A ​Vétkes (A Vétkes 1.) 90% 345 csillagozás

Nagyon kíváncsi voltam erre a könyvre, elsősorban Cecelia Ahern miatt. Szeretem az írónőt, bár nem vagyok rajongója, mert nem minden könyve tetszett. Ami viszont igen, az nagyon. A disztópiákat is szeretem, sőt lassan kijelenthetem, hogy az egyik kedvenc műfajom. Cecelia Ahern és disztópia, így együtt pedig már nagyon izgatta a fantáziámat.

Amint elkezdtem a könyv olvasását, már az első oldalakon éreztem, hogy tetszeni fog. Biztos lesznek olyanok is, akiknek nem. Akiknek például elege van a 17 éves főhőslányokból, azok nem lesznek a könyv rajongói. Akik nem igazán disztópia kedvelők, azok sem fogják szeretni a történetet. A belekötni szeretők is találnak rajta fogást maguknak. Ismerek is egészen közelről egy ilyen személyt. Igen, igen, Zsófi az! :) Azt gondolom, hogy hasonlóan különvéleményt írhatnánk a könyvről, mint Az ötödik hullám esetében. :) Nagyon jó lenne, ha elolvasná Zsófi is ezt a könyvet, mert igazolhatná azt, hogy ennyire ismerem már az ízlését. Vagy akár meglephetne, mert esetleg mégis tetszene neki. Majd megpróbálom meggyőzni. :)

Nekem nagyon tetszett a könyv, teljesen magával ragadott a történet, csak olvastam és nem tudtam letenni. Cecelia Ahern egy új oldaláról mutatkozott be nekünk, én szeretem ezt az oldalát is. Rám biztosan számíthat a folytatásoknál, ott leszek az elsők között.
Bővebben: http://konyvutca.blogspot.hu/2016/05/cecelia-ahern-vetkes.html

Ez a történet egyszerre dühített fel és szomorított el. Hát semmit sem tanul az emberiség a történelemből!? Ez modern fasizmus a javából. Nevetséges dolgokért bélyegeznek meg embereket. Mi az hogy vétkes? Ezek nem olvasták a Bibliát? Mindannyian vétkesek vagyunk, vagy bűnösök, ha úgy jobban tetszik. Ez a Craven nevű Hitler utánzat meg kimondottan undorító volt. Egy hataloméhes kis slimeball. Az ítélethirdetés után legszívesebben félbehagytam volna a könyvet, úgy felbosszantott. Nem akartam eleinte öt csillagot adni a könyvnek, de ami ilyen indulatokat képes kiváltani belőlem, megérdemli. Az biztos, hogy nagyon tanulságos, főleg a fiatal nemzedéknek. Elrettentő példa, hogy ne legyenek egoista könnyen ítélkező és részvét nélküli megvezethető birkák.
Mindenképpen elolvasom a folytatást. Remélem minél előbb.

Kaptunk egy YA köntösbe bújtatott disztópiát, az olvasása közben a történet nekem számos eddig olvasott – szeretett és kevésbé szeretett – könyvet idézett fel… néha sikerült megugrani a szintet, néha nem de összességében nem rossz sztorit kaptunk
Egy biztos: a birka módra viselkedő, passzív vagy adott esetben a saját egyéni érdekek miatt rögtön ítélkező társadalom engem még mindig dühít, felzaklat és megérteni nem tudom…

Még szombat este befejeztem a könyvet, és fejben annyira baromi jó értékelést írtam – csak sajnos nem írtam le azonnal.

Nem hibátlan a könyv – ahogyan szinte egyik sem, ezzel együtt mondom, hogy csillagos ötös!
Az a könyv A Vétkes, amiről mesélsz a barátoknak, kielemzed, jártatod az agyad rajta.
Például azon, hogy ki és mikor (vagy miért) veszi a bátorságot arra, hogy megmondja, mitől lesz valaki Vétkes. Jó, mondhatnánk, hogy törvények vannak, most is. Oké. De Ahern világában olyan dolgok miatt sütnek billogot az emberekre, ami már szinte nevetséges. Mégis, ők ebben élnek, és a főszereplő lány különösen ráfarag, a poént nem lőném le persze, hogy miért és milyen módon.

Én abszolúte megszerettem a karaktereket, és a világ is érdekes, amit Ahern alkotott nekünk. Lesz belőle film is, bár hogy mikor azt még nem tudni, de én azt is tutira meg fogom nézni. Szeressétek ti is ezt a könyvet – szerintem van miért. És nem azért mondom ezt, mert ezt kell mondjam :) (de asszem ezt mindenhol leírom a saját könyveink értékelésénél, tök béna)

Cecelia Ahern már eddig is a szívem csücske volt, de ezzel a kötettel teljesen lenyűgözött. Más témákban, kicsit idősebb korosztályról szokott írni, így meglepett, mikor láttam, hogy disztópiát is ír fiatalabb főszereplővel.
Az idei Könyvfesztiválra indulva, aznap a kezembe akadt egy magazin, amiben egy részletet közöltek a könyvből és elolvasva, mivel már egy rövidebb részlet is teljesen lekötött, már akkor eldöntöttem, hogy ezt bizony el kell olvasni! (így rögtön meg is vettük)
Sokkal később kezdtem neki, amit így utólag bánok is, mert amint elkezdtem, le sem tudtam tenni, annyira izgalmas, érdekes, egyedi.
Viszont nagyon sokszor dühös voltam, főleg az emberiségre, arra, ahogy másokkal képesek bánni egyes emberek. Többször volt olyan, hogy úgy éreztem, le fogom tenni, mert annyi a kegyetlenség, a rosszindulat.
Ott van Celestine, aki ráébred arra, hogy mi is folyik körülötte. Olyan emberek mondják másokra, hogy 'vétkes', bűnös, akik sokkal inkább rosszindulatúak, köpönyegforgatók és csak a hatalom lebeg a szemük előtt.
Hihetetlenül erős karakter Celestine, nem is tudom elképzelni, hogy képes ennyi mindennel megbirkózni. Nagyon drukkolok érte, neki, különleges és bátor lány, akinek helyén van a szíve, mer kiállni másokért és önmagáért.
Carrick annyira kevés szerephez jutott a könyvben, hogy már várom, hogy még többet tudhassak meg róla.
Egyetlen egy problémám van, az pedig a borító, mivel nem hűen ábrázolja a női főszereplőt, erre azért szerintem jobb lenne figyelni.
Sokszor könnyesnek éreztem a szemem, annyira rettentő az itt ábrázolt világ.
Addig van remény, míg vannak olyan emberek, mint Celestine.
Ha igazán egyedi, megindító disztópia olvasásra vágytok, a Vétkes a tökéletes választás.

A könyv elején azt hittem ez nem az én könyvem lesz, annyira nem tetszett a társadalom, ahol az erkölcsi hibák többet jelentenek, mint a ténylegesen elkövetett bűncselekmények. Aki vétkezik, azt a társadalom elutasítja, élete végéig viseli egyetlen baklövésnek – mondjuk egy rossz döntésnek – a következményeit, a billogot és a vörös karszalagot, amivel, ha akar, sem tud soha többet beolvadni. Kijárási tilalom vonatkozik rá, nem ehet azt, amit kar, csak az előírt minimumot, nem vállalhat akármilyen munkát, a buszon csak a számára kijelölt helyre ülhet, kettőnél többen nem állhatnak vagy ülhetnek egymás mellett, és senki sem segít nekik. Ugye milyen kiábrándító és érthetetlen, amikor mi emberek pont úgy vagyunk összerakva, hogy néha hülyeségeket csinálunk, hibázunk és – remélhetőleg – tanulunk ezekből a hibákból. Itt azonban nincs második esély. Ehhez a társadalmi rendhez alkalmazkodott tökéletesen Celestine, és hasonlóan tökéletes családja. Egy alkalommal azonban Celestine nem a szabályok szerint gondolkodik, hanem a lelkiismeretére hallgat, és spoiler. Így egy csapásra megváltozik az élete és az ünnepelt jókislányból a legvétkesebb ember lesz. Bevallom a tárgyalásánál annyira felhúztam magam, hogy nem is volt kedvem tovább olvasni a könyvet, aztán erőt vettem magamon s folytattam. Nem bántam meg. Celestine egy olyan karakterré válik, aki húzza magával az olvasót. Rengeteg érzelmet szabadított el bennem, többnyire haragot, mert ezek az emberek, főleg Craven „bíró úr”, úgy ítélkeznek, hogy közben ők azok, akik a billogokat többszörösen is megérdemelnék. Juniper és Art sem lettek a szívem csücske, mindketten cserben hagyták Celestine-t, akit állítólag szeretnek. A magát tökéletesnek kikiáltó társadalom, akik mindenki felett ítélkeznek, nem is olyan tiszták és erkölcsösek. Mindenki akar valamit, főleg hatalmat és ehhez bármit megtennének, hogy Celestine-t és a vele szimpatizálókat maguk mellé állítsák. Összességében nagyon ütős történet, egy olyan lányt állítva a középpontba, aki akarata ellenére lett egy változás elindítója, egy olyan változásé, amiben ő soha nem akart részt venni. Remélem hamar jön a folytatás.

Celestine azt hitte, a világ könnyedén megérthető. Szerette, ha a dolgok egyszerűek, minden fekete, vagy éppen fehér.
Csakhogy a valóság sokszínű, az erkölcstelenség nézőpont kérdése, és mikor elítélünk valakit, bele sem gondolunk, hogy mi is kerülhetünk az érem másik oldalára.
A főhősnőnk megmutatja, milyen a társadalom kirekesztett tagjának lenni, az életet élvezetek nélkül élni, a holnaptól rettegni.
Maga a szerző pedig rávilágít majd minket arra, hogy hibázni hasznos, nem attól lesz tökéletes az ember, ha minden körülmények közt tökéletesen cselekszik.

A Vétkes mind a kiadó kínálatából, mind az írónőéből kedvencem lett, az egyik legfantasztikusabb disztópia, amit valaha olvastam, tele olyan gondolatokkal, amit szebben már nem is lehetett volna megfogalmazni. Ez valami teljesen új volt, minden eddigi kreativitást felülmúló, és mély. Ha tehettem volna egy nap alatt kiolvasom az egészet, annyira nem szerettem volna letenni. Teljes mértékig magam előtt láttam minden jelenetet, mintha csak egy filmet néznék, így kell tökéletesen megírni egy regényt. :)

https://egyszervolt-konyvsarok.blogspot.hu/2016/05/cece…

Nagyon jól esett, hogy nem egy szimpla disztópiát kaptam, amiben tüzes vassal rondítják össze egy kamasz lány bőrét, hanem kőkeményen belekeveredett az egész történetbe a politika és a hatalom! Különösen tetszett, hogyan változik meg Celestine és a hozzá közel állók véleménye az egész Vétkes-rendszerről amiatt, ami a lánnyal történik – nagyon jól fel volt építve a történet, hiszen még a „tökéletes” szülők hozzáállása is változásnak indult a fejlemények miatt!

Folytatás? Juj, egyedül a belengetett szerelmi háromszög miatt tartok a folytatástól, de ez nem tart vissza semmitől! Azonnal elkezdeném olvasni, ha megkaparintanám!

Bővebben: http://hagyjatokolvasok.blogspot.hu/2016/06/cahern-flawed.html

Elgondolkodtató és egyben szívbe markoló könyve volt ismét az írónőtől. Bár a könyve végén az alig hat hét alatti írás nyomán született újabb remekművet az írónő valahol elkapkodottnak érezte, nos ezzel nem teljesen értek egyet. Nagyon is kiforrt, elgondolkodtató írása lett, ha szabad így fogalmaznom, egyik legjobb könyve, mely rávilágít a társadalmi hibákra. (hibáinkra)
Több soron is eltöprengtem a regény olvasása közben, hogy mi is ez valójában, amit a kezeimben tartok. Mögöttes jelentéssel bíró, több színezetű rétegelt írás. A könyv ajánlója szerint főképp fiatal felnőtteknek szóló regény, de szerintem átvitt értelmű, nagyon is minden korosztály számára szóló absztrakt mű. Egy társadalmi szatíra, történelmi olvasztótégely, ahol a szereplők meseszerű alakban, egy fantázia világban bukkannak újból fel. Egy kitalált, nem is annyira valótlan bármikor világunkba is átültethető történet.
spoilerTökéletes világ, melyben bárki, akinek önálló gondolata, cselekedete van, már Vétkes. Egy lány, aki társadalma ellen hatalmas bűnt követ el, szembe száll a közönnyel, segít egy rászoruló emberen, ezzel megbocsáthatatlan bűnt követve el vétkezik, ezt tetézve még ki is áll mellette, az igazságért, amiért majd meg kell fizetnie. Celestine North egy tökéletes átlagos életű 17 éves mintaéletű lány, aki a bíró fiával Art Crevannel jár. Egy napon vesztébe rohan, mert „rátör” az emberség, és segíteni akar embertársán. Ezzel megmutatja, miképp változik az élet, amint megszegi a társadalmi szabályokat, amiatt majd élete gyökeres fordulatot vesz. Vétkessé nyilvánítják, mert segít egy haldokló fulladozó idős úrnak, aki szintén magán viseli a vétkesek billogját. És ebben a kegyetlen világban nincs helye azoknak, akik segítik a Vétkeseket, akik a perifériára szorultak a társadalom filmszalagján.
spoiler Hat billogot sütnek a lányra, mert súlyosan hibázott. A megjelölés helye attól függ, milyen hibát vétettek. Nos ő mindent elkövetett a bíró szerint.
Hazugságért a nyelvet égetik meg.
Ha megkárosították a társadalmat, a jobb tenyeret égetik meg.
Ha hűtlen volt a Vizsgálóbizottsághoz, a szív tájékán a mellkasba billogozzák a V jelet.
Ha nem illeszkedett be a társadalomba, jobb talpukra kerül az égetett V.
Mind ezt tetézve, mert „gerinctelen” is volt a gerince fölé is kap egy sütést. A Vétkesek ezenkívül kötelesek magukon viselni a V betűs vörös karszalagot, hogy az emberek bármikor felismerhessék, kik ők, kitől kell óvakodniuk. Emellett sok más egyéb súlyos szabály is vonatkozott rájuk, mint például a kijárási tilalom, alkoholfogyasztás tiltása, normális visszailleszkedés akadályoztatása, a teljes ellehetetlenítés egy életen át, még az élet után is, ugyanis nemcsak életükben vannak megbélyegezve súlyosan ezek a bűnösök, hanem haláluk után is, nem temethetik el normál sírhelyre, hanem külön megjelölt megbélyegzett helyre kerülhetnek. A vétkeseket üldöző Őrszemek, akik a Vizsgálóbizottság alá tartoznak, valóságos fenyegetést jelentenek a társadalomra, a Rendőrség, és a Bíróság mellett. Egyfajta felépített félelemrendszer, ahol nincs demokrácia, szólásszabadság, szabad akarat. Nagyon is elgondolkodtató sorok ezek. Egy érzelmekkel túlfűtött történelmi kitekintő. A vijjogó szirénák, fekete bakancsok és vörös kabátos alakok, akik időben érkeznek minden rendbontóért.
A történelem kényes sakktábláján bármikorra behelyettesíthető voltaképp, a sötét középkor, boszorkányégetések, vagy az első – második világháború eseményei, a zsidó üldöztetések, népirtás, vagy kommunista rémuralom, a Sztálin korszak, és még sorolhatnám, az örökös ujjal mutogatás, bábkormány, amely kegyetlenül lesújtott az ártatlanokra. Nekem olyannak tűnt, mintha az írónő direktbe fokozná a végtelenségig a feszültséget a főhősével ezzel is érzékeltetve, hogy a hosszú évszázadok eltelt idő alatt nem sokat változott az emberiség, maradt olyannak, amilyen. Fölényeskedő, hatalmaskodó, kegyetlenkedő, avagy mindenbe beletörődő, igazságtalanságot eltűrő kicsinyes birka.
Pedig ki lehet törni ebből az elnyomó helyzetből, ha a kitaszított úgymond Vétkesek, akik kimertek állni igazukért, és mások emberi jogaiért, akikben van érzés, amit ki mernek mutatni, ha összefognának, erősek lehetnének. Hiszen nincs erősebb hatalom a tömeg erejénél. Összefogással bármilyen önkényuralmat meg lehet törni.
Több társadalmi problémát, anomáliát vetít ki kissé torz tükrében az író. Vegyük például az eltúlzott társadalmi hagyományokat, ünnepeinket. Néha már képmutatást, amikor is egy ünnep nem biztos, hogy a szeretetről szól, hanem az anyagi fitogtatásról, megmutassuk, mink van, kinek van többje. Az anyagias világunk, melyben mi emberek nem számítunk „ A marketingesek mindenbe lelket akarnak önteni, mindennek személyiséget adnak, az embereket mégis megfosztják az érzéseiktől. Emberivé teszik a tárgyakat, és embertelenné az embereket”. És milyen igaz ez az idézet. Nem az határoz már meg kik vagyunk, hanem hogy mi van rajtunk, és milyen tárgyak vesznek körül.
Egy nagyon is elgondolkodtató remek könyv Cecelia Aherntől, ami talán segít felébreszteni az embert mindenkiben.

Elvesztegetett rengeteg időt a semmire. Most nagyon sok dolgot tudnék írni róla, ami miatt nagyon nagyon untam és többször félbe is akartam hagyni. Azért egy párat kiemelnék: önsajnálat töménytelen mennyiségben, sablonos disztópia történet, semmitmondó karakterek… Persze az átjött, hogy miről is szeretett volna írni az írónő, de valami mégis elcsúszott útközben.