Marija ​Morevna és a Halhatatlan 268 csillagozás

Catherynne M. Valente: Marija Morevna és a Halhatatlan

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Marija Morevna gyerekkorában tanúja lesz annak, ahogy madárból emberré változott jóképű fiatalemberek feleségül veszik a nővéreit. Amikor pedig lassan feltárul előtte az orosz mítoszok láthatatlan világa, érte is eljön Halhatatlan Koscsej – hogy nagy hatalmú mesebeli lények és törékeny emberek játszmájának, sodró lendületű történetének részese legyen.

Eredeti mű: Catherynne M. Valente: Deathless

Eredeti megjelenés éve: 2011

>!
Ad Astra, Budapest, 2012
ISBN: 9786155229015 · Fordította: Kleinheincz Csilla, Halasi Zoltán, Rab Zsuzsa
>!
Ad Astra, Budapest, 2012
368 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155229008 · Fordította: Kleinheincz Csilla, Halasi Zoltán, Rab Zsuzsa

Enciklopédia 43

Szereplők népszerűség szerint

Halhatatlan Koscsej · Marija Morevna · Baba Jaga · Sztálin

Helyszínek népszerűség szerint

Szentpétervár · Leningrád


Kedvencelte 64

Most olvassa 14

Várólistára tette 274

Kívánságlistára tette 155

Kölcsönkérné 17


Kiemelt értékelések

>!
gesztenye63 P
Catherynne M. Valente: Marija Morevna és a Halhatatlan

Zseniális, ahogyan az írónő Marija Morevna és az ő végzetes szerelme, zsarnoka és kedvese, Halhatatlan Koscsej vezetésével, a mágikus realizmus teljes eszköztárának felhasználásával, egy és egyezer szláv népmese segítségével vezeti végig az olvasót az orosz nép 20. századi szenvedésének minden rémtörténetbe illő stációján.
Számomra oly mértékben domináns volt a szláv folklór, a népmesei elemek ráépülése a történetre, hogy – bár a regény minden lapjáról vastagon csöpögött a sötét varázslat, sőt a sorok közül kaparni lehetett a mindent átszövő mágiát – a könyv molyos címkéi közül a fantasy jelző a végére egy kicsit bicegőssé vált. A regény valójában egy modern korokban papírra vetett orosz népmese, ahol minden valamire való mesehős jelen van és azt ordítja az olvasó arcába, hogy már akkor is itt voltam köztetek, amikor Vlagyimir Iljicset elsiratták az üvegkoporsójában, amikor Joszif cár, a valamikori kis suszterinas már gyermekként is terrorizálta testvérét, az okos kis Lev Davidovicsot, de akkor is, amikor később, nagybajszú, szigorú tekintetű atyuskaként, világraszóló színházában feláldozta Kirovot, és színre vitte Zinovjev és Kamenyev véres színjátékát. De közvetve azt is súgják ezek a csjortok, hogy nem változott ám semmi azóta és nem is fog változni, most is itt vagyunk köztetek.
A számtalan kobold itt jár köztünk. A domovoj, a házimanó egy életre elkötelezi magát otthonunk és a benne élő család felé. A lesovikok és vintovnyikok segítenek és gátolnak a mindennapjaink során, nem is bírunk tudomással róla, mennyire finoman, észrevétlenül befolyásolják a döntéseinket. S ha hallgatunk az Alkonostra, vagy lányára,a gamajunra, már nem is nagyon kell a jövőnkkel törődni, hiszen a sors megkerülhetetlen, ha akarjuk a jósmadár előre elárulja, mit tartogat a holnap. Mindez itt van, létezik, csak hinnünk kell benne. Baba Jaga mesterkedései, az Élet és Halál cárjainak örökkön tartó, soha véget nem érő véres küzdelme lelkeinkért és a testünkért, amit ágyútölteléknek lehet majd használni, mindez nemcsak a mesében van így, hanem életünk minden percében – minden nap megküzdenek értünk és mi is küzdünk velük, ha nem is tudunk róla.
Mindez olyan szép és kerek, hogy akár hinni is lehet benne. Tálalás, meggyőzés és okos manipuláció kérdése csupán az egész.

Sokkoló, döbbenetes erejű, ahogyan ezeket az elemeket Cat Valente beépíti a regényébe és ahogyan a kíméletlenül lüktető cselekmény során, szinte levegővételt sem engedve, nyersen, még véres, gőzölgő darabokban nyomja le az olvasó torkán, hogy az néha egészben, csontokkal, szőr- és tollmaradványokkal, félig megemésztve öklendezze fel a történet egyes elemeit, majd próbálkozzon újra.
Megértem, át is érzem, sőt telitalálatnak tartom, hogy az orosz folklórt, az orosz néplélek véresen valós, ma is élő hiedelmeit csak és kizárólag a 20. században megélt-megszenvedett mérhetetlen fájdalmon, borzalmakon és szenvedéseken keresztül lehet ennyire hitelesen a modern kor olvasója elé tárni.
De nehezen értem és épp ezért nehezen tudok azonosulni azzal, hogy miért lett a regény meghatározó hangulata ennyire súlyosan gender-tárgyú? Miért nem maradhatott meg a végkicsengés fókusza a jó és a rossz harcának, az élet és halál értelmének-értelmetlenségének filozofikus kérdéseiben.
Tudom én, hogy milyen fontos kérdés egy párkapcsolatban a bizalom, az elfogadás, önmagunk feladása, a dominancia és mindezek sarkított megjelenítésére, véleményünk közlésére nem is lehetne magától értődőbb és egyszerűbb eszközöket alkalmazni, mint a népmesei elemek nyújtotta technikákat spoiler. De a minden idők örök női/férfi versengése, a „ki vezet kit”, „ki irányít egy kapcsolatban” kérdései ebben a regényben számomra indokolatlanul helyezték át a súlypontot – az érzésem szerint – fontosabb kérdésekről. Ezért, és csakis ezért: fél pont levonás.

Természetesen ajánlom Mindenkinek – de ez a könyv szerintem csak nyomokban fantasy, jóval inkább csodálatos, roppant nyomasztó, mélyértelmű, népmesei elemekkel ábrázolt mágikus realista orosz valóság.

>!
szadrienn
Catherynne M. Valente: Marija Morevna és a Halhatatlan

Pusztító varázslat, sötét mágia kavarog Szentpétervár felett. Miközben a város nehéz napjait éli éppen, valahol a Gorohov utcában kinyílik a titkos kapu egy másik világra, és bezúdul rajta az orosz mesék fantasztikus népe. A szemünk előtt két elképesztő univerzum olvad össze, és már nem is tudjuk, hogy vajon a Néva menti hétköznapokban járunk, ahol időnként manók, koboldok gyűléseznek, vagy a varázslatot tekintsük-e valóságnak, megtűzdelve vörös úttörőnyakkendővel és Lenin elvtárssal.
Döbbenetes tükörvilágba csöppenünk, aminek egyik oldalán a kiszámíthatatlan terror tépázza a kisembert, a másik oldalon pedig kegyetlen mítikus lények cibálják.
„Vajon ami varázsos, az mind harapós is?” – kérdezi főhősnőnk, Marija Morevna. És igen, ez bizony egy harapós könyv, nyers, szúrós, pengeéles, minden csók nyomán vér fakad, és minden szerelem héjanász. Vijjogó madarak változnak kérőkké, akik lányokat rabolnak, Koscsej cár ölelése egy csontváz érintésének tűnik, négy sárga csirkelábon járó kocsiján pedig megérkezik Baba Jaga, és a falak lúdbőröznek, bozontos szemöldökét szépen befonja a homlokeresze mentén, és megkavarja teáját a libacsont zsírosabb végével.
A vén rémség parancsára szinte teljesíthetetlen próbatételek várnak Marijára, az elrabolt lányra, és vele tartva látjuk, hogy mennyire embertelen a mítoszok, mesék árnyoldalának valósága, rideg, minden melegséget nélkülöz és jeges iszonyatot kelt. A földi halandó kis porszem az Élet és a Halál két cárjának játszmájában, akárcsak a küzdelmes orosz történelemben. Nem könnyű olvasmány a Marija Morevna és a Halhatatlan, súlyos és néha nyomasztóan tömény, de tökéletesen egyedi, varázslatos stílusban megírt és brutalitásában is lenyűgöző.

11 hozzászólás
>!
vicomte MP
Catherynne M. Valente: Marija Morevna és a Halhatatlan

A Dűne óta tudom, hogy vannak helyek, ahová az ellenkező nem tagjai nem léphetnek be, mert azok annyira idegenek a számukra.

Az a világ, amire Valente ebben a regényében ajtót nyit, túl gyakran szintén ilyen terra incognita volt és maradt is számomra.
Azokra a részekre, ahol felismertem a népmesei elemeket, vagy ahol az ágas-bogas történetből nem a női, hanem az orosz lélek képe virult elém, oda még viszonylag magabiztosan merészkedtem be.
Nem otthonos volt, de ismerős. S ennél többre nincs is szükség.

De ott, ahol a női szenvedélyek és félelmek uralkodtak, ott, ahol Baba Yaga nevetett szárazon és cinikus vérszomjjal, ott bizony megtorpantam a küszöbön, és csupán láttam az eseményeket, sőt talán még értettem is őket, de átérezni már szinte képtelen voltam.
A héjanász nem csak az avaron véres és kegyetlen. Az akkor is, ha egy férfi és egy nő között dúl. És akkor is sebeket fakaszt és tép fel, ha csupán szavakkal vívják.
De a héjanász nem szerelem, nem szeretet és még csak nem is szenvedély. Csak pusztítás és harc.
Ha valakinek mégis ez kell, annak számára az élet tényleg kegyetlen és keserű.

Az élet kegyetlen – olyan sokszor mondom ezt, hogy akár a jelmondatom is lehetne – és ebben a regényben az Élet Cárja megmutatja, hogy mi is ez a kegyetlenség teljes valójában.
Az élet kegyetlenséget és könyörtelenséget ismerem.
De nem vagyok hajlandó elfogadni, az élet csupán egy keserűséggel csordultig telt kelyhet nyújt az embernek, s a választás csupán annyi, hogy ki milyen mélyen kortyol belőle.

>!
Amadea
Catherynne M. Valente: Marija Morevna és a Halhatatlan

Van ebben a könyvben egy nyers brutalitás. A mágia világa – és az emberek világa is – kíméletlen, úgy szippantja be a varázslatra áhítozó fiatal lányt, mint egy mohó, éhes száj. Élő csontok. Lélegző bőr. Pulzáló, kiserkenő vér, hidegen csillogó, fekete szemek, ezüst csillagok az éjfekete hajban, egy piros kendő, nyírfavessző, lópatkó. Szerelem. Minden lány azt szeretné, hogy hozzanak neki egy gyűrűt a tenger fenekéről, egy tűzmadár tollát és lopjanak neki aranyat egy sárkánytól, de csak az számít, ki uralkodik … Itt minden el van csúszva. Egy emberlány, aki halhatatlan akar lenni. Egy halhatatlan, aki gyereket akar, egy ruszalka (vízi tündér, aki megfojtja szeretőit), aki ápolónő akar lenni, egy sárkány, aki párthivatalnok akar lenni. Csak a Halál cárja tudja a dolgát, járja az útját rendületlenül – felfalni az életet, hogy az egész világ szikrázó ezüstben fürödjön.
Kedvenc lett.
(Bővebben a blogon.)

10 hozzászólás
>!
Spaceman_Spiff IP
Catherynne M. Valente: Marija Morevna és a Halhatatlan

Nem szerettem ezt a könyvet. Szeretni azokat a könyveket szokás, amikről azt érzed, hogy hozzád szólnak. Ez a könyv nem hozzám szólt, de elismerem a zsenialitását – ami éppen abban áll, hogy annak ellenére zseniálisnak tartom, hogy nem hozzám szólt.
Adnék neki öt csillagot, de nekem nincs szívem, vagy ha van, az is csak olyan, mint Koscsejé.
Remek dolog, hogy ilyen könyvek vannak. Fontos könyv, nagyszerű könyv, és nem csak azért, mert remekül kreálja meg a saját varázsvilágát az orosz mesék és mítoszok világából, ami elvarázsol és megrettent egyszerre, ahogyan a szovjet valóság világa, a háború és a kollektivitás is, a besúgás és a vidéki orosz idill világa is, ami tökéletesen elkeveredik a varászlattal.
Azért jó, hogy van ilyen könyv, mert ez úgy és olyan dolgokról beszél, amiről más könyvek nem. Ha lenne a könyveknek nemük, ez a könyv lenne A NŐ. A XX. századi nő, annak minden tragikumával és jó oldalával. És hogy ez baj? Nem. Remek, hogy van ilyen könyv. Legyenek ilyen könyvek! Még több! Nem hiszem, hogy a női és férfilélek között olyan nagy különbség lenne, viszont ahogyan a nőknek és a férfiaknak élniük kellett (kell?), abban nagy különbség van, és erről szól ez a könyv. Hogyan éli meg a szerelmet, a bánatot, a barátságot, milyen elvárások akadályok tornyosulnak egy nő előtt.
De ne hidd azt, hogy ez a férfiakról nem szól! Ó, bolond, hisz Koscsej és Iván te és én vagyunk, meg minden férfi, és igen, vedd észre, ismerd fel, mikor beszél arról, te milyen vagy.
Nem szerettem ezt a könyvet, mert sokszor éreztem, hogy nem nekem szól. De ez egy fontos és remek könyv.

4 hozzászólás
>!
zamil P
Catherynne M. Valente: Marija Morevna és a Halhatatlan

Érdekes könyv volt, az írónő stílusa megragadott, kegyetlen, groteszk, így csak a nők tudnak fogalmazni.
Egy szerelmi háromszög története, egy sötét korszakba beültetve, miközben a mesék lényei a szereplők. Nem volt egyszerű olvasni, annyira nem mindennapi a történet, hisz a történelmi kor mindenki előtt ismert. Nagyon jól sikerült láttatni Leningrád életét, az akkori Szovjetunió korszakát.
Sikerült jól kombinálni a mesevilággal, bár nehéz volt számomra követni, mert a szláv mesevilágról semmit nem tudtam, és szokatlan volt. Maga a történet biztosan könnyebben befogadható lett, volna, ha ismerem az eredeti mesét, mondát. (Valahol csak ráakadok.)
Kíváncsivá tett az írónő többi könyvére. Remélem jelenik meg még tőle magyarul írás, vevő leszek rá.

24 hozzászólás
>!
Littlewood IP
Catherynne M. Valente: Marija Morevna és a Halhatatlan

Színes, szagos, kézzel fogható, olvasás közben átélhető történet. Ecetszagú hasonlatokkal, dekadens állítmányokkal és cuppogós jelzőkkel. Csodásan kiszámított a stílusa, műveli a szépészeti célú burjánzást és a szinesztéziát, de nem éri el a borszakértőkre jellemző kecses savak és kerek zamatok bugyrait, hogy irodalmibbnak tűnjön. Szóval egy élmény olvasni, anélkül, hogy csömört okozna.

A témaválasztása talán úgy foglalható össze, hogy az élet, a világmindenség, meg minden a halál, a jó, a rossz, a csúf a háború, a béke, meg minden más, ami ezekbe eddig nem fért bele. Mindent akar egyszerre, mint általában a mesék, megfejelve azzal, hogy nem képvisel olyan univerzális igazságokat, mint a mesék, így ennyi nagy téma oda-vissza kifejtése rengeteg szóba kerül. Számomra egészen bámulatos, hogy nem zavarodik bele, és a viszonylag akciószegény részek ellenére sem válik a könyv filozófiai szemelvények gyűjteményévé. Ez valószínűleg annak köszönhető, hogy egy fő témára azért csak fel vannak fűzve a gondolatok, ez pedig a házasság. Annak is a legfontosabb kérdése, nevesül hogy ki uralkodik, mert ez az igazság egy nagyon jó téma, nem véletlen, hogy annyian dolgozták már fel. Aki látta pl. a Keserű méz című Polanski-filmet, az mind hangulatában, mint az események egymást követő sorozatában képben lehet nagyjából, mi történik ebben a könyvben, példának okáért ki hajlandó lemenni kutyába a másik kedvéért, meddig lehet eljutni benne, mikor fordul visszájára a szerep, miért ölik egymást ahelyett, hogy egyszerűen futni hagynák, ilyesmik. Mondjuk amikor Baba Jaga tanítja meg hősnőnknek, hogy miért célravezetőbb életképesnek lenni, mint önfeláldozónak, az lényegesen szórakoztatóbb, mint amikor a szimpla felnövés vagy a pszichoterápia teszi, de a vége nagyjából ugyanaz. Abból, aki szerelmes, ki lehet venni az akaratát, semmi rosszra nem kell gondolni persze, kizárólag azért, hogy biztonságba helyezzük számára. Aztán pedig, amikor átfordul a dolog, és már jobban hiányzik az akarat, mint az tudna, aki elvette, vissza lehet szerezni, és ki lehet venni vele együtt az övét is. Aki nem hiszi, járjon utána.

A könyv mindent összevetve nagyon tetszett, két húzásra kiolvastam. Az első fele nekem sokkal olvasmányosabbnak és élvezhetőbbnek tűnt, de ez így szokott lenni minden női sorsos könyvvel, talán csak azért, mert fiatalnak és reménytelinek élvezetesebb lenni, mint öregnek és kiégettnek, szóval ezt igazán nem varrnám a szerző nyakába. Annak, hogy mégsem ötcsillagos nálam, inkább maga a kölcsönvett, nagyon erős népmesei alap az oka. Aminek megvan az az előnye, hogy feleslegessé tesz egy csomó körülményes leíró részt, mivel talán nem pont így, nem pont szó szerint, de mindenkinek van sejtése róla, viszont megvan az a hátránya is, hogy hiába futtatja össze hibátlanul egy másik ismert panellel, a kommunizmussal, attól még feldolgozás marad. Hiányzik belőle a szikra, a teremtés érzése, így az én képzeletbeli skálámon eleve nem tudja elérni azt a szintet, amit egy alapjaiban új… bármi. De ez végül is az alapkoncepciója, szóval ez sem a könyvet minősíti, hanem az én ízlésemet. A könyvet igazán ajánlom mindenkinek.

>!
AniTiger MP
Catherynne M. Valente: Marija Morevna és a Halhatatlan

Nehéz szituáció. Nehezen feldolgozható, tömör és bonyolult történet, amire mégis megéri rászánni az időt. Engemet nem köt le a népmese, nem igazán izgat a folklór és mégis az első pillanattól fogva lebilincselt ez a könyv. Holott az írónő miatt álltam neki és nem azért, mert megfogott a fülszöveg (amit egyébként rémesnek tartok). Ellenben a fülszöveggel a borító nagyon tetszik és csak mi magyarok kaptunk ilyen igazán a könyvhöz illőt. A külföldiek snasszok.

Ez a történet nem gyerekmese és nem bánik finoman a mitológiával! Ez felnőtteknek szól, de ez is Valente: spoiler Élet-Halál harcokat vívós történet mágiával és vérszökőkúttal!
Nem kíméli se a szereplőket, se az olvasót. Van benne káromkodás, sőt szex is akad (ráadásul több, mint káromkodás). Van benne szerelem, többféle: elvakult is, irigy is, őszinte is. Hogy tetszett-e? Naná!

Tetszett a szimbolikája a folyamatosba végtelenített történeteknek, a 3-as számnak és az Életnek meg a Halálnak. „Ilyen az élet, ilyen a halál…” Jó volt! De a személyes kedvenc vissza-visszatérő szövegem a „Ki az, aki uralkodik?” –kérdéskör volt. Noha a kérdéskör központi témája a házasság, még így is tetszettek a behódolásos- és a másikon uralkodós jelenetek. Nagyon szerettem ezt az utazást Marijával, pedig különösen távol áll tőlem a népmese.
A vége picit fájt…

A népmesei szereplőkről bővebben: http://hagyjatokolvasok.blogspot.hu/2015/04/cmvalente-h…

>!
Ad Astra, Budapest, 2012
368 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155229008 · Fordította: Kleinheincz Csilla, Halasi Zoltán, Rab Zsuzsa
3 hozzászólás
>!
Bori_L P
Catherynne M. Valente: Marija Morevna és a Halhatatlan

Tündérország felnőtt. És háborúban áll.
Vagy ez a felnőttek Tündérországa, azért áll háborúban?

Már olvastam korábban a könyvet, és akkor is lenyűgözött (Valente stílusában azt hiszem bármit elolvasnék), de most némi „előtanulmányként” átfutottam Marija Morevna, a tengerentúli királynő történetét (http://www.artrusse.ca/fairytales/morevna.htm), és így egy egészen új világ tárult fel előttem. Még mindig a részleteken kattog az agyam: a három nővér, akik madarakhoz mentek feleségül; Koscsej, a halhatatlan, akit a királynő egy pincébe zárt; az Ivánok és Jelenák; Baba Jaga, akiről bármelyik anyós, khm… példát vehetne; ruszalkák, domovojok, sárkányok és autóvá változó paripák…

A két kibékíthetetlen testvér, az Élet és a Halál cárja szüntelen háborút vívnak egymással. Ebbe a háborúba csöppen bele a Leningrádban élő Marija Morevna is, aki Puskint olvas, és ugyan nem látta saját férjét madár képében leesni a fáról, de néha azért megpillantja a meztelen világot. Marija is katona lesz, és kétségbeesetten küzd az ezüstösen csillogó mellű halottak ellen, az Élet földjének, Bujánnak az utolsó talpalatnyi földjéért. A háború pedig mindig rosszul halad.

Ez nem egy könnyed, cukormázas mese, ez a mese olyan, mint a háború: nyers, erőszakos és groteszk. Olyan, mint a terpentinből és festékből készített keksz, mint a csirizből összeragasztott kenyér, mint a porsütemények. Van benne valami kedves, de kesernyés szájízt hagy maga után, még ha az ember le is tudja gyűrni egyben. Arról szól, hogy ki uralkodjon. Arról szól, hogy a ruhátlan világban nem csak az emberek háborúznak egymással, hanem az ördögök is. Arról, szól, a végül mindig a Halál cárja kerül ki győztesként a csatákból.

A helyszín a Szovjetunió, a szereplők emberek és démonok. Ruszalkák, lesovikok, vintovnyikok, textilkatonák, az Óra cárnője, a Madarak cárja, domovojok. A két világot eltéphetetlen szálak kötik össze, a kommunizmus átszivárog a mesevilágba is, az Élet és Halál küzdelme pedig nem kíméli az embereket sem. Minden mindennel összefügg, és Marija Morevna a két világ határán táncol, hiszen ő ember, de már annyi ideje él a démonok közt, hogy félig közéjük tartozik.

Gyönyörű mese, de nem a vidám fajtából. Elgondolkodtató. Mint Valente összes műve, amit eddig olvastam. Hideg, kegyetlen és fényes, mint a havas szibériai éjszaka felett ragyogó égbolt. És nagyon, nagyon szép.

2 hozzászólás
>!
TiaManta
Catherynne M. Valente: Marija Morevna és a Halhatatlan

Nagyon tömör, nagyon sok.
Ha jobban ismerném az orosz népmeséket, lényeiket, talán nem nézek ilyen sokszor értetlenül. De persze ha nem olvasom el ezt még ennyiről se lenne tudomásom. A lehető legnehezebben szoktam meg az egész történet mesélést, szokatlan volt sok helyen. De ez benne a legfurcsább hogy nem mindenhol.
Nem úgy kell hozzá állni ahogy én tettem. Felnőtt mese, de mégse olyan stílusban meséli olykor. Mintha egy távoli érthetetlen világból beszélne hozzám az írónő. Pedig az első fejezet merően másként hatott rám mint a könyv többi része. Valami mást vártam attól kezdve, mint ami felnőttebb Marijával történt. Gyerekként még nagyon szépen berántott.
A mondanivaló viszont nagyon is tetszett, és sokszor baromi jól adta elő. Bírtam a morbidságát.
Összességében csak akkor lehet eldönteni hogy képes vagy-e befogadni ha elolvasod.

5 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
Chöpp

Megszeged az ígéretedet. Megértem. Én pedig befogom a szívem fülét, hogy ne gyűlöljelek meg érte.

298. oldal

3 hozzászólás
>!
meacska

Iván, te nem értesz minket. Egy házasság bizalmas dolog. Saját, vad törvényei, titkos történetei és barbárságai vannak, és ami a házastársak között folyik, az kívülállók számára érthetetlen. Rettenetesnek, komornak tűnünk a szemedben, és azt látod, hogy hullik a vérünk, de ami kettőnk között van, azért megküzdöttünk, épp olyanná tettük, amilyennek szerettük volna, épp olyan színűvé és alakúvá.

239. oldal

1 hozzászólás
>!
Paan

Ilyen minden csábítás. Egy ajándékként felajánlott, masnival átkötött emberi akarat.

214. oldal

>!
szadrienn P

A szégyenlős téli délidő csak a bokáját mutatta meg szemérmesen, mielőtt ismét sötétségbe merült volna.

4 hozzászólás
>!
Lobo P

Nem létezik jó feleség vagy jó férj. Csak olyanok, akik kivárják , míg eljön az idejük

134. oldal, 10. fejezet

Kapcsolódó szócikkek: feleség · férj
>!
meacska

Tudod-e Mása, hogy milyen a megvilágosodás? Mint a halál. Olyan váratlan, bár mindvégig tudtad, hogy be kell következnie. A megvilágosodás mindig valaminek a vége.

328. oldal

Kapcsolódó szócikkek: megvilágosodás · vég
>!
mazsolafa

A büntetés nem azt jelenti, hogy nem szeretnek. Épp ellenkezőleg. Igazán csak azt büntetheted meg, akit szeretsz.

100. oldal

>!
szadrienn P

Az égbolt hidegen, sápadtan csüngött, beteges napfényt köhögött a szürke, üres tanyákra. A madarak már régen elrepültek, akár láthatatlan csatákba kilőtt nyílvesszők, mindig délre, mindig messzire.


Hasonló könyvek címkék alapján

Eowyn Ivey: A hóleány
Sarah Addison Allen: Sugar Queen – Édes élet
Richelle Mead: Véreskü
Leslye Walton: Ava Lavender különös és szépséges bánata
Mary Robinette Kowal: Tünékeny illúziók
Erin Morgenstern: Éjszakai cirkusz
Sarah Addison Allen: A varázslat tava
Stephen King: A Setét Torony – Varázsló és üveg
V. E. Schwab: Egy sötétebb mágia
Orson Scott Card: Bűvölet