Talált ​tárgyak országa 251 csillagozás

Cecelia Ahern: Talált tárgyak országa

Sandy Shortt kényszerbeteg. Amióta tízéves korában eltűnt a szomszéd kislány, mániákusan keresgél, nem tudja feldolgozni, ha elvesznek a dolgai. Kutatószenvedélye annyira magával ragadja, hogy magánnyomozóként keres eltűnt személyeket.
Jack Ruttle is kétségbeesetten keresi öccsét, Donalt, akit egy éve mintha a köd nyelt volna el. Amikor megtalálja Sandy hirdetését egy újságban, érzi, hogy a nő segíteni fog rajta.
Miközben Donal után kutat, egyszer csak Sandy is eltűnik, méghozzá egy olyan helyen köt ki, aminek létezéséről addig álmodni sem mert: az elveszettnek hitt fél pár zoknik, lakáskulcsok és a nyomtalanul eltűnt emberek birodalmában. Ez az új, szórakoztató és vidám világ, kedves, ám néha furcsa lakóival együtt befogadja Sandyt, ő azonban másra sem vágyik, csak hogy megtalálja a hazavezető utat.

A mindössze 28 éves Cecelia Ahern e regényében is kiválóan ötvözi a mesét és a valóságot.

Eredeti megjelenés éve: 2006

>!
Athenaeum, Budapest, 2012
360 oldal · ISBN: 9789632930893 · Fordította: Hussami Péter
>!
Athenaeum, Budapest, 2010
358 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632930404 · Fordította: Hussami Péter

Enciklopédia 12

Szereplők népszerűség szerint

Gregory Burton · Jack Ruttle · Sandy Shortt

Helyszínek népszerűség szerint

Dublin


Kedvencelte 23

Most olvassa 7

Várólistára tette 165

Kívánságlistára tette 110

Kölcsönkérné 4


Kiemelt értékelések

>!
Timcsibaba77
Cecelia Ahern: Talált tárgyak országa

Mindig is izgatta a fantáziámat a megfoghatatlan, az elgondolkodtató, a hétköznapokba beépülő csoda, misztérium, ami átitatja az életünket, csak épp van, aki fogékony és kíváncsi a mesékre,van aki már ebből rég „kinőtt”. De hiszen nem vagyunk egyformák. Azt mondanám, hogy Cecelia Ahern segít kicsit újra rálátni gyermeki mivoltunkra, a régi szép időket vetíti ki minden korosztály számára, igaz az ajánlója szerint inkább a célzott közönsége a fiatal felnőtt réteg. Ebben nem akarok hinni, így 35 évesen csak azért is belevágtam, élmény volt kicsit visszamerengeni az elmúlt időkre, a gyerekkoromra.
Igazi tehetséges meseíró, átszövi történeteit a fantázia fonalával, mégis, jobban belegondolva, kivel ne történt volna meg, hogy tárgyakat hagyott el hosszú évei alatt. Énvelem is számtalanszor megszaladt a fantáziám, mikor nem találtam a kedvenc kabalámat, vagy iskolás éveim alatt hány de hány eszköznek, tanszernek „kelt lába”, mennyi hobby készített tárgy, bizsu, kicit-kacat veszett el csak úgy hipp-hopp a semmibe, ami lehet egy boldog kisebb országot is kitett volna, ha létezne egy ilyen hely, ahol az elhagyott dolgok megkerülnek. Aztán mekkora örömet találtam benne, ha egy-egy ilyen tárgy előkerült. A padlásról, vagy a pincéből, spejz valamely szegletéből, a szekrény aljáról, vagy beesve az ágy alá….és mekkora fájdalmat jelentett, ha valami örökre elveszett, csak úgy kurtán, bután. Amit persze felnőtt fejjel másképp élek meg,de így a könyv segítségével visszamerengve régi naiv énemhez, valóban, az ember korral változik. A sérelmek, amik érik, egy-egy tárgy vagy személy elvesztése, egy szerelem véget érése, egy kapcsolat, barátság megszűnése, amikor kicsit félrelökve érzi mindenki magát, tragédiaként él meg, majd másnap újult erővel fátylat borít az egészre, és emelt fővel erősebben indul tovább csak azért is, álarccal takargatva az érzéseket az Élet útján. Mert bizony alattam is a hosszú évek során párszor megrezgett a talaj, amikor elvesztettem egy szerettemet, vagy amikor egy jó barát hátat fordított, vagy amikor a szerelmem csapott be, és végül széttört szívvel külön úton mentünk tovább. De az élet már csak ilyen, ahogy az írónő is írja, az egyensúlynak meg kell lennie, örökre nem birtokolhat senki semmit sem, az elengedés, elvesztés, elszakadás is az élet részét képezi, tetszik nem tetszik, bele kell törődni.
Sokáig én is nagyon ragaszkodó, és makacs voltam. Megvallom,most sem esik jól, ha egyik napról a másikra véget ér egy barátság, vagy csalódok valakiben, vagy kudarc ér, vagy értelmetlennek tűnő pillanatnyi kiadással kell szembesülnöm…(pl: számlák fizetése, vagy kölcsön adni egy ismerősnek), mégis azt mondom, hogy nagyobb tanító nem létezik az ÉLET-nél, mert megtanít játszani, meg kell tanulnia mindenkinek, hogy kicsit könnyedebben, és pozitív hozzáállással kell az életbe vetni a hitünket, számolva bármilyen fordulattal. Teljességgel nem lehet kiszámolni, az eseményeket, jöhet bármi. Pont ez lehet valahol az élet értelme, hogy valahol meglepetések is várják az embert.
spoilerAmi nagyon tetszett, a talált tárgyak országa, ahogy végig vezeti az olvasót egy valóságosnak tűnő képzeletbeli helyen, ahol minden „megkerül”
Tele van fordulattal, lendületes mű, most se csalódtam. De „Ahol a szivárvány véget ér „ könyvét még tartogatom…ami ugyebár abszolúte egyik sikerkönyve volt az írónőnek, meghagyom a „végére”, nem szeretném pozitívan befolyásolni magamat, inkább célzottan azért is mást olvasok Cecilia Aherntől. Izgatottan állok elébe más műveinek is.

>!
CsakSimánDorka P
Cecelia Ahern: Talált tárgyak országa

Nem volt ez olyan rossz könyv. Tartottam tőle, a sok negatív értékelés miatt, meg mert chick lit, ami nem igazán áll hozzám közel. Azonban nagyon kellemes meglepetésben volt részem, mert egy nagyon aranyos kis történetet kapunk Sandyről és Jackről.

Bővebben:
https://dorkaanyaolvas.blogspot.hu/2017/01/cecelia-aher…

>!
Ibanez MP
Cecelia Ahern: Talált tárgyak országa

Cecilia Ahern-nek ilyen könyveket kellene írnia. Nem romantikust. (Ezen rajta van a romantikus címke, de egyáltalán nem romantikus, bár van benne egy kis szerelmi szál is). Az eddigi Ahern-ek alapján nem volt jó véleményem az írónőről (túl giccses-romantikus-klisés könyveket olvastam tőle), de ez a történet nagyon szuper, végig izgalmas, lebilincselő, friss, egy nagyszerű ötlet, amellyel még sosem találkoztam! Még az E/1 sem zavart igazán, a hossza pont megfelelő (bár néha kicsit logikátlannak éreztem, ki az, spoiler A vége kicsit hirtelen van lezárva, én abban reménykedtem, hogy spoiler.

Egyszóval tökéletes kis könyv, nagyszerű kikapcsolódást nyújt (és a borítója is csodaszép). Köszönet érte @KádárRozi! :D

>!
Bur3sz
Cecelia Ahern: Talált tárgyak országa

Egy számomra elgondolkodtató mese. Van benne egy kis romantika, egy kis emberiséget, egy kis krimi. Mindez Ahern stílusban előadva…. Egy olvasás garantáltan megér. Lehet, többet is.

>!
Vackor6 P
Cecelia Ahern: Talált tárgyak országa

Nagyon kis halovány írás erőltetett párbeszédekkel, kétdimenziós karakterekkel és kissé gyermeteg írásmóddal. Az alapötlet ígéretes, sokkal többet ki lehetett volna hozni belőle, de ez így nagyon unalmas és érdektelen volt számomra. Első könyvem az írónőtől, és könnyen lehet, hogy az utolsó is egyben

3 hozzászólás
>!
mokus33
Cecelia Ahern: Talált tárgyak országa

Azt hiszem, idáig ez az első Cecelia Ahern regény, ami nem varázsolt el túlságosan. Valahogy nem tudott a gondolataimba beférkőzni, hiába érdekes a téma, hiába volt adott Cecelia Ahern olvasmányos stílusa, mégsem tudtam elmerülni benne. Nem éreztem Sandy kényszerbetegségének súlyát, sőt továbbmegyek, a furcsaságai ellenére nem éreztem kényszerbetegnek.
Az a különleges világ viszont, amit az írónő megteremtett spoiler igazán érdekes volt, úgy érzem, ebben sokkal több lehetőség rejlett, szívesen olvastam volna még ennek működéséről, az emberek mélyebb érzéseiről.
A könyv végén elcsodálkoztam, egyszer csak vége lett, pedig én még vártam volna valamit. Valami olyan csattanót, érzést, amitől meggondoltam volna magam, legalábbis ami a könyvvel kapcsolatos érzéseimet illeti… Valamit, amin kicsit elgondolkodhattam volna… Ehelyett továbblapoztam, és rádöbbentem, hogy vége a könyvnek. Furcsa élmény volt… Talán leginkább a csalódottság a legerősebb érzés, amit a könyv olvasása és a lezárása kapcsán éreztem. Bízom benne, hogy a következő találkozásom Cecelia Ahernel majd elűzi a csalódásomat:)

2 hozzászólás
>!
Judyt IP
Cecelia Ahern: Talált tárgyak országa

„De valaki mindig, mindig ránk talál.” @Katara_Phoenix-nek :)

Szeretem az ilyen történeteket. Érzelmes, misztikus, rengeteg elgondolkodtató tartalommal (már ha az ember tud olvasni a sorok között), és mégsem csordul túl benne a szercsi-puszcsi-lovecsi. Szóval szeretem a jó történeteket, amikben ott van az a bizonyos aranyközépút. És a Talált tárgyak országa számomra pont ilyen volt.
Szerethető, élvezhető és mégis gondolatokat ébresztő. :)

Imádtam, hogy Sandy Shortt önmaga ellentéte, imádtam, hogy ekkora szenvedéllyel viseltetett valami iránt, azonban ott volt a hátránya is a dolognak, hogy emiatt minden (értsd: a szülei, a szerelem, a barátság, tényleg minden) a háttérbe szorult. Valahol megállja a helyét a fülszövegben írt kényszerbetegség, valahol meg úgy érzem, hogy nem, de ezt már mindenki döntse el maga.

Én csak azt tudom mondani, hogy ez egy tök jól összerakott történet. És az első olyan kötet Cecelia Aherntől, amelyben nem a hatalmas szerelemé volt a főszerep. Vagy talán mégis, csak jelen esetben nem egy bizonyos ember volt a szerelem középpontja? :)

A lényeg, hogy ez a történet bizony rám talált. :)

>!
Athenaeum, Budapest, 2010
358 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632930404 · Fordította: Hussami Péter
>!
joopsy P
Cecelia Ahern: Talált tárgyak országa

Meglepett ez a könyv, mert nagyon tetszett. Az olvasása kellemes kikapcsolódást nyújtott.
Adott egy kényszerbetegségben szenvedő fiatal nő, Sandy, aki azzal foglalkozik, hogy megkeresse azokat az elveszett embereket, akikről a rendőrség már lemondott. Ilyen volt Jack öccse Donal is. Aztán eltűnik Sandy is és vele együtt utazhat az olvasó is az „elveszett tárgyak, emberek, érzések, illatok, hangok…” birodalmába.
Folyamatosan a valóság és a fantázia világa között lavírozunk. spoiler
Izgalmas volt az utazás, de valahogy mégis hiányzott belőle valami, ami miatt nem kaphat 5 csillagot, pedig azért igazán meghökkentő dolgok is voltak benne spoiler.
Összességében ez a könyv habár tökéletes nem volt, mégis valószínűleg mélyen bevéste az elmémbe Cecilia Ahern nevét, ugyanis ilyen fantáziával megáldott nőtől még nagy dolgokra is számíthatunk. Bravo! :)

>!
Anó P
Cecelia Ahern: Talált tárgyak országa

Nagyon szerettem ezt a könyvet! Én is „elveszítős” vagyok, rendszeresen vitatkozunk párommal a fél pár zoknik miatt:( roppant figyelemmel, párokban teszem be őket, s mire kiterítem/ teríteném, gyakran hiányzik belőlük…)
Legutóbbi munkahelyi értekezletünk végén vérfagyasztó módon tűnt el egy tollam- láttam lefelé csúszni az ölemből,majd nyoma veszett! A földre nem esett le, zsebemben, táskámban nem volt, a mappámban sem!
E könyv hősnője, Sandy, kényszerbeteg, nem bírja elviselni, ha eltűnik valamije, muszáj keresnie. Mikortól vált ilyenné? A kezdet egy vele egykorú, általa nem szeretett kislány elvesztése volt…
Megtalálja-e valaha a lányt, s elveszített tárgyait, no meg az emberek iránti bizalmát, s saját önbizalmát?
Aki elolvassa a regényt megtudja – s nem fogja megbánni! Alig várom, hogy Cecelia Aherntől újra olvashassak valamit!

21 hozzászólás
>!
Kovaxka P
Cecelia Ahern: Talált tárgyak országa

Első olvasásom az írónőtől. Nem riasztott el, alapvetően tetszett. Izgalmas és érdekes alapötlet, jó indítás. Egész kellemes mágikus realizmus. Sajnos a közepe felé eléggé ellaposodik és a végét is összecsapottnak éreztem. Teszek még újabb kísérletet azért, mert jó történetek lehetnek a tarsolyában.


Népszerű idézetek

>!
Lobo P

Magányos ember az, aki a valamit semmire cseréli.

259. oldal

Kapcsolódó szócikkek: magány
>!
Róka P

Az ember szíve bármikor összetörhet, függetlenül attól, hány éves.

264. oldal

>!
Róka P

Néha az embernek csak ennyi kell: tudni, hogy a másik van.

344. oldal

>!
Miamona

[…] néha nem könnyű eldönteni, melyik az a néhány pillanat az életben, ami kicsit különlegesebb, mint a többi. Gyakran csak utólag ébredsz rá, hogy milyen nagy volt az előző pillanat, de addigra már véget ért.

289. oldal

>!
Aquarius

Idővel az ember változik, és minden évvel egy újabb réteg rakódik ránk, minden nappal egy kicsit többek vagyunk, mint azelőtt.

212. oldal

>!
sünmalac

Van, hogy elveszítjük magunkat. Ha nem figyelünk eléggé oda.
(…)
Van, hogy látjuk a kiutat, mégis szembemegyünk az ösztöneinkkel, egyre mélyebben be a sötétségbe, mert a félelem, a harag és a szomorúság nem hagyja, hogy visszatérjünk.
Van, hogy inkább az eltűnést választjuk, és csak keresgélünk, mert ez az egyszerűbb.

358. oldal

>!
Aquarius

Szeretek beszélgetni az emberekkel, mindig is szerettem. Azt gondolom, ha az ember mesél magáról, olyasmire is rájön magával kapcsolatban, amit korábban nem tudott.

53. oldal

>!
sassenach

Én már a nyolcvanas években is utáltam a nyolcvanas éveket, eszem ágában sem volt újra átélni az egészet.

141. oldal

>!
Brigi007

– De ugye, nem volt… […] Nem volt köztetek semmi?
– Volt, de tulajdonképpen semmi.
– A semmi mióta valami?

157. oldal

4 hozzászólás
>!
Róka P

Ezt is utáltam a gyerekekben: mindig kimondják, amit igazából már te is tudsz, csak nem akarsz beismerni. És pláne nem akarsz hallani.

127. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

John Green: Teknősök végtelen sora
Alice Hoffman: Átkozott boszorkák
Eowyn Ivey: A hóleány
Stephen King: A Setét Torony – Varázsló és üveg
Carlos Ruiz Zafón: Marina
Erin Morgenstern: Éjszakai cirkusz
Mary Robinette Kowal: Sosemvolt nyár
Stephanie Garber: Caraval
Mohsin Hamid: Nyugati kijárat