P.S. ​I Love You 76 csillagozás

Cecelia Ahern: P.S. I Love You Cecelia Ahern: P.S. I Love You Cecelia Ahern: P.S. I Love You Cecelia Ahern: P.S. I Love You Cecelia Ahern: P.S. I Love You Cecelia Ahern: P.S. I Love You Cecelia Ahern: P.S. I Love You Cecelia Ahern: P.S. I Love You Cecelia Ahern: P.S. I Love You Cecelia Ahern: P.S. I Love You

Some people wait their whole lives to find their soul mates. But not Holly and Gerry. They were childhood sweethearts – no one could imagine Holly and Gerry without each other. Until the unthinkable happens. Gerry's death devastates Holly. But as her 30th birthday looms Holly discovers that Gerry has left her a bundle of notes, gently guiding her into her new life without him, each signed 'PS, I Love You'. With some help from her friends, and her noisy and loving family, Holly finds herself laughing, crying, singing, dancing – and being braver than ever before. Life is for living, she realises – but it always helps if there's an angel watching over you.

Eredeti megjelenés éve: 2004

>!
HarperCollins, London, 2014
498 oldal · ISBN: 0007538413
>!
HarperCollins, London, 2012
496 oldal · puhatáblás · ISBN: 9780007258925
>!
HarperCollins, London, 2007
puhatáblás · ISBN: 9780007263080

4 további kiadás


Kedvencelte 9

Most olvassa 13

Várólistára tette 42

Kívánságlistára tette 17

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
Papusz SP
Cecelia Ahern: P.S. I Love You

Egészen nevetséges, ahogy erre a könyvre reagáltam. Hol sírtam, hol nevettem, nagyjából két oldalanként váltva, aztán belezavarodtam, és egyszerre csináltam a kettőt. És mivel hajlamos vagyok egy könyvet inkább a rám tett hatása, mint afféle objektív szempontok szerint értékelni, jár neki a sok csillag.

>!
Hajnalka_Anonymous
Cecelia Ahern: P.S. I Love You

Alig haladtam vele, mert nem tudom…, olyan unalmasnak tűnik vagyis nem teljesen nagyon brutálisan unalmas de azért nem is valami akciódús thriller, szóval eleve rossz ötlet volt ez a halott-leveles történet nekem, mert olvastam a Kedves Halottakat is, az sem fogott meg igazán, most meg ez sem köt le tehát most már tényleg feladom a halottakkal kapcsolatos levelezést, lehet, hogy jobb nekik ha nem zargatjuk őket mindenféle levéllel:D
A viccet félretéve nem gondolnám, hogy kifejezetten az én korosztályom a célközönség, ezért sem akarom elítélni a könyvet, mert még nem voltam se 30 éves, se 40, se egyéb felnőtt korban még nem tapasztalhattam meg a világot. Nyilván, van olyan, amit nehezen lehet feldolgozni: mint például ha elvesztjük azt, aki számunkra a legkedvesebb és hozzánk legközelebb áll. Viszont nem hiszem, hogy ezt illetve a gyásznak a feldolgozását egy ilyen hosszú könyvben fejtegetni kellene. Ugyanis ezt az egészet én úgy besűríteném akár 20 oldalba is, hogy csak csodálkozna az írónő, mennyi felesleges, lényegtelen dolgot kihagytam:'D
Ezért is találtam unalmasnak és vontatottnak, mert most komolyan… Ha valaki megkérdezné mire emlékszek ebből a könyvből, körülbelül azt tudnám mondani, hogy a dilis, meleg fodrászra, a szarkasztikus poénokkal dobálozó szereplőkre avagy a szarkazmusra, arra, hogy voltak valami levelek, amik segítettek Hollynak elfogadni a tény, miszerint a férje már nincs vele többé. Nagyjából ez az, amit el tudnék mondani, hogy érdekes is volt és ennyi is maradt meg nagy vonalakban persze.
De gyakorlatilag arra a tényre, miszerint nem indok a gyász arra, hogy miért viselkedik így Holly John tudott rávilágítani a könyv háromnegyedénél ami még akkor is meglepetést okozott Hollynak, sőt ki is kérte magának. Mert a többiek aztán nem gyászolnak?!? Ráadásul! A szüleinek sokkal nehezebb lehetett elfogadni a tényt, hogy az egyetlen fiuk hamarabb hunyt el, mint ők, vagy Shakespeare idézettel élve „Ó, neveletlen, mondd hát, illik-e Apád előtt a sírba tolakodni?”. Eleve egy szülőnek nagyobb kötődése van a gyerekéhez, akit már születése óta ismer, ápol és támogat, mintsem egy gyerekkori szerelemnek. Értem én, hogy ez a könyv azt hivatott bemutatni, hogy mennyire erős a szerelem de ennél sokkal de sokkal fontosabb dolgok is vannak azért, ami mondjuk tényleg létfontosságú. Mert szerelem nélkül le lehet élni egy életet, és mégis boldogan de mondjuk más életfeltételek nélkül nem. Szóval nagyon tudtam díjjazni, mikor Declan videóját nézve a homelessnessről végre rádöbbent a drága főszereplőnk, hogy mennyire jelentéktelen problémái vannak azokhoz képest, amiken másoknak keresztül kell(ett) menniük.
Igazából annyira semmi sem történik számomra a könyvben, hogy nem is tudok értelmes, hosszú, értékes tartalommal teli véleményt alkotni róla.
Kb így tudnám jellemzi: ez a könyv unalmas, semmilyen, olykor szomorú és néha-néha vidám plusz degradáló.
Nekem csak rossz kedvem és hangulatom lett tőle, rossz volt olvasni… És komolyan majdnem eluntam én is az életemet miközben olvastam, hogy mit utál és mit nem utál annyira Holly plusz azt vártam már, hogy végre valahára megtalálja az élet értelmét mert konkrétan ez ment végig, hogy neki nincs semmi célja az életben meg nincs miért felkelnie reggel… Az enyhe kifejezés, hogy untam magam, mert többször is majdnem bealudtam olvasás közben. Ennyire beteges emberrel, aki így gyászolt volna még nem találkoztam de nem is nagyon szeretnék, mert ezt elviselni, na ahhoz kell idegzet. Bármi, ami történt a könyvben és nem Hollyról szólt izgalmasabb volt mint ez a vergődés, amit most már teljesen megértem, hogy miért írtak át alapjaiban véve a film készítők. Tényleg nem szoktam ilyet mondani, de van az a pillanat, amikor rá kell döbbenie még a könyvmolyoknak is, hogy létezik olyan film, ami jobb, mint a könyv, aminek köszönhetően megszületett a film is. Esküszöm, hogy legalább a film alatt nem untam el az életemet de a könyv…kész kínzás olyanoknak akik nem depressziósak, nem is voltak azok és nem tudják milyen az igazi fájdalom, mert nem képesek teljesen és nem is fogják megérteni. Majd ha hasonló történik velem Isten adja, hogy ne történjen, de ha mégis akkor esetleg tudom értékelni a könyvet, úgy ahogy kellene és szerintem most így csillagoznom se kéne de tekintettel arra, hogy voltak benne azért vicces jelenetek is néha-néha, 50 oldalanként nem adok kevesebbet úgysem 2-nél:D
Azért sajnálom, hogy így lehúzom a könyvet, mert egyébként van eszmei értéke és jelentése, csak nem nekem. Eleve az angol tanárom ajánlotta és gondolhattam volna, hogy nem lesz a kevencem, tekintve a különböző stílusunkat és érdeklődési körünket. Mintha csak az anyukám ajánlotta volna:D És így az egész értékelésem is most hót unalom lett meg ugyanazt taglalom benne végig , áh, nem is érdekel már.
Tisztára úgy éreztem magam, mintha csak egy kötelezőt olvasnék. El sem hittem, hogy vége lehet.
Talán 30 évesen kellene elolvasnom megint, azzal többre mennék.

>!
zsofigirl
Cecelia Ahern: P.S. I Love You

Pár éve, egy pánikolós, már megnéztem öt 'az év legjobbja' és 'top 2008' és babámfüle filmet, mind pocsék volt, most miről írjak holnapra egyoldalas cikket a suliújságba?!' estén, letöltöttem a filmet. Szóval tudtam, miről fog szólni. (Nem arról szólt.) Nagyon jó volt. Most aztán nézhetem újból a filmet is. :-)
És maga a könyv fogása is jó volt (a filmes borítós az enyém), könnyű, tudtam cipelni magammal mindenhova. (De az gonoszság volt, hogy amikor én még számítottam úgy ötven oldalra, az orrom elég dugják a The End feliratot, és utána valami más regényből egy részletet.)

2 hozzászólás
>!
Adrikaaa
Cecelia Ahern: P.S. I Love You

IMÁDOM!
Még középiskolás koromban olvastam ezt a könyvet és már akkor a kedvenceim közé tartozott. A filmet is imádom, de a könyv nálam milliószor jobb.
Sokkal bővebben leírja azt az időszakot amikor Gerry beteg, akkor hogyan alakul az életük Hollyval.
Akárhányszor megnézem vagy elolvasom, minden egyes alkalommal könnyeket csal a szemembe.
Szívszorító, ám fantasztikus történet!
5/5*

>!
AnneDurko
Cecelia Ahern: P.S. I Love You

Sokkal jobbra számítottam. Így sajnos azt kell mondanom, hogy csalódott vagyok. Sokszor át akartam lapozni oldalakat, abban akartam hagyni és csak a sarokba dobni. De végigrágtam magam rajta és nagyon-nagyon untatott. Az utolsó 50 oldalon már szenvedtem és imádkoztam, hogy végre vége legyen.
A vicces jelenetekért és az alapötletért jár ennyi csillag.

>!
monalisa
Cecelia Ahern: P.S. I Love You

Érdekes élmény volt, mivel először láttam a filmet, majd elolvastam magyarul, most pedig angolul is – többek között nyelvgyakorlás céljából. Magára az eredeti könyv megvásárlására (ill. olvasására) az is sarkallt, hogy nagyon tetszett a filmes borítója, mivel annyira tiszta és harmonikus színvilág jelenik meg rajta – a csodásra photoshopolt Gerard Butlerről nem is beszélve… :D Maga a történet még így többedszerre fogyasztva is tudott meglepetéssel szolgálni – ugyanis eddig nem tudatosult bennem, hogy végig Írországban játszódik a történet (a filmmel ellentétben). Továbbá az sem rémlett, hogy a magyar fordításba hogyan vezették be a többször emlegetett B&B szállásokat – de tavalyi skót nyaralásom kapcsán, abszolút el tudtam helyezni és kellemes dolgok jutottak eszembe, annak ellenére, hogy itt kicsit negatív színben tűnnek fel. Egyéb újdonság a könyvvel kapcsolatban, hogy amikor angolul olvastam, a fejemben az összes szót olyan Gerard Butleres skótos (vagy tettetett íres?) verzióban ejtettem, így nekem a cím is 'pí-esz-áj-lóv-jú'-ként maradt meg. :) És azért adtam rá csak 4 csillagot, mert vmi katartikus hiányzott nekem a végéről – viszont mindenkinek csak ajánlani tudom az angol verziót, mert könnyen érthető és pár érdekes beszédfordulatot is el lehet csípni belőle.

>!
Spepa
Cecelia Ahern: P.S. I Love You

Jóval több mosoly, sokkal kevesebb könny, mint amire számítottam. De még ha könnyedebb is volt, mint ahogy vártam, szerettem olvasni. Megható és elgondolkodtató történet az élet igazságtalanságáról és az újrakezdésről.
(Az első angol nyelvű könyv, amit kiolvastam.)

>!
valdezier
Cecelia Ahern: P.S. I Love You

Imádom ezt a könyvet! Már többször olvastam, és még mindig nem unom meg. Hol sírok, hol nevetek rajta, egyszerűen tökéletes az érzelmek bemutatásában. Kedvenc!

>!
Botrágyi_Brigi
Cecelia Ahern: P.S. I Love You

Miután láttam a filmet, tudtam, hogy el kell olvasnom a könyvet is. Ugyan sok dolgot megváltoztattak a forgatókönyv esetében, néha olyan volt, mint ha nem is ugyanaz a sztori lenne, de ettől független nagyon szerettem. Gerry és Holly története mindig emlékeztet arra, hogy halandók vagyunk, és minden együtt töltött percet meg kell becsülnünk.


Népszerű idézetek

>!
rita_66

'… How would you ever know happiness if you'd never experienced downs?'

312

>!
Botrágyi_Brigi

Their plan had been very simple. To stay together for the rest of their lives.

6. oldal

>!
Judiii

'Memories last a lifetime, remember that.'

457. (Harper, 2004)

>!
Judiii

'You don't have to put on a brave face all the time, you know.'

432. (Harper, 2004)

>!
Judiii

'Ever hear the saying that you need to be scared to be brave?'

432. (Harper, 2004)

>!
Judiii

Sometimes she would be out and a familiar smell or song would transport her back to another time and another place. A happier time.

437. (Harper, 2004)

>!
Judiii

An unlikely prospect, but a girl could always hope.

440. (Harper, 2004)

>!
Judiii

She supposed it was possible for anybody to love anybody. That was the great thing about love: it came all different shapes, sizes and temperaments.

453. (Harper, 2004)

>!
Judiii

'Tonight I'm happy. I will worry about tomorrow when tomorrow comes.'

499. (Harper, 2004)

>!
Alexa18

She needed to start thinking about herself and her own future. Because there was no one else to share the responsibilities with her anymore.

254. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Amy Harmon: Making Faces
Cath Crowley: Words in Deep Blue
Ann Brashares: Sisterhood Everlasting
Courtney C. Stevens: The Lies About the Truth
K. A. Tucker: Ten Tiny Breaths
Jill Shalvis: Second Chance Summer
Isabelle Broom: A Year and a Day
Jennifer Niven: All the Bright Places
Heidi McLaughlin: My Unexpected Forever