Ahol ​a szivárvány véget ér 86% 1047 csillagozás

Filmben sokkal jobb sokkal ütősebb, talán még viccesebb is de teljesen rendben van a könyv is hiszen ebből születhetett meg a film is.
Szeretem Cecelia írásait mert mindig tud valami olyat írni amivel a legtöbben tudnak azonosulni, ezzel a könyvvel én éppen nem tudtam ( mert nem vagyok szülő ) de ettől függetlenül is tudtam élvezni az egészet. Teljesen hitelesen lett megírva valós mindennapi problémák teljes kavalkádja van benne. Az egyetlen hibát amit megtudnék említeni hogy 400 oldalon keresztül van elhúzva a végkifejlet amit már kb úgyis az elején lehet tudni hogy mi lesz a vége és én nem szeretem ha rabolja egy könyv az időmet és éppen ezért voltak oldalak amiket átlapoztam mert untam, de ettől függetlenül összességében élvezhető, humoros történet. Kis kikapcsolódásnak tökéletes de ne várj tőle katartikus élményt nem fog megrázni nem fogsz sírni rajta semmi ilyen, ez egy könnyed romantikus történet.

Az egyetemes kérdések egyike, hogy létezik-e igaz barátság férfi és nő között?
Nos, véleményem szerint nem létezik, mert úgy gondolom, egy idő után elkerülhetetlen, hogy az egyik fél ne érezzen egy ici – picivel többet.
Ha úgy tetszik, akkor saját tapasztalatból is beszélek, hiszen Pisti és én, már gyerekkorunktól kezdve ismertük egymást, aztán ők elköltöztek és egy jó ideig nem találkozunk.
Később viszont, már majdnem felnőtt fejjel, újra összefutottunk és hiába próbáltuk ugyanonnan, a barát zónából folytatni a dolgokat, ebből végül sokkal, de sokkal több lett, most meg már el is jegyeztük egymást. :)
Szerettem ezt a történetet, de nem tudok rá négy csillagnál (Molyos értékelés) többet adni, mert számomra egyszerűen hihetetlen, hogy a kötetben majd 50 év, pontosabban 43 év telik el és Rosie meg Alex ennyire későn döbbennek rá, hogy nekik végül mégis egymás mellett a helyük.
Keserédes, igazán megosztó sztori ez, ami évtizedeken keresztül követi nyomon két család és a barátaik, rokonaik, ismerőseik életét.
Tanúi lehetünk sokféle eljegyzésnek, házasságnak, csúfos válásnak. Rengeteg munkakezdésnek, elbocsátásnak, megcsalásnak, de sok-sok örömnek, például gyermekáldásnak is.
Hatalmas lélegzetvételű regényről van szó, ami közben persze tele van humorral, romantikával, ráadásul erősen arra koncentrál, hogy sosem késő megvalósítani az álmainkat, belefogni valami újba.
Az írónő stílusa lenyűgöző, főleg, hogy levélregény formájában mutatja be nekünk több, mint 20 szereplő mindennapjait. Ez azért nem kis teljesítmény.
Viszont a film, akkor is jobban tetszett – ez most egyébként számomra is meglepő – hiszen ott azért jóval kisebb időintervallum telik el, még az eredmény mégis ugyanaz. :)
A film számomra picit hitelesebb, hiszen Rosie és Alex ott is folyamatosan távol vannak, ott is korlátok között kommunikálnak, mégis sokkal hamarabb rádöbbennek, hogy mi az igazság és nem vesztegetnek el ennyi évet.
A kötetben egyébként – egy idő után – párhuzamosan futni kezd egymással két nagyon hasonló sztori, hiszen Rosie kislányának, Katie-nek is van egy fiú legjobb barátja, Toby, és őket is igazán jól megismerhetjük, nekik is drukkolhatunk, hogy ne kövessék el ugyanazt a hibákat, mint Alexék.
Gondolom mondanom sem kell, hogy Katie és Toby párosa évekkel fiatalabb, de néha mégis több eszük volt, mint a felnőtteknek.
Egy idő után az is bosszantott, hogy tényleg minden összeesküdött Rosie és Alex ellen.
Amikor már éppen kiderült volna az igazság, akkor történt valami olyan dolog, ami újfent évtizedekre elszakította őket egymástól.
Alexre picit haragudtam, mert ha igazi férfinek bizonyul, akkor bátran odaáll a szeretett nő elé és bevallja neki az érzéseit, nem halogatja ennyit a fontos dolgokat.
Persze tudom, hogy akkor a regény is sokkal rövidebb és nem történik benne ennyi izgalmas esemény, de néha akkor is így éreztem és a fejemet fogtam.
Szóval idegeskedtem eleget, de közben szárnyalt a lelkem és jókat nevettem néhány igazán sarkalatos élethelyzeten. :)
Bátran ajánlom azoknak, akik szintén annyira szeretik a levélregényeket, mint én, valamint a film kedvelőinek is, hiszen számukra szintén kötelező olvasmány, nem mellesleg pedig, a kettő egészen jól lefedi egymást, átfogó képet nyújt erről az egészről.

Ennél is bővebben pedig: https://klodettevilaga.blogspot.com/2018/09/konyvkritik…

Nagyon szeretem az írónő könyveit és ez az egyik legjobb, amit Tőle olvastam. Láttam a filmet is, de elég sok eltérés volt, így bőven tartogatott meglepetéseket. Szinte mindent szerettem ebben a könyvben: az írónikus humort, a meglepő helyzeteket, a családi és baráti kötelékeket, a hétköznapokat és az ünnepeket. Mivel életem során kerültem hasonló helyzetbe, így egészen át tudtam érezni a legjobb barátok problémáit. Nagyon jó volt olvasni a könyvet, így nem bánom, hogy ilyen sokáig tartott megoldaniuk ezeket. Egészen beszippantottak a levelek, üzenetek; olyan volt mint egy folyamatos párbeszéd, amiben sokan szóhoz jutnak és amely során csak úgy repülnek az évek. Szigorúan csak úgy szabad olvasni, ha az embernek van ideje, mert letehetetlen. Nem voltak különleges elemek benne, mégis elvarázsolt.

Azt hiszem, hogy a romantikus mini-könyvklub második könyve sem nevezhető romantikus történetnek, hiszen egy nő 40 évét meséli, amiben nagy szerepet kap a családja, a barátai és az útkeresése. Fejlődésregény, amiben a megjelenő kapcsolatok sokfélék, nem csak romantikusak. Egyébként a levelezések kapcsán ismerjük meg a történetet, a szereplőket… Nem tudtam. Az 50. oldalon rágtam be és lapoztam át a könyvet, hogy hol van már a vége a levelezésnek – nem, nincs vége! Az EGÉSZ könyv levelek és válaszok a levelekre, e-mailezések és chat beszélgetések hosszú sorai, de szerencsére hamar megszoktam. (Más is járt már úgy, hogy ilyen alapdolgot nem tud a könyvéről? Felvállalom, égő vagyok.)

Az elején túl személyes volt, hiszen mégis a levelezésüket olvasgatom, de érdekes élmény volt meglesni, mit írnak egymásnak. Valahogy mégis személytelennek éreztem, őket pedig távolinak – ez egyébként a végére teljesen megváltozott, szétbőgtem a fejem az utolsó huszonpár fejezeten. Egyszerre voltam irtó dühös a könyvre és gondolkodtam az 1 csillagon, illetve nagyon boldog, hogy elolvashattam. Abszolút megérdemli az 5 csillagot (amit meg is adok neki), mert teljesen lekötött, élvezetes és vicces volt! Útkeresős levélregénynek tökéletes.

Kedvenc mellékszereplők: Ruby, Miss Casey
Kedvenc rész: Újságcikk Gregről (B@sszus! Ez mindent vitt nálam!)

Bővebben: http://hagyjatokolvasok.blogspot.hu/2015/06/cecelia-ahe…

Nos,azt előre el kell mondanom,hogy ezt a könyvet az írtóra türelmes embereknek ajánlom,akik szeretnek pluszban még szenvedni is.
Konkrétan 5X ütöttem meg a könyvet!!! Jól olvasod!! MEGÜTÖTTEM!! Két napra abba is hagytam az olvasását miután természetesen megütöttem és elhajítottam a francba….ez akkor volt amikor spoiler
Eddig komolyan türelmes embernek gondoltam magam,de azért emberek….az Isten szerelmére,mindennek van határa!!!!
Rosie és Alex sajnálom,de hozzàtok egyáltalán nem volt türelmem. Elcseszett egy szerelem volt a tiétek és mikor megláttam,hogy hány évesen jutottatok odáig,hogy együtt legyetek…irtó mérges lettem….
Ennyi év….
Atyaég……

Nehéz értelmes dolgokat írnom erről a könyvről, mert csak úgy kavarognak bennem az érzések. Igazából nem egy habkönnyű olvasmány, időnként átlengi a szomorúság. És olykor-olykor bizony fájt a szívem Rosie-ért (spoiler). Szinte mindig történt valami, ami keresztbe tett neki, és megakadályozta, hogy az élete végre egyenesbe kerüljön. A könyv formája nagyon érdekes: leveleken, e-mail-eken és chateléseken keresztül követhetjük nyomon a szereplők sorsát több, mint negyven éven át. Sokszor elkalandoztak a gondolataim, hogy mi lett volna, ha ez meg az történik, ha az időzítés tökéletes. Rosie-nak bizony sok évtizedig tartott, míg végül elérte azt, amire vágyott. Kicsit zavart, hogy Rosie és Alex nagyon szerették egymást, mégis túl sokáig halogatták, hogy bevallják mit is éreznek a másik iránt.

Kisebb szerelmem úgy kezdődött e könyv iránt, hogy láttam a Love Rosie trailerjét és én tudtam, hogy én akkor is meg fogom nézni ezt a filmet és elolvasom a könyvet, ha törik ha szakad. Nagy szomorúságot éreztem, amikor nem találtam sehol a könyvet. Aztán a könyvesboltban megláttam, az újfajta kiadásban és már tudtam, hogy nekem Ő kell. (Aztán megvettem egy szar könyvet, visszamentem és kicseréltem erre a gyönyörűségre.)
Sosem érdekelt különösebben, hogy maga az egész könyv egy levélregény, amíg a kezembe nem vettem. És tudtam, akármilyen is lesz, nagy meglepetéseket és újdonságokat fog nekem nyújtani. És tényleg nagyon élveztem: mind a karaktereket, a rengeteg problémát (még ha néha túl hosszúakra sikeredtek is), a sok szép mondatot, és a különböző formákat: e-mailek, chat beszélgetések, újságkivágások, meghívók, levelek. Azt vettem észre, hogy leülök olvasni és a lapok csak fogynak. Viszont ami legjobban tetszett, az maga a tudat volt, hogy mennyire valódiak lehetnek ezek az itt megtörtént események, mennyire gyorsan mehet át egy fénypont egy mélyponttá, illetve maga az idő múlása: biztos vagyok benne, hogy ezentúl másképp fogom látni az életet, hiszen a könyv történései közben annyi idő eltelt, együtt nőttünk a szereplőkkel. Eszméletlenül csodálatos élményt kaptam. Köszönöm.

Azt kell mondjam csalódtam. Nem kicsit. A filmet nem szeretem, mert túl sok mindent akartak bele sűríteni pár órába. A könyv azonban mindenért kárpótolt engem. Katie sokkal erősebb jellem volt, mindig talpra tudott állni a nehéz helyzetek során. Nagyon szerette a lányát, mindent megadott neki. Alexel-val kapcsolata pedig tele volt örömteli és boldog pillanatokkal. Igazán helyes páros voltak ők ketten.

Drága Cecelia!
Nagyon örülök, hogy megírtad ezt a könyvet. Imádtam minden oldalát, és azt hiszem, bizton állíthatom, hogy óriási hatással volt rám.
Néha egy kicsit idegesített, hogy Alex és Rosie ennyire nem látnak a szemüktől, de az élet már csak ilyen: nem lehet mindig az, amit akarunk.
Köszönöm, hogy ilyen sokszor megnevettettél, és hogy néha meg is ríkattál! Soha nem felejtem el ezt a csodás történetet.
Minden jót kíván, és sokszor ölel:
Kata

Nagyon aranyos könyv. Az egész végig levelekben íródott, így mindenkit megismerhettünk kicsit. Humoros is és a szereplők is aranyosak.
Nem tudom máshogy jellemezni a könyvet, nekem csak a cukiság jut eszembe.
Rosie és Alex barátsága már nagyon régóta tart, mostanra már felnőttek és mindketten élik a saját életüket. Ugyanakkor mégis alakul valami közöttük és ez okozza a bonyodalmakat.
Vicces, aranyos, szerelmetes. :)