In ​the Cities of Coin and Spice (The Orphan's Tales 2.) 2 csillagozás

Catherynne M. Valente: In the Cities of Coin and Spice

Catherynne ​M. Valente enchanted readers with her spellbinding In the Night Garden. Now she continues to weave her storytelling magic in a new book of Orphan’s Tales—an epic of the fantastic and the exotic, the monstrous and mysterious, that will transport you far away from the everyday….

Her name and origins are unknown, but the endless tales inked upon this orphan’s eyelids weave a spell over all who listen to her read her secret history. And who can resist the stories she tells? From the Lake of the Dead and the City of Marrow to the artists who remain behind in a ghost city of spice, here are stories of hedgehog warriors and winged skeletons, loyal leopards and sparrow calligraphers. Nothing is too fantastic, anything can happen, but you’ll never guess what comes next in these intimately linked adventures of firebirds and djinn, singing manticores, mutilated unicorns, and women made entirely of glass and gears. Graced with the magical illustrations of Michael Kaluta, In… (tovább)

>!
Spectra, New York, 2007
528 oldal · ISBN: 9780553384048 · Illusztrálta: Michael Kaluta

Kiemelt értékelések

Hanna IP>!
Catherynne M. Valente: In the Cities of Coin and Spice

A szultán csodálatos kertjében egy démonlány bujkál, akinek szemhéjára bámulatos mesék vannak felírva. Ezekből mesél a szultán kisfiának, aki rátalál a bokrok rejtekében, miközben Dinarzad, a fiú nővére esküvőjére készül, és egymásba öltött mesék folyamja indul el, melyek egyszerre keletiek és nyugatiak, járják be az összes álomvilágot és mitológiát és közben véresen bizarrak, szépségesen kegyetlenek, zseniálisan mágikusak és szívfájdítóan őszinték.

Sajnos eltelt néhány év az első kötet és eközött, ami miatt már nem emlékeztem minden visszatérő szereplőre és meseszálra (hiszen mindet megjegyezni egy köteten belül is nehéz, annyira szövevényes!) – így a lúd, a tűzmadár, a pápanő és a hajó története kicsit homályba veszett, pedig az In the Cities of Coin and Spice végén, bár teljesen új meseszál gombolyodik le a benne található két „könyv” elején, nem csupán azokat, de az előző kötet elvarratlan szálait is visszaigazítja a szőttesbe az írónő.

A könyv kezdetén félkarú fiú kel át egy csontvázrévész tutaján a Holtak Szigetére, hogy megtalálja barátját, a félig fa, félig tehén csillaglányt, és ahogy elmeséli történetét, újabbak csatlakoznak hozzá a Pénzverdéről, amelybe gyerekeket töltenek, a felfalt és bagolyköpetként hátrahagyott városról, a mantikorról, aki gyöngyöt beszélő úrnőjét keresi, a tealevelekből lett lányról, és a csillagról, aki egykor egy király felesége volt. A másik nagy mesegombolyagból pedig ott csípi ki Valente a szálat, ahol egy leopárd és egy leprás a sivatagban vándorolva ketrecbe zárt dzsinnre bukkan, aki elregéli Ajanabh fűszervárosának kígyózó történetét a fahéjcipellőktől kezdve a baziliszkuszon és a menyétbőrbe bújt lányon keresztül a tűlábú pókig, aki némává lett szirénektől tanult meg táncolni, majd egy csillag mögött tanulta ki a szövőmesterséget, és visszatér a tűzmadár is.

Egy szuszra kéne elolvasni a két kötetet, hagyni, hogy hullámozzon a történet, mert valójában egyetlen hatalmas, szertekúszó mesecsalád, ezer kapcsolódással és egymásrautalással, gyönyörű képekkel és különleges teremtményekkel, kegyetlen sorsokkal és váratlan szépségekkel. Persze lehetetlen egy nap alatt elolvasni a két könyvet, olyan vastag lenne a kettő együtt, de érdekes lenne megpróbálni, úgy mit ad. Úgy vannak összekötve a mesék, mintha egy lapszéli kalligráfia indái fonódnának össze, hogy madarakat, virágokat, fákat adjanak ki. Nincs egy nagy tornyosuló tetőpont, sem egyetlen főhős, de a könyv végére mégis valamiféle befejezéshez jutunk, és aki szerette az Ezeregyéjszakát vagy a Mesefolyamok óceánját, az ezt is szeretni fogja.

Michael Kaluta illusztráció pedig megint remekbeszabottak.

6 hozzászólás

Népszerű idézetek

Hanna IP>!

„Perhaps,” the girl said. „There is always a moment when stories end, a moment when everything is blue and black and silent, and the teller does not want to believe it is over, and the listener does not, and so they both hold their breath and hope fervently as pilgrims that it is not over, that there are more tales to come, more and more, fitted together like a long chain coiled in the hand. They hold their breath; the trees hold theirs, the air and the ice and the wood and the Gate. But no breath can be held forever, and all tales end.” The girl opened her eyes. „Even mine.”

506. oldal

2 hozzászólás
Hanna IP>!

The calligrapher coughed, for his room was very dusty, and there was dust even on his eyelashes, and said: „It is right and proper,” he said, „for a girl to read as many books as there are bricks in this city, and then, when she is finished, to begin to write new ones which are made out of the old ones, as this city is made of those stones.”

417. oldal

Hanna IP>!

What damage does the telling of a story play upon the teller?

204. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Eithne Massey: The Secret of Kells
Mercedes Lackey: Unnatural Issue
Amy Kuivalainen: Ashes of the Firebird
Tim Appenzeller: Dwarfs
Diana Wynne Jones: Howl's Moving Castle
William Joyce: Nicholas St. North and the Battle of the Nightmare King
Cressida Cowell: How to Twist a Dragon's Tale
Roald Dahl: Charlie and the Chocolate Factory
J. K. Rowling: The Tales of Beedle the Bard
C. S. Lewis: The Voyage of the Dawn Treader