Six-Gun ​Snow White 7 csillagozás

Catherynne M. Valente: Six-Gun Snow White Catherynne M. Valente: Six-Gun Snow White

From ​New York Times bestselling author Catherynne M. Valente comes a brilliant reinvention of one the best known fairy tales of all time. In the novella Six-Gun Snow White, Valente transports the title s heroine to a masterfully evoked Old West where Coyote is just as likely to be found as the seven dwarves.

A plain-spoken, appealing narrator relates the history of her parents--a Nevada silver baron who forced the Crow people to give up one of their most beautiful daughters, Gun That Sings, in marriage to him. With her mother s death in childbirth, so begins a heroine s tale equal parts heartbreak and strength. This girl has been born into a world with no place for a half-native, half-white child. After being hidden for years, a very wicked stepmother finally gifts her with the name Snow White, referring to the pale skin she will never have. Filled with fascinating glimpses through the fabled looking glass and a close-up look at hard living in the gritty gun-slinging West,… (tovább)

>!
Saga Press, 2015
160 oldal · puhatáblás · ISBN: 9781481444736 · Illusztrálta: Charlie Bowater
>!
Saga Press, 2015
154 oldal · keménytáblás · ISBN: 9781481444729 · Illusztrálta: Charlie Bowater
>!
Subterranean, 2013
168 oldal · ISBN: 9781596065529

Kedvencelte 2

Várólistára tette 7

Kívánságlistára tette 7

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Hanna IP>!
Catherynne M. Valente: Six-Gun Snow White

Mindig nehéz dolga van annak, aki jól ismert meséket akar kiforgatni magukból, a Hófehérke pedig már olyan rongyosra van koptatva a jobb-rosszabb írók által, hogy szinte ciki azzal előállni, hogy „egy Hófehérke-átiratot hoztam”.
Valentében viszont megvolt a kellő spiritusz, hogy úgy nyúljon ehhez az anyaghoz, hogy egyszerre értelmezze újra és alkosson önmagában is megálló western-mítoszt. A kisregény elején még elégedett csettintéssel jutalmaztam, valahányszor egy ismert mesei fordulat ötletes köntösben felbukkant a történetben, de aztán az egész megfordult: a mese mélységet adó szimbólumrendszerévé változott egy hasonló állomásokat tartalmazó, de merőben más tételű sztorinak a félvér létről, a nők szerepéről a vadnyugaton, a férfi-nő viszonyokról és a szülő utáni vágyról.
A stílusa pedig bravúros, mint mindig – Valente nem akar senkinek megfelelni, csak saját magának és a történetnek, amely elvarázsolt farkasként űzi előre a szavak és mondatok csapásán.

Bori_L P>!
Catherynne M. Valente: Six-Gun Snow White

Valente ismét csodálatosat alkotott, bár tény, hogy nem ez a legkönnyedebb olvasmány tőle. Mivel nem vagyok azért annyira otthon a mitológiában (egyikben sem), éppen csak a felszínt kapargattam, de @Arianrhod értékelése elég támpontot adott ahhoz, hogy tudjam ténylegesen is értékelni ezt a művet, és nem csak azt az egyetlen, nagyon vékonyka rétegét, amit az „eredeti” Hófehérke-mese ismeretében értettem. Még az indián mitológiára való utalások (pl. a fejezetcímek és a Coyote) is csak úgy-ahogy tűntek fel, mindenképp újra kell majd olvasnom ezt a könyvet. Némi előtanulmányok után, természetesen. *sóhaj* Még egy Valente-könyv a nézzünk utána kicsit jobban-listára.

Mindenesetre az még így is lenyűgözött, hogy még ebből is ki tudott hozni valami újat, egy anya-lánya történetet, ami ugyanolyan gyönyörűen van megírva, mint amilyen kegyetlen. Egy történetet a tükrökről, vágyakról, elhivatottságról, és mindarról, hogy milyen az a hiány, amit túl nehéz lerakni, ami egy életen át üldözi az embert, amitől függővé lehet válni, és amit sosem lehet teljesen betölteni.

Arianrhod P>!
Catherynne M. Valente: Six-Gun Snow White

Valente az Valente, nincs párja, nincs hozzá hasonlítható. Bonyolult és több rétegű, millió apró, a világ minden népének hagyományából vett szimbólum adja ki a történetet – illetve mondhatnám, a történetgalaxist. Mert minden szó és szimbólum ezernyi más történetre utal, így ez az egész mese tulajdonképpen az emberiség ősi hagyománya végtelen történeteinek összessége.

A felszínen egy amerikai vadnyugati történetet, és a Hófehérke-mese újraírt és modernített változatát találhatjuk, amint azt a mese címe: Hatlövetű Hófehérke, világosan fémjelzi. Ha csak ennyi volna valóban, is nagyot alkotott. De Valente nem ilyen egyszerű lélek, ez a stílusából is rögtön kiviláglik.

Sajnos sem az indián népek vonatkozó mítoszaival nem vagyok teljességgel tisztában, még kevésbé a távol-keleti kultúrák folklórjával és mitológiájával. Pedig van ebben minden: Róka, Nyúl, Medve és Coyote – drága szerelmem! – Varjak és Galambok. Csak sejtem, hogy sok japán motívum is beleszövődik itt az alapvetően sumer és ógörög gyökerű alapba. Sejtelmessé és misztikussá teszi Valente a mindannyiunk által jól ismert mesé(ke)t ezekkel a váratlan és megdöbbentő utalásokkal, áthallásokkal.

Példának hoznám a bevezetést, amiben a fehér telepes bányatulajdonos – Mr. H. – minden csillogó fém és drágakő gyűjtője, (én magamban azonnal és egyértelműen Hadésznek neveztem), beleszeret egy Varjú-indián szépségbe, és feleségül kéri. Háromszor kéri, egy-egy gyönyörű ruha ajándékba adásával. Az első ruha a Nap színeit idézi, a második a Holdét. A lány elutasítja, mert szabad akar maradni, nem hódol be a fehér szokásoknak. Végül a Csillagos Ég ruháját ajánlja fel a kérő, de zsarolással együtt érkezik. A lány igent mond kényszerből. És alászáll a fehér Alvilágba. Kvázi elraboltatik a Tavaszból, mint Perszephoné.

Hófehérke gúnyból kapja a nevét, mert sok minden, csak nem fehér. Viszont ha jól viselkedik, az apja gyöngyöt ajándékoz neki. A gyöngy Aphrodité szent ékköve.

Majd megérkezik a mostoha, a varázstükrével. A tükör szintén Aphrodité tárgya. A tükörbe, ha belenézel, a Holdat látod. A Hold és a boszorkányság régi, minden népnél előforduló párhuzam.

Hófehérke, aki gyerekkorában ártatlan szűz, – Kóré, – megszökik a szeretet nélküli házból, és vadászként él, amíg az anyja népét keresi. Így válik Artemisszé. Majd ő is alászáll a Poklokra, amikor kénytelen bányában dolgozni, hogy meg tudjon élni. És így átveszi anyja, Perszephoné helyét. A személyisége változásait mindig valamilyen mítoszi élőlény vagy tárgy megjelenése jelzi. De végül elérkezik anyja népének földjére, rátalál a 7 törpére, akik valamennyien a valóságból és a fehér férfiuralom elől száműzött asszonyok, mondhatnám, amazonok. Köztük van a bankrabló kelta Mab királynő megfelelője (a neve ez is), és a többiek is egy-egy nőtípus jungi alakjai.

A mostoha hol az édesanya, hol a saját képében jön el, ebből gondolhatjuk, hogy a 2 nő valójában ugyanaz a személy. Hófehérke szívét akarják, de vajon igazán, kivágva, vértől csöpögősen, vagy átvitt értelemben, a szeretetet? Aki meg akarja tudni, át kell kelnie a meseóceánon, talán megtalálja a választ.

Én megtaláltam, és elragadtatásban élek azóta, már megint. Minden Valente-mű így hat rám, és gondolom, nem én vagyok az egyetlen. Mert az utolsó mondatával is tud csavarni még egyet a mesén, és soha nem azt kapjuk, amit várunk. Ez pedig így van jól. Az egész szövegben vibrál az élet, pedig nem evilágban járunk. És „nem mese ez, gyermek”!

Noro >!
Catherynne M. Valente: Six-Gun Snow White

Sötét és brutális hangvételű mese-átirat (bár talán nem annyira morbid, mint Gaiman Hó, tükör, almák c. szösszenete). Amilyen rövid, annyira sokrétű, tele szimbólumokkal és különböző mitológiai párhuzamokkal. Már a fejezetcímek – amelyek többnyire indián mítoszokból származnak – metaforáinak visszafejtése is több gondolatot ébreszthet az olvasóban, mint amit egy 160 oldalas kisregénytől összesen várna az ember. Maga a történet – ha úgy tetszik, a legkülső szint – egyébként nem nagyon fantasy, csupán egy-két mágikusan realista csavar van benne. Inkább egy teljesen valóságos lány menekülése teljesen valóságos problémák elől. De azt hiszem, nem is érdemes a „szinteket” így egyesével nézni. Minél több réteget fedezel fel és kötsz össze benne, annál érdekesebb lesz. Alighanem még legalább egyszer el fogom olvasni, hogy én is jobban elmélyedjek ezekben a rétegekben.

3 hozzászólás
Szentinel>!
Catherynne M. Valente: Six-Gun Snow White

Valente és én nem igazán vagyunk összeillők. Bár ez a kisregénye nem volt rossz, világossá tette előttem, mi is a gond: tagadhatatlan, hogy Valente a kortárs SF legszebb prózájú írói közé tartozik, de amennyire ért ahhoz, hogy gyönyörű szövegeket írjon, és komoly témákat boncolgasson, annyira nem érti választott zsánere (a fantasztikum) működését. A Six-Gun Snow White (Hatlövetű Hófehérke) talán a legjobb példa erre.

Mesebeli erdő helyett adott a vadnyugat, ahol egy félig indián (varjú), félig fehér lány kapja meg a gonosz mostohájától a Hófehérke becenevet, gúnyból. A mese valamennyi alakja felbukkan a könyvben, persze westernesre fordítva. A gonosz mostoha pl. egy rasszista, extrém-konzervatív, minden szempontból unszimpatikus hölgy, aki tejben fürdeti Hófehérkét, hátha attól kifehéredik. Hófehérke emiatt nem lesz az a kifejezetten nőies nő: ellovagol messzi földre, aktívan rágyúr a revolverforgatásra, és éli az életét. A vadász itt fejvadászként szerepel, a hét törpe hét törvényenkívüli nő, Hófehérke pedig nem királyi származású, hanem egy gazdag bányatulajdonos lánya. A kötetben sokat látjuk szenvedni a főhősnőnket, akinek bőven kijut a rasszizmusból, és az őt hol lenéző, hol felszedni akaró férfiakból. Ennek megfelelően a stílusa is kemény, egyedül az állataival kommunikál szépen. A Hatlövetű Hófehérke sok labdát dob fel, de egyiket sem csapja le.

Tisztában vagyok azzal, hogy Valente mennyi szimbólumot helyezett el a szövegben, de ennek a történetnek épp az ártott a legtöbbet, hogy Valente írta. A szerzőnő ugyanis kompromisszumképtelennek bizonyult. A könyv ugyan western környezetbe helyezett mese-átértelmezés, de nem engedi be a vadnyugat hangulatát a történetbe. Hiába a lovaglások a prérin, hiába a megemlített revolverek, a bankrablások, és a többi western kellék, egy pillanatra sem éreztem magam a vadnyugaton. Egyetlen revolveres leszámolást látunk a kötetben, melyet épp az írónő ront el azzal, hogy nem írja le a pisztolypárbajt, hanem átugorja. Feszültség nuku, és ez minden más helyzetre is elmondható. A kötet egyértelműen nem azért íródott, hogy szórakoztasson, és erről a kompromisszumképtelenségről írtam korábban. Valente stílusának furcsasága már A lány, aki… történetekben is szemöldökfelvonást ért el nálam, itt pedig erős facepalmot. Mintha Valente szándékosan írna antifantasyt, antigyermekkönyvet és antiwesternt. Mondanivalóját olyan zsánereken keresztül akarja átadni, melyekben azok nem működnek hibátlanul, ez pedig különösen igaz erre a könyvre. De a Six-Gun Snow White-nak akadnak egyéb hibái is.

Csak a könyv első negyedében narrál Hófehérke, a többi fejezetben E/3-ban olvashatjuk a történteket, ami sokat levont szerintem a hangulatból. Emellett a végjátékot igencsak összecsapottnak, a befejezést pedig negatív WTF-nek találtam. Komolyan azt kívánom, bárcsak tudna úgy mesélni Valente, mint ahogyan fogalmaz. De nem. Számomra épp ezért csalódás a Six-Gun Snow White, és csak akkor tudom ajánlani elolvasásra, ha csakis szépirodalmi, vagy épp mágikus realista szemszögből megírt westernt szeretnél olvasni, ami érinti a rasszizmust és a női sorsot.

(Btw, szerintem ez a Hófehérke inkarnáció eddig a legszebb, legalábbis a borító alapján. =) )

Mesemondó I>!
Catherynne M. Valente: Six-Gun Snow White

Gorgeus, amazing, beautiful book. The language is exquisite, the storytelling is genius, and all in all, one of the great folktale adaptations for the ages.


Népszerű idézetek

Arianrhod P>!

The woman in the mirror was pregnant.
The reflection of Mrs. H got big in the belly day by day as the winter wore on. Mrs. H stayed slim as a pen. She moved her hand over her flat stomach; in the mirror Mrs. H cradled her roundness in both arms. The paintings in the museum changed to Madonnas, women in blue on seashells and star-points and sitting on silver thrones.

Arianrhod P>!

I smelled her perfume. It gave me the oddest feeling, like I was smelling an emerald. But not a real emerald, which I imagine has no particular smell. Best I can explain is that stopper was soaked in a smell like the idea of an emerald, the idea of greenness and growing and wealth, a kind of fine light that could make a rock bloom.

Arianrhod P>!

The bathtub was black, from Hungary which is a place I only know the name of.

Arianrhod P>!

“Magic is just a word for what’s left to the powerless once everyone else has eaten their fill.”

Noro >!

A stepmother is like a bullet you can’t dig out. She fires true and she fires hot and she fires so quick that her metal hits your body before you even know there’s a fight on.

Snow White Fights a Lump of Pitch

Arianrhod P>!

My whole body felt like I had when I touched the mirror under the muslin. Like a candle melting into icewater.

Arianrhod P>!

I fed the mirror my face and the moon came on inside it like a huge white eye. I had already seen this trick. But I did not know how to make it do anything else. I just kept looking into it, counting craters, and I guess the mirror got fed up because the moon started creaking and spinning and before the dark side came around to the light it had turned into Mrs. H on her knees scrubbing a marble floor with pink veins forking through it.

Arianrhod P>!

Two arms bigger than stovepipes came up out of the loam and the grime, and the arms were loam and grime and leaves and roots, and they wrapped around Mrs. H like the tenderest husband ever born. A stony hand stroked her hair I heard a quiet voice like it was a long way off, but so close it whispered right in my ear:
This is what it means to be a woman in this world. Every step is a bargain with pain. Make your black deals in the black wood and decide what you’ll trade for power. For the opposite of weakness, which is not strength but hardness. I am a trap, but so is everything. Pick your price. I am a huckster with a hand in your pocket. I am freedom and I will eat your heart.

Arianrhod P>!

I thought to myself that Mr. H was not his father and I was not his sister but that Mrs. H got a baby from the pool in the forest and he came out in the mirror.

Arianrhod P>!

My hair was very long then and she wound it around and around like a big black snake, fixed it up on top of my head and put ruby pins through it.


Hasonló könyvek címkék alapján

Celia Rees: Bűbájos Mary
Michael Blake: The Holy Road
James Fenimore Cooper: The Deerslayer
Richard Brautigan: The Hawkline Monster
Charles de Lint: Spiritwalk
Piers Anthony: Tatham Mound
Louise Erdrich: The Round House
Louise Erdrich: The Antelope Wife
Michael Blake: Dances with Wolves
Sandra Brown: Hawk O'Toole's Hostage