Űropera 52 csillagozás

Catherynne M. Valente: Űropera

Egy ​évszázaddal ezelőtt az értelemháború alaposan szétzilálta a galaxist, és szinte teljesen felszámolta az űr meghódítására törekvő, intelligens életet. Ezt követően különös hagyomány vette kezdetét, hogy a túlélőknek mégiscsak jobb kedve legyen, és a feldúlt világok lakói a béke, a közösség és a megértés jegyében néha összejöjjenek.
A fennmaradt civilizációk ciklusonként egyszer megtartják a Metagalaktikus Grand Prix-t, ahol a furcsábbnál furcsább lények dallal, tánccal vagy egyéb performansszal mérik össze tudásukat. Minden újoncnak meg kell mérettetnie magát, és itt dől el, hogy a galaktikus nagycsaládba jelentkező új faj értelmes-e – ha pedig elbukik, haladéktalanul megsemmisítik.
Idén az emberiség is bekerül a képbe, és bár diplomáciai drámákra, gigantikus űrhajókra, féregjáratokra és a más népek iránt közömbös idegenekre számítottak, rúzsos szájak és flitteres ruhák, csillogó strasszok és elektromos gitárok várják őket. A Földet ráadásul nem más képviseli a… (tovább)

>!
GABO, Budapest, 2019
336 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634068228 · Fordította: Kleinheincz Csilla
>!
GABO, Budapest, 2019
336 oldal · ISBN: 9789634068495

Enciklopédia 7

Szereplők népszerűség szerint

amerikai


Kedvencelte 4

Most olvassa 4

Várólistára tette 97

Kívánságlistára tette 92

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

>!
phetei P
Catherynne M. Valente: Űropera

A regény egy pontján a főszereplő szembe találja magát egy félig oszlásban lévő időutazó űr vörös panda zombival, amit egy, a galaktikus közösség által működő civilizációként kezelt intelligens vírustörzs irányít, és miközben az felé közeledik, azt a klasszikust ismételgeti, ami ilyen esetekben el szokott hangzani: AZ AGYAAAD! A főszereplő Decibel Jones és természetesen az olvasó is a jelenetből persze rögtön arra gondol, hogy itt bizony az aznap esti menüről van szó, hogy aztán végül pár sorral később kiderüljön, a kreatúra arra próbálja felhívni Jones figyelmét, az említett szervet bizony célszerű lenne fokozott működésre serkentenie, ha sikerrel szeretné venni az előtte álló kihívásokat.

Az Űroperát nehezen lehet hagyományos regényként értelmezni. A cselekménye egy kezdő író megszaladt novellájának terjedelmére éppen elég lenne, a szereplők tulajdonképpen csak díszletek önmaguk kálváriájában, a dramaturgia olyan, mint egy húsdaráló belseje, ezt a szabadon értelmezett struktúrát pedig zseléként tölti ki nagyjából háromszáz oldalnyi totálisan elborult, operaian dagályos, véletlenszerűen csapongó és frenetikusan zseniális agymenés, anekdotázás, sziporkázó ötletorgia és nyári záporként kiszámíthatatlanul lezúduló gondolatok az emberiségről, kapcsolatokról, rólunk, másokról, mindenféle dolgok egymáshoz és egyebekhez való viszonyáról, az életről, a világmindenségről, meg úgy általában mindenről.

Kísérleti regény ez. Végtelenül szórakoztató, helyenként szerethető, néhol felgyújtandó, időnként hangosan pislogunk tőle, máskor meg na jó most már hagyjál, de tényleg. Hullámvasútszerű tobzódás az univerzum legjavának dagonyájában, ahol minden elképzelhető és annak az ellenkezője is bármikor ránk rúghatja az ajtót, majd kér egy kólát jéggel és leül a nappalinkban hagymát pucolni.

Úgy egyébként a rend kedvéért: nem tudom van-e itthon díja a fordítóknak, de Kleinheincz Csillának kiosztottam az ideit. Meg a jövő évit is.

Kicsit bővebben + cicakontent:

https://spekulativzona.blog.hu/2019/06/19/catherynne_m_…

6 hozzászólás
>!
gesztenye63 MP
Catherynne M. Valente: Űropera

Még hogy megosztó a könyv? Az nem is kérdés. De ha már címkézünk, akkor az Űroperára talán még inkább illenék a „hangulatfüggő” olvasmány meghatározás.
Elsőként is, van ugye egy – mára erősen kommercializálódott, születése pillanatában azonban valóban emelkedett, ha nem éppen magasztos, de – mindenképp üdvözlendő kultúrpacifista kezdeményezés, jelesül az Eurovíziós Dalfesztivál. (Marcel Bezençon-nak ezúton is egy szívből jövő R.I.P.)
Aztán adott egy nem hétköznapi írói fantáziával megáldott, nem kissé különc, de szigorúan elkötelezett, az emberiség öko-lábnyomait árgus szemmel vizslató, aktívan zöld író, aki egyben durván 3ZS (azaz Zsigeri ZsánerZseni).
Több sem kell a robbanó elegyhez, mint egy poénos tweet-comment, miszerint „írnod kéne egy eurovíziós science fiction regényt” és Valente máris rittyenti a lehetetlent.

„Az élet gyönyörű és az élet ostoba.” Igaz ez feltételezem galaxis-szerte, de talán leginkább „egy Föld nevű kis, vizes és ingerlékeny bolygón”. Persze attól, hogy az élet ostoba, bolygószinten talán még lehet értelmes. Persze nem biztos, hogy galaktikus értelemben is az. Arra pedig, hogy ez eldöntessék, mi sem kézenfekvőbb, mint egy Galaktikus X-faktor. Döntse hát el az arra hivatott grémium, úgyis mint Űrbáj Alex, meg a közkedvelt Féreglyukú Gáspár „Ciszlunáris” Laci mester, hogy az emberiségnek helye van-e a galaktikus társadalomban.

S ettől a pillanattól elszabadul az (űr)őrület. Röpködnek az űrkonfettik, pörögnek a varázslatos űrdiszkógömbök, a különböző galaktikus világokat képviselő versenyzők pedig orron, szájon és (kinek mi jutott a teremtésben) egyéb változatos testnyílásokon keresztül ontják magukból a galaxis csodásabbnál csodásabb, felemelő, fülbemászó, vagy éppen bőrön át felszívódó muzsikáját. S mindeközben a háttérben, földi mintára zajlik a diplomáciai csűrcsavar, taktikázás, elszabadul a gyilkos intrika és helyezkedés.
Úgy vélem, hogy ebben a szédületes geg-viharban Valente valami olyasmiről akar beszélni, hogy az emberiség felköthetné végre a gatyáját, ha az első extraterritoriális randevúnkon nem csupasz seggel, kőbunkóval a kezünkben és rühes tarkónkat az utolsó fehér orrszarvú tülkével vakargatva kívánunk megjelenni, mint az éppen aktuális humán casual clothes.
Forma- és nyilván (tartalom)bontó regény ez, de tagadhatatlan, hogy sziporkázó, ugyanakkor nyilván ízlés- és befogadó-függő.
Kleinheincz Csilla fordítói munkáját már szinte szégyellem az egekbe dicsérni. Pedig megérdemli.

>!
ViraMors P
Catherynne M. Valente: Űropera

Az élet szép és az élet ostoba.

Decibel Jones életének pompázatos, szétbombázott romjait viselte. Ő maga volt a Rongygavallér, teljes életnagyságában, de dupla olyan keményen. Soha többet le sem akarta vetni magáról.

spoiler

Szóval, végy egy Eurovíziós Dalfesztivált.
Bármelyiket.
Lődd ki az űrbe.
Dobj utána egy diszkógömböt.
Vagy kettőt.
Két-három rakomány csillámport, egy lila rúzst, egy enyhén bizarr együttes lelkileg nem éppen problémamentes maradványait, egy flamingót, némi társadalomkritikát és az egészet öntsd le csodálatosan hosszú, szörnyen gyönyörű, csápként tekergőző, brutálisan összetett mondatokkal.
Éééééés… tádám! Így lett az Űropera. Ja, és ne felejtsd el a macskát sem. spoiler

Ezúttal szerencse, hogy legalább halvány lila elképzelésem volt a könyvről, mielőtt nekiálltam, különben előfordulhatott volna, hogy kicsit világgá szaladok. Így viszont alapvetően felhőtlenül szórakoztam, jókat kacarásztam akár a buszon/HÉV-en/villamoson, akár a szobámban, és utólag hálát adtam, hogy mégsem rendeltem meg angolul, mert az eredeti zenei utalások nagyját jó eséllyel nem értettem volna. De azért voltak pillanatok – úgy 60 oldalanként – amikor muszáj volt pihentetnem, hogy egy kicsit kisöpörjem a fejemből a felgyűlt csillámport.
A végére egészen megkedveltem, 15 percnyi hírnevüket feledni, kiheverni sosem tudó főhőseinket, beigazolódott a gyanúm, hogy a macskákkal valami nincs rendben és olyan érzés kerített a hatalmába, mintha valami nagyon durvát szívtam volna.

Összességében helyenként nekem sok volt a csillámmáz, de végeredményben bejött a könyv. Ha nem féltek attól, hogy valami elképesztően tripeset olvassatok, akkor menjetek és olvassátok. És ezúton is köszönet @Hanna-nak a magyar fordításért, ami egyszerűen fenomenális lett.

4 hozzászólás
>!
pat P
Catherynne M. Valente: Űropera

Pinkpunk!

Ami ennyire csillámglamúros, zűrvöröspandás, prozacbolygós, paradoxondobozos, szexflamingós, paleopalanoiás, búbánatféreglyukas, az csak pinkpunk lehet, és kész!
Amúgy a legbolondabb himnusz és hitvallás az élet, a világmindenség, az Eurovízió és a macskák mellett, a legkúlabb csillámglamrock óda az univerzum összes idővonalának fenyegetett bioszféráihoz és minden egyes létformájához, továbbá az emberiség kultúrkincsének végtelenül vicces szintézise és szeretetteli paródiája egyben – hát mi kell még ahhoz, hogy az olvasó non-stop úgy érezze, egy rózsaszín pillecukorral és csillámtetkóval teli turmixhinta kapta el az agyát negyvenkettő menetre éppen?

Igen, nekem is van egy perverz vonzódásom az Eurovíziós Dalfesztiválhoz.
Az emberi civilizáció csúcspontja meg valahol 1984-88 között volt, punktum. Legalábbis ami a gitárszólókat és a hajápolást illeti.

Ja igen, és nagyon nagy köszi, hogy ez a kötet megjelenhetett, a fordításért, a tracklistért, a szóviccekért, Sebastianért, a Pukkancs Pillecukorért, meg minden ilyesmiért! :)

2 hozzászólás
>!
Bíró_Júlia
Catherynne M. Valente: Űropera

Túl könnyű olyanokat mondani rá, hogy túlírt meg direkt giccses, meg cselekményileg porrá őrölt és csillámmal kevert, mint ugye az Eurovíziós Dalfesztivál is például, aminek bevallottan és eredettörténetileg is fanficitonje, hommáge-a, satöbbije esetleg a paródiája, ha ugye rosszkor találja meg az embert ez a 22628,44% töménységű csillagközi glampunk ajzószer aki-amelyik címkét a generációjához és a gondolkodásmódjához közelebbinek érzi, használja egészséggel, jó lesz, és épp annyira pontatlan, mint bármelyik másik. Jaja, hogyne, persze, állapítsuk meg gyorsan, és lapozzunk az izgisebb kérdésekhez. Aki szereti, bátran említse meg a Galaxis Útikalauzt is, én ettől eltekintek, mert anno nem bírtam végigolvasni se, ez meg szabályos függőséget okozott, röpködős boldogsággal, ha volt rá időm, és közel fizikai elvonási tünetekkel, mikor meg nem. (Ne higgyetek a világítós cukorkával kevert kokainporos poénjainak, ennek meg kell adni a módját, különben legkésőbb a 95. oldalon rájön bárki, hogy van itt bőven min körmöt rágni az emberiség sorsán innen és túl, és akkor mélységesen csalódott lesz bárki, aki csak akart egy jót relaxálni betűkísérettel.) Na, hogy ezt a függőséget mi minden válthatja ki, na arról beszéljünk inkább, aztán majd erőt veszek magamon és adom kölcsön meg karácsonyra, mert az ellenállás értelmetlen, ha megamindfuckgigatrolling csillámáradat közeleg.
Szóval ami igazán lényeges, az a hat tonna csillogós ragasztóba hempergetett és olajtócsaszínű hajfestékkel kevert, fagyigombócokkal megdobált, mélységes szeretet meg düh keveréke. Valente annyit adott bele, amennyit felvett a szöveg, és ha kicsapódott, öntött hozzá még elborult vicceket, elképzelhetetlen fajokat és LSD-érzetű bolygófelszíneket. Ha a kevercs emészthetetlenné kezdett szilárdulni, adott hozzá még igazságtalanság és önzés feletti szégyenérzetet, a világ minden nagymamájának megrovó tekintetét és az összes nagy magasságból ledobált rajzfilmes üllőt, amin az emberiség kollektíve felkuncogott három és hét éves kora között; ha felhígult, meghintette pár olyan beszólással, hogy a Teremtés Oszlopai adták a másikat. Csomósodás ellen szédítő sebességgel kevert bele gyorsan alvadó, helyhez és időhöz kötött áthallásokat, amik azonban tizenhat és hetvenkilenc életév betöltése között nagy százalékban célt érnek – Kleinheincz Csilla egészen elképesztő fordítói munkát végzett, nemcsak hogy ez utóbbiakat térben és időben befogadhatóvá tegye a magyar olvasóknak, hanem hogy a történet egyúttal érzékeltesse a regény, a zene és az ember(i)ség amúgy téren és időn átívelő, szédítő teljességét. Teljes sikerrel egyébként, majdnem biztos vagyok benne, hogy a Földgolyó ezen pontján a fordítást van akkora élmény olvasni, mint az eredetit lehet (sőt…).
Mindent összevetve mindenféle galaktikusan transzcendens lény áldja azt a névtelen twitterezőt, akiről a Köszönetnyilvánításban is esik némi szó. Valente annyira komolyan vette az ötletet, hogy amellett, hogy fantasynak, csillámpunknak és humanoid ars poetikus himnusznak is tökéletes a szöveg, bizony mondom néktek, fanfictionnek is az. Aki válogatott már keresőszavakat és lehetséges szereplőket legördülős menüből akármelyik gyűjtőoldalon, az tudja. A többieknek meg nem fog hiányozni.
Ötször ötször ötször és még ötször öt Csodacsillag esca holografikus kivetülés.

2 hozzászólás
>!
Mrs_Curran_Lennart P
Catherynne M. Valente: Űropera

Amikor megrendeltem a könyvet, azt hittem valami Galaxis Útikalauzhoz hasonló könyvet kaptam. Hát ez óriási tévedés. Azt értem, hogy a könyv az Eurovíziós dalfesztivál paródiája, csak azt nem értem, hogy miért kell ennyi értelmetlenséget belepaszírozni. A történet elejét végigszenvedtem, egyszerűen nem álltak össze a mondatok. Az utolsó száz oldal mentette meg a sztorit és tornázta fel kettőről háromra a csillagok számát.

2 hozzászólás
>!
AniTiger MP
Catherynne M. Valente: Űropera

Szerintem ez a regény sok. Túlburjánzik, szerteágazik, és mindezek mellé elképesztően aprólékos is. Lehetetlenség ezt az egészet elsőre felfogni, ha nem egy vörös pandaszerű keshet az olvasó, mert ha az, akkor totál képben van az összes létező idősíkkal, bolygóval, zenekarral, űrlénnyel, mindennel. (Sajnos – TÉNYLEG sajnos – én nem vagyok keshet, pedig Öö volt az abszolút favoritom a történetben.)

Mégis faltam az oldalakat, elvarázsolt és magával ragadott ez az őrült Metagalaktikus Grand Prix, és csak loholtam a glambóvli szatír Rongygavallér meg a kamatymatyijának, Angolmannek nyomában. A fordítás annyira profi munka, hogy akár Csilla is írhatta volna a regényt, annyira eltalált benne mindent. A borítót is muszáj megemlítenem, szerintem királyabb, mint az eredeti Space Opera borítója.

Kész vagyok, muszáj lesz egyszer újraolvasnom!

…bővebben:
https://hagyjatokolvasok.blogspot.com/2019/06/catherynn…

>!
GABO, Budapest, 2019
336 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634068228 · Fordította: Kleinheincz Csilla
>!
kvzs P
Catherynne M. Valente: Űropera

Ez nagyon beteg. Zseniális. És csillámpunk!
A történettel ne nagyon foglalkozzon senki -bár valószínűleg akkor sem tudna, ha akarna-, ebben a könyvben az ötlet a lényeg. Meg a szöveg. Totális agymenés, barokkosan túlburjánzó mondatokkal, rocksztár életérzéssel, és minden kifigurázásával. Persze a sok csillámpor mögött bizony lehet találni nagyon súlyos dolgokat is, de ezekkel nem kell foglalkozni, ha nem akarsz, és véget ért a szám.
Minden van ebben a kötetben, amit szeretek a zenében, a magukat még véletlenül sem komolyan vevő emberekben, a szóviccekben és a macskákban. Zseniális egyveleg.
@Hanna emelem kalapom előtted, zseniális a szöveg :)

1 hozzászólás
>!
NewL P
Catherynne M. Valente: Űropera

Ez a könyv zseniális. Nem igazán jutok szavakhoz, hogy hogyan dicsérjem. A fordító csodálatos munkát végzett a szöveggel, nagy-nagy riszpekt érte.
A benne szereplő idegen lényeket, mintha egy gyerek rakta volna össze a Spórában.
Ha nagyon megnézzük, igazán értelme sincs, DE.
Gyönyörű, hosszú, önmagukba forduló, hömpölygő mondat csodák, amik között elbújva kis gyöngyszemekként bújnak meg különböző bölcsességek. Amik néhol klisések, néhol szívszorítóak, néhol szivárványszínűek, de valamit megérintettek bennem. Azt nem mondom, hogy könnyű olvasmány, de én nagyon szerettem.

>!
csartak MP
Catherynne M. Valente: Űropera

Annak ellenére, hogy maga az ötlet és a fantázia és zseniális, (mind az írás meg a fordítás is) néhol sok volt nekem. Valószínű, hogy nem abban idegállapotban voltam, hogy élvezzem ezt a körmönfont agytekervényt, néhol mintha egy színes – drogos vízió lett volna… lehet nekem meg több feles kellett volna hozzá. :) De az biztos, ha meg kell menteni a Földet, inkább így, mint háborúval.


Népszerű idézetek

>!
Hanna IP

Egyszer volt, hol nem volt, egy Föld nevű, kis, vizes és ingerlékeny bolygón egy Olaszország nevű kis, vizes, ingerlékeny országban született egy halk szavú, rendkívül szimpatikus úriember, bizonyos Enrico Fermi, akit családja olyannyira túlféltett, hogy úgy érezte, okvetlenül fel kell találnia az atombombát.

(első mondat)

1 hozzászólás
>!
ViraMors P

A tetem zokogott. Mancsát gennyes szemére szorítva bőgött.
– Remélem, a fehérjéid rosszul tekerednek fel, és oligomereket alakítanak ki, hogy intermolekuláris szerkezetekké kapcsolódjanak össze!

1 hozzászólás
>!
Scientia

Helló, helló, nem tűntem el, csak egy távoli bolygón jártam lehunyt szemekkel, voltam keleten, jártam nyugaton, sorstalan utakon, tudom, hogy boldog még sohasem voltál, hiába villog a tévé, a diszkógömb meg az oltár, remélted, hogy a túlvilági tévén majd rólad szólnak a hírek, veled lesz tele a sajtó, de hát hajszolni kell ezt a rongy életet, mert elmúlik az idő, és mert szép próbálkozás az élővilág, de upsz, most múlik pontosan, énekeljük el azt, hogy vége, nem járunk ki többet a rétre, az ég csillagai együtt a földre hullnak, szemtanúja leszel a most születendő múltnak… – A csillagközi flamingó hangja elhalt, és hosszú csőrét úgy emelte fel, mint egy vonító farkas az orrát. Aztán csendben hozzátette: – Madarak jönnek, fekete könnyel megvérteznek, dúvápp, vápp-suvápp-suvápp.

2 hozzászólás
>!
ViraMors P

A rock létre akar jönni. Nem bírja ki, hogy ne jöjjön létre.

25. oldal

>!
_Nikki P

Az emberek akkor a legboldogabbak, amikor azt hiszik, mindjárt megkapják szívük vágyát.
Azt megelőzően és azután mindannyian szörnyetegek.

152. oldal

>!
Hanna IP

Az élet szép és az élet ostoba. Ez a voltaképpen széles körben elismert, univerzális igazság nem kevésbé megingathatatlan, mint a termodinamika második törvénye, a határozatlansági elv, vagy az, hogy vasárnap nincs posta. Mindaddig, amíg ezt észben tartod, és egyiknek sem tulajdonítasz túl nagy jelentőséget, a galaxis történelme egyszerű kis dallam karaokefelirattal, amelyen egy mindent elemésztő lángokból álló, barátságos, pattogós diszkógömb kalauzol végig.
EZ A KÖNYV AZ A DISZKÓGÖMB.
JÖHET A ZENE! JÖHETNEK A FÉNYEK!

17. oldal

>!
ViraMors P

Mindig is azon a véleményen voltunk, hogy az értelem egyik alapköve mások lenézése. Ez különböztet meg minket a zuzmóktól.

>!
csilla123 

– Amikor eljönnek az űrlények, az egyik sorba azok állnak majd, akik harcolni akarnak velük, a másikba meg azok, akik meg akarják őket dugni, és a második sor fényévekkel hosszabb lesz.

35-36. oldal

>!
Hanna IP

Fel a fejjel, emberiség! Helyet foglaltak nektek a galaxis legpatentebb éjszakai mulatóhelyén! Elkülditek egy képviselőtöket a szépséges Litostra, ahol az összes divatos faj összegyűlik a Metagalaktikus Grand Prix-re. Itt majd versenyre keltek az aluzinaiakkal, a keshetekkel, a yüzekkel, az escákkal és a többiekkel, kivéve persze a hatalmas Naranca Birodalmat, mert ők nem játszanak szépen el másokkal. Nem igazán értik az olyan versenyek koncepcióját, amelyek nem teljes egészében róluk szólnak, vagy amelyek esztétikája nem katonai sujtásokon és váll-lapokon alapul, és különben is, a jelenlegi császáruk egy műanyag kerti széken hagyott, lassan rothadó mangó, ezért értelmes faj mivoltuk jelen pillanatban kissé kétséges. (Valamint összemérnek majd titeket más feltörekvő fajokkal, akiket az általunk előszeretettel „fejlődő multiverzumnak” nevezett tér sarkaiból kapartunk össze. Ez mégiscsak kedvesebb elnevezés, mint a „szarfészek” vagy a „csillagászati zugpiszok”.) Mindannyian részt veszünk egy csodálatos versenyben, mely próbára teszi erőinket, intellektusunkat és művészetünket. Bizonyítsátok be nekünk, hogy többek vagytok a legocsmányabb részeitek összességénél! Bizonyítsátok, hogy legalább valamit megtanultatok szégyenteljes történelmetekből! Bizonyítsátok be, hogy ha megtanítunk titeket gabonát termeszteni, nem teszitek fel ismét a Kinyilatkoztatott Sors válogatáslemezét! Bizonyítsátok, hogy már jobbak vagytok. Még csak nyernetek sem kell! Hacsak nem végeztek az utolsó helyen, a fajotok felemelkedhet, és csatlakozhat az égben már tomboló bulihoz. De ha egyetlen nyomi, botfülű, visszamaradott galaktikus civilizációt sem tudtok legyőzni, akkor, attól félek, nagy törődéssel összegyűjtjük és archiváljuk kollektív létezésetek minden emlékét, gyengéden kivonjuk bolygón lévő erőforrásaitokat, és teljesen megsemmisítjük a fajotokat. Szerves anyagotokat zökkenőmentesen beépítjük
bioszférátokba, és a bolygótokra hagyjuk, hogy kábé egymilliárd év múlva újra próbálkozzon a delfinekkel vagy valami mással. MÓKÁS!

57. oldal

>!
AniTiger MP

     Soha senki nem elégedett igazán azzal, amije van, nézd csak meg azt a girhes Vén Ruutut: felmelegítette az egész bolygóját, mint az előző napi ételmaradékot, és ha engem kérdezel, még ettől sem lett boldog. Az emberek akkor a legboldogabbak, amikor azt hiszik, mindjárt megkapják a szívük vágyát.
     Azt megelőzően és azután mindannyian szörnyetegek.


Hasonló könyvek címkék alapján

John Scalzi: Vörösingesek
Mark Willson: A boldogság kék szörnyetege
Rob Reid: A nulladik év
Kurt Vonnegut: Az ötös számú vágóhíd
Kurt Vonnegut: Az ötös számú vágóhíd / Slaughterhouse-Five
Ernest Cline: Armada
Martha Wells: Kritikus rendszerhiba
Harry Harrison: A Rozsdamentes Acélpatkány
Orson Scott Card: A Holtak Szószólója
Orson Scott Card: Ender árnyéka