Évről ​évre 87% 57 csillagozás

Az első könyvem az írónőtől, de nem az utolsó. Megható volt egy karácsonyi dísz szemén át látni a család legszentebb ünnepét.

„Hogy repülnek az évek, nem? Úgy elszállnak, hogy észre se vesszük. „Mint a tollpihe a szélben.”

Sajnos, igen. Gyorsan elszállnak az évek és egyszerre csak észrevesszük, hogy megöregedtünk és mindenki más is körülöttünk.
Rövid kis novella, mégis elgondolkodtató. Ebben a 12 oldalban sokat mondott nekünk az angyal olyan dolgokról, melyekre fel kell figyelnünk.
Mindegy, merre visz minket az élet, a család a legfontosabb. Az ember csak akkor eszmél fel, hogy mennyire szeretett valakit, amikor az már nincs köztünk.
Szép kis novellát írt Cecelia Ahern, minden egyes ember részére.

Furcsa volt egy tárgy szemszögéből olvasni, mégis ebből a meglátásból lehet a legtöbbet megtudni. Nagyon elgondolkodtató volt ez a néhány oldal.

Tanulság: Ne csak az ünnepi összejövetelek alatt törődj a családoddal, évente egyszer. Keresd őket gyakrabban, mert mire törődnél velük, már nem lesznek ott.

Egy ideig valamiért azt gondoltam, hogy a karácsonyfa szemszögéből láthatom az eseményeket, de végül kiderült, hogy a bölcs angyalka beszél hozzám.
Csak pár oldal, mégis hatalmas tartalom, rengeteg érzés és gondolat van benne a családról, a karácsonyról, a szeretetről és az ünnepről.
Azt hiszem mind igaz. Azt hiszem mind tudjuk, hogy a karácsony nem csupán a szeretet ünnepe. Szól ugyanúgy az idegeskedésről, az esetleges cívódásokról, a csalódásról is. Bár ne szólna. Ez a novella viszont őszintén mutatja be egy család példáján, hogy a karácsony nem csak csupa fény és csillogás. :(

„Hogy repülnek az évek, nem? Úgy elszállnak, hogy észre se vesszük.”
„Mint a tollpihe a szélben.”

Amilyen rövidke kis szösszenet volt, annyira ütős… elgondolkodtató…
Nagyon tetszett, hogy egy karácsonyfadísz, egy angyalka meséli el az ünnephez fűződő tapasztalásait, gondolatait a szeretetről, az ünnepről, a családról, az idő múlásáról, az elmúlásról…
Évről évre mindig ugyanaz, és mégis mindig más….

Egyik kedvenc írónőm, és minden könyve már ott csücsül a polcomon, ezért nagyon kíváncsi voltam erre a novellára. Meg lepődtem mennyire rövid, de amennyire rövid annyira megható, annyira jól össze van foglalva benne minden a családról. Évről évre nem is gondolnánk mennyi minden történik, mennyi minden változik, van akivel megosztjuk, van akivel nem, és van akivel tényleg csak karácsony táján találkozunk, és van hogy akkor sem mindig. Elgondolkodtató családon belül hogy változnak az évek, hogy változik a karácsony ahogy növünk fel, ahogy családunk lesz, ahogy öregszünk…

Ó, micsoda kis szösszenet volt ez!Meglepődtem, amikor a webshopban letöltés után láttam, hogy csupán 12 oldal!Mennyi?!Csupán 12 oldal Karácsony?Én nem erre készültem…
Ugyanakkor ez a 12 rövidke oldal nagyon aranyos, kedves volt és egy kicsit más szemszögbe helyezte az év legszebb ünnepét. Tündéri kis szösszenet volt, még el tudtam volna ezt olvasni legalább 100 oldalon keresztül is. =)

Tetszik a borító.
Először azt hittem, hogy egy műfenyő meséli a történetet. Aztán a felén túl kiderül, ki is valójában az elbeszélő.
Megható karácsonyi történet.

Érdekes volt.
Nagyon sok dologra számítottam, de arra nem, hogy egy karácsonyfadísz szemszögéből lesz írva a történet. Nagyon furcsa volt (a jó értelemben) és nagyon lélekbe gázolós, olyan, aminek a szövege is szomorúságot sugárzik. Az nagyon tetszett nekem, ahogy az elmúló évekről ír, és az egymás iránt eltávolodásról. Valahogy tényleg ez történik most, ezért is volt ennyire szomorú, és nem a jövő miatt…
Nagyon szép, karácsonyi történet, mindenkinek csak ajánlani tudom, aki rá szeretne hangolódni a karácsonyi érzésre, és egy picit elgondolkodna az életén.

Sikerült ma másodjára is elpityerednem (az első pityeredésem oka a Mindenki megvan c. film volt, végül is egészen hasonló témában). :( Szívfacsaró kis novella volt ez a család fontosságáról, spoiler Mert valóban nagy igazság, hogy nem az a fontos, hogy mit talál az ember a karácsonyfa alatt, hanem az, hogy kik állják körül.
Egyedüli baja a történetnek, hogy nagyon-nagyon rövidke. :( Szerettem volna jobban megismerni ezeket az embereket, nem csak egy pillantást vetni rájuk. Olyan szépen ki lehetett volna bontani…
Az pedig különösen tetszett, hogy egy karácsonyi dísz narrációjában olvashatjuk a könyvet. És úgy olvastam volna még… :(