P
Cecelia Ahern: Talált tárgyak országa

Nagyon szerettem ezt a könyvet! Én is „elveszítős” vagyok, rendszeresen vitatkozunk párommal a fél pár zoknik miatt:( roppant figyelemmel, párokban teszem be őket, s mire kiterítem/ teríteném, gyakran hiányzik belőlük…)
Legutóbbi munkahelyi értekezletünk végén vérfagyasztó módon tűnt el egy tollam- láttam lefelé csúszni az ölemből,majd nyoma veszett! A földre nem esett le, zsebemben, táskámban nem volt, a mappámban sem!
E könyv hősnője, Sandy, kényszerbeteg, nem bírja elviselni, ha eltűnik valamije, muszáj keresnie. Mikortól vált ilyenné? A kezdet egy vele egykorú, általa nem szeretett kislány elvesztése volt…
Megtalálja-e valaha a lányt, s elveszített tárgyait, no meg az emberek iránti bizalmát, s saját önbizalmát?
Aki elolvassa a regényt megtudja – s nem fogja megbánni! Alig várom, hogy Cecelia Aherntől újra olvashassak valamit!

21 hozzászólás
++
>!
szju
Cecelia Ahern: Talált tárgyak országa

Picit bajban vagyok most ezzel az értékeléssel.
Az alapötlet nagyon tetszik, fantasztikus gondolat, hogy mégis hol vannak azok a dolgaink, amiket nem találunk. Az egész ki lett találva, lépésről lépésre, de… elég kiszámítható volt az elejétől a végéig. A Jack-es részeket legszívesebben átlapoztam volna az elején, teljesen feleslegesnek tartom. Amit leginkább hiányoltam belőle, az a bizonyos plusz, nem érkezett meg. Egyszerűen nem volt izgalmas.
Sandy-t ellenben megkedveltem, szerintem egyszerűn zseniális az a nő, még ha a környezete bolondnak is tartja. A kérdései elgondolkodtatóak, főleg azt a részt szerettem olvasni, amikor először volt pszichiáternél.
A borítója nem rossz, figyelemfelkeltő, mégis összességében úgy gondolom, Cecilia Ahern jobb könyveket is írt már.

+
>!
Trixiiii P
Cecelia Ahern: Talált tárgyak országa

Több elolvasott Ahern után nekem ez lett a kedvencem, pedig ez volt az első, amit olvastam. Kicsit irigy vagyok az írónőre, mert hihetetlen meseszerű világ van a képzeletében, amibe nagyjából a realitás talaján maradva tudja elkalauzolni az olvasót. Ilyen a Talált tárgyak országa is. Egy olyan kis világ, amiről el akarom tudom hinni hogy létezik, és csak reménykedni tudok benne, hogy a fél pár zokniaim a fülbevalóimmal és a szerencsekövemmel együtt valami nagyon aranyos gyerek tulajdonában vannak éppen.

+
>!
FreeBird
Cecelia Ahern: Talált tárgyak országa

Érdekes történet volt, hiszen kit ne foglalkoztatna egy hely, ahová az eltűnt tárgyak / személyek kerülnek az eltűnésüket követően. Mindennek ellenére, nem tudtam azonosulni a főszereplő Sandyvel, így a regény sem tudott úgy megérinteni.

+
>!
Brigi007
Cecelia Ahern: Talált tárgyak országa

Ezt a könyvet @Melia ajánlására vettem fel az olvasandók listájára. Ő nagyon jó ajánlót írt róla, engem pedig komolyan elkezdett érdekelni, de ugyanakkor féltem is tőle kicsit. Az elmúlt időszakban kiderült, hogy nem feltétlenül van átfedésben kettőnk ízlése, sőt vannak dolgok, amik beesnek a kettő közé. Ő sokkal jobban szereti a romantikus (lányos) történeteket, és tini-irodalmat is többet olvas, mint én; én meg jobban szeretem az elvontabb dolgokat, mint ő. Szóval tartottam attól, hogy ez az én szürke irodalmam lesz, de aztán csak nem lett.

Maga az alapötlet valami elképesztően zseniális, ezt már akkor is tudtam, amikor elkezdtem olvasni. Az egész Neil Gaiman Soseholjára emlékeztetett (amit egyébként imádok), egy párhuzamosan létező misztikus világ, a saját szabályaival, aminek maga a valóság, a mi valóságunk ad létjogosultságot!

A karakterek tetszettek, a szerző stílusa nagyon jó volt, az egésznek volt egy olyan enyhe humora, ami kell ahhoz, hogy igazán tudjak élvezni egy könyvet, de amitől függetlenül még továbbra is komolyan tudom venni. És hát megható volt, nagyon. Voltak benne olyan részek, amik kifejezetten megráztak, és a vége mégsem lett túl idealisztikus.

Megérte elolvasni!

1 hozzászólás
+
>!
Andaxin
Cecelia Ahern: Talált tárgyak országa

Nagyon tetszett, elkapott a gépszíj és le sem tudtam tenni. Délelőtt a könyvespolcom előtt ácsorogtam, hogy mit vigyek magammal a 15 perces útra. Ez a sárga borító riasztott, de Ahern neve pont ennyire kíváncsivá is tett (az Ui: szeretlek óta), ezt választottam, a borítása is ellenállónak tűnt a táskás utazáshoz. A munkahelyig és onnan haza jutás alatt pont annyi történt a cselekményben, hogy hazaérkezésem után mindenféle szokásos teendőt mellőzve levetődtem az állólámpához és onnan megszűnt az idő.
Nekem nem hiányzott egyik karakter bővebb ábrázolása sem, nem akartam szeretni senkit (egyébként meg: mindenkit sikerült), nem foglalkoztam szimpátia kereséssel, nekem tökéletesen elég volt az a lebilincselő fantázia-alap, amire épült a történet. Külön tetszett, hogy a végén meglett a fénykép és nem intézték ezt el valami blőd valósághű törvényszerűséggel. Ez az az alap, amiből szívesen olvasnék minisorozatot is.
Egyébként biztos volt hiányossága neki, de most nem voltam talán abban a Nagy Hiányosság Megtalálós hangulatomban, amiben szoktam lenni, ez így tetszett, ahogy volt.

+
>!
River_Song
Cecelia Ahern: Talált tárgyak országa

Első találkozásom az írónővel.
Valahogy nem jön be a meseszerű világ és a valóságos világ párhuzamos futtatása és átjárhatósága.

+
>!
Hópárduc P
Cecelia Ahern: Talált tárgyak országa

Hát…kicsit unalmas volt az eleje-közepe és kapkodó a számomra.
Aztán letisztultak a dolgok, és érdekes lett a vége.
Az írónőtől még nem olvastam másik könyvet.


Népszerű idézetek

+
>!
Róka

Az ember szíve bármikor összetörhet, függetlenül attól, hány éves.

264. oldal

+
>!
Lobo

Magányos ember az, aki a valamit semmire cseréli.

259. oldal

+
>!
Róka

Néha az embernek csak ennyi kell: tudni, hogy a másik van.

344. oldal

+
>!
Miamona

[…] néha nem könnyű eldönteni, melyik az a néhány pillanat az életben, ami kicsit különlegesebb, mint a többi. Gyakran csak utólag ébredsz rá, hogy milyen nagy volt az előző pillanat, de addigra már véget ért.

289. oldal

+
>!
sünmalac

Van, hogy elveszítjük magunkat. Ha nem figyelünk eléggé oda. (…)
Van, hogy látjuk a kiutat, mégis szembemegyünk az ösztöneinkkel, egyre mélyebben be a sötétségbe, mert a félelem, a harag és a szomorúság nem hagyja, hogy visszatérjünk.
Van, hogy inkább az eltűnést választjuk, és csak keresgélünk, mert ez az egyszerűbb.

358. oldal (befejezés)

+
>!
Aquarius

Idővel az ember változik, és minden évvel egy újabb réteg rakódik ránk, minden nappal egy kicsit többek vagyunk, mint azelőtt.

212. oldal

+
>!
Aquarius

Szeretek beszélgetni az emberekkel, mindig is szerettem. Azt gondolom, ha az ember mesél magáról, olyasmire is rájön magával kapcsolatban, amit korábban nem tudott.

53. oldal

+
>!
sassenach

Én már a nyolcvanas években is utáltam a nyolcvanas éveket, eszem ágában sem volt újra átélni az egészet.

141. oldal

+
>!
Brigi007

– Miért érzed úgy, hogy tudnod kell, hol vannak a dolgok?
– Mert tudnom kell.
– Miért érzed úgy, hogy tudnod kell?
– Miért érzi úgy, hogy ilyen kérdéseket kell feltennie nekem?

52. oldal

+
>!
Brigi007

– De ugye, nem volt… […] Nem volt köztetek semmi?
– Volt, de tulajdonképpen semmi.
– A semmi mióta valami?

157. oldal

4 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Carlos Ruiz Zafón: A szél árnyéka / Tűzrózsa
Sarah Addison Allen: A csodálatos Waverley-kert
Sarah Addison Allen: Sugar Queen – Édes élet
Joanne Harris: Csokoládé
Sarah Addison Allen: A barackfa titka
Jerzy Sosnowski: Aglaja
Laura Esquivel: Szeress Mexikóban!
Murakami Haruki: Tánc, tánc, tánc
Daína Chaviano: Az örök szerelem szigete
Alice Hoffman: Átkozott boszorkák