AMIRŐL AZT HITTEM, HOGY TUDOM
1998-ban Maryanne Doyle eltűnt.
1998-ban az apám részese volt Maryanne Doyle eltűnésének.
Maryanne Doyle eltűnt, vajon az apám tudott róla bármit is?
Maryanne Doyle-t soha nem látták viszont.
AMIT VALÓBAN TUDOK
Apám hazudott, mert ismerte Maryanne Doyle-t.
Alice Lapaine-t megfojtották, és az apám kocsmájától nem messze találták meg a holttestét.
Az apám a közelben volt, amikor Maryanne Doyle eltűnt, és akkor is, amikor Alice Lapaine-t meggyilkolták. Ez TÉNY!
KÖVETKEZTETÉS?
Gyilkos kis hazugságok (Cat Kinsella 1.) 42 csillagozás
Most olvassa 1
Várólistára tette 31
Kívánságlistára tette 23
Kölcsönkérné 1
Kiemelt értékelések
Cat Kinsella, mint vezető nyomozó, összekapcsolja a saját múltját egy gyilkossággal, amelyet csapatának feladata megoldani. Az a „modern krimi”, amikor a családi titkok, a rokonságon belüli pszichológiai feszültség kombinálódik, a rendőrségi eljárások a már megismert felépítésével és ütemtervével, hogy modern formát öltsön a kriminalisztika klasszikus kategóriájába. Izgulni azért nem kell, meg igazából nem is lehet. Ettől függetlenül viszont engem nem zavart. Van egy tempója a történéseknek, nincsenek nagy kilengések, üresjáratok, vagy (szerintem) idegesítő karakterek. Csordogál a történet, itt-ott még kellemes meglepetést is okoz, majd csendesen le is zárja a dolgokat. Nincs keserű szájíz, csak, és kizárólag azaz érzés, hogy nem kerültem sem előrébb, sem hátrébb. Lassacskán megérjük, hogy az ilyenfajta témájú (múlt-jelen kapcsolata) klónoknak külön zsánert kell adni. Az utóbbi időben ugyanis annyira megszaladt velük a ló, hogy lényegében, amint kijön egy újabb könyv ebben a témában, már csak legyint az ember: Jé, megint egy újabb …..Vajon tényleg van ezekben ennyi, vagy csak önismétlésről szól az egész? Én úgy gondolom, volt már ettől sokkal rosszabb is.
A fülszövegből nem sok minden derül ki, sőt inkább megtévesztő. Szerencsére a könyv nem erről szól, na de akkor miről is? Egy gyilkosságról. A főszereplőnk nagyon idegesítő egy figura, nekem legalábbis az volt és épp ezért a könyv eleje rettentően vontatott, nekem túl sokat „rinyált” a csaj. Szerencsére azért csak kialakult egy normális sztori is, sőt azt is mondhatnám egy szövevényes gyilkosságot kapunk, amit kinyomoznak a rend őrei. Szóval, kb. a könyv felétől indul be az egész, mikor már tényleg kezdesz kíváncsi lenni vajon mi is történt, hogy is volt. A legeslegeslegvége azért kitalálható,de a többire nem jöttem rá és arra sem miért ez lett a könyv címe.
Összegezve, nem volt ez rossz, de persze halálom napjáig nem fogok emlékezni a történetre, lehet egy hónap múlva sem, de azért egynek elmegy.
Az alapsztori akár érdekes is lehetett volna, ha nem így van tálalva. Unalmas volt, abszolút nem tudott lekötni, ezért haladtam vele ilyen lassan. Egyik szereplő sem volt túl szimpatikus, különösen a főszereplő nem nyerte el a tetszésem. Ha van esetleg valami tanulsága a történetnek, az maximum a kommunikáció és az őszinteség fontossága családon belül. De ezt a könyv szereplőin kívül úgyis mindenki tudja. :)
Nagyon szeretem a krimiket, minden típusára vevő vagyok, na de ilyen unalmashoz még nem volt szerencsém. Olvastam már olyat, ami nagyon nehezen indult, váltották egymást az unalmas részek, de ebben a könyvben csak unalmas részekre találtam. A szereplők egyáltalán nem voltak szimpatikus. A történet kesze-kusza volt. A múltba való visszatérés is áttekinthetetlen volt, pedig én alapból szeretem a váltakozó idősíkú, visszaemlékező történeteket. Hát itt ez sem jött be. Sőt az sem, hogy első szám első személyű volt a történetmesélés, amit szintén kedvenc nálam. Itt ez sem volt találó. Ritka unalmas történet egy nagyon unalmas nyomozásról.
Nem értem a százalékos értékelést.
A történet eleje kicsit csapongó, de az érdeklődésem felkeltette: nagy a kontraszt a múlt és a jelen családi berendezkedése között. A főszereplőnk meg tipikus traumatizált karakter, tipikus defektes. Nem feltétlenül szimpatizáltam vele, illetve a további szereplőkkel, de ahogy kezdtem „megszokni„, már nem volt problémám. Ebből a szempontból értem, miért ilyen alacsony az értékelése.
Nemcsak a gyilkosság, de Cat családi drámája is szépen kibontakozik és hihetetlenül izgalmassá tette a történetet számomra. Nem gondoltam volna, hogy ennyire megtetszik.
Fordulatos és izgalmas volt, senkit se riasszon el az alacsonyabb százalék.
A ki szereti a realisztikusabb történeteket azokna a jánlani tudom.A történet kicsikét lasú tempóban indul majd késöbiekben felveszi a saját tempóját. Nincsenek nagy akció jelenetek a könyvben. Amit szerintem nem is kell beleerőltetni mindenbe. Megvan a maga hangulata. A főhősnő néha idegesítő, de végeredményben tetszett a kötet.
Végigolvastam, de már vártam, hogy legyen vége.Maga a sztori jól ki volt kitalálva, de nekem kicsit unalmasan volt megirva. Nem mondanám, hogy izgultam. Szeretem a krimiket, de ez a regény nem fogott meg. Lehet már csak azért sem, mert nem kedveltem a főszereplőt, de igazából egyik szereplőre se mondanám, hogy megkedveltem volna.
Vannak jobb, izgalmasabb könyvek a műfajban.
Népszerű idézetek
– A naplóírás – mondta egyszer a pszichológus – egy biztonságos helyet teremt, ahol hangot adhat a félelmeinek, legalábbis azt az érzést biztosítja, mintha másokkal is megoszthatná a gondolatait.
84. oldal
– Mindenki hazudik, Wekeman nyomozó – mondja fáratan. – Ha bűnös vagyok, akkor sokkal inkább abban, hogy magamnak hazudtam, nem pedig maguknak. – Ennél jobban már nem is lehetnék csalódott. – Tudják, miről beszélek, biztos vagyok benne. Az édes kis hazugságok, amelyeket magunknak mondunk, azok teszik elviselhetőbbé az életet. „A feleségem nem titkolózik, csak van magánélete." „Addig nem viszony, amíg nem meztelen az ember". Hogy az ön szavaival éljek, Kinsella nyomozó. Biztos vagyok benne, hogy maguknak is megvannak a személyes kis hazugságaik.
159. oldal
Hasonló könyvek címkék alapján
- Farkas Anett: A 33-as ügy 96% ·
Összehasonlítás - Agatha Christie: Mert többen nincsenek 96% ·
Összehasonlítás - Chris Carter: Halállista 95% ·
Összehasonlítás - Agatha Christie: Tíz kicsi néger / Gyilkosság az Orient expresszen 97% ·
Összehasonlítás - Robert Galbraith: Zavaros vér 94% ·
Összehasonlítás - Steve Cavanagh: 48 óra 93% ·
Összehasonlítás - Karen Rose: Közelebb, mint hinnéd 93% ·
Összehasonlítás - Linda Castillo: A halál szava 93% ·
Összehasonlítás - Riley Sager: Várj, amíg sötét lesz 92% ·
Összehasonlítás - Ambrose Parry: A halál művészete 93% ·
Összehasonlítás