A ​jövő kezdete 55 csillagozás

Catherine Ryan Hyde: A jövő kezdete

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

„A ​világ megváltoztatható? Igen! Van megoldás!”
Valóban paradigmaváltás küszöbén, egy új világszemlélet kezdetén vagyunk? Mi lenne, ha a világ tényleg megváltozna? Képzeljenek el egy olyan világot, ahol a jótett már nem is olyan nagy dolog. Ahol bárki odaadhatja a drága irhakabátját egy csavargónak, egy másik meg a kocsiját egy rászorulónak. Ahol az erőszak és a gyilkosság annyira megritkul, hogy a rendőröknek alig akad dolguk. Ahol egyetlen kisfiú ötlete az egész világot megváltoztathatja…
Egy kaliforniai iskolában nem mindennapi feladatot kapnak a gyerekek új tanáruktól. Váltsák meg a világot, vagy legalábbis álljanak elő valamivel, ami jobbá tehetné azt. A diákok többsége értelmetlennek találja a feladatot, a tizenegy éves Trevor azonban nagyon is komolyan veszi, és példátlan eltökéltséggel nekilát, hogy megvalósítsa, amit eltervezett…
Elgondolása pofonegyszerű: tégy jót három emberrel, és ahelyett hogy viszonzást várnál tőlük, kérd meg őket, adják tovább… (tovább)

Eredeti mű: Catherine Ryan Hyde: Pay It Forward

Eredeti megjelenés éve: 1999

>!
Lazi, Szeged, 2012
296 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789632671710 · Fordította: Béresi Csilla

Enciklopédia 5


Kedvencelte 8

Most olvassa 1

Várólistára tette 66

Kívánságlistára tette 61

Kölcsönkérné 4


Kiemelt értékelések

>!
Tóth_Orsolya_3 P
Catherine Ryan Hyde: A jövő kezdete

Nagyon régen láttam a filmet, de szinte semmi nem maradt meg bennem. Így most itt bőgök. Férjem meg is jegyezte: „Látom, megint befejeztél egy könyvet.” *-*

3 hozzászólás
>!
Galagonya33
Catherine Ryan Hyde: A jövő kezdete

Gyönyörű gondolat az „Add tovább!” Trevor igazi gyerek, aki hisz, optimista és mindent megpróbál, hogy sikerüljön neki, ezzel valóban jobbá tenni a világot.
A vége nekem kicsit amerikai, kicsit hatásvadász. Persze bőgtem rajta, ahogy kell.
Most újra kell néznem a filmet, mert nem emlékszem rá nagyon, de azt hiszem, hogy jelentősen átírták.

>!
Könyvkuczkó P
Catherine Ryan Hyde: A jövő kezdete

Egyszer irodalom órán a tanárnő a forradalom és Petőfi kapcsán arról beszélt, hogy a fiatalok mindig türelmetlenek, és azt várják, hogy minden olyan gyorsan változzon. Erre megkérdeztem, nem lehet, hogy még ennyire se változna a világ, ha már nem akarnánk olyan nagyon? A válasz az volt: jó, hogy tudom, milyen a világ, és látom azt is, milyen lehetne, de nézzek néha a kettő közti szakadékra, nehogy lezuhanjak. Ezt lehet idealizmusnak vagy naivitásnak nevezni. Bárhogy is legyen, a mai napig őrzöm – még ha jól el is zártam – magamban ezeket a tulajdonságokat. Amik egy olyan tanár mellett, mint Mr. St. Clair sokkal jobban szárba szökkenhettek volna. De most már rajtam áll.
A könyv alap ötlete egyszerű: egy tanár azt a feladatot adja a diákjainak, hogy gondolkozzanak el egy ötleten, ami megváltoztathatja a világot, és valósítsák is meg. Ezzel megmutatja a gyerekeknek, hogy bármilyen aprónak is tűnünk, a világ tele van lehetőségekkel, rajtunk áll csak, melyikkel élünk. Ez egyszerre gyönyörű, ijesztő, és inspiráló gondolat. De tény, rajtunk (is) áll, mit és hogyan alakítunk ki magunk körül.
Az egyik fiú, Trevor nagyon is komolyan veszi a feladatot, és meg is valósítja, egy egyszerű gondolattal: tégy valami jót három emberrel, valami igazán fontos dologban, és viszonzásul kérd meg őket, hogy adják tovább három másik embernek. Az a nagyszerű az ötletben, hogy ugyanazt alkalmazzuk egymás megsegítésére, amit a haszon hajtására szoktunk, és hogy az emberi jóságra és figyelemre épít. Ha félretesszük az egónkat, az irigységünket és a félelmeinket, megláthatjuk, kinek van igazán szüksége segítségre. Ahogyan azt is, hogy mi mindent adhatunk egymásnak.
Persze a való életben ez korántsem egyszerű: Nem olyan könnyű megtenni valamit, mint ábrándozni róla. A félelmeink, gátlásaink nem véletlenül alakulnak ki. Meglehet, hogy amit mi segítségnek gondolunk, azt a másik épp ellenkezően látja, és nagyot koppanhatunk. Megsérthetjük a másik büszkeségét. Sok esetben elismerni, hogy egyedül nem boldogulunk, segítséget kérni és elfogadni sem olyan könnyű. Mi felnőttek tudjuk, hogy a jótett helyébe jót ne várjunk, hogy nem szerencsés beavatkozni mások dolgába, mert olykor pont az, akinek segítenénk rúg belénk legjobban. Ezért is tetszett Trevor karaktere, aki mindent érzékel, értelmez, kérdez, és még nincs benne annyi gátlás, félelem az idegenektől, vagy akár az elutasítástól. Még nem találkoztak a lehetetlen szóval annyiszor. Az, hogy a sokadik pofára esés után is újra próbálkozott, és nem adta fel a reményt, igazi csoda.
A könyv habár nem mondja ki, de egy rejtett kívánság, hogy az olvasói között lesz olyan, aki veszi a lapot, és kipróbálja ezt a fordított piramisjátékot és nem csak elméleti szinten válna jobbá a világ. A változás persze nem megy gyorsan. De nem mi vagyunk a változás? Kezdetnek elég az apró előzékenység, kedvesség bárkivel szemben akivel találkozunk. Aztán azt az energiát, időt és szenvedélyt fordíthatnánk egymás javára, amit eddig bosszankodásra, marakodásra pazaroltunk. Elég csak pár embernek szebbé tenni a mindennapjait, hogy találkozhasson, amit a világtól várunk, és az, amit a világnak adunk. Nem a szuperhősökről álmodozni, akik majd megmentenek minket (és akik sosem jönnek el), hanem megtenni az első lépést egymás felé. Nem a szakadékot nézni, hanem keresni a helyet, ahová hidat építhetünk.

>!
chhaya P
Catherine Ryan Hyde: A jövő kezdete

A filmet láttam még ezer éve, ennek hatására kezdtem bele a könyvbe… Bár az olvasást azzal kellett indítanom, hogy elvonatkoztassak tőle: a főszereplő tanár magas fekete férfi, ráadásul jóval roncsoltabb arccal, mint a filmben Kevin Spacey; illetve a szép szőke Helent Hunt helyett egy fiatalabb és barna lányt kell elképzelni… Ez kissé meglepett, pláne hogy ezek a különbségek hangsúlyosan jelen vannak a könyvben, de sebaj! Láttunk már rosszabbat is.

Tehát a könyvről. Imádom az alap gondolatát. Mennyivel jobb hely lenne a világ, ha megvalósulna az add tovább? Jót tesznek velem, cserébe három másik embernek segítek, ők továbbadják újabb három-három embernek…

Ha nem ragaszkodunk szorosan Trevor ötletéhez, akkor is megszívlelendő. Egy jó cselekedet (jó esetben persze) elindít egy láncot. Akivel kedves vagyok, annak feldobom a napját, jobb lesz a kedve, így ő is nagyobb eséllyel lesz jó fej valaki mással. Nem kell nagy dolgokban gondolkodni, akár egészen apróság is lehet… Pl. egy kedves mosollyal szép napot kívánni a boltban az eladónak vagy a buszsofőrnek… A mai rohanó világban már ez is valami.

Olyan egyszerűen hangzik, nem? Miért nem működhet így? Sokkal szebb lenne az élet. Nagyon sokat gondolkodtam ezen, miután először láttam a filmet. Azóta megpróbálom így alakítani a napjaimat.

A film után is tetszett a könyv. Van benne valami furcsa… A váltakozó nézőpont, a könnyed stílusa miatt talán… De éppen ezek miatt széleskörűen mutatja be az eseményeket és a szereplőket, megszeretteti és olvastatja magát. Könnyen az ember szívéhez nő.

>!
stippistop SMP
Catherine Ryan Hyde: A jövő kezdete

Az ötlet úgy nagyszerű, hogy egyszerű. Egy kisfiú szorgami feladatként megváltoztatja a világot az elgondolásával: mindenki segítsen három emberen, akik a segítséget másik három embernek adják tovább.. Egyszerű, de nagyszerű.
A könyv, a történet, az irodalmi alkotás is egyszerű, de épp emiatt nem olyan nagyszerű. A könyv rövid fejezetekből épül fel, minden fejezet a történet egy-egy fő- vagy mellékszereplőjének szemszögéből íródott. Könnyen, gyorsan olvasható, gyorsan emészhető fejezetek ezek, kicsit instantak, kicsit amerikaiak, mint egy gyorséttermi burger. Ha már eléd került, gyorsan megeszed, olykor jól is esik, de maradandó élményt nem okoz.
De az ötlet… az az ötlet… az azért mégis nagyszerű, nem?

16 hozzászólás
>!
Röfipingvin MP
Catherine Ryan Hyde: A jövő kezdete

– brainstorming –

Ha megdobnak kővel…Fordítsd oda a másik orcádat is… Jó. Szeretet. Béke. Jól csak a szívével…Egyensúly… Ártatlanság… Könnyek… Düh… Harag…

>!
olvasónő
Catherine Ryan Hyde: A jövő kezdete

A filmet nem láttam. A könyv olvastatja magát. Egy biztos, akárhány könyvet olvas valaki, ez a könyv nem fog feledésbe merülni,erre a történetre emlékezni fog az, aki elolvassa.

>!
Blissenobiarella
Catherine Ryan Hyde: A jövő kezdete

Nagy elvárásokkal kezdtem neki a könyvnek, lévén az egyik kedvenc filmemről van szó.
Emiatt – amit végül is egy kicsit sajnálok, de csak egy kicsit – a szereplők végig a filmbéli színészek voltak a fejemben és a szemem előtt, és legyen akár Reuben két méteres és fekete, nekem akkor is Kevin Spacey marad. (mondjuk ezt megalapozták azzal is, hogy őt tették a borítóra).
A történet számomra magával ragadó, elsöprő erejű. Régen nem hatott meg így egy könyv sem (néha bizony jól jött, hogy be voltak készítve a zsebkendők). Valahogy mégis úgy érzem, hogy meg lehetett volna ezt írni jobban is, mert úgy vagyok vele, hogy túl könnyed ez így, ilyen mély mondanivalóhoz.
Mindent egybevéve jó kis olvasmány volt ez, és el fogom még olvasni párszor biztosan, mégis inkább a filmet ajánlom, annak is, aki már olvasta, annak is, aki még nem.

A könyvet névnapos ajándékozás keretében kaptam @schesztiஐ-től. Köszönöm szépen! :)

>!
Chöpp 
Catherine Ryan Hyde: A jövő kezdete

Vigasztalásul egy elfelejtett emberjavító próbálkozás margójára: Trevor túl jó erre a világra.

>!
gazibla P
Catherine Ryan Hyde: A jövő kezdete

Először is nagyon szépen köszönöm @Katiie-nek a könyvet. :) Sokkal többet ér ez a könyv, mint amennyiért megkaptam Tőled. :)
Nagyon közel áll a szívemhez ez a téma, mivel én is azt szeretném, hogy jobb legyen az élet a földön. Ebben a könyvben minden benne van ami egy jó regényhez kell. A főszereplő Trevor nagyon szerethető karakter és nagyon intelligens kis srác.
Ezt a regényt szerintem mindenkinek el kellene olvasni, mert sok olyan gondolat van benne, amivel jobbá tehető lenne a földi élet. Hihetetlen jó történet és a kivitelezés is nagyon tetszett. Örülök hogy elolvashattam ezt a könyvet. :)

2 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
Chöpp 

Adjon az idejéből vagy az együttérzéséből. Pénze sok embernek van, effélékből annál kevesebbnek.

107. oldal

Kapcsolódó szócikkek: együttérzés
2 hozzászólás
>!
Chöpp 

Az emberek nagyon hamar felejtenek, és minden hibát újra meg újra elkövetnek.

163. oldal

Kapcsolódó szócikkek: felejtés · hiba
>!
Juca P

A legnehezebb az egészben, hogy higgyünk az emberekben. Ez az, amin korábban mindenki elbukott.

238. oldal

>!
Chöpp 

    Nehéz megítélni, mi a jó és mi nem, mikor az ember még növőfélben van, és semmi sem állandó, beleértve önmagunkat is.

Trevor naplójából, 47.o.

>!
Chöpp 

Ha nem változtatsz, hát semmi nem is változik meg. Ha mindegyre belesel ugyanabba a hibába, azt kapod, mint korábban. Akinek nincs meg a magához való esze, az újra meg újra ugyanazokat a köröket rója, és közben más eredményt vár.

198. oldal

>!
Chöpp 

    Kiskoromban megkérdeztem anyut, mire való a fájdalom. Miért érzékeljük? Azt mondta, azért, nehogy a kezünk a forró kályhán maradjon. Hogy tanuljunk belőle, Sajnos azonban, mondta, mire a fájdalom eljut a tudatunkba, már késő. Erre jók a szülők. És erre jó ő is. Hogy tanítson. És így hozzá se érjek a forró kályhához.
    Néha azt gondolom, anyunak is megvan ez a betegsége. Nem mutatja, hogy fáj valamije, csupán belül érzi. Nem látja senki más, csak én és talán Loretta. De Bonnie mindenképpen. Én azonban tudom, hogy sajog a szíve. Hanem a kezét otthagyja a forró kályhán. Mármint belül. Nem hinném, hogy egy ilyen eset kivédhető lenne bukósisakkal és lábszárvédővel meg a többivel.
    Bárcsak megengedné, hogy tanítsam!

Trevor naplójából, 20. oldal

Kapcsolódó szócikkek: fájdalom
>!
Chöpp 

– Nem utálja az ilyen pillanatokat?
– Milyen pillanatokat, asszonyom?
– Amikor azt érzi, hogy mindannyian egyformák vagyunk?
– Nem, asszonyom, szeretem őket.

51. oldal

>!
Chöpp 

     Olyan nagy a világ, tudja. Nagyobb, mint gondolnánk.
     Erre a nő azt mondta, hogy nehéz neki a gyerekével beszélnie. Alig hittem a fülemnek. Hogy pont nekem mondja. Nekem! Aszondja, olyan ebben, mint az apja. Nem is szereti kérdezgetni. Nem akar rá haragudni. Nem szeretné, hogy a gyerek azt higgye, nem bízik meg benne. Ezért inkább mindent ráhagy.

52. oldal

>!
Chöpp 

Nehéz pillanat volt ez Reuben számára. Minden pillanat nehéz volt, amely együttérzést, vigaszt vagy megértést igényelt a részéről. Nem mintha nem tudta volna mindezt nyújtani. Csupán az volt a rázós, hogy előbányássza az ehhez szükséges lelkierőt a belsejéből, és hasson vele a másik lelkére.

86. oldal

>!
Chöpp 

Minden pasi zsákbamacska.

96. oldal

Kapcsolódó szócikkek: férfiak

Hasonló könyvek címkék alapján

Kami Garcia: Unmarked – Jelöletlen
Richard Paul Evans: Kegyelem
Julie Buxbaum: Három dolgot mondj
Mitch Albom: Keddi beszélgetések életről és halálról
Richard Paul Evans: Hol lehet Noel?
Julie Anne Peters: Amikor ezt olvasod, én már nem leszek
Brittainy C. Cherry: Tűzeső
Mike Greenberg: Amit csak akarsz
Maggie Stiefvater: Forever – Örökké
Alice Sebold: Komfortos mennyország