Nyomomban ​az életem 76 csillagozás

Cecelia Ahern: Nyomomban az életem

Mi történik, ha nem veszed komolyan az életed?

Lucy Silchester még a 30. születésnapja előtt megkapja a választ. Élete bekopogtat hozzá egy mókás idegen férfi képében, s szembesíti azzal, amit a szerelmével való szakítása óta nem volt hajlandó tudomásul venni: hogy nagy bánatában szinte megszűnt létezni. S elkezdődik egy megható és mulatságos kalandsorozat, mely során a kissé különc lány újra rátalál családjára, barátaira s bizony a szerelemre is.

Megható, vicces és tanulságos – Cecelia Ahern új regényében bemutatja, mi történik, ha nem figyelsz eléggé az életedre, és hogy sosem késő újrakezdeni.

Eredeti mű: Cecelia Ahern: The Time of My Life

Eredeti megjelenés éve: 2011

>!
Athenaeum, Budapest, 2012
470 oldal · ISBN: 9789632932262 · Fordította: Szili Orsolya
>!
Athenaeum, Budapest, 2012
470 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632932262 · Fordította: Szili Orsolya

Enciklopédia 1


Kedvencelte 14

Most olvassa 2

Várólistára tette 59

Kívánságlistára tette 56

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
Evelena
Cecelia Ahern: Nyomomban az életem

A könyv, amit már akkor be szerettem volna tenni a kedvenceim közé, amikor még a végére sem értem. A könyv, ami miatt a kedvenc íróim közé került Cecelia Ahern.
Ahogy az írónő többi története, ez is igencsak különleges, egyedi. Furcsa volt, hogy a történet elején szinte bármit olvasunk, az füllentés, köze sincs a valósághoz. Míg más könyveknél megszokott, hogy a szereplő az igazságról mesél, itt Lucy mindent elferdít.
Mit szólnátok, ha egy nap felkeresne titeket az életetek? Nem is akárhogy, hanem egy másik ember képében.
Lucy nem boldog, nem úgy éli az életét, ahogy kellene, egy kezdeti apróbb hazugság egyre többet generált az életében és nem tud megállni, nem képes abbahagyni a kreált életet, amit másokban alkotott a kreált kijelentéseivel. Nem enged be senkit igazán az életébe. A könyv elején a saját életét sem akarja.
Olyan abszurd és mégis annyira tanulságos történet.
Arról, hogy nem szabad feladnunk a boldogság és önmagunk keresését. Hogy igenis rá lehet találni arra az útra, ahol vár minket a boldogság.
Megfűszerezte a történetet a 'téves hívás', ami nem is igazán téves.
Félreértésekkel, humorral, kalanddal, szerelemmel.
Nincs még egy ilyen történet. :)

1 hozzászólás
>!
MezeiMarcsi
Cecelia Ahern: Nyomomban az életem

Vicces,szórakoztató.Tükröt állít az emberek elé. Nem túl mélyen,de elgondolkodtat.
Mindig megfogadom ,hogy figyelek az Életemre,de sajna nem igazán jön össze.Most egy darabig bizti figyelek,és mire kezd elmúlni a lelkesedés,beszerzem a könyvet,és újra beleolvasok! :)

>!
clarisssa MP
Cecelia Ahern: Nyomomban az életem

Haragszom erre a könyvre. Utálom ezt a könyvet. Ezért egy hirtelen felindulásból rögtön kedvencnek is jelöltem…
A történetet ott kell kezdenem, hogy elég sokáig hajkurásztam, míg sikerült megkaparintanom, majd mikor végre kincsként hazahoztam és belelapoztam, megpillantottam benne valami. Valami rémeset. Valami elveimmel ellenkezőt. Valamit, ami miatt verekedni tudnék. Egy szót, ami nem is szó, de amitől a hajamat tépem. Mégpedig azt, hogy: vok. Rosszul vagyok tőle, ha látom. Pláne nyomtatásban!
Így aztán hetekig rá sem néztem erre a könyvre. Én ilyet elvből nem olvasok el.
Aztán valahogy mégis nekikezdtem… Persze titkon alig vártam, hogy majd jól odamondogathassak neki, amikor az értékelést írom és mondataimat nyilván a vok igénytelensége köré szervezetem. Meg a főszereplő személyének ellentmondásos vonásai köré. Szinte előre élveztem a dühömet! Aztán… aztán elkezdett sodorni magával a történet.
Mert valljuk be, az alapgondolat azért egészen kiváló: bekopogtat hozzánk az életünk, hogy szemünkbe vághassa: hibát hibára halmozunk! Az írónő stílusa viszont elég erőltetett a könyv elején, mintha szüksége lenne nem kevés bemelegítésre ahhoz, hogy tényleg működni tudjon. No meg a főszereplő érthetetlen hazudozásait sem igazán tudtam hová tenni, de a kíváncsiságom tovább vitt az oldalakon, teljesen magába tudott szippantani a könyv.
Először kb. a 2/3-ánál éreztem azt, hogy aj-jaj, itt valami nagyon fejbe fog verni, ennyit a könnyedségről és humoros-önironikus hangvételről. Kellett is egy nap pihenés, hogy erőt gyűjtsek a folytatáshoz, ami azért egy chick lit kategóriájú könyvnél szokatlan. Aztán a befejezés: jött, látott és meggyőzött. Nagyon szükségem volt most valami ilyesmire… csak az lepett meg, hogy pont egy ilyen könyvtől kaptam meg.
Összefoglalva tehát: könnyed, humoros, laza, de mégis fejbeverő olvasmány, amiben szerintem mindenki találhat olyan üzenetet, amit saját életére is érvényesnek érezhet. Semmi varázspálca által elővarázsolt meseszerű megoldás életünk hibáira, sokkal inkább önismeret, felelősségvállalás, önmagunk elfogadása, megbecsülése, no meg kitartó munka. Persze mindez csak a sorok között, finoman tálalva, nem pedig valami tuti-megmondós stílusban szájba rágva. És szerencsére nincs benne semmi nyáltenger, de még csak könnyfakasztó romantika sem, csak némi 21. századi pörgős, spontán flört, ami nem is akar ennél több lenni, de talán pont emiatt egy kicsit mégis megsimogatja az ember lányának szívét.
A vokokról pedig kegyesen megfeledkezek, elvégre csak kétszer szerepel leírva és mindkétszer egy-egy sms-ben. Vegyük tehát úgy, hogy rövidítés. De semmiképpen sem szó! Ebből nem engedek!

>!
Athenaeum, Budapest, 2012
470 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632932262 · Fordította: Szili Orsolya
>!
klaratakacs P
Cecelia Ahern: Nyomomban az életem

Nagy szenvedés volt végigolvasni ezt a könyvet, pedig olvastam már Ahern-től és emlékeim szerint volt, ami tetszett tőle. Ez a könyv viszont nagyon-nagyon gyenge volt. Adott ugye Lucy, akit meglátogat az elbűvölő alakot öltött élete és megpróbálja őt megváltoztatni. Lucy egyedül van és egy hazudós hisztérika. A élete pedig egy teszetosza alak, aki szerintem az állandó be(le)szólásaival idegesítő és alig visz előre az eseményeken. Valószínűleg az volt a cél, hogy rádöbbenjen Lucy, hogy az exe után sóvárogva mennyi mindent veszít, de ez valahogy elveszett a regény során. Zavaraos volt és nem túl szórakoztató.

>!
Ariadne
Cecelia Ahern: Nyomomban az életem

Címszavakban:
– Humoros,
– elgondolkodtató,
– néha kétségbeejtő,
– máshol szomorú,
– határozottan figyelemfelkeltő karakterek,
– egy fura macska.

Bővebben: http://ariadneolvasmanyai.blogspot.hu/2015/03/cecelia-a…

>!
Emmonita P
Cecelia Ahern: Nyomomban az életem

Igen, Igen, IGEN! Végre megint egy Cecelia Ahern könyv, ami elgondolkodtatott, lehoztam belőle egy rám érvényes tanulságot, és közben rengeteget nevettem rajta.
Tetszettek a karakterek, főleg Riley, Lucy édesanyja, és persze az Élete. :D
Szerintem nagyon szép és fontos mondanivalója van, egy érdekes, bár kissé kiszámítható (mint egy klasszikus romantikus vígjáték. :D) történetbe csomagolva.

Örülök, hogy elolvastam, mert épp mostanában gondolkoztam el azon, hogy talán felhagyok az írónő könyveivel. De NEM! Csakazértis elolvasom mindet. :D

3 hozzászólás
>!
gab001 P
Cecelia Ahern: Nyomomban az életem

A könyvet leginkább az írónőtől megszokott könnyed stílus jellemzi, s ezúttal a megszemélyesített élet a különlegesség. Érdekes elképzelés, igazán kellemes megvalósítás. Lucyt és az Életét első perctől megkedveltem, s kíváncsi voltam hogyan boldogulnak egymással. A könyv vége kiszámítható, de izgalmas az odáig vezető út, mely tartogatott meglepetéseket. Igazi felüdülést jelentő kikapcsolódás humoros párbeszédekkel és szerethető karakterekkel.

>!
Aquarius
Cecelia Ahern: Nyomomban az életem

Az utolsó két könyvénél (nálam másfél, mert az egyiket félbehagytam), arra gondoltam, nem kellene ezt az Ahern vonalat erőltetnem, mert első olvasmányaimnak az élményeit is beárnyékolja. De: soha nem adom fel!
Nem azt mondom, hogy ezzel a regényével megváltotta a világot, de valamit visszakaptam a régi idillből. Az alaptörténet nagyon tetszett. Jó fej volt az „Élet”, Lucyt viszont csak a vége felé kezdtem el kedvelni. Nem zavartalanul derűs, hiszen a fő mondanivalója: ha a hazugság hálójába keveredünk, a valóság rejtve marad, mert egyetlen igazság kimondásával kártyavárként omlana össze ügyesen felépített légvárunk. Jók a karaktermegformálások, sokszínűek az egyéniségek, bár szerintem a „negatív” szereplők, valahogy tökéletesebbre sikerültek, mint a többiek – kivételnek Lucy édesanyja tekinthető, aki nagyon eredeti figura. Olvastatja magát a könyv, az ember érdeklődését felcsigázza. Kedves történet és bár fikció, a valóságtól mégsem annyira elrugaszkodott. Kellemes kikapcsolódást tartogat az olvasó számára. Igazából 3, 75 körül lenne az értékelésem, de most nem leszek szigorú – megadom a négy csillagot.

>!
mazsolafa
Cecelia Ahern: Nyomomban az életem

Az életünk mi magunk vagyunk.
Amikor az Életünk egy izzadós, ápolatlan, visszataszító, büdös lehelletű ember képében köszönt ránk…, nos igen, ottt valamit nagyon elcsesztünk, de újrakezdeni soha nem késő.
Mese az újrakezdésről, a második esélyről és egy kicsit Rólunk.

>!
monalisa
Cecelia Ahern: Nyomomban az életem

Szeretem Cecelia könyveit és ez az eddigi egyik legjobb, amit olvastam. Mondjuk volt amikor már kicsit hosszúnak éreztem, de összességében végig fenntartotta az érdeklődésemet olvasás közben. Nemcsak különleges légkört teremt műveiben az írónő, de annyira egyedi ötletei és meglátásai is vannak, ami ritkaság és igazi kincs. Amikor megvettem a könyvet, fel sem tűnt, hogy a címben az „Életem” nagybetűvel íródott, persze olvasás közben hamar észrevettem már. :) És valamiért mindig nevethetnékem volt, akárhányszor bemutatta Lucy az Életét… :D Illetve A nyomomban az Életemmel kapcsolatban külön kiemelném még azt is, hogy bravúros a könyv befejezése, az a pár gondolat, amivel lezárja a történetet.


Népszerű idézetek

>!
Evelena

Miért, szerinted mi alakítja az életet? A véletlenek és egyéb történések sorozata valahogy csak összeáll. Az emberek élete valahogy kölcsönhatásba kerül egymással, és szerinted ez az egész ok és okozat nélkül történik? Ha nem lenne semmi oka, mi értelme lenne? Szerinted miért történik bármi is? Eredménye, utóhatása és következménye van minden egyes találkozásnak, és mindennek, amit csak mondasz.

170, oldal

>!
Aquarius

A teljes élet nem egyenlő azzal, hogy van férfi az életemben. Sokkal inkább azt jelenti, hogy elégedett vagy az életeddel, önmagaddal.

169. oldal

>!
Evelena

Megint a szokásos: nem tetszett, amim van, de nem tudtam, mit szeretnék, ismét céltalan voltam.

282. oldal

>!
Aquarius

Szerinted mi alakítja az életet? A véletlenek és egyéb történések sorozata valahogy csak összeáll. Az emberek élete valahogy kölcsönhatásba kerül egymással, és szerinted az egész ok és okozat nélkül történik? Ha nem lenne semmi oka, mi értelme lenne! Szerinted miért történik bármi is? Eredménye, utóhatása és következménye van minden egyes találkozásnak.

170. oldal

>!
clarisssa MP

Továbbra is ugyanolyan magányos és boldogtalan leszel, és ugyanúgy fogsz unatkozni, mint mielőtt velem találkoztál, de ezúttal rosszabb lesz, mert most már tudatában leszel ennek, minden egyes nap minden egyes másodpercében.

68. oldal

>!
Aquarius

Sosem felejtjük el, ha olyasmit teszünk, amit nem lett volna szabad. Az ilyesmi vészjóslóan ott lebeg a tudatunkban (…), és nem hagyja, hogy elfelejtsük.

9. oldal

>!
Aquarius

Ha van egy álmod, legalább meg kell próbálnod elérni. Valami olyan, ami első ránézésre karnyújtásnyi távolságon kívülre esik, viszont tudod, egy kis energia-befektetéssel elérhető. Ahhoz, hogy elsétálj a helyi lottózóba és vegyél egy szelvényt, nem kell túl nagy ihlet. Az álmoknak el kell gondolkodtatniuk.

240. oldal

>!
Aquarius

Végig azt éreztem, hogy most élek csak igazán. Boldogan ujjongtam mellette, hogy érezze, minden rendben van, nincs semmi hiba, most az a dolgunk, hogy sodródjunk, mint a hópelyhek, nem tudva, milyen irányba haladunk.

364. oldal

>!
szera

Az életemnek szüksége van rám. Nehéz időszakom volt, nem figyeltem oda rá eléggé. Mással voltam elfoglalva: a barátaim életével, a munkahelyi dolgokkal, a romló állapotú és folyton figyelmet követelő autómmal, ilyesmikkel. Teljes mértékig figyelmen kívül hagytam az életemet. És erre most ír nekem, berendel, amire pedig csak egyvalamit lehet válaszolni. Találkoznom kell vele, személyesen.

11. oldal

>!
Lívia_Mester

Miért hagytam valamit, ami tökéletes volt? Állandóan ezt kérdezik. Pedig nem is tettem. az igazság az, hogy valamit, amit tökéletesnek hittem, csak úgy elvettek tőlem, és soha többé nem akartam semmit, ami tökéletes volt. A középutat akartam, olyan dolgokat, amik annyira nem is érdekeltek, csak hogy soha többé ne veszíthessek el semmi olyat, amit igazán szeretek.

391. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Carina Bartsch: Cseresznyepiros nyár
Tara Sivec: Életek és édességek
Cally Taylor: A mennyország várhat
Milly Johnson: Yorkshire puding Klub
Cat Lavoie: Sülve-főve, mindörökre
Lauren Graham: Egy nap talán
Kerstin Gier: Anyák maffiája
Sophie Kinsella: Kétbalkezes istennő