Csók ​Párizsban (Kiss Me 2.) 210 csillagozás

Catherine Rider: Csók Párizsban

Serena Funtes aztán egy pillanatot sem akar elpazarolni hőn áhított párizsi kirándulásából. Minden megtervezett, a térképre gondosan fényképeket tűzött a megnézendő helyekről, és a legeslegutolsó dolog, amire vágyik az, hogy szemernyit is változtasson a tervein. Aztán egyszer csak Jean-Luc-kel, tesója pasijának francia barátjával rójja a várost. A fiúnak fotóznia kell, ha valaha is le szeretné tenni a fényképezés vizsgáját, de ez teljesen lelassítja Serenát. Miért nem a fiú kicsit hozzá igazodni? Egyik pillanatban civakodnak, a másikban összegabalyodnak… majd hamarosan olyan zegzugait fedezi fel közösen Párizsnak, amit Serena nem is álmodott. És amikor a szerelem beköszönt, néha egy másik optikát kell feltennünk, hogy észrevegyük azt, ami az orrunk előtt van…

Eredeti megjelenés éve: 2017

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

>!
Menő Könyvek, Budapest, 2018
254 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634035763 · Fordította: Nánási Yvette
>!
Menő Könyvek, Budapest, 2018
254 oldal · ISBN: 9789639536463 · Fordította: Nánási Yvette

Enciklopédia 6

Szereplők népszerűség szerint

Jean-Luc · Charlotte · Serena Fuentes


Kedvencelte 8

Most olvassa 3

Várólistára tette 111

Kívánságlistára tette 97

Kölcsönkérné 4


Kiemelt értékelések

Mulán>!
Catherine Rider: Csók Párizsban

Szeretnélek elhívni téged egy utazásra Párizsba mindezt karácsonykor, hozd magaddal a teli pakolt bőröndödet és készülj egy fergeteges városlátogatásra, megnézünk mindent amit kell iszunk forró teát, és még szerelmesek is lehetünk talán na nem egymásba. Nagyon tetszett a könyv az egész hangulat Serena „küldetése” igazából a gyásznak az egyik feldolgozása szóval egyszerre szomorú és gyönyörű. Vicces párost kaptunk (civakodás, szerelem, sírás,) ebben a könyvben mindezt karácsonykor hát kell ennél több?
Akarok egy csókot Párizsban.

2 hozzászólás
Málnika P>!
Catherine Rider: Csók Párizsban

”Nem fogok többé más nyomdokain járni. Mostantól a saját utamat járom, és az egyenesen előre visz.”

Az egy napba sűrített történet egy szokatlan párizsi utazást és egy kibontakozó szerelmet mesél el. Főszereplője, Serena szülei nászútját akarja rekonstruálni a francia fővárosban, hogy erről egy fényképalbumot készítsen édesanyjának emlékként. A családinak tervezett utat azonban végül úgy tűnik, magányosan kell megtennie, görcsös, Párizson végigrohanós menetrendjével. Az egynapos turistáskodás során azonban sok mindent megtanul az életről, többek között az élményeket megélését és a kirakós darabjainak összeillőségét a szerelmi kapcsolatokban. Számomra azonban nem is a cselekmény, hanem maga Párizs elevenedett meg igazán olvasás közben. Nagyon élveztem a nevezetességek leírását és a párizsi kalandokat.

A stílus egyszerű, nyelvezete alapján érezhetően inkább a fiatalabb korosztály számára íródott, a fordításban pedig kifejezetten zavart a scrapbook végig angolul történő említése, egyszerűen nem értem, miért nem lehetett ezt a szót is lefordítani magyarra. Nem könnyű csillagosan értékelnem ezt a regényt, hiszen könnyed ifjúsági irodalomként valószínűleg remekül megállja a helyét, míg a helyszínválasztás egyszerűen varázslatos, nekem azonban túlságosan kis semmiség volt, és befejezés után is megmaradt a bennem támadt hiányérzet.

Amaryll87>!
Catherine Rider: Csók Párizsban

Hát imádtam. Serena és Jean-Luc nagyon viccesek voltak. Az állandó cívódásukon, veszekedéseiken sokat nevettem. Az is tetszett, hogy kapcsolódik a New York-os könyvhöz, mégha csak egy egy kis rész erejéig is. Ez a könyv is hatalmas élmény volt. Kíváncsi vagyok a másik kettőre is.

Finn_Hudson>!
Catherine Rider: Csók Párizsban

Elég vegyes érzéseim vannak a könyvvel kapcsolatban. Egyrészt az írói pár nagyon szépen bemutatja Párizst. Sajnos még nem sikerült oda eljutnom, de a könyv egy picit közelebb hozta hozzám. Pozitívumként tudom felhozni továbbá agördülékeny stílust, és hogy a figyelmet is folyamatosan sikerül fenntartani.
Ahogy többen is megjegyezték, a történet tényleg eléggé hasonlított az írók New Yorkos sztorijához. Számomra ez nem volt annyira zavaró, mivel azt már régebben olvastam, de egymás után talán nem a legjobb ötlet olvasni őket.
A másik zavaró pont számomra a karakterek. Serenát kezdetben nem kedveltem a kiránduláshoz való hülye hozzáállása miatt, a végére már semlegesen viszonyultam hozzá. Jean-Lucot már jobban bírtam, de azért neki is voltak furcsa pillanatai. Viszont együtt nem nagyon működtek, a köztük lévő szerelmi szál is harmatgyengére sikeredett. Emiatt a befejezéssel sem voltam megelégedve, hiányérzetem maradt.

Összességében könnyed kis olvasmány, amin érezhető, hogy inkább már a fiatalabb korosztálynak íródott.

3 hozzászólás
Iloonka>!
Catherine Rider: Csók Párizsban

Tulajdonképpen azt kaptam, amit vártam, egy könnyed, aranyos történetet, ami elkalauzol Párizs utcáin.

Serenának semmi sem úgy alakul, ahogy azt pontosan, mértanian eltervezte! Nem elég, hogy nem jött vele nővére és anyja a párizsi útra, amit előszeretettel hív Romantikus Projektnek, de ráadásul nem tud haladni az ütemtervével sem, mivel egy olyan srác szakadt a nyakába, aki azt hajtogatja, hogy elszalad a nevezetességek mellett, anélkül, hogy bármiféle élményt társítana hozzá! Azért nem rossz srác ez a Jean-Luc, de hogy is lehetne kialakítani vele kapcsolatot, ha mindenben eltér Serena ideáljától?

Be kell valljam, olyan nagy karácsonyi hangulatot nem éreztem, nem is nagyon fókuszált erre, ezért járt a fél csillag levonás. Viszont a többi része nagyon édes volt. Nem kell nagyra törő dolgokra gondolni, egy ifjúsági könyvről van szó, mégis erőteljesen foglalkozik a gyász feldolgozásával és azzal, hogy igazán lássuk az embereket, és hogy az utazásaink alkalmával ne azon törjük a fejünket miképp legyen minél tökéletesebb és árasszuk el a közösségi oldalakat szebbnél-szebb képekkel, hanem egyszerűen éljük meg mindazt, ami történik, és talán az teszi majd éppen emlékezetessé a dolgokat. A karakterek jól voltak kidolgozva, könnyedén lehetett követni mindkét szemszöget.

Könnyed és tetszetős írás, tényleg, aki egy kedves ifjúsági regényre vágyik, annak előszeretettel javaslom az elolvasását.

bemese05 P>!
Catherine Rider: Csók Párizsban

Aranyos kis történet volt egy túlpörgött, cseppet idegesítő amerikai lányról és egy francia-amerikai srácról, akinek szintén vannak problémái. Egy nagyon pörgős, eszeveszett napot tölthettünk velük, ahol sikerül megváltoztatni a rossz szokásaikat.
Viszont az tetszett ahogy körbejártuk Párizst!
Ez egy igazi egyszer olvasós könyv!

Csoszi>!
Catherine Rider: Csók Párizsban

Tetszett is, meg nem is. Bedőltem a címnek, a helyszínnek és a csodálatos borítónak. Valami sokkal különlegesebbet vártam. Sajnos, most nem tudott magával ragadni a történet, pedig minden adott volt hozzá: Párizs, karácsony, romantika. Sokáig csak idegesített a két főszereplő, a bénázásaik, a sok ismétlődés spoiler. Picit szomorúnak tartottam, hogy Serena eljut Párizsba, és ahelyett, hogy élvezné az egészet, meglátná a város szépségét, felfedezné és átélné a csodáit, mereven ragaszkodik egy előre elkészített menetrendhez, egy listához, amit kipipálhat. Aztán, ahogy már lenni szokott, borul az egész! A terv az, hogy átélje a szülei 25 évvel korábbi nászútját. Ez szerintem egyszerűen butaság volt. Amikor a vége felé Serena és Jean-Luc lazábbá váltak, sokkal kedvelhetőbbek lettek számomra, mint amilyenek a a könyv elején voltak.

vighagika>!
Catherine Rider: Csók Párizsban

„- Azt hiszem, hogy ez az, amiben végig tévedtünk, nem gondolod? Mindig úgy tekintettem a szerelemre, mint valami kirakósra, ahol két résznek hasonlítania kell egymásra ahhoz, hogy összeilljenek. Viszont amikor benned megtaláltam ezt, akkor rájöttem, hogy mi túlságosan hasonlítunk egymásra. Ha minket összerak az ember, akkor ugyanazt a formát adjuk ki, csak nagyobban. De ha két eltérő darabot veszel, akkor azokból valami új jön létre.”

Ennek a könyvnek a legnagyobb hibája a kiadója, akármennyire durván is hangzik ez. A történet maga azt adja, amit ígért a borító és a fülszöveg alapján; egy könnyed, egynapos barangolást Párizsban, ami kellemes kikapcsolódást nyújt – és ettől többet nem is kell várni tőle.
Én élveztem az olvasását, megfogott a hangulat (pedig nincs is tél), és örültem, hogy itt már komolyabb témákat is érintettünk; sokkal jobban tetszett, mint az előző még akkor is, ha néha unalmas volt egy picit a bandukolás.

A kiadás viszont borzalmas, amit nagyon sajnálok, mert az első kettő már ezzel a nagyon szép borítóval van meg, ráadásul nem is találom angolul sehol a következő részt (-> erről tud valaki valamit amúgy?).
A könyv tele van elütésekkel, helyesírási hibákkal és magyartalanságokkal, ami iszonyatosan bosszantó, mert sokszor el is vette a kedvem az egésztől. Néhány példa:

„- El vannak adva? Ja, emiatt ne aggódj! Van jegyem – meg egy a nővéremnek, meg egy az anyámnak –, amit már évekkel ezelőtt lefoglaltam.”

„Ehelyett anyu egy konferencián van Londonba – közgazdász professzor –, aztán Lara úgy dönt, hogy inkább Madridba megy.”

Egyébként a fiatal szereplők ellenére számomra inkább volt chick lit, mint ifjúsági romantikus, de nem bánom. És ha valakiben felmerülne a kérdés, hogy miért olvasok karácsonyi regényt június végén; nos, engem az sem zavar. :D

Ella19>!
Catherine Rider: Csók Párizsban

Ez egy ifjúsági könyv, amit úgy érzek, hogy nem nekem írtak. Elég nehézkesen ment az olvasása. Nem fogott meg benne sok minden. Maga a történet helyszíne Párizs, csodálatos volt. Talán ezért és azért mert a helyszíneket ahol voltak olyan jól írta le az írónő, hogy előttem elevenedett meg egész Párizs. Ezenkívül azonban nem igazán fogott meg a többi. A főszereplőnk Serena azért ment Párizsba, hogy anyukájának emlékbe egy fotóalbumot készítsen azokról a helyekről, ahol édesanyja és édesapja a nászútjukon eljutott. Végül megérti, hogy nem létezik tökéletes házasság, legalábbis a házasok is veszekednek, ez teljesen természetes dolog, de csak akkor ha nem fajul el túlzottan.
Végül rátalál ő is szerelemre.
A vége sem igazán tetszett.
Három csillagot megkapja, de csak Párizs miatt.

rebeka202 P>!
Catherine Rider: Csók Párizsban

Nagyon szeretem a szerzőpáros karácsonyi történeteit. Elterveztem, hogy minden évben december elején elolvasok egyet a hangulat miatt. Az alapötlet nekem nagyon tetszik, miszerint minden évben egy másik világi nagyvárosban ismerkedhetünk meg 2 fiatal egy napos kalandos történetével. Idén Párizs volt nálam a soros.

Nem okozott mély katarzist, de kellően elszórakoztatott és a célnak pont megfelelt. Nem volt borzasztóan karácsonyi hangulatú, de ettől eltekintve még aranyos történet volt. Kicsit megijedtem attól, hogy ilyen alacsony százalékon áll, de ettől függetlenül indultam neki az olvasásnak és így, hogy nem számítottam sokra, nekem tökéletesen megfelelt.
A két főszereplőnk ismét két fiatal, akik valamilyen nehézséggel küzdenek. Serena elveszítette az édesapját és a gyászt úgy próbálja feldolgozni, hogy a lehető legtöbb ponton minél közelebb szeretne kerülni az édesapjához. Ezért is utazik Párizsba, hogy rekonstruálja a szülei nászútját, ezáltal is átélve azt a csodát, amit a szülei 25 évvel ezelőtt. Természetesen, mint semmi sem, ez nem működik tökéletesen terv szerint. Holott Serena a tervek és a tökéletesség megszállottja. Én is az vagyok valamilyen szinten, de mérhetetlenül idegesített ez a nem érdeke az ég megadta világon semmi, az ütemtervet akkor is tartom, ha az Eiffel torony a feje tetejére áll. Ott volt a világ egyik legcsodálatosabb városában és csak rohant, rohant és még A Szikla sem tudta volna megállítani szerintem. Engem kifejezetten frusztrált ez a nem érdekel Párizs, csak a scrapbook. Na, de szerencsére nem kellett végig erről olvasnom, mert ott volt a másik szereplőnk Jean-Luc. Nála egy hármas problémával ütköztünk szembe: egy szakítás, a nagyapja és az apja. Az utóbbi kettő vezetett a szakításhoz, a szakítás pedig ahhoz, hogy végre rájöjjön, hogy a nagyapja és az apja miatt hogy megváltozott a viselkedése.
Amúgy sok jó intő utalás és idézet kiemelhető a könyvből. Aki olvassa, biztos a saját életére is rá tudja húzni.
Szerintem aranyos könyv volt. Habár nekem kicsit hiányzott belőle valami fűszer, valami plusz izgalom vagy nem is tudom megfogalmazni, hogy mi. Ezért nem tudok 5 csillagot adni neki, de ettől eltekintve jó kikapcsolódás volt.
Eddig a Londoni a kedvencem.

És sajnos szomorúan veszem tudomásul, hogy az utolsó 2 kötet már nyári… pedig én úgy szeretném ha még mindig a karácsonyi vonal menne tovább.. olvasnék mondjuk egy Csók Isztambulban, Oslóban, Moszkvában történetet is *-*


Népszerű idézetek

Málnika P>!

– De hogy emlékszel majd arra, mit láttál, ha folyton csak rohansz?

38. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Jean-Luc
Málnika P>!

Csak ott voltam, benne a pillanatban, és olyasvalami történt velem, amin nevetni tudtam. Olyan emlékre tettem szert, ami képes lesz majd elűzni a jövőben rám törő rosszkedvemet.

220-221. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Serena Fuentes
Málnika P>!

Nem fogok többé más nyomdokain járni. Mostantól a saját utamat járom, és az egyenesen előre visz.

230. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Serena Fuentes
Caledonia_Valley P>!

– Az igazi az, amikor mindketten látjátok a másikat.

246. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Jean-Luc · Serena Fuentes
KittyKaty>!

Tudod, néha, ha valami túl közel van hozzánk, pont az orrunk előtt, hajlamosak vagyunk egyszerűen keresztülnézni rajta.

67. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Serena Fuentes
hobor_ria>!

Barátocskám, a kényelem legyőzi a divatot. Mindig.

73. oldal, Ötödik fejezet, Serena

Caledonia_Valley P>!

Jobb valaki felé kinyújtani a kezed, mint folyton csak elrohanni.

206. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Jean-Luc
hobor_ria>!

– Hogy mondják franciául, hogy „taxi”?
– Taxi – felelem.

133. oldal, Nyolcadik fejezet, Jean-Luc

ibelieveinmyshelf P>!

– Azt hiszem, hogy ez az, amiben végig tévedtünk, nem gondolod? Mindig úgy tekintettem a szerelemre, mint valami kirakósra, ahol két résznek hasonlítania kell egymásra ahhoz, hogy összeilljenek. Viszont amikor benned megtaláltam ezt, akkor rájöttem, hogy mi túlságosan hasonlítunk egymásra. Ha minket kettőnket összerak az ember, akkor ugyanazt a formát adjuk ki, csak nagyobban. De ha két eltérő darabot veszel, akkor azokból valami új jön létre.

184. oldal, 10. fejezet (Menő Könyvek, 2018)

Kapcsolódó szócikkek: szerelem
hobor_ria>!

De mi van akkor, ha… Mi van akkor, ha senki nincs, akit nekem szántak? Bármennyire is szeretném azt hinni, hogy mindenkinek van egyvalakije, aki direkt neki született, mégiscsak New Yorkban nőttem fel. Láttam a hatalmas tömegben az emberek üres tekintetét, és hogy – bár folyton óriási mennyiségű ember veszi őket körül – teljesen egyedül vannak. Vannak, akik magányosan végzik.
Mert az élet nem mindenkihez egyformán kedves.

161–162. oldal, Kilencedik fejezet, Serena


A sorozat következő kötete

Kiss Me sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Rácz-Stefán Tibor: Éld át a pillanatot!
Marni Bates: Rocksztárt kaptam karácsonyra
Rachel Cohn – David Levithan: Dash és Lily 12 napja
Becky Albertalli: Simon és a Homo sapiens-lobbi
Leiner Laura: Mindig karácsony
Richelle Mead: Dermesztő ölelés
Cynthia Hand: Vigyázz, Holly Chase!
Meg Cabot: A neveletlen hercegnő naplója 6 és 1/2. – Mia karácsonya
Zoe Sugg: Girl online
Stella Albright: Holdfény szonáta